Kényszer(gondolatok) és szorongás
Most hogy mondod, en is szoktam latni azokat a bogarakat a monitoron, lapos kepernyos es asszem ugy mondjak hogy vizkristalyos, de engem nem a karc idegesit ha letorlom hanem maga a bogar. Foleg merthogy mi a francot keres a monitor BELSEJEBEN egy ilyen bogar? Mert mi van ha ott fejlodik es ilyen "mesterseges intelligencia" vagy valami.. marmint ezt nem tudom normalisan leirni, de elegge zavar engem is hogy ott vannak. Meg megolni nem akarom oket de szar hogy ott vannak. De nem baj, elviselem csak jon mindenfele hulye gondolat ebbol hogy mi van ha rammasznak vagy bemasznak a borom ala :// Igaz hogy csomo bakterium is bekerul a testunkbe meg a vizben is vannak amobak. Eleg rossz belegondolni.. 🙁
ahhoz hogy megtaláld akit keresel,párszor meg kell égetned magad. ez így van ,tök mindegy,hogy hetero vagy e vagy meleg. ne add fel szerintem. fiatal vagy még. na ennyit mára,mennem kell dolgozni. fel a fejjel,lesz ez még rosszabb is:)
Vagy csak régimódi,és egyszerűen nem fordul meg a fejében.De hogy lehetne "boyfriend"-ed,ha nem is ismerkedsz?Hány évesek a szüleid?
Sosem fog magadra ill. cserben hagyni sem anyukád sem apukád,ha akarták volna,már megtették volna.Viszont csodálkozom hogy nem vették észre hogy nem a nők érdekelnek.
Amíg meg nem nősülsz? Kissé lehetetlent kér.
Én nem hiszek a gyógyszerekben. Hacsak nem tudatmódosítók.Nem is vagyok hajlandó szedni semmit. Vitaminokat szedek ,amik erősítik az idegrendszert és meg tudok bírkózni a dolgaimmal.Hiába lakik jól az ember valamivel,akkor is kívánja a megszokott dolgait,ízeket. De nem hiszem,hogy bármi bajod lesz,a film attól még ugyanaz marad.Még mindíg fennáll a helyzet otthon?Mármint ami a pénzt illeti.
Akkor ezek szerint nem koncentrálsz eléggé a filmre.De most nem világos nekem,hogy film nézés közben eszel,és úgy jobb a film,vagy általában érted ezt.
Látom ,hogy keresed a fonalat:)))
Túl sokszor írod hogy "mások". Miért érdekel ennyire hogy mások hogy kezelnek,és minek tekintenek? Te TE vagy és olyan vagy amilyennek lenned kell.És igen,valóban nem hiszem,hogy teljes életet lehet élni pl ilyen problémákkal mint amilyen LM nek van,esetleg élhető életet,de neki ez a teljes élet,mert a filmek és a többi megadják neki azt,ami boldoggá teszi,de ez nem teljes élet. Bár erre nincsenek szabályok,szintén csak az hogy MÁSOK példáját követjük,és próbálunk úgy élni,ahogy a társadalom elvárja. De ez szar.
Ha már kényszerességről van szó: azt a ... órát mikor állítjátok már át? ... idegesítő.
.......
(" a válaszadó 0 %-ban adott hasznos tanácsokat..") ? :)))
Vagy vidd vissza a szomszédnak és mondd meg neki,hogy csessze meg a képét. Állj ki már magadért LM! Egyszer muszály lesz elkezdened.
Fogd meg azt a rohadt képet,és b.szd ki az udvarra,vágd szét valamivel,aztán mi történhet? Semmi. Megölni nem fognak a szüleid.
Mit ábrázol a kép?
Édesapád melyik betegségedről tud? Vagy megosztod velük a kényszergondolataid,vagy a boyos rajongásod?
Tényleg,ez nem is rossz ötlet. Tök jól lekötne szerintem,és még élveznéd is.Kezdd egy tök egyszerű kajával.
Én meg dagadt hájgombóc akarok lenni,zabálni akarok reggeltől estig,és kövér akarok lenni mert a kövér nők mindíg olyan jókedvűek,de hát sajna étvágyam sincs nagyon.
Nekem egyik se lenne nyerő 🙂 Egy nagy adag gyümölcssaláta a király! 😀
Hát nem mindegy hogy grízes tésztával lakik jól az ember,vagy egy jó mcwrap menüvel,az tuti..
LM!
Az nem lenne esetleg előrelépés, ha a bocsánatkérés mellett megbeszélnéd a faterral, hogy továbbra is te gazdálkodnál a pénzeddel, de nem csak ilyen kevésből, hanem úgy, hogy ő kiegészítené a segélyedet egy megfelelő összegre?
Szerintem abból a szempontból jobb lenne, hogy növelné az önállóságodat.
Ez rémálom hogy ennyi pénzből kell gazdálkodnod.Szerintem ez logikus ez a kényszergondolatod,és épp ezért nem is nevezném kényszergondolatnak,hisz ha az ember nem eszik,vagy nem visz be pl. édességet a szervezetébe,akkor rosszkedvű és ingerlékeny lesz. Ezt már mindenki tapasztalta szerintem.Ugyanakkor kétlem hogy a szüleid engednék hogy bármiben hiányt szenvedj,hidd el.Néha betelik náluk a pohár de majd lenyugszanak. Ez a pénz Neked segély? vagy le vagy százalékolva?
Olvaslak Kleó.mi nálad a mélydepi? Nem lehet hogy az ősz miatt vagyunk xarul?
igen,érdekel. és azt hiszem hogy egymáson kívül nem számíthatunk itt senkire(lásd dühöngő),és írtam a kórház igazgatójának egy levelet ,email-ben ,amelyben panasszal élek a doktornővel szemben. És ha elküldöm ki szívja meg? nem én?
csak bekapcsoltam ezt a qrva konvektort... tojok rá
megint be fogok mélydepizni, érzem...
na aztán...
értelme? haszna legyen!
tod, lazító módszerek (meg 2 Miatyánk)...
adagnövelés?
együtt jár...
irritábilis bél szindróma...
Stimmt.
Az IBS nem múlik el...
no, túlélted? 😉
beindulástól ne félj, hacsak nincsenek mazochista hajlamaid:)
csak pasi vagy te... aggódsz, h a segged lyukába nyúlnal 😀
A kényszer betegség tapasztalatom szerint egyszerű okokra vezethető vissza és pszichoterápiával könnyen gyógyítható.
Egy ismerősöm (szobatársam) azért volt kénnyszeres, mert az apja cégét kellett volna mint egyedüli fiú tovább vinni, és egy félt tőle, ráadássul joggal mert nem is voltak meg rá a képeségei, neki így lett egy másik feldolgozandó ügy-e terápiában, ezeket a tényeket feldolgozni. De ez a legdurvább eset amit ismerek. Ő is pont a legegyszerszerűbb ismétlős volt, egy dolog volt nála árulkodó az tárgyidolgok és a láb, talp és lábbelihez a stabilitás szimbolumaihoz több ilyen kényszere kötödött. De nem ebből lett a kényszer felderitve. Nem mondom sokszor nehéz felfogani azt is, hogy miért teszük, ha valós az ok. Nekem később volt még félelemből, egy olyan, hogy kötelezően fel kellet álnom, ha éreztem a lábam, bármitől például fáradságtól fájt. Az meg a saját lábamon való megálástól való félelmtől volt.
Terápia, terápia és önvizsgálat.
2008. márciusa óta vagyok kényszerbeteg.Érdekes,gondolataim nincsenek,max a betegség 1. évében, csak cselekvések vannak... de azok sem tisztaságiak, hanem 2 vagy 4 vagy 6-szor kellett csinálnom dolgokat.
Ma szerencsére nem számolgatok,azért az megmaradt,hogy wc papírnál 2-őt kell tépnem.És járkálok. Föl-alá a szobámban,ha szorongok, ideges vagyok, vagy csak úgy is... Meg rendet rakni is nehéz,mert ált. rámjön a késztetés,hogy tegyem vissza még egyszer,és úgy rakjam máshová...idegesítő.
Sajnálom,hogy vannak nálam sokkal betegebb kényszeresek.A többi pszichés betegségről nem is beszélve..
Ne adjtátok föl soha!! Gyógyszer segít, és egy jó,motiváló pszichiáter. Plusz alternatív gyógyászat,ajánlom a hipnózist,sok rossz emléket fel lehet vele oldani.
5 év után ezt mondom, 20 leszek hamarosan. Remélem,egyszer eljön az a nap,hogy ide leírhatom: teljesen meggyógyúltam. Csak optimistán! 🙂
Én a kényszerbetegségből, még magamtól jöttem ki. 1992-1995-ben elég erős kényszeriem voltak, mindig háromszor kellett kezet mosnom, ha csúnyát mondtam, vagy trágár szóra gonoltam, utána a ruhám alá kellett köpnőm, és mindig mindent sokszor le kellett elenőriznem. De rájöttem, hogy az anyámnak való megfelelés van az egész háterében, hogy én érzem úgy, hogy ő mocskosnak gondol. Ahogy erre rájöttem az egészet hosszú évek után elvágták, nyomnélkül.
Ha valaminek nem tudnunk, vagy azt hisszük nem fogunk tudni megfeleni "találunk" magunknak egy-két kényszert amit ki tudunk élni. 🙁
Üdv!
Amolyan közvéleménykutatás céljából fordulnék hozzátok, na jó azért nem egészen. Szóval, azok tapasztalatát szívesen olvasnám, akik szintén kényszerimpulzusokkal küzdenek. Milyen gyakorta jönnek elő ezek. Mennyire durvák?
Számomra nagyon gyötrő már ez az egész. Kaptam rá cipralexet (bár ezt szorongásra is), 10mgot szedek, amit most kiedészítettek Valdoxannal. Öszintén szólva, nem érzem azt, hogy javított volna bármelyik is rajtam, inkább hátrafelé tolatok. Nagyon félek attól, hogy egyszer valami hülyeséget teszek. Amikor ezek előjönnek, olyankor teljesen enyémnek is érzem ezeket a gondolatokat, holott régen rettegtem az ilyenektők :/.
Valami ötlet, hogy miként küzdjek ellenük? Korábban ez nem volt jelen csak a szorongás, aztán voltam egy terápiás házban és ott jött elő/ erősötött fel mindez. Ott nem igazán foglalkoztak vele. Után az áteremnél kaptam rá az antidepit csak.
Előre is köszönöm annak, aki ír :).
Sziasztok!
Kényszerbeteg vagyok. Szeretnék hozzám hasonló problémákkal küzdő barátnőt találni, akivel a közös sorsunk miatt maximálisan megértenénk, elfogadnánk, tolerálnánk és segítenénk egymást, amit egy "normál" társtól, főleg hosszabb ideig nem lehet elvárni...
Várom azok levelét, akik ezek alapján ismerkednének velem. 😉
Előre is köszönöm!
Gábor
Messzecsussz!
Te pályát tévesztettél sztem, benned egy költő veszett el. 🙂
gyötrődés a földi ár hullámain
felvenni a szürke hétköznapok okozta hályogra az úgytevős szemüveget..mint minden új helyen, akiket szolgálni fogok. nem keltem ma fel. úgy hittem, ennél több lesz majd bennem - életérzés. esővízzel átitatott díszkartonként meredek bele a hajnal feszülten ölelő csendjébe. érzem, ma nem látok tovább, eddig tartott. nem lehet az ember spirituális célját meglelni egy fogyasztói árú kőtéglában.
nem tudom, h ezek ide tartoznak e egyáltalán, de gondoltam leírom, mi az, ami engem zavar nagyon. A legnagyobb félelmem talán a vér, bármiféle orvosi beavatkozás, ami azzal jár, h megsérüla bőr. Nem tudom elviselni még az ilyen történeteket sem, egyszerűen rosszul leszek, rettegek, egyszer el is ájultam.Élőben más, már túléltem egy két vérvételt, bár fogalmam sincs, h hogyan. Pár éve meg kellett műteni a kezemet, mert eltörött. nyilván nem aludtam, nem ettem, fogalmam sem volt, h leszek képes besétálni a kórházba, aztán pont a dokibácsival beszélgettem, miközben berakták a kezembe az infúziót, és konkrétan észre sem vettem, h bármi is történik. Utána persze megint rosszul voltam, mert végig egy cső lógott ki a kezemből.
a másik nagy félelmem, ha részegek, vagy öregek, vagy bottal közlekedők vannak az utcán. Attól rettegek, h el fognak esni, és látnom kell majd, ahogy csurog a fejükből a vér. Vagy valami ilyesmi. Az apukám alkoholista, gondolom emiatt is lehet, minden pillanatban rettegni kellett, h mikor esik majd el. Szóval, ha látok valakit, akit gyanusnak ítélek, akkor vagy elrohanok, lemaradok annyira, h ne kelljen látnom többé. Ez fokozottan előjön a mozgólépcsőn, ott amugy is rettegek, h mások is el fognak esni. A buszon, ájszaka, ha vannak részegek, de az szörnyű.
A harmadik a legfurcsább, h félek a szélben, amióta az eszemet tudom. Ha fúj a szél, minden biztonság érzetemet elveszítem, minden rossz lesz, ha rosszabbul vagyok lelkileg, akkor, akkor rettenetes szenvedést tud biztosítani, fedett terőleten, kell lennem, yárt szobéban, de ha hallom az ugyanolyan szörnyű
Kitöltötted?
Lassan két éve volt az első pánikrohamom... azóta persze többé-kevésbé tudom kezelni...
9 éves korom óta tördelem a kezemen és a lábamon is az ujjakat... sőt, még a térdemet, a csuklómat, a derekamat és még az állkapcsomat is!!! a térdem és az ujjaim sokszor begörcsölnek, beállnak az ízületek, nagyon fájdalmas... 🙁
6-7 éve kóros gyomorpanaszaim voltak... az akkori gasztroenterológián csak diétát javasoltak... azóta csak rosszabbodott az állapotom... gyomortükrözés szerint még refluxom sincs, de nagyon erős fájdalmaim, és savtúltengésem van. az emésztésem romokban, szorulás-hasmenés váltakozva, allergiás reakciók, de semmi eredmény. mind pszichés, mondják.
hol van itt a kiút? 🙁
Kedves LM!
Az nem jutott még eszedbe h pl lejjebb szereld azt amegbaxx tv-t?
a másik pedig h igen, elég sok film akad, de elárulom a titkot ...
a számítógépek ugye folymasatosan frissítik a kodecekeket, így nincs gond. na de gondoldj bele, h csináltak egy DVD-lejátszót 3 éve, az akkori kodekkel, és kész, annyi. az tud pár formátumot, de csak az akkori kodekkel azokat is, azaz evidens h egy vagon filmet nem fog lejátszani. Ajánlom figyelmedbe a FormatFactory sowtwaret, és az átalakítja neked "avi"-ba az összes formátumot, na azt meg bérmi lejátssza már ....
Sziasztok. Most regisztráltam ide. Remélem, jó helyen vagyok.
Már régóta vannak szorongásaim, amiket nem tudom hogyan küzdjek le. Szorongok mindentől, de leginkább a negatív kritikák tudnak szorongást kiváltani nálam. Egyszerűen nem bírom elviselni, ha én kerülök a középpontba, mert azt gondolom, hogy akkor valami negatív kritikát fogok kapni. Ez megkeseríti az életem, kerülöm az embereket emiatt. Még a közértbe sem tudok elmenni, hanem bezárkózom és inkább nem eszek napokig. Furcsa a látásmódom is, nem tudom megitélni a dolgokat, hogy milyenek a valóságban. A tárgyakat úgy látom mintha állandóan változnának. Úgy érzem magam, mint Alice aki aki a nyúl üregébe esett. Minden olyan képlékeny és furcsa. Így reményem sincs kapcsolatok kialakítására, pedig alapvetően nagyon vágynék rá. Persze attól is félek, hogy valakivel találkozzam, na meg nem bízom az emberekben. Mindig azt gondolom, mindenki ellenem van, lefigyel vagy hogy ártani akar nekem valahogyan. Képtelen vagyok így élni... és még ezek mellett depressziós is vagyok.
Létezik erre valami megoldás? Vagy csak valami ami enyhítheti ezeket az érzéseket?
Én megértelek.
Így van! Az alkohol megoldás mindenre!Szeretjük is nagyon!! (pfffff)