OFF
Hát igen, ez is egy elképzelés hogy ne szeretnénk azt ha szeretnének. Nekem is eszembe jutott ez az elképzelés, csak nem tudom magamévá tenni, mert nagyon érzékeny vagyok. Igaz, attól edződik az ember, ha próbára teszik szerintem. Szerencsére olyan nagyon durván még soha nem bántottak meg, amik meg voltak pl bántások, azokat már elfelejtettem, vagy már elhalványultak bennem. Mostanában voltam olyan helyzetekben, mikor támadtak, és kritizáltak, akkor azt csináltam, hogy szépen "félrevonultam" csendben, és megvártam míg lecsillapodnak azok akik támadtak. Több módszer van, van aki bátrabb és elmondja a véleményét, de én jobb szeretek csak úgy "eltűnni". Ez tudom nem a legjobb, de ez van. A soványság nálam azt jelenti hogy nagyon sovány, ez főleg önmagamtól elvárás, mert aki nekem bejött nagyon az Anorexiás volt, és talán ezért. De ha nem lenne az az a srác, akkor is fontosnak tartanám a soványságot. Valahogy zavar ha valaki túlsúlyos, de nem nézem le, csak nekem nem tetszik. Attól még el tudok bárkivel tökjól beszélgetni mikor olyanom van, nem számít hány kiló hogy néz ki, de ha őszinte akarok lenni, nekem a sovány jön be. És én is azon vagyok hogy olyan legyek, mint ami nekem tetszik.
Te mit gondolsz az Anorexiáról? Neked bejön ha valaki sovány?
Abban igazad van, hogy mindenki jó akar lenni másoknak. Mi lenne, ha nem szeretnénk, ha szeretnének? (Többes szám!) Az jó, ha a pasi hajtóerő, de mit is jelent a "soványság"? Anorexia vagy..Mit?
Igen igazad van, helyesebb ha a magam nevében beszélek. Nem tudom hogy elvárják e hogy sovány legyek, én magamtól várom ezt el. Amikor szeretek valakit, akkor szeretném ha ő viszont szeretne. Ép ésszel tudom, hogy ha nem érez semmit, akkor nem és ezen nem tudok változtatni. Mégis reménykedek. 🙂
Mindig törekszem arra hogy jó legyek, nyilván nem akarok rossz lenni másoknak, dehát ez azt hiszem természetes dolog. Csak talán én túlzásba viszem ezt, ez a baj.
Ez jó, hogy többes számban beszélsz, hogy beleessünk egy hibába, meg hasonló...Sajnos, ez ember egyedül esik hibába, és szerintem meg mindenki a saját döntéséért felelős, tehát a tanácsadónak vajmi keveset fog fájni, hanem a mi hibánk lesz ezentúl az is...Az viszont fontos, hogy az ember mérlegel, hogy ebben a helyzetben klappol-e amit mások mondanak. Az, hogy egy pasi (mint az én expasim is), elvárja tőled a soványságot, arra utal, hogy véleményét mérlegelni se kellett volna. Nem?
Kevesen vannak ez tény, mert sokan nem tudatosak, de ezt lehet fejleszteni odafigyeléssel, persze kell hogy legyen az emberben egy alap felismerőképesség, vagy nem is tudom mi, ami elindítja benne hogy megfigyelje a dolgokat, elemezze, és tanuljon belőle. Pl amikor valaki tanácsot ad, olyat ami ellenkezik a mi nézőpontunkkal, akkor hajlamosak vagyunk védeni a mi álláspontunkat, ami addig nem baj amig tényleg igaznak érezzük. De néha beleesünk abba a hibába, hogy csakazértis megmutatjuk hogy nekünk van igazunk, még akkor is ha nem 🙂 Na én próbálok elgondolkozni azon amit mások tanácsolnak, és próbálom megvizsgálni, hogy az mennyire hasznos az életemre nézve, persze nem mindig vagyok tudatos, de törekszem rá. Néha "nem vagyok ébren", meg vannak emberek akik szintén nem... valahogy mintha a véletlen műve lenne hogy ráeszméljünk mit is kéne tenni. Nekem is volt egy barátnőm, aki nagyon fontos volt nekem, de mikor beteg lettem kinevetett és elfordult tőlem. Követtem el hibát, nem úgy viselkedtem vele ahogy kellett volna. De megbántam, bocsánatot kértem tőle, de nem akart hallani sem rólam. Elfogadom. Talán jobb így.
