Szociális fóbia
Szia Nomád!
Nagyon ismerős amiket írsz. Én is azt érzem ,hogy jó lenne baráti kör és normális élet,de nehéz. A másik felem fél és nem vágok bele. A suliban engem is piszkáltak és ott kezdődtek a bajok nálam is. Na igen a pszichológusok! Sajnos nekem nem sokat segítettek a beszélgetések és terápiák. A dráma csoport szintén nem hozott sikert.
Holdfény, te olyan okos vagy. Hogy menne el locsolkodni? Igyon meg egy fél liter páleszt előtte? Meg már nem is szokás, legalábbis városban egyáltalán nem.
Nomád! Kivel laksz? Egyedül? Senki nincs, akivel beszélgethetnél? Nincs esetleg egy kutyád, cicád, akit megszeretgethetsz? Nem jó egyedül lenni. BÁRMILYEN társaságot érdemes lenne keresned. Beülni egy templomba (akár tök ateistaként is) és orgonaszót hallgatni. Akkor emberek között lennél. Vagy hajléktalanokkal váltani egy pár szót. Szomszédokhoz becsöngetni egy tojásért. Elmenni a könyvtárba, beülni egy székbe és bámulni magad elé, esetleg egy könyvet azért a kezedbe vehetsz. 🙂
Szocfóbia? Hát hol is kezdjem , már korai gyerekkorom óta nem vagyok szociális, szinte zéro kapcsolatom van az emberekkel , sosem volt sok barátom, barátnőm meg soha.
Most mondhatnám hogy a sulis szekálások miatt vagyot most itt de több más gond is hozzásegített jelenlegi állapotomhoz.
Minden 5 ik osztályban kezdődött mikor új suliba mentem, azelőtt viszonylag normális voltam, mikor át jöttem ide vétettem pár hibát és az osztály nagy része megutált, leginkább a lányok akik ezután éjjel nappal adták nekem az ívet. Sose ért véget, a beszolások , mert dagadt voltam , és más dolgok. Egy idő után tele lett a hócipőm az egésszel idegileg és feladtam az egészet, elhidegültem az emberektől , nem bíztam meg senkiben és semmiben, azután már csak vegetáltam, nem sokat beszéltem. Azóta jó pár éve eltelt és még mindíg nem vagyok képes ismerkedni.
Régen az volt hogy nem tudok, mostmár inkább az hogy nem akarok , egyszerüen az egyedüllét jobbnak tűnik. Mindíg fáradtnak érzem magam.
De másrészt akarom hogy legyen baráti köröm , egy barátnőm, egy normális életet. És most ebben örlődök...
Utóbbi években is voltak sulis problémáim, és a depresszióm mélyebbre süllyedt mint valaha, de most jobban vagyok valamennyire. De még mindíg nem vok képes beszélgetni, szocializálódni. Egyszerüen úgy érzem végem, s az életem egy nagy üres sztyeppe.
Pszichológusnál még nem voltam és nem is tervezek menni ... nem bízok meg bennük
már nem is tudom miért írtam ide, valamit akartam ezzel , de elfelejtettem hogy mit de most már nem törlöm az egészet.
Nekem ugyan nincs szocfóbom, azt hiszem, de érzem, néha teher a sok ember...
Naponta 80-100 félig ismerős ember közt kavargok, belefutok ebbe-abba, ilyenkor biccenteni kell, rámosolyogni, néha small talkolni..unom...
Kicsit talán merev is vagyok...beülnek előadásra és folyamatosan pofáznak egymással, idegesítenek. Nem stréber vagyok, hanem sajnos könnyen elterelhető figyelmű(disztraktibilitás). Kell a csend, a figyelem, a kontakt az oktatóval.
Ellebegek az emberek között, de nem tudok, nincs kedvem kapcsolódni.
Nagyon rossz lehet, de azért ne felejtsd el, hogy Einstein azt mondta, hogy két dolog végtelen, az emberi hülyeség és a világegyetem, de az elsőben nem vagyok biztos.
