Szociális fóbia
Tegnap megnyíltam egy barátnak, és elmondtam a problémámat. Segítségemre volt egy Frontin (amúgy nem szedek, úgyhogy éreztem hatását) és némi alkohol.
Az este végére már úgy pánikoltam tőle, hogy el kellett jönnöm. Ma egész nap görcsben vagyok.
Nem hiszem, hogy valaha megnyílok valakinek.
Bocs, hogy itt panaszkodom, csak nincs kinek elmondani.
Ja tényleg..ma terap. Na ő az utolsó, akinek elmondanám..
Szia Torta!
Egyelőre alkalmanként 50 perces beszélgetés lesz egyéni.Azt mondta a pszich.hölgy,hogy legalább 10 alkalom kell,hogy jobban megismerje a problémámat,illetve hogy valami javulás legyen,majd azután fog eldőlni,hogy milyen terápiával lehetne folytatni a dolgot.
A 2 X 0.25 Rivót pedig most fogom szedni,mert mintha használna egy kicsit.
Üdv.,és köszi a szurkolást! 🙂
Szia András!
Én emlékszem rád. Sztem, ha van rá mód és lehetőség és még szimpatikus is a hely, na meg főkénta terapeuta, akkor mindenképp vágj bele a terápiába! Milyen jellegű terápiát fogtok alkalmazni?
A rivó, és egyéb benzók hatása azonnali (kb 10-20 perc egyénenként más), de ha semmi hatását nem érzed akkor neked lehet, hogy más vagy nagyobb dózis kéne. Persze ezt dokival beszéld meg. És a1-2 szem senkinek nem ártott még, csak oda kell figyelni, hogy Nehogy "rákattanj". Mankónak hasznos lehet, hosszú távú szedését nem szokták javasolni. Én pl. 3,5 éve szedek benzót (korábban xanax, 1 éve rivó), volt, hogy napi szinten, máskor pár nap üresjárat, most 2 hete nagyjából nullára tudtam redukálni. Mondjuk én max 0,5 mg/nap adagot (általában felezve, 2 részletben, vagy csak reggel felét).
Minden jót és szurkolok Neked!
torta
Sziasztok!
Újév körül regisztráltam,nem tudom,ki mennyire látta-olvasta néhány írásomat.
Azóta is volt egy két majdnem "lefagyós" szitum,ami miatt nagyon el vagyok kenődve,hogy hogy is legyen tovább...
Végül a neten az első szoc.fóbbal foglalkozó pszich.rendelőt felhívtam a mút héten,és tegnap,szerdán már voltam is.Nem két fillér,de nagyon jó helynek tűnik,(Bp.),elég sok emberke jár oda,azt vettem észre.3.,v.4 pszichológus van,50 perces egyéni beszélgetések vannak,de szoktak indítani csoportterápiát is.
sajnos 10 alkalommal tuti kellene mennem,hogy eredmény legyen,közel egy százasért,hát nem tudom mi legyen,de azt hiszem,bevállalom,mert félek,hogy csak romlani fog az állapotom.
Nem tudom rosszat,vagy jót teszek e azzal,hogy 1 db 0.5mg-os Rivotrilt néhány napja szedek úgy,hogy reggel az egyik felét,estefelé a másik felét,tehát 2X0.25 mg/nap,meg hogy egyátalán hat e ez valamikor,most különösebben nem érzek tőle semmit.Egyébként nem célom az ilyen gyógyszer,csak már nem voltam valami jól az utóbbi időben...
Üdv! 🙂
Szia Eszter!
Mindenben egyetértek veled. A gyógyszerrel vagy anélkül már valóban egyéni döntés. Én azért döntöttem a gyógyszer mellett, mert a terápiás foglalkozás gondolata eleve szorongással töltött el - pláne ha csoportos, ami a "halálom" lett volna - és amúgy sem hittem abban hogy egy pszichoterapeuta "kidumálja belőlem" a szorongásaimat. Az csak rizsa, ezt gondoltam. Egyszer egy pszichiáter, miután elmondtam hogy milyen jellegű problémáim, félelmeim vannak, azt mondta: "András, vegye föl a rózsaszín szemüveget! Próbálja meg egy kicsit rózsaszínben látni a világot!" - azt hittem lefordulok a székről...
Azt mondtad hogy Anafranillal és Lamoleppel 'életben vagy' - ez alatt mit értesz? Mert úgy hangzik hogy nem segít annyira, mint amit szeretnél. Én ilyenkor mindig váltottam.
Ami a Xanaxot és a Frontint illeti, a saját tapasztalatom az hogy a Frontin sokkal jobb hatású, kellemesebb érzést ad. Amikor Frontinról tértem vissza Xanaxra, éreztem hogy valahogy nem jó. Pedig korábban pont ahhoz ragaszkodtam mert az a márkás, az eredeti. Később másoktól is hallottam, hogy a Frontin jobban hat, de jobban terheli is a májat. Hiába ugyanaz a hatóanyag és ugyanakkora dózist szedünk be, másképpen van "összerakva". Hivatalosan is engedélyezett hogy akár 20% eltérés is lehet a biológiai hasznosulásukban. És persze ez is változhat egyénileg is. Szóval ha a gyógyszerész azt mondja hogy amit keresel az nincs, de van másik ugyanazzal a hatóanyaggal, és az ugyanaz, nyugodtan fel lehet világosítani hogy téved.
Mivel voltak bennem előítéletek, csak egyszer fogadtam el egy orvostól hogy Frontint írjon föl mert az "olcsóbb és ugyanaz", de azóta már mindig azt kérem ha éppen kell.
Igazad van a hozzászokásban is - részben. Mert a benzókkal vissza lehet élni - konkrétan "drogozni", míg az SSRI-knél ilyen nem fordulhat elő. Nem lehet vele visszaélni. De valóban lehet hogy valaki már nem tud nélküle élni - bár konkrétan ilyen esetről nem hallottam, nem olvastam.
Ez a SSRI-öngyilkosság összefüggés nekem azért még mindig sántít, elvégre olyan emberek szednek ilyen gyógyszert, akiknek eleve lelki problémájuk van. És a gyógyszer a legtöbb esetben önmagában nem elég - így valóban ronthat is a helyzeten, ha csak azt a gátlást oldja fel, ami az élet védelmét jelenti.
Akkor lennének meggyőzőbbek az ilyen statisztikák, ha olyanok is szép számmal lennének öngyilkosok, akik rekreációs célból szednek SSRI-t. Például korai elélvezéssel küzdő férfiaknak is írhat fel urológus is Prozacot vagy Rexetint, az áldásos mellékhatása miatt. Csak azt nem támogatja a TB.
Lehet hogy nem sokat számít, de még sosem olvastam olyan hírt hogy "Egy férfi öngyilkos lett, pedig teljesen rendben lévőnek tűnt az élete, tele volt tervekkel. Csak Prozacot szedett korai magömlésre, és felakasztotta magát."
Szia Bunda!
Nagyon igazad van abban, hogy a gyógyszerellenesség is csak egy dogma, más dogmák mellett. A Búrán az a filozófiánk, hogy senki se tudja a tutit, és senki nem mondhatja meg másnak a tutit -- vannak szakirodalmi információk, meg vannak saját tapasztalataink, és ezeket oszthatjuk meg egymással.
Én végképp nem vagyok gyógyszerellenes, mert napi 2x75 mg Anafranillal és 2x100 Lamoleppel vagyok életben -- az alkalmi Rivotril mellett. Azt sem hiszem, tényleg, hogy a Rivotril vs. Xanax (Frontin) vitában van helyes álláspont; mindenki egyénileg reagál gyógyszerekre.
Ami a hozzászokást illeti: valóban, a benzodiazepinek (mint a Xanas és a Rivotril) egészen másképpen okoznak hozzászokást, de én hozzászokásnak nevezném az antidepresszáns hosszú távú szedését is.
Ennek nem az az oka, hogy fizikailag megsínyli, aki le akarja tenni, bár némelyiknek vannak komoly elvonási tünetei. Inkább az az oka, hogy amikor beleavatkozunk az agyunk kémiájába, az agy önszabályozó működése átáll, minden megváltozik egy kicsit (ezért van a sokféle -- és gyakran egyéni -- mellékhatás). Ehhez aztán hozzáigazítjuk az életünket. Nem tudom, mennyi idő lenne, hogy az agyam 20 év gyógyszerezés után (amiből némelykor rám egyáltalán nem ható SSRI-kat szedtem) visszataláljon egy beavatkozás nélküli egyensúlyba, de egyszerűen nincs időm és lehetőségem kipróbálni, mert nem kockáztathatom meg, hogy hónapokig munkaképtelen legyek, netán megöljem magam. Ezért mondtam, hogy bizonyos értelemben végleges döntést hoz az ember, ha gyógyszert kezd szedni, és a gyógyszer hat is. Nevezhetjük ezt életmód-függésnek is (nem pszichés függés, annál valamivel több, de a fizikai függésnél valamivel kevesebb).
Eszter
Idézet tőle: TomnetoNekem is ilyen régről erednek. Elég durva, hogy csak most jutottam el oda, hogy merjek segítséget kérni.
Jobb később, mint soha:)
Nekem is ilyen régről erednek. Elég durva, hogy csak most jutottam el oda, hogy merjek segítséget kérni.
És nagyjából végig néztem ahogy kialakult ez a súlyos állapot, szóval látom hogyan épül fel sok esetben. Ebből adódóan úgy gondolom vissza is csinálható kellő munkával, magamnál mindenképpen.
Nekem is sok szorongásom alapja 2-3-4 éves koromból jön.
Elgondolkozok a problémákat kiváltó gondolatokon és megvizsgálom őket. Ehhez nagy segítség többek között a Byron Katie féle gondolataidat megkérdőjelező módszer. Amikor nagyon nagy a szar, akkor van, hogy tereléssel, pihenéssel, stb. De ami magát a változást hozza, az az objektív valóság megértése, legalábbis az erre való törekvés. Na meg a haladás apró lépésekben, problémáim feldolgozása, stb.
És konkrétan hogyan és mivel értél el javulást?
Aztán persze volt olyan is, hogy a negatív gondolataim, szorongásaim olyan mértékben elhatalmasodtak rajtam, hogy mentő vitt el, mert olyan szintű testi tüneteim lettek, hogy még a mentőorvos sem tudta mi van az EKG alapján. Olyan mértékű szorongás lett úrrá rajtam, hogy kezdte megborítani a keringésem, amit az EKG mutatott is. De erre sem kaptam szorongásoldót, csak levitték a vérnyomásom és lebasztak, hogy meg akarok-e halni 35 évesen.. Persze ilyen helyzetekben átmenetileg segítenek a nyugtatók. Úgyhogy én max akkor szedek be fronint(és rohadt keveset) amikor már ennyire nem tudom megállítani az őrületet. De ez is egyre jobban megy, mert inkább lefekszek pihenni és relaxálni még mielőtt elhatalmasodna a dolog. Így hál Istennek az elmúlt 1 évben két olyan alkalom volt csupán, amit jobbnak láttam megállítani frotinnal. És egyre ritkulnak az ilyen szintű rosszullétek. Van mellette sok más egyéb, de az megint egy másik téma(szomatizáció, stb). Pl. én a legapróbb stresszre is fulladok és erős légszomjam lesz, de ezt is meg fogom oldani. Már megtanultam, hogy nem mindig van szükségem annyi levegőre, mint amennyit gondolok:D(ez csak vicc.) Szóval a gondolkozás nagyon sokat számít és nagyon nagy ereje van, rengeteg dolgot lehet kontrollálni amiről nem is gondolná az ember.
"Nekem még ahhoz is szorongásoldó kellett hogy egy természetgyógyászhoz el tudjak menni."
Nekem volt, hogy nemhogy egy fodrászhoz nem voltam képes elmenni, de a lakásból nem tudtam kimozdulni napokig úgy, hogy inkább nem ettem, mert nem tudtam lemenni kajáért. Ismerem ezeket az állapotokat. Viszont tapasztaltam azt is egy módszerrel, hogy az ilyen mértékű szorongás és őrület hogyan tud átfordulni pillanatok alatt az ellenkezőjére és megszűnni(legalábbis időszakosan, aztán nyilván a tartós hatásért ezt sem árt kondicionálni, mint a negatív oldalt). Ez nekem és másoknak működött, nem tudhatom, hogy mindenkinél működik-e.
Ebben igazad van, valóban az ember hajlamos lehet végre a mindennapi életnek örülni, mert jobban érzi magát, és elfelejteni hogy az adott lelki gondjai még benne dolgoznak. Ezen csak az segít, ha tudatosabban állunk hozzá. Nálam ez már megvan.
És az is igaz, hogy aki erőlteti a gyógyszert, az ugyanakkora hibát követ el, mint aki ellenzi.
Nyilván ahány ember, annyi történet. Mivel nekem gyerekkorom óta megvolt a szociális szorongás, és így kondicionálódtam, így fejlődött a személyiségem, és nyilván az agyban lezajló kémia folyamatok is beálltak egy megszokott működési módra, nem lehet tingli-tangli relaxálással megoldani. A legkomolyabb spirituális gyógymódokra van szükség - vagy ha ez nincs, mert spirituális tanítót/mestert nem minden bokor alatt találni, akkor bizony a gyógyszer is képbe kerül.
Engem mindig olyan emberek akartak meggyőzni hogy "a gyógyszer nem megoldás" akik ezen kívül más segítséget nem nyújtottak, vagy csak olyat ami viccnek is rossz.
Egy pszichiáter egyszer azt mondta hogy én ilyen géneket örököltem, hogy félénk és visszahúzódó vagyok, ezen nem lehet változtani, ne is akarjak, hanem fogadjam el.
Ilyenkor köpni-nyelni nem tudok hogy milyen barom emberek vannak.
Aztán fölírta a Rexetint és a Xanaxot, én kifizettem a 7eFt-ját, és ennyi.
Szóval most már sokkal tudatosabban állok hozzá a dologhoz, sokat tanultam pszichológiai téren is, spirituálisan is. De továbbra sem ajánlom senkinek hogy tagadja meg a gyógyszert, mert ha nincs más segítség, adhat egy új lendületet. Én azóta nem akarok öngyilkos lenni, meg sem fordul a fejemben, amióta újra szedem a Rexetint. Azóta van kedvem élni.
És ez lehet hogy kapcsolódik ahhoz amit korábban írtam - és ezzel kicsit a gyógyszerek ellen fogok beszélni. Olyan gyorsan lettem jobban a Rexetintől, pedig több hét szokott lenni amíg el kezd hatni, mint ahogy minden SSRI-vel így van, hogy megfodult a fejemben hogy talán igaz az hogy az ilyen gyógyszerek végleges változást okoznak az agyműködésben, és amikor abbahagytam és később más gyógyszereket próbáltam, azért sem segített egyik sem, mert már paroxetin-hiánya volt az agyamnak. De hangsúlyozom hogy ez merő spekuláció, semmilyen klinikai vizsgálat nem támasztja alá!
Ezek csak feltételezések.
Ami az öngyilkossági késztetést illeti: simán okoz ilyet maga a depresszió, a szorongás, a kilátástalanság, hogy az egész életem romokban hever, és nem látom a fényt az alagút végén. Nincs semmi perspektíva, nincs a jövőre, akár a távoli, akár a közeli jövőre nézve semmi kilátás hogy valaha is jobb lesz bármi is. Hogy lesz életem.
Nos, ez bőven elég az öngyilkossági gondolatokhoz, nem kell ehhez semmi kémiai anyag.
Viszont hogy kirángasson a mély depresszióból, és enyhítse a szorongást, ahhoz simán megfelel a kémia. Nekem még ahhoz is szorongásoldó kellett hogy egy természetgyógyászhoz el tudjak menni.
De nyilván ennek a szajkózásnak sincs értelme, mert nem segít másokon, max plusz feszültséget szül. Mindenesetre én hiszek abban, hogy a legtöbb dologból(szorongásra és depresszióra gondolok leginkább, meg ezek következményeire, pl. szociális fóbia, pánikbetegség) van gyógyulás gyógyszer nélkül is.
"A lehetséges mellékhatásoknál talán nem is kellett volna a szívinfarktust írnom, az annyira ritka, és csak azoknál jelenthet veszélyt, akiknek eleve van valami bajuk a szívükkel."
Ehhez képest nekem egy elég jó kardiológus azt mondta, hogy folyaamtosan ellenőriztetni kell a szíved, mert módosít csomó mindent a szívműködés kapcsán.
Továbbá hallottam ilyen halálesetről is ismerősi körben és más ismerősömnél is jelentkeztek szívproblémák.
Nem ijesztgetni akarok, mert az sem jó, csak aki szedi az akkor valóban dolgozzon magán és próbáljon rendbe jönni minél előbb és elhagyni amit csak lehet.
"egyelőre csak feltételezés - hogy esetleg ezek az SSRI gyógyszerek véglegesen módosítják az agyműködést valamilyen szinten. Tehát hiába leszel jobban, és hagyod abba a szedését, valamit végleg elbarmol az agyadban."
Ezek alapján nem egy végleges döntés? Mi van, ha tényleg így van, akkor az mennyire végleges?
Az egész ertedetileg onnan indult, hogy itt valaki szeretett volna gyógyszer nélkül dolgozni magán és erőltetve lett rá a gyógyszer. Az, hogy te a gyógyszer elhagyása után öngyilkos akarsz lenni szerinted minek köszönhető, ha nem a gyógyszernek, legalábbis mekkora szerepe van ebben a gyógyszernek?
"A gyógyszerszedés nem "végleges" döntés, mellette nyugodtan lehet mély lelki munkát végezni önmagunk gyógyításán."
Ez az amit a legtöbb ember elfelejt, hisz "megszűnik" minden baj..
Mi miatt felejti el? Csak nem a gyógyszer miatt?
"Csak mielőtt ilyen végleges döntést hozol érdemes megpróbálni előtte mindent."
A gyógyszerszedés nem egy "végleges döntés". Nem kell túldramatizálni. 🙂
Szerintem az az ideális, ha az ember nyitott a különböző módszerekre, és több dolgot is kipróbál - természetesen olyat, aminek értelmét látja.
A lehetséges mellékhatásoknál talán nem is kellett volna a szívinfarktust írnom, az annyira ritka, és csak azoknál jelenthet veszélyt, akiknek eleve van valami bajuk a szívükkel. Sosem úgy kezdtem egy gyógyszer kipróbálását hogy esetleg belehalok. Megint csak azt mondom hogy nem kell túldramatizálni.
Inkább az általános mellékhatások jelentkezhetnek: álmosság, álmatlanság, nyugtalanság, hízás vagy éppen étvágytalanság, szédülés... Én eddig nagyon jól jártam ami a mellékhatásokat illeti. Csak annyi a Rexetinnél hogy jóval kevesebb alvásra van szükségem, aminek legalább részben az is az oka, hogy nem szívja le az energiámat a sok szorongás meg a depresszió.
A gyógyszerszedés nem "végleges" döntés, mellette nyugodtan lehet mély lelki munkát végezni önmagunk gyógyításán. De csak olyan mondja ezt, aki tudja is hogy mit. Mert önmagában a gyógyszerszedés abbahagyása nagyobb veszélyt jelenthet, mint a szedés kockázata.
Arról nyilván nincs statisztika hogy hányan próbálkoztak öngyilkossággal közvetlenül a gyógyszer elhagyása után, ugye!? (Többek között én is.)
A legutóbbi állításodra pedig:
Clinical trials often underreport or misidentify adverse side effects, meaning we still don’t know the true risk of serious harm.
Akkor gondolom ezt is olvastad:
Therefore we suggest minimal use of antidepressants in children, adolescents, and young adults, as the serious harms seem to be greater, and as their effect seems to be below what is clinically relevant.
Alaposan elolvastam, sőt idéztem is belőle:
"significantly increased risk of suicide and depression in children and adolescents."
Csak a gyerekeket külön kiemeltem, mint a leginkább veszélyeztetett korcsoportot. Az öngyilkosság meg nem okvetlenül egy kémiai anyag hatása, inkább az ha úgy állnak hozzá hogy nem kezelik a páciáns gondjait, csak szedje a gyógyszer "oszt jóvan". És ha ettől sem érzi jobban magát és elkeseredik, és sehonnan nem kap érdemi segítséget, esetleg megfodul a fejében az öngyilkosság.
Ez nem azt jelenti hogy az SSRI-k öngyilkosság-kiváltó szerek lennének.
"Az SSRI és az öngyilkossági késztetés kapcsolatában csak annyit, hogy ez a kutatási eredmény kimondottam a gyerekekre és a fiatal felnőttekre vonatkozik"
Ha alaposabban elolvasod, akkor benne van a 18-24 tartomány is. Sőt még a felnőttekről is sok minden kétes.
Egyébként az évek során én is írtam itt módszereket, amik ugyanígy le lettek szólva. De ez nem jelenti azt, hogy ne működnének.
"De erre csak azt tudom mondani: létezik olyan mértékű szorongás és szociális szorongás, hogy még ezt is bevállalom. (Mondjuk a retina-leválást azt nem)"
Ez baromság, mert nem éri meg. Pl hogy infarktust kapj, ott nem szorongani fogsz, hanem megszűnik az életed.
"Nekem nagyon tele lett a hócipőm az évek során a sok okostojából akik csak szajkózzák hogy "a gyógyszer nem megoldás" de megoldást azt nem tudnak. Csak hogy "küzdj meg vele". Meg relaxálj, meg jógázz. Kösz a semmit!"
..
"- beszélgetés a saját testünkkel, a sejtjeinkkel (tudom ez így sokaknak furán hangozhat, de van értelme)"
más technikák is foglalkoznak ezzel, nem hülyeség
Én ezek jó nagy részét, de szerintem az egészet meg tudom fogalmazni számodra, ha nagyon elgondolkozok rajta. Szóval ez számodra is lehetséges. És igen, nekem is volt, hogy évekig nem mozdultam ki egy lyukból, ahol teljesen egyedül éltem, emberi kapcsolatok nélkül(max neten tartottam kapcsoaltot emberekkel)!
"Próbálkoztam én zenés, vezetett meditációs gyakorlattal, ami nagyon kellemes élmény volt - otthon, az ágyamban fekve. De bizony másnap a munkahelyen, a közlekedésben vagy bárhol már egyáltalán nem segített."
Mert azokkal a problémákkal kellene foglalkozni amik konkrétan ezekhez a helyzetekhez kapcsolódnak. Első körben megfejteni miért szorongsz adott helyzetekben.
"Viszont: Létezik az a mértékű szociális és egyéb szorongás, amikor vállalod ezt a kockázatot, mert úgy érzed hogy veszíteni valód már úgysincs. Igen, magamról beszélek."
Csak mielőtt ilyen végleges döntést hozol érdemes megpróbálni előtte mindent.
Az SSRI és az öngyilkossági késztetés kapcsolatában csak annyit, hogy ez a kutatási eredmény kimondottam a gyerekekre és a fiatal felnőttekre vonatkozik, és én eleve nem adnék gyereknek sem SSRI-t, sem benzodiazepineket, sem antipszichotikumokat. És ADHD gyógyszert sem. Ezt én a bűncselekmény kategóriába sorolom. Ezzel egy fejlődésben lévő ember teljes életét el lehet cseszni végleg!
"significantly increased risk of suicide and depression in children and adolescents."
Ami nem csak a gyerekekre vonatkozik, az viszont egy olyan - egyelőre csak feltételezés - hogy esetleg ezek az SSRI gyógyszerek véglegesen módosítják az agyműködést valamilyen szinten. Tehát hiába leszel jobban, és hagyod abba a szedését, valamit végleg elbarmol az agyadban. Erről konkrétumot senki nem tud (úgy értem szakemberek sem) - vagy esetleg a gyógyszergyárak igen, de ők titokban tartják.
Viszont: Létezik az a mértékű szociális és egyéb szorongás, amikor vállalod ezt a kockázatot, mert úgy érzed hogy veszíteni valód már úgysincs. Igen, magamról beszélek.
Próbálkoztam én zenés, vezetett meditációs gyakorlattal, ami nagyon kellemes élmény volt - otthon, az ágyamban fekve. De bizony másnap a munkahelyen, a közlekedésben vagy bárhol már egyáltalán nem segített.
A napi stresszt levezetheted relaxálással. A szociális fóbiát nem! Aki ezt nem érti, annak nincs is szociális fóbiája, csak bohóckodik itt.
Azok kedvéért akik mindenképpen szeretnének gyógyszer nélkül (vagy akár mellett) "alternatív" gyógymódokat kipróbálni, én ezekkel foglalkoztam:
- EFT: Emotional Freedom Technique
http://articles.mercola.com/sites/articles/archive/2015/01/15/eft-tapping-anxiety.aspx
https://en.wikipedia.org/wiki/Emotional_Freedom_Techniquesv
- egyéni analitikus és kognitív pszichoterápia (szociális szorongóknak nem jó a csoportos)
- gyógynövények: orbáncfű, kava, kratom, stb.
- beszélgetés a saját testünkkel, a sejtjeinkkel (tudom ez így sokaknak furán hangozhat, de van értelme)
- a gyerekkori lelki traumák feldolgozása (én sokszor gondolkoztam hogy hasznos lehetne egy hipnoterápiás kezelés, de nem mertem elmenni. féltem hogy mik derülhetnek ki)
Tudom, általában nem jó túl hosszú bejegyzést írni, esetleg sokan már csak ezért is átugorják, csak szerettem volna lezárni végre ezt a gyógyszert-nem gyógyszert kérdést.
Nekem nagyon tele lett a hócipőm az évek során a sok okostojából akik csak szajkózzák hogy "a gyógyszer nem megoldás" de megoldást azt nem tudnak. Csak hogy "küzdj meg vele". Meg relaxálj, meg jógázz. Kösz a semmit!
Tehát a gyógyszerszedésnek megvannak a maga kockázatai - nem a függőség, azt megfelelő használattal simán ki lehet védeni, hanem egyéb: depresszió romlása, szorongás erősödése, hajhullás, elhízás, retina-leválás, hajszín megváltozása, szívinfarktus, hogy életed végéig szedned kell, stb.
De erre csak azt tudom mondani: létezik olyan mértékű szorongás és szociális szorongás, hogy még ezt is bevállalom. (Mondjuk a retina-leválást azt nem)
És a gyógyszereken kívül szabad a spritiuális gyógyításunkkal foglalkozni. Segítséggek és önállóan is.
UFF, beszéltem! 🙂
Szerintem azokkal a problémákkal, amikkel én küzdök te már réges régen kórházban fetrengenél. Mert az könnyebb, mint harcolni és szembenézni.
"Jó dolgok ezek a módszerek, de akinek segít, annak fogalma nincs hogy mi az a szorongás, meg a szociális fóbia." :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Látom ismersz..
Kedves Babarczyeszter!
Tisztában vagyok vele hogy antidepresszáns, ezt is írtam. Ezen kívül viszont szociális fóbia esetén is felírják, mert abban is segít(het). Természetesen nem önmagában, hanem kombinálav általában valamilyen benzodiazepin-féle "gyógyszerrel".
Nem akarok neveket mondani, de vannak itt gyógyszerellenes hozzáállásúak, ami természetesen mindenkinek a magánügye, ám nem szabad elfelejteni amikor megosztod a véleményed, hogy esetleg rossz irányba terelsz másokat, akik azért vannak itt hogy tanácsot vagy csak egy hasznos ötletet kapjanak a gondjaik megoldásában. Az apám például nagyon gyógyszerellenes volt, és gratulált amikor kiábrándultságomban kidobtam az összeset. Gratulált, holott nem oldottam meg vele semmit!
Itt is olvastam ilyen jellegű hozzászólásokat. Ezt felelőtlennek tartom.
Csak akkor tanácsoljon ilyet valaki, ha tud egy konkrét, bevált módszert. Az hogy relaxálj meg jógázz, egy kalap sz*rt nem ér szociális fóbiára. Akinek az ilyesmi segít, annak nincs szorongásos gondja, csak beképzelte magának, mert ez ma olyan divatos.
Évtizedek óta fennálló szorongásra és szociális fóbiára nem fog segíteni ha otthon 10-20 perceket relaxálok, mert a szorongás akkor jön elő amikor emberek közé megyek.
Jó dolgok ezek a módszerek, de akinek segít, annak fogalma nincs hogy mi az a szorongás, meg a szociális fóbia.
Ami a Rivotrilt illeti, egy ápolónő adta amikor pszichiátrián voltam, nem tudom mennyit. De éreztem hogy nem tudok gondolkozni, és jobban sem érzem magam. Később nem is nyeltem le, hanem a nyelvem alá dugtam, és utána kiköptem.
A Frontin viszont nagyon hasznos tud lenni. Nem szedem rendszeresen hogy ne alakuljon ki a tolerancia, és ne kelljen az adagot emelni. Így alkalmanként 0,5mg-ot veszek be, naponta egyet (ha szükségét érzem), de max kétszer.
Semmiféle függőségem nem alakult ki tőle.
Az SSRI típusú gyógyszerektől meg eleve nem alakulhat ki függőség!
És valóban nem szorongásoldásra szolgál - elsősorban! Én ilyet nem is állítottam.
Pont most olvastam itt a bura.hu-n a Cipralexről:
"MILYEN TÍPUSÚ GYÓGYSZER A CIPRALEX FILMTABLETTA ÉS MILYEN BETEGSÉGEK ESETÉN ALKALMAZHATÓ?
Az escitalopram a citalopram S-sztereoizomere, SSRI típusú antidepresszáns, amit depresszió, pánikrohamok és szociális szorongás kezelésére használnak."
Szerintem sem monoterápiában, de szorongásoldóval kiegészítve nagyon hatásos lehet.
Lehet hogy elfogult vagyok a Rivotrillal kapcsolatban, de többet hallottam rivotril-függőkről, mint akiknek segített. Alprazolam-függőség is létezik, de csak egy ilyen emberről tudtam, míg a Rivotril-biznisz nagyon pörög az addiktológiákon.
"az úgynevezett "kutatási eredmények" meg nem érnek szart se, mert eleve elfogultak, és bizonyítani akarnak valamit pro, vagy kontra."
Gondoltam reagálok hosszan kifejtve milyen mértékű szorongást is meg lehet oldani hosszútávú gyógyszerszedés nélkül, no de ilyen komment után azt hiszem felesleges bármiről is győzködni téged..
Nem érnek szart se... oké
Azért annyit mégis elárulok a szorongásaimról, hogy ritmuszavar, rendszeres sürgősségi mentővel, intravénás nebibeta, remélem ez kellő mértékű szorongást sugall számodra.. És ja, sokkal nagyobb árat fizetsz a gyógyszerért, mint amit nyersz tőle..
De tudod még ha fent is maradt ezerféle szorongásom, akkor sem fogom szétcseszni magam még jobban a szaros gyógyszerekkel, hanem próbálok inkább relaxálni, változtatni az életemen, a gondolkozásomon. Mert hiszek benne, hogy ez segíthet és hogy lehet változtatni gyógyszer nélkül is. Ha te nem foglalkozol a sajátjaiddal, akkor persze, hogy csak nagyobb lesz és felzabál.. Túl sok embert láttam, aki beleült a gyógyszerbe és csak rosszabb lett az élete.
Valóban a nyugtatófüggőség beszélt belőlem. Bocsánat. Csináljon mindenki, amit akar. Évekig nem szedzem nyugtatót, mert szedált az antipszichotikum eléggé, és a környezetemben mindenki azt hajtogatta, és hajtogatja a mai napig, hogy nem kell a gyógyszer. A kor előrehaladtával egyre jobban kitört rajtam a szorongás. Amit szerintem fokozott a hiperszupi abilify maintena injekció, ami nem szedál, viszont felerősítette a meglévő szorongásomat egy eléggé elviselhetetlen szintre. Kérdés, hogy mit nevezünk szorongásnak, és mi az a pont, amitől már gyógyszerezni kell. Én azt mondanám, hogy amit csak úgy önmagától el lehet múlasztani, az nem szorongás, mint ahogy a nyomott hangulat sem feltétlen depresszió. Különben magamon kívül nem is találkoztam olyan skizóval, akit nyugtató nélkül szerettek volna kezelni, kizárólag antipszichotikummal.
Nem tudom, mitől jobb, ha valaki évekig "dolgozik önmagán", vagy rivóval tartja karban magát. Mondják valakiről, hogy szorongós fajta, ez mind megvolt nekem, enyhe depi, meg szoc fób, amit ma introvertáltságnak mondanék. A szorongás egy szó, rengeteg mindenre rá lehet sütni, de ha ott áll a papírodon, "hogy egyéb meghatározott szorongásos zavar", akkor az szorongás, egy meghatározott pszichiátriai kórkép, amit a tudomány mai állása szerin nyugtatóbal kezelnek. Én nem tudom, mi a "pokol" a nyugatatókban, nekem az volt a "pokol", amikor nem szedtem, holott fennállt a szorongásos zavarom, csak senki sem volt rá hajlandó rá odafigyelni. Akinek "pokol", az ne szedje, hanem maradjon csöndben, aki pedig valós szorongásos zavarral küzd, annak meg használ, és nics értelme lebeszélni róla. Persze el lehet mondani, hogy rád hogy hatott, meg el lehet dicsekedni, hogy megszabadultál a Frontin "poklától", de kár kampányt folytatni a gyógyszerek ellen, az úgynevezett "kutatási eredmények" meg nem érnek szart se, mert eleve elfogultak, és bizonyítani akarnak valamit pro, vagy kontra.
2016.01.27-én publikált kutatási eredmény
http://www.eurekalert.org/pub_releases/2016-01/b-adt012516.php
http://www.bmj.com/content/352/bmj.i65
"Reported in the BMJ (British Medical Journal), researchers in Denmark found that two of the most commonly prescribed antidepressants – selective serotonin reuptake inhibitors (SSRIs) and serotonin-norepinephrine reuptake inhibitors (SNRIs) – are associated with a significantly increased risk of suicide and depression in children and adolescents. In addition, the study identified another worrying issue: Clinical trials often underreport or misidentify adverse side effects, meaning we still don’t know the true risk of serious harm."
Az egész lényege valahol itt van:
"The FDA has advised that antidepressants may also cause suicide in young adults (18 to 24 years) and recommends that “patients of all ages” treated with antidepressants should be monitored for “clinical worsening, suicidality, and unusual changes in behaviour.”42 GlaxoSmithKline also issued letters to doctors, informing them about the increased harm in young adults6 and admitted that for adults with depression “(all ages), the frequency of suicidal behaviour was higher in patients treated with paroxetine compared with placebo: 11/3455 (0.32%) versus 1/1978 (0.05%).”43 A cohort study from Sweden recently showed an increase in violent crime in young adults taking antidepressants (hazard ratio 1.43, 95% confidence interval 1.19 to 1.73)."
Therefore we suggest minimal use of antidepressants in children, adolescents, and young adults, as the serious harms seem to be greater, and as their effect seems to be below what is clinically relevant. Alternative treatments such as exercise or psychotherapy may have some benefit and could be considered, although psychotherapy trials also suffer from publication bias.
Köszönöm!
Szia Bunda!
Az SSRI nem szorongásoldó. Néhány ember esetén lehet ilyen hatása, de ezek szerotonin-specifikus új típusú antidepresszánsok.
Tisztelettel vitatkoznék a nézeteddel. Egyrészt itt senki nem gyógyszerellenes, én biztos nem, másrészt azonban akinek nem muszáj gyógyszert szednie, az ne szedjen, mert általában visszafordíthatatlan a dolog (nagyon nehéz abbahagyni).
A Rivotril számomra nagyon fontos segédeszköz időnként. Azt senkinek nem javasolnám, hogy Rivotrilon éljen, de nem is így írják fel. Nem tudom, te hogy leszel tőle zombi -- milyen adagban?
A zombiságot gyakran az antipszichotikumok, különösen az régi típusúak okozzák. Sajnos ha valaki nagyon hallucinál vagy skizofrén, akkor ezeken kívül más nem fog segíteni.
Nem tudom, engem a pánikbetegség tüneteiben, szomatizációban, stb szerintem már nem nagyon lehet überelni és mégis leszoktam a frontinról és a pánikolást is megtanultam kezelni, mert pokol volt a gyógyszer.. Ezzel csak annyit akarok továbbra is mondani, hogy ameddig van minimális remény is arra, hogy ő gyógyszer nélkül megküzd a problémáival, akkor támogassátok már benne inkább ahelyett, hogy rászoktatnátok. Hisz nektek is a leszokás kellene legyen a célotok, a bajotok megoldása mellett.
Igazából a téma elment mindenféle irányba Huligán okos megjegyzése kapcsán, hogy "Szedj 2mg-os rivotrilt, mindjárt jobban leszel(a smileyt nem is tudom idézzem-e, még mielőtt valaki félreérti...)".
Szerintem meg - főleg, ha Tomneto eleve így szeretné - nem kellene ráerőltetni mindenféle hülyeséget és ezzel esetleg felelőtlenül tönkretenni az életét, legalábbis nagyban hozzájárulni. Ha ő gyógyszer nélkül szeretne dolgozni a problémáin, akkor miért ne tehetné, miért kellene lejjebb süllyednie a gyógyszerfüggés poklába, amiből aztán ki tudja kijön-e vagy sem? Tomneto ne hallgass senkire, magad után menj, jól csinálod, drukkolok neked!
Sziasztok!
Nem értem hogy amikor szorongásra való gyógyszer szedéséről van szó, miért mindig a Rivotrilt emlegeti mindenki. Szerintem az sz*r. Pszichiátriákon arra használják hogy leszedálják a betegeket hogy ne legyen velük probléma. Csak arra jó hogy zombit csináljon az emberből.
DE!
Van egy csomó más gyógyszer. Az SSRI-k például nem csinálnak az emberből zombit. Bár elsősorban antidepresszánsok, a Rexetinnek például van enyhe hatása szociális fóbiára is. És az SSRI-k függőséget sem okoznak. Nincs olyan hogy növeled a dózist, és rákattansz. Nem vált ki ilyen hatást. Nem okoz függőséget.
Tehát ha a "szedjek gyógyszert vagy ne szedjek" a téma, akkor ne helyettesítsük be automatikusan a gyógyszer szó helyére a rivotrilt. Egyrészt mert az valóban csak zombicsináló, másrészt mert sok más gyógyszer van.
Nekem a Rexetin segít. És egyáltalán nem vált ki olyat hogy "leszarok mindent mert már megoldottam a gondokat". Így is sokat foglalkozok az érzelmi traumáim és egyéb gondjaim gyógyításával.
Szóval az általános gyógyszerellenesség szerintem nem jó hozzáállás. Ahogy a gyógyszer, úgy a gyógyszerellenesség sem old meg önmagában semmit.
A megfelelő gyógyszer (nem rivotril!!) segíthet átmenetileg, hogy ne omoljunk magunkba. Adhat egy új lendületet. Fogd fel úgy mint egy mankót, ami segít talpraállni, amíg megtanulsz járni, és akkor eldobhatod.
András
Vannak filozófusok, társadalomtudósok, akik azt mondják, a szorongást nem lehet feloldani, maximum uralni, mert hogy alapvetően az elmúlástól való félelem a gyökere mindenfajta fóbiának, szorongásnak.
Én nem tudom, nagyon drukkolok annak, aki maga szeretné és tudja is uralni a szorongását, meg megtalálja a valódi okát magában, ami az eredendő ok mellett jelen van és ez Heuréka-élményt eredményez.
Nekem nem sikerült feloldani, pedig nagyon sokat gondolkodtam-gondolkodom, sokat voltam terápiában is, a gyógyszert mankónak használtam, hogy higgadtabbá tegyen az önmegismerés folyamatában, de most már úgy vagyok vele kábé életem felénél, hogy bevenném a szorongásoldót (bárcsak lenne olyan, ami hat) és akkor csak létezem, teszem a dolgom.
Igen, nyomja el bennem a szorongást eztán, amíg csak élek, mert eddig küzdöttem vele és mégsem tudtam elmulasztani, hiába került többszörösen is feltárásra.
Ilyen helyzet is lehetséges sajnos, az életminőségem tudom, hogy jobb lenne akár kémiával is, mint állandó szorongás körüli szorongással. 🙁
Arról nem is beszélve, hogy gyógyszerrel max elnyomod a szorongásodat, amíg agyban "nem oldod meg", addig az gyógyszertől sem fog megszűnni, max el lesz nyomva. Nekem eddig amely szorongásaimat sikerült oldanom az kizárólag a gondolataim átformálásával történt, nem gyógyszer miatt, gyógyszerrel max kiütöttem magam, amikor elviselhetetlen mértékű volt és felment a vérnyomásom pl 200-ra. De ettől még hosszútávon nem a gyógyszer a megoldás, hanem a szorongásaid feldolgozása. Ennek ellenére a legtöbb emberrel az történik - mert ez a csúnya hátulütője a gyógszerszedésnek - hogy elkezdi szedni és onnantól le van szarva minden, mert a gyógyszer annyira "megold" mindent és szarik a szorongások feldolgozására, hisz azok már "feldolgozódtak" a gyógyszer által. Ez azért "jó", mert közben a gyógyszernek vannak mellékhatásai és cseszi szét a szervezetet, májat is stb és amikor esetleg el kéne hagyni, akkor ugyanott vagy ahonnan indultál, konkrétan sehol.. Sőőt még szerzel magadnak rohadt durva elvonási tünteket és egyéb bajokat. Persze, van az az 1%-nyi kivétel is, aki beveszi a gyógyszert és eszköznek használja a gyógyulása érdekében és felhasználja a gyógyszer által nyert lélekjelenlétét, hogy megoldja a szorongásait minél gyorsabban, de valljuk be ez az igen ritka eset, az 1% kb.. Mert hátradőlni könnyebb x mg rivotrillal a szervezetemben, amikor az ég világon "semmi probléma nincs", mint felhasználni ezt az állapotot és valóban dolgozni a problémáimon.
Mi van, ha csak a függőség beszél belőled? Igazán nem akarlak felzaklatni, de ha ő úgy érzi, hogy nem akar gyógyszert szedni, akkor miért kellene neki? Érdekes módon én leginkább azt láttam rivotrilt szedő ismerőseimen, hogy csak még zakkantabbak lettek a hatása alatt. Sőőt, még a risperdalt szedő volt barátnőm is kizárólag a hatása alatt!! kísérelt meg öngyilkos lenni.... Érdekes, hogy amikor nem szedte, akkor nem..
Másrészről azért mert neked nem sikerül más módszerekkel(próbáltad egyáltalán?), azért ezt nem kell ráerőltetni másra is.. Amúgy rivotrillal sikerül?
És hány ember halt meg autóbalesetben? Peddig vannak más technikák is, hogy az ember eljusson A pontból B-be. Amikor beülsz az autódba, azt hiszed, minden funky, aztán amikor már nagyon királynak érzed magad, és a szembejövő is, kész a frontális karambol. Arról nem is beszélve, mennyire környezetszennyező. És hányan lettek önygyilkosok vele, hogy beengedték a kipufogófüstöt, vagy egy jó kis drótkötél a nyakra, és gázt neki... Ráadásul sokan annyira függők tőle, hogy legszívesebben a budira is kocsival járnának.
"Mert soha nem a fegyver süti el a bankrablót
Nem a fejed a hangszórót
Nem a fal vakolja be a kőművest
És mindíg a gyengébb veszt
Nem a film rendezi az embert
Nem a drog terjeszt dealert
Bár gyanús minden még néha
de a helyére kerül..."
Utálok vitatkozni, és ha lehet, kerülöm is, de de az érveidet a nyugtatók ellen bármilyen rnd témára rá lehetne húzni, most így hajnalban pl. véletlenül ezt rángattam elő. Egyébként én is saját erőből akarok kigyógyulni a skizofréniából, és ha a nagyanyámnak kereke lenne, biztos ő lenne a villamos, pedig csak itt lakik a faluban a nyugdíjasotthonban, mert már 85 éves, és nincs szellemileg a helyzet magaslatán. Szerintem ő saját erőből szívesen lenne 20 éves, és esetleg feltámasztaná a nagyapámat is, hogy ne unatkozzon annyira.
Ráadásul ezek a szarok azt a látszatot keltik, hogy minden funky, aztán amikor meg elhagyod ugyanott vagy, vagy megszokod és már nem használ az adott adag és egyre lejjebb sodródsz, bele a jó nagy függőségbe. Adott mértékű szorongásnál hirtelen tűzoltásnak használhat persze, de nekem már a frontinról is elég volt leszokni.. Csak akkor veszek be minimálisat, amikor már tényleg nem tudok mást csinálni, mert akkora a szorongás, hogy olyan pánikrohamot okoz, amit máshogy nem tudok megfékezni. Ez hál Istennek az elmúlt évben max kétszer fordult elő. Vannak más módszerek a szorongás oldásához!
Azt írtam ha nem muszáj, hány ember lett már öngyilkos rivotril közreműködésével.. Elég veszélyes gyógyszer, főleg ha iszik is mellé az ember. Én csak drukkolni tudok neked a gyógyszerek nélküli megoldásaban. Lehet oldani a szorongást anélkül is, különböző technikákkal. Nyílván nem feltétlen fog oldódni azonnal, na de nem is öl meg a mellékhatás..