Nem járok edzőterembe, itthon szoktam tornázni időnként, bár elég ritkán. Onnan jött a fogyni vágyás, hogy beleszerettem valakibe, aki ezt nem viszonozta, és meg akartam neki felelni, de persze ez nem így működik, csak nagyon nehéz ebbe beletörődni ha az ember szerelmes 🙁
Nekem az emberek együttérzéséről nagyon rossz véleményem van, a barátnőm a SOTE Magatartástudományi Intézetében dolgozik, és egy olyan alapítvány egyik alkalmazottja, aki beteg embereket segít, mióta ez a baj megtörtént velem, cseszett velem kapcsolatot tartani, és míg a barátaim többsége normálisan viszonyul hozzám, addig ennek a lánynak, akit magam is sokat támogattam, esze ágában sincs barátkozni velem többé. Az emberek az un. omnipotens, sikeres embereket szeretik, de ha baj csúszik a rendszerbe lepattannak. Egyébként meg magam sem osztom meg a kevésbé közeli ismerőseimmel, hogy bajban vagyok. El nem tudom képzelni, hogy valaki ezt rövidebb ismeretség után megértené. Ráadásul könnyebb is.
Én szeretek sportolni, de nálad mi ez a soványság-kultusz? Ezért jársz edzőterembe?
Idézet tőle: nyikitaÚgy értem, hogy vannak időszakok, mikor a társadalomra mint szubjektumra irányul a figyelem, nagyobb az arra való összpontosítás, hogy "hogyan éljünk a világban?", ilyen volt a századforduló (ekkor lépett föl Freud), a kétezres évek egy része. Ilyenkor az egyének fölvállalják viszonyukat a léthez, betegségükhöz, nő a tolerancia irántuk, és érdeklődnek érdekképviseletük irántuk. De egy olyan társadalomban, ahol gyengének mutatkozni nem a legjobb píár fogás, vagy a társadalom egésze megélhetési gondokkal küzködik, ott érdektelen a depressziós beteg, skizofrén meg pláne. Ilyenkor például politikusok mint stigmatizáló eszközt alkalmazzák egymásra a lelki betegségek megnevezését, ami alapvetően nem tesz jót a tényleg ebben a betegségekben lévőknek. Sőt, a társadalom nemhogy nem figyel rájuk, hanem elhatárolódik tőlük. Amikor szerintem a Búra megalakult divat volt bevállalni, hogy valaki depressziós, és ezért (szerintem) vonzhatott szakember olvasókat is. De most, hogy a szakember saját megélhetősük érdekében külföldre távoztak, egyáltalán érdektelen a betegek helyzete Magyarországon, sőt, amennyi kilátásátvesztett ember van mostanság, úgy csökkent a szolidaritás érzése is. Valami ilyesmi.
Ez végülis tényleg így van, sajnos manapság már "szégyen" betegnek lenni, pedig senki nem választotta ezt magának. Az emberek jobban bírják, ha nincs valakivel gond, és dolgozik, erős, magabiztos, de azért pl van az együttérzés is, amit néha gyakorolni kéne pár embernek, vagy magába nézni, hogy azért bárkinek lehetnek gondjai, és elég baj az az adott személynek ha beteg.
ezt bírom :DD
Tuti tippek.
Úgy értem, hogy vannak időszakok, mikor a társadalomra mint szubjektumra irányul a figyelem, nagyobb az arra való összpontosítás, hogy "hogyan éljünk a világban?", ilyen volt a századforduló (ekkor lépett föl Freud), a kétezres évek egy része. Ilyenkor az egyének fölvállalják viszonyukat a léthez, betegségükhöz, nő a tolerancia irántuk, és érdeklődnek érdekképviseletük irántuk. De egy olyan társadalomban, ahol gyengének mutatkozni nem a legjobb píár fogás, vagy a társadalom egésze megélhetési gondokkal küzködik, ott érdektelen a depressziós beteg, skizofrén meg pláne. Ilyenkor például politikusok mint stigmatizáló eszközt alkalmazzák egymásra a lelki betegségek megnevezését, ami alapvetően nem tesz jót a tényleg ebben a betegségekben lévőknek. Sőt, a társadalom nemhogy nem figyel rájuk, hanem elhatárolódik tőlük. Amikor szerintem a Búra megalakult divat volt bevállalni, hogy valaki depressziós, és ezért (szerintem) vonzhatott szakember olvasókat is. De most, hogy a szakember saját megélhetősük érdekében külföldre távoztak, egyáltalán érdektelen a betegek helyzete Magyarországon, sőt, amennyi kilátásátvesztett ember van mostanság, úgy csökkent a szolidaritás érzése is. Valami ilyesmi.
Nemember, köszi a tanácsokat, ezek szerintem jók és mindenképpen kipróbálom őket! 🙂
"Mit szeretnék csinálni? Elsősorban szeretnék ismét visszatérni az emberek közé, és képesnek lenni arra, hogy tudjak emberek között normálisan élni, beilleszkedni úgy, hogy gond nélkül el tudjak társalogni bárkivel anélkül hogy félelem lenne bennem aziránt hogy megbánt valaki, vagy hogy nem odaillő dolgot mondok, vagy nem úgy viselkedek, ahogy elvárják."
Néha én is olyan helyzetbe kerülök, hogy nem elvártan viselkedek, vagy megbántanak az emberek. De ettől nem kell félni szerintem, túlélhető.
"Jó lenne valami rendszerességet bevinni az életembe. És ma ha tesóm hozza a bicajom, akkor el fogok menni pár kört, hogy kicsit kimozduljak, és ne csak a szobában legyek. "
Nagyon meleg van, nem biztos, hogy pont most a legjobb ötlet biciklizni, de ha nem zavar a hőség, akkor csak biztatni tdlak! A kimozdulás mindig jót tesz! Igazi terápia! 🙂
Nekem az utóbbi egy hónapban kezd sikerülni hogy rendszeresség legyen az életemben. Időben elalszok, korán kelek, sportolok minden hétköznap napi 1 órát, tanulgatok, matekra, angolra járok, és nemsokára kezdődik a suli is. Szerintem, ha ilyesmi rendszerre gondolsz te is, kezdd azzal, hogy összeírsz pár cselekvést amit szerinted jó lenne rendszeresíteni (akár heti egyszer), írd fel, oszd be, hogy mikor mit kell megcsinálnod, és próbáld betartani. Ha sikerül, kipipálhatod. Egyszerű, rövid időt igénylő feladatokat találj ki magadnak először... Mondjuk egy hétfőnként felsöpörni/kiporszívózni. Ha az önmagadról való gondoskodás szokott neked is problémát okozni, érdemes azt is felírni: pl szerdán és hétvégén valamelyik nap hajat mosni. És a napi séta/biciklizés, csak hogy kimozdulj! Minden nap egy kicsi valamit... Kezdheted 5 perc sétával is. Aztán minden nap pár perccel növelni az idejét. Idődbe belefér akár a napi 1-2 óra séta is, úgyhogy ez egy hosszan fejelszhető feladat 🙂 És egy idő után már nem fog úgy feszélyezni a külvilág, az emberek.
Remélem nem zavar, hogy próbálok tanácsokat adni, csak próbálok segíteni!
"Szeretnék erős lenni lelkileg, és könnyedebben venni az élet dolgait."
Lépj rá az útra, és haladj rajta! Mindig csak előre nézz! Meg tudsz erősödni, csak akarni kell, és tenni érte! Mindig csak egy kis lépést egyszerre... És ha úgy érzed fent vagy egy lépcsőfokon, jöhet a következő!
Leírom, de most el kell menjek, majd visszajövök. Csak arra vigyázz addig is,
hogy ne legyen ilyen megfigyeltségi érzésed, mert az rossz kiindulópont.
Mondjuk pl azt nem értem hogy mit értesz azalatt hogy "nem divat depisnek lenni" 🙂 Leírnád?
Szerintem olvassák ezt a helyet, vagy olyanok akik a betegek viselkedését tanulmányozzák, én így gondolom.
Mit szeretnék csinálni? Elsősorban szeretnék ismét visszatérni az emberek közé, és képesnek lenni arra, hogy tudjak emberek között normálisan élni, beilleszkedni úgy, hogy gond nélkül el tudjak társalogni bárkivel anélkül hogy félelem lenne bennem aziránt hogy megbánt valaki, vagy hogy nem odaillő dolgot mondok, vagy nem úgy viselkedek, ahogy elvárják.
Jó lenne valami rendszerességet bevinni az életembe. És ma ha tesóm hozza a bicajom, akkor el fogok menni pár kört, hogy kicsit kimozduljak, és ne csak a szobában legyek.
Szeretnék erős lenni lelkileg, és könnyedebben venni az élet dolgait. 🙂
A Bura egy olyan hely, amit szívesen olvastak korábban a pszichiáterek is.
De mióta nem divat a társadalomban depisnek lenni, azóta szerintem csökkent
az olvasottsága. Tehát a pszichiáterek csesznek a mi bejegyzéseinkre,
tehát nyugodj meg. Mit szeretnél csinálni legszívesebben?
Ma jól vagyok, csak közben bennem van az, hogy lehet hogy a bura egy olyan fórum ahol a pszichiáterek figyelik az embereket (betegeket), és tesztelnek minket hogy mennyire vagyunk hülyék, hogy rájövünk e, hogy ez az egész egy csapda. Rohadtul elegem van már ezekből a gondolataimból, de mindig előjönnek.
Szeretnék normálisan élni, és nem vagyok ellene hogy lépéseket tegyek, amikor meg bírom tenni. Továbbra is gyógyszerellenes vagyok.
Keresem azt a dolgot, ami kimozdít... ami picit élhetőbbé teszi az életet. És esetleg másoknak is segíthet, hasznos szeretnék lenni valahogy 🙂
Csak nem tudom mit is kéne tennem, de aztán ez majd alakul.
berúgni pediglen jó, csak én nem vagyok ebben alacsony tartású; úgy irigylem, akinek elég 2 sör + 1 feles :S
szerintem tök érthető, h vki nő, abszolút heteró, és férfipárti... én csak abban a kivételes egyedi esetben vagyok nőpárti, ha én vagyok a szóban forgó nő!
Atti privi..
hát nekem nem kell annyit inni, h berúgjak...akkor talán meg is halnék...
... a nő kérdéshez ...
Hát azok a fránya, és az emberekben eltúlzott képzettek az elvárásokról.
http://www.youtube.com/watch?v=dEWuAcMWDLY
Egy boldog nőhőz egy szerető férfi, és egy boldog férfihoz egy szerető nő kell általában, azaz tehát egy boldog párkapcsolat.
----
Milyen berugni??? Mert hét+ liter sőr és 3,5 deci töménnyel, mind ezt egy dél után alatt benyakalva sem sikerült még nekem. Bár eddig még mindig hangosan dicsérték a májam, már máj röngennél, "tudjátok" ami altatás előtt is kötelező. Meg labor papírok alapján is.
de berúgnék ma :DD
Idézet tőle: lolaLenézi a nőket és nem akar nő lenni. Ezt irta,és kiváncsi vagyok,mi az a betegség ami ezt hozza elő,amikor egy nő mondja ezt.Egyébként igazad van,nem érdekel,csak puszta kiváncsiság.
én egy kicsit értem, de nem akarok hülyeségeket írni...részben én is így vagyok.
Lenézi a nőket és nem akar nő lenni. Ezt irta,és kiváncsi vagyok,mi az a betegség ami ezt hozza elő,amikor egy nő mondja ezt.Egyébként igazad van,nem érdekel,csak puszta kiváncsiság.
Harmony,neked mi a diagnózisod? De most komolyan..
Én például Rubinstein (amúgy ő is a kedvenc zongoristam) előadásában sokkal jobban szerettem, mint a szereintem elég kemény
Példának az első zongoraversenye, mennyire más a két zongoravirtuóz ujjai alól.
Senki nem szereti ha lenézik. Heteokra amúgy, mármint pasikra jelemzőbb a nők lenézése. 🙁
Én pasi vagyok, igaz ~25-30% nő ami kb. háromszor több az átlagnál. De azt hiszem ennek ellenére elég férfias vagyok. Ja és soha nem gondoltam, hogy lehetnék más, mint biszex. 😉
(Persze ezért én kamaszként, rövid időre a biszexeket néztem le.)
Jó lenne valami pozítiv valtozás az életben. 😉
Amúgy a testiségre is van egy idézetem:
"Nincs is szebb annál, amikor két izzadt, izmos férfi test összesimul." 😉 :-DDD
a(z én) csaladom = cukormáz ? Így érted? - Újra olvastam, harmadjára, és rájöttem kívetitettem. Sorry!
Dehogyis. Az egy Monty Python jelenetből elhíresül tréfa.
Miért írányult volna ellened?
Imádom a melegeket, jó csak ha nem affektálnak. 😉 De amúgy komolyan.
Amúgyis is xenophil vagyok, de ráadásul magyar melegek is vannak. Van több magyar meleg a civil életben is akire felnézek.
LMBT és heterok együtt forevör béke!!!!
u.i.: És igen a vélemény szabadsáág fontos. Miért ne lehetne kritikád írányukba? (Amúgy jelemező, de közel sem általános.)
Rendben nem baj, engem csak az zavar a melegekben ha lenezik a noket, igaz en is lenezem a noket, de pl en nem akarok no lenni. Furcsa mert ferfi sem akarok lenni. Na van szimpatikus a gondolatmenetedben csak en nem akarok meleg lenni, szerencsere nem is vagyok hal istennek, de a meleg fiukat felig megertem bar a testiseget nem annyira. Jo lenne valami valtozas az eletben. A csaladom erzelmes amit en nehezen toleralok az a cukormaz.
Ez biztos ellenem iranyul, nem baj. Mar ennel szomorubb nem is lehetnek, amugy a buzikkal bajom van igen, mert miert ne, amikor leneznek masokat. De ezt csak ugy irom hogy magamnak, ez nem reagalas. Amugy van megvaltas szerintem mert ennel pokolibb hely nem igen letezik. na ez most kritikus lett pedig nem annak szantam csak panasznak, de remelem meg van benne emberi erzes es nemcsak Tchaikovski erzelmessege 😉 Na en leptem, majd valaki keres sztem de azt mar nem varom meg csak itthon, mert most tenyleg nagyon szomoru vagyok, mert erzelmes hulye vagyok de mar nem sokaig. Ez csak egy fuggetlen iras - "nem az enyem". Off volt.
Majd alszok sokat meg olvasok. Meg majd elmegyek a Foldrol haza. bocsi (iraskenyszer - tehetetlenseg) 2x meggondoltam a mentest 😉 remelem nem baj. Minden jot annak aki rendes!
https://www.youtube.com/watch?v=7_WWz2DSnT8
"Csajkovszkij egy zenei géniusz volt, vagy csak egy érzelgős buzi?" 😉
https://www.youtube.com/watch?v=yF-tpXvh7ks
A szövege miatt kifejzetten Búrára kívánkozott.
ez jóó zene 🙂
:DD
Atti privi..
Én úgy vagyok vele, hogy minden unaloműző amiben egy csöpnyi mozgás, cselekvés van. Ide is azért írkálnak az emberek, hogy ne csak ülljenek egy helyben és nézzenek ki a fejükből. Nem értem mit kell megsértődni, ha én azért írok valakire vagy kezdeményezek beszélgetést, mert nem akarok elsüppedni a semmiben. Sajnálom.
Ui.: Az unaloműzés egy olyan dolog, amit szívesen csinálok. És ha valamit csinálok, az elűzi az unalmat. A lényeg a monotonitás megtörése.