Hülyékkel minek barátkozni? 5 évig ültem úgy egy munkahelyen (én, aki extrán barátkozós vagyok, igaz, extrán gátlásos is), hogy SENKIVEL nem barátkoztam össze. Na jó, összebarátkoztam két emberrel, mindkettő elment pár hónap után. (Nem miattam. Hehe.)
Rossz szemmel néztek rám, mert én nem pletykáltam, nem voltam benne a "pecking orderben" (tyúkok csípkedik egymást, a ranglétra legdominásabb tagja csípked a legtöbbet).
Dolgozni meg jó dolog, ha szereted a munkád. De akkor a munka öröméért is csinálhatod, nem az elismerésért.
Számomra A legmeghatározóbb az a keleti mondás, hogy "próbáld meg, csináld, ha sikerül, jó, ha nem sikerül, legalább elmondhatod, hogy megpróbáltad".
Bocs az okoskodásért és tökre örülnék neki, ha írnál az agorafóbia topikomba. https://bura.hu/forum/beszelgessunk/agorafobia-szocialis-fob Az együttérzés fontos, te is biztos tudnál nekem okosat mondani.
Nem akartam a krízis topikba írni, mert öngyilkos azért nem leszek, de nagyon magam alá kerültem megint.Megint munkahelyi gondok. Arról van szó, hogy továbbképzések vannak a munkahelyemen. Ami fáj, hogy egyedül én nem vagyok rajta a listán, akinek kevés köze van ehhez, azok is, csak én nem.Ez nem először fordul elő. Nos szocfóbos lévén, mindent beleadok a munkában, sokszor a szabadidőmben is dolgozok.Szocfób ezzel jár, maximalizmus. A kisebb főnökeim elégedettek velem, nem olyan rég, még az előléptetésemről volt szó.Erre megint történik egy ilyn dolog, kollégák se értik.Belőlem azt hozta ki, hatalmas kissebbségrendű érzést, ami eddig is megvolt, és élni nem akarást. Egy nagy semminek érzem magam ilyenkor, szégyellem magam a többiek előtt is, és nem látom értelmét, életem értelmének.Eddig úgy voltam vele, hogy párkapcsolat, anyagiak, család, egészség, egyik sem kielégítő, csak a hivats maradt. De már az sem...
[quote=Esme89]
„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)
Ismerős?
[/quote
Bizony ismerős!:( Teljes mértékben tudok azonosulni most minden szóval. 🙁
Idézet tőle: Esme89„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)
Ismerős?
hajajj!
„Rád törtem, amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség
kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.”
(John Bradshaw)
Ismerős?
Értem és elfogadom/elhiszem.
Asszem már erről volt szó és ne válaszolj, ha nem akarsz, de mi is a diagod?
Nem, azt hiszem, hogy ez a közeg tényleg más volt, mint a hétköznapi forgatag. Nem is lehetett volna ugyanolyan, ilyenkor mindenki megváltozik, idomul a közös célhoz. Szinte azt is mondhatnám, hogy biztonságérzetet adott, ami kitartott a hazaúton is.
Ma persze már a régi kerékvágásban minden, nehéz kilépni a kapun. 🙁
Örülök.
Egyébként ismered azt a réges régi történetet, amikor egy öregember ül Théba városfalánál?
Szóval. Egy öregember ül Théba városfalánál. Arra megy egy fiatalember. Megkérdi: Öregapám, milyen emberek élnek itt Thébában? Hát te honnan való vagy? Athénba. Milyenek az emberek Athénban? Gonoszak, rosszak, rosszindulatóak, csalók. Hát akkor nem jársz jó helyen fiam, mert az emberek Thébában pont ilyenek. Jön egy másik fiatalember. Megkérdi: Öregapám, milyen emberek élnek itt Thébában? Hát te honnan való vagy? Thessalonikibe. Hát milyenek az emberek ott? Jóravalók, kedvesek, barátságosak. Hát akkor jó helyen jársz fiam, mert az emberek Thébában pont ilyenek.
Szóval egy kicsit azt gondolom, hogy kiszorongtad magad már előre, ilyenkor az ember annyira elfárad, hogy már nem igazán tud szorongani és ezek után a tömeget "nyugodtnak, udvariasnak, barátságosnak" láttad.
Persze lehet, hogy abszolút nincs igazam.
A tegnapi nap átmenetileg győzelmet arattam a szocfóbom felett.
Elég pocsék, szédelgős, ködös délelőttöm volt, esett is, így a lakásba szorultam és fél füllel hallgattam a tévét, az ünnepi beszédet is. Sokáig nem bírtam, mert a cinikus, primitív mocskolódás megrémített, viszont annyira felhúzott, hogy elhatároztam, bemegyek a fővárosba a tüntetésre.
Az indulás, rohanás a buszhoz elég borzalmas volt, szinte biztos voltam benne, hogy rókázás nélkül nem úszom meg, de lesz ami lesz alapon csak mentem. Ahogy a gyülekező tömegbe értem, minden bajom elmúlt, a világon semmi nem zavart. Mindig mogorva, szinte ellenséges járókelőket látok Pesten, most ez egész másképp volt, most olyan nyugodtnak, udvariasnak, barátságosnak láttam a rengeteg embert. Igyekeztem mindig a vonulás szélére húzódni, de volt olyan tömörülés néha, hogy szinte moccanni sem lehetett, de ez sem zavart.
Érdekes, hogy sok ember kollektív hangulata ennyire befolyásolni tudja azt is, hogy én hogy élem meg a helyzetet.
Örülök, hogy ott voltam, tapasztalatnak és tréningnek sem volt utolsó.
"A szociális fóbia pedig szerintem egy "környezeti ártalom" és egy tanulási folyamat eredménye. Egy rögzült gondolkodásmód."
Aminek szerinted mi a lényege?
Az agorafóbiánál hangsúlyozzák, hogy az agorafóbiás sokszor csak segítséget igénybe véve tud elmenni ide-oda, így tulajdonképpen teljesül egy gyermeki vágy. Egy könyvben egyenesen azt olvastam, hogy gyermekkori elhagyás áll(hat) a háttérben és az agorafóbiás éppen az őt elhagyót (szülőt) "veszi igénybe" a kísérgetéshez.
Így van, a kígyó- és magasságfóbia ősi fóbiák és úgymond indokoltak.
Az agorafóbiára sokan hiszik, hogy nagy, nyílt terektől való félelem, pedig nem (/ nem igazán / változó).
Horgász Csabának van egy nagyon jó cikke a klausztrofóbiáról (ill. az agorafóbiáról), amiben ezt a kettőt összeköti (a klausztrofóbia pont a szűk helyektől való félelem) és ún. szeparációs szorongásnak nevezi el. Szerintem igaza lehet.
Egyébként az agorafóbia teljesen más és más formákat ölt különböző embereknél. A szocfóbiában szenvedők tollából eléggé hasonló tünetekről olvasok.
Szerintem ezek a fóbiák csak nevükben rokonok. A kígyótól való irtózásnak, félelemnek ősi oka van. Az emberiségnek (vagy egy részének) egy bizonyos korszakban ezek a hüllők jelentették a nagy veszélyt, ennek maradványa lehet ez az ellenérzés. A nyílt terek valahol valamikor szintén veszélyesek lehettek. De kólásdoboztól vagy egy kötött sapkától például senki sem irtózik, ezek nem halálos dolgok.
A szociális fóbia pedig szerintem egy "környezeti ártalom" és egy tanulási folyamat eredménye. Egy rögzült gondolkodásmód. (Egyébként a depresszió egyes fajtáiról ugyanezt gondolom.)
Kedves András! Most először szedsz gyógyszert? Én nagyon sokáig ellenálltam, "csak" terápiába jártam. Az antidepik nekem nem jöttek be, a frontin adagod bébiadag az enyémhez képest. 🙂 Az nagyon jó, hogy jársz terápiára. Egy nagyon nagyon fontos dolog, amit nekem SENKI (mármint lógus, áter, PT = pszichológus, pszicháter, pszichoterapeuta) nem mondott: SPORT. Minden nap legalább negyed órát mozogj INTENZÍVEN. Jókat!
Szia Esme! Jó, hogy írtál. "Hat éves korom óta szedek antidepresszánsokat." Sajnálom. 🙁 Akkor jóóóóó sokat szorongtál már. Én is nagyon sokat szorongtam. Féltem a haláltól (4-5 évesen), féltem a metrótól, a hídtól, a fekete színű sífelvonó ülőkétől. De ezeket nem mertem senkinek elmondani. 17 évesen kényszergondolatokkal indítottam a pályám, ezeket sem mondtam el, elmúltak maguktól. 23 évesen visszajöttek (más formában). Ezeket már elmondtam, kezelést nem kaptam. Elmúltak. 31 éves korom óta viszont agorafóbiás vagyok. Érdekes ez. Az emberektől nem félek (bár nagyon gátlásos, félénk, visszahúzódó vagyok, amit idősödvén egyre jobban kinövök). Viszont itthonról elmenni nagyon nehéz. És a bosszantó az, hogy itthon is tudok nagyon szorongani. Ki érti ezt? Miért így vagy úgy jön elő egy szorongás? Neked is azt javaslom, hogy akárhogy is, járj terápiába (van online terápia is, ami szerintem nem annyira jó, de neked talán ideális lenne) és mozogj! Jobbulást!!
Hát sziasztok! Nem nagyon szánom ezt a hozzászólást úgy direktben senkinek, csak olyan fura számomra, hogy anno olvastam valami könyvben, hogy vannak az ún. egyszerű fóbiák (kígyó, macska, magasság) és az ún. összetettek (agorafóbia, szocfóbia).
Többször is indítottam topikot agorafóbiáról (itt is, más fórumon is) és mindegyik behalt.
Nem irigykedem a szocfóbiában szenvedőkre, félreértés ne essék.
Csak fura számomra, hogy százalékosan ennyivel több szocfóbiás lenne, mint agorafóbiás?
/forum/beszelgessunk/agorafobia-szocialis-fob
Ez egy régebbi topik, látom, windstorm írt bele 2014-ben.
RR
Szia András!
Sajnálom, hogy nem válaszolt eddig neked senki, de sokan vagyunk és néha eltűnik a forgatagban egy-egy hozzászólás.
Ha jól értem, attól is szorongsz, hogy szorongsz, és perfekcionista vagy. Ezeket én is átéltem, és a legőszintébben nem tudom, hogyan lehet tőlük megszabadulni. Én úgy kezelem, hogy "ja, itt a szorongás! na jó, légzésgyakorlat!" vagy "már megint büntetem magam, menj innen, perfekcionizmus". Vagyis nem tűntek el az életemből, csak kellemetlen vendégeknek tekintem őket, akik némileg nehezítik az életet, de nem tudják teljesen bezúzni.
Azt meg tudom erősíteni, hogy ha bizonyos nehéz helyzetben egyszer-kétszer jól sikerül valami, akkor azt a helyzetet ki tudod vonni a problémák köréből. Tehát érdemes gyakorolni. Én például egyetemen tanítok, rendszeresen sok ember előtt kell beszélnem, de ez semmilyen problémát nem okoz. (Ha csak úgy egy helyen vagyok sok emberrel, az viszont nagyon megkínoz).
Nem tudom, hogy neked segít-e ez bármiben is, de ez jutott eszembe a kérésedről.
Eszter
Ha jól csalódom, az introvertáltság, és a szociális fóbia valamelyest rokon értelmű fogalmak. Én hajlok ezekre a - mondjuk így - rendellenességre - betegségnek nem mondanám. Sőt, a pszichiáterem a legutóbb azt mondta, hogy a skizofréniát sem tekinti betegségnek, csak egy olyan állapotnak, amit senki sem érdemelne meg a sorstól. És az introvertáltság is csak azért rendellenes, mert mert a nyugati társadalom az extroverziót tartja követendő példának. Ha jól értem, a szoc. fób. az introvertáltság kissé fokozottabb formája. Persze vannak extrém esetek, amikor a szoc fób testi tüneteket produkál, az már nem olyan fun, hajaz vmiféle betegségre, de én nem mondanám annak.
Én alapvetően ambivertáltnak tartom magam, de megmondom őszintén, az introvertáltak világa jobban vonz elméletileg, gyakorlatban viszont mindig extrovertált barátaim voltak. Sok ilyen különcségem van, pl. politikailag baloldali létemre állandóan jobboldali beállítottságúakkal vettem magam körül. És extrovertált emberekkel.
Tehát keresem a magamtól különböző beállítottságú emberek társaságát.
Bár szerintem sok baj forrása az emberek felcímkézése, én már elképzeltem magamnak egy tetoválást "F2000", ennyi lenne, ezt bárkinek a pofájába tolnám, hogy nesze, hülye paraszt, bár sokan nem ismerik a BNO kódokat, azt semmiképp nem írnám magamra, hogy skizofrén, vagy pszichotikus, vagy ilyesmi, ezek ilyen csúnyán hangzanak.
De egy diszkrét F2000 tetkó nem tűnik rossznak, és szerintem kifejező. Mégpedig azt fejezi ki, hogy akaratom ellenére vagyok felcímkézve ebben a társadalomban, és egy egész életre, hát akkor lássunk tisztán, nincs takargatnivalóm. Egyenként elmagyarázni nincs kedvem senkinek, mi a skizofrénia, aki érti, érti, aki nem, nem.
Köszi Zsolt! Érdekesnek találtam én is , azért osztottam meg veletek.
Szia Eszter!
Igen, az ő szövege. Persze, csak nyugodtan tedd fel 🙂
Sziasztok!
Ismerek egy blogot, amit egy szociális fóbiás vezet, ha esetleg valakit érdekel.
Fent van a Dr. Richards-terápia leckéinek egy része lefordítva, az oldalmenüben megtalálható, elég érdekesnek tűnik, bár én még nem merültem el benne mélyebben. Ez kifejezetten szocfóbosoknak szól, segít kijönni a gödörből.
A leckéket egy hanganyagból fordította le a blog írója, de nem teljes, 11 lecke van fent a 20-ból, viszont már akár ez is nagy segítség lehet. Megtalálható a neten az egész hanganyag is, aki tud angolul, annak hasznos lehet. Ha rákerestek arra, hogy "overcoming social anxiety step by step pdf", a legelső találat a hozzá tartozó pdf lesz (szintén angolul), ez elméletileg a hanganyagban megtalálható olvasmányokat tartalmazza, amit pluszban mesél hozzá, azt nem, de ezek a legfontosabb részek, és segítség lehet a hang értelmezéséhez is.
Itt a blog: http://onbizalomnelkul.blog.hu/
És itt a hanganyag: https://www.youtube.com/user/minecraftaccountgen1/videos
Remélem, valaki hasznát veszi majd. 🙂
Szia Esme! Köszönjük a szöveget. Ez John Bradshow szövege?
Szívesen felteszem olvashatóbb változatban az "Információk" közé, ha megengeded.
Eszter
Jók, amiket írtál, Esme!
A toxikus félelem együtt jár azzal a hajlammal, hogy az idő nagy részében szégyent érzel, noha nem tettél semmi rosszat. Rendszeresen elhiszed azt, hogy valami baj van veled és mások elutasítanak emiatt. Egy embernek ez egy szörnyű kilátás, mivel a szeretet egy elsődleges szükséglet.
Társas lények vagyunk. A szeretetet és a kapcsolódást mindennél jobban értékeljük. Az az eszme, hogy nem kapunk elég szeretetet mert van néhány hiba bennünk, hatalmas mennyiségű félelmet és szorongást okozhat. Ez a félelem okozhatja, hogy idegesek vagyunk mások körül. Mi van ha észreveszik, hogy valami baj van velem?
Ez a félelem okozza, hogy óvatosak vagyunk hogyan viselkedjünk, és extrém én-tudatosak leszünk miközben másokkal érintkezünk. Ez ösztökél arra, hogy elrejtsük a hibáinkat és a személyiségünk defektusait, azon félelem miatt, hogy „megtalálnak” és elutasítanak.Amikor szociálisan szorongóak vagyunk, az olyan mintha egy szűk kifeszített kötélen sétálnánk 100 méter magasan. A legcsekélyebb hibás lépés éles kritikát, gúnyt és elutasítást szülhet.
Az Elsődleges Félelem
Amikor úgy érezzük, hogy valami baj van velünk, nem érdemeljük meg a szeretetet és a kötődést, ezt az érzést szégyennek hívjuk. Úgy érzed, hogy valahogy elégtelen vagy, rossz és alsóbbrendű. Ez egy szörnyen kellemetlen érzés, melyet mindenki ismer és senki sem szeret.
Félénk idézet:A mellkasom közepén van egy üreges, nehéz, süllyedő érzés. Úgy érzem, hogy minden összeomlik ebben a lyukban, nem akarok mást csak elsüllyedni a földbe.
A szégyen eme érzése annyira fájdalmas, hogy gyakran bármit megteszünk, hogy elkerüljük. Ugyanakkor a szociális szorongásban az a jelentős nehézség, hogy rendszeresen érezzük, hogy nem vagyunk elég jók. Ezt toxikus szégyennek nevezzük.
A szociális szorongás komplex eredménye rengeteg tapasztalatnak, melyek a környezetedből származnak miközben felnőttél,beleértve a biológiai sajátosságaid, a családod, a korai gyermekkori tapasztalataidat, általános iskolai tapasztalatokat, illetve a felsőbb iskolai tapasztalataidat is.Ezek a fejlődési szakaszok segítettek, hogy jobban megismerjük a világot és önmagunkat.Ezen évek alatt következtetéseket vontunk le önmagunkról, mint „nem kedvelnek engem”, vagy „nem vagyok elég jó”,ami létrehozta a szociális szorongásunkat. Ezért a szociális szorongás nem olyan valami amivel születtél és egész életedben veled marad, és ez nem te vagy. Ez gondolatok és érzelmek mintázata, melyeket megtanultál valamikor az életed során – ami azt jelenti, hogy ezek el is felejthetőek. Szociális szorongónak azonosítani magad abban az értelemben segíthet, hogy érezhetsz együttérzést és türelmet magad iránt miközben tanulsz és fejlődsz.Azonban az nem hasznos ha ezt úgy használod mint egy következtetést vagy indokot arra, hogy miért hátrálj meg vagy kerülj el valamit.
Ha a félénkség szerepe jelentős az életedben már egy ideje, akkor a választásaid, hogy kivel beszélsz, mit mondasz, merre mész, és mit érzel eléggé korlátozott.Ha új emberekkel való találkozásaid tapasztalata gyakran a kényelmetlenség, kínosság, feszengés,akkor leginkább igyekszel elkerülni ezeket a szituációkat. Ha utálsz szórakozóhelyekre és partikra járni, akkor természetesen nem mész egyik helyre sem.Hogyan kezeljük ezt?
Az első lépés a korlátozó félénkség és szociális félelmek áttörésében, hogy tudatosabbá válsz mik a félelmeid és hogyan reagálsz rájuk. Ez a tudatosság/éberség az első lépés, hogy megváltoztasd a mintáidat. (szokásaid/beidegződéseid)
A szociális magabiztosság olyan mint egy izom, melyet meg lehet erősíteni a rendszeres használat révén. Ugyanúgy, mint amikor valaki edzeni jár mert fit szeretne lenni, ha valaki szociálisan fitté szeretne válni, rendszeresen kell edzenie. Minden alkalommal amikor egészséges kockázatot vállalsz, kimondod amire gondolsz, lehetséges elutasítás elé nézel, építed a magabiztosság izmodat.
Három lépés a szociális magabiztossághoz
A szociális magabiztosság kifejlesztésének folyamata három fő lépésben összegezhető. Ezek a lépések:
1. Tudd hogy ki vagy.
2. Fogadd el magad. Teljes önmagad.
3. Cselekedj bátran.
Ez a „nem vagyok elég jó” hit, ami az alapvető forrása a félénkségnek és a szociális szorongásnak. Ez ahhoz vezet, hogy kerülöd a kockázatokat, félsz az elutasítástól, ami azt okozza, hogy nem fogadod el és támadod önmagad. Ez drasztikusan csökkenti az életed minőségét és megakadályozza, hogy megközelítsd azt akivel találkozni szeretnél, hogy azt tedd amit akarsz, és hogy egyáltalán kényelmesen érezd magad a saját bőrödben. Még ha látod is hogyan korlátozza az életed és okoz neked fájdalmat, nagyon nehezen tudod elengedni.Annak ellenére, hogy látod mekkora csapda ez, mégis igaznak érzed.Ha tényleg meg akarod változtatni az életed, hogy felszabadítsd magad a magányosságból és a szociális szorongás fájdalmából, hajlandónak kell lenned elengedni ezt a régi hiedelmet.
A végső módja az elutasítás elkerülésének a bezárkózás. Gyakori visszajelzés amit egy félénk ember kap, hogy valaki azt gondolja róla, hogy nem érdeklődik, unatkozik, zárkózott. Ez a stratégia bizonyos elzárkózó minőséget hoz magával az emberekkel való kapcsolatainkban. Nem beszélünk sokat, vagy esetleg valami kötekedő vagy szarkasztikus megjegyzést válaszolunk arra mit valaki mondott. Nem fedünk fel sokat magunkból, és nem vagyunk sebezhetőek vagy nyitottak a körülöttünk lévő emberekhez. Ez az ellentéte a kedveskedő megközelítésnek.A stratégia mögött az a filozófia áll, hogy el akarsz utasítani, így én foglak először elutasítani.Ez egy módszer önmagunk védelmére. Ha én utasítalak el először és nem osztok meg veled sokat magamról, így ha te elutasítasz az nem fog annyira nagyon befolyásolni. A hátulütője ennek a „péncélnak” az, hogy azoktól is elszigetel, akik nem akarnak elutasítani.
Kedves András!
Én nem szedtem ezeket a gyógyszereket, így erről nem tudok véleményt mondani. nekem a Rivotril csak eleinte használt, utána többet kellett volna szednem ,hogy hasson. SSRI-t szedek, de már az sem hat semmit. Viszont, ha nem szedem, akkor jönnek az elvonási tünetek. 2 éve én is abban a cipőben voltam, amiben most Te vagy. Nem tudtam dolgozni menni és 3 hónap betegállomány után felmondtam. Képtelen voltam visszamenni.Tündérhegyen azt mondták ,hogy mindenképpen erőltessem a dolgot. Végül csak egy egyszerűbb munkakörbe tudtam dolgozni,mert úgy gondoltam, hogy azt jobbel el tudom látni. Itt most jó érzem magam már 2 éve, csak az a helyzet, hogy ez messze nem a szakmám. Váltani pedig nem merek,mert akkor nekem is jönne a pánik. Egyébként ez már sokadik munkahelyem,mert a szoc fóbia miatt mindig kilépek. Mikor felmondtam 3 hónap beksi után én is csak nagyon nehezen tudtam bemenni beszélni a főnökömmel,de muszáj volt. Viszont, csak akkor lesz jobb a helyzet, ha belemegyünk a helyzetbe.
Drukkolok neked!
Sziasztok!
Jó ,hogy vannak ilyen fórumok. Szinte biztos vagyok benne, hogy szociális fóbiám van. A klasszikus tünetek mindig jelentkeznek. Remegés, izzadás, nem akarok emberek elött szerepelni, nehéz bármit is venn egy boltban, zavar, ha néznek és sok ember van. A baj csak az ,hogy már mindenre kihat. Nem merek munkát váltani ,mert félek az interjútól az új helyzettől. Évek óta nincs párkapcsolatom, mert itthon érzem magam biztonságban. Más lakásában minden olyan idegen és félelmetes. Barátaim nincsenek, mindig nehezen barátkoztam. Szóval, csak vegetálok. Egy oviban dolgozom 6 órában, mint takarítok,mert ott nem kell sok emberrel találkoznom. ( Pedig két szakmám is van)Próbálkoztam dolgozni a másik szakmáimban,de mindig az lett a vége, hogy felmondtam. Hat éves korom óta szedek antidepresszánsokat. Csak pár éve szünet volt a gyógyszerek között. Mindig félénk voltam és nem barátkozó. A környezetem erősen szeretné, ha jobbá tenném az életemet. Voltam már terápián is, nem is egyszer.( Tündérhegy, Vadaskert) Sajnos ezek nem használtak semmit.
Szoktatok esetleg találkozni, beszélgetni a problémákról?
Szívesen leveleznék hasonló emberekkel.
Sziasztok!
8 napja pszichiáter felírt Rexetin 20mg-osat 1X1 reggel,és Frontin 0.25mg-osat reggel1,este 1 db-ot.Egyelőre nem nagyon érzek változást,bár mondta,hogy kb.3 hét után kezd el hatni.
Szerintetek fog hatni?Valakinek ven ezekről tapasztalata?
A másik,hogy pszichológushoz is járok,5 alkalommal voltam.Jelenleg ki vagyok írva betegállományba pár hétre a pszichiáter jevaslatára.A pszichológussal ott tartunk,hogy az a feladatom,hogy direkt menjek bele szorongós helyzetekbe,tehát vigyek neki élményt,"anyagot" a legközelebbi találkozásunkra.
A magánéletben viszonylag jól elvagyok,viszont anyagot,élményt csak a munkahelyemről tudnék vinni,oda meg nagyon szorongok bemenni.Bemehetnék napközben valami ürüggyel,de pánikolok tőle.
És pont ez a baj nálam ezzel a szocfóbbal,hogy a további kudarctól való félelem miatt szinte pánikolok azoktól a helyzetektől,amiket pont kellene gyakorolni.Ördögi kör.
Nem is tudom,hogy fog visszaállni a normális munkábajárásom.
Sziasztok.
Sajnálom,hogy különböző kérdésekre nem tudok másoknak választ írni,de ismét írnék magamról,kérdeznék:
Kezd a kör szűkülni,és igazából a fóbiás problémám a következő:
Középkorú felnőttként még mindig a gyerek és fiatalkori "mindenben tökéletesnek kell lenni" nevelés miatt szenvedek.
Egy társasági csoportban addig érzem magam jól,míg nem inog meg a "tökéletességem".Sajnos eddigi életemben mindenhol előbb utóbb kiderült,hogy a gyenge pontom a vitaképtelenségem,a tökéletességre való beteges törekvésem,és a finnyáskodás kialakulása,ezzel szemben,nem tudok kiállni magamért,főleg szóban,és hamar lámpalázas leszek.
Sajnos a mostani munkahelyemen is ez a helyzet,és ez indította el a lavinát
4 év után elkezdett pár hónapja egy két ember cseszegetni engem,illetve a főnököm az állandó hülye szókiforgatós poénjaival fárasztani.Ezekre én elég nehezen tudok odaillően reagálni,és már el is indul ilyenkor a lavina,ami egyre jobban a lámpalázas,"lefagyásos" helyzethez vezet.
Ilyen helyzet történt meg egy párszor az utóbbi időben,e miatt teljen elvesztettem a magabiztosságomat.
Most a cégen belül,egy másik helyen dolgozom,de PÁNIKSZERŰEN! nem akarok,és képtelen vagyok az eredeti helyre(ahol 4 év pár hónapot voltam) bemenni.
Tehát a lényeg: ahol lelepleződik a gyenge pontom,ott már nem találom meg többé a biztonságomat,ami egy olyan erős kudarc számomra,hogy pánikkal,rettegéssel történő iszonyodás lép fel,ha a helyszínre,az ottani emberek közé kell mennem.Menekülök,és keresem a kiutakat,félek.
Merthogy biztos folytatódni fog a alázás,eltiprás,és még jobban nem leszek "tökéletes"
Írtam,hogy 8-10 éve Rivotriloztam,nagyon keményen rászoktam 2évig.Tiszán szeretnék gyógyulni,de eljutottam odáig,hogy valami gyógyszer esetleg segíthet.Akik ilyen betegséggel kűzdenek,tudják,hogy pokoliak azok bizonyos helyzetek,és nem lehet legyőzni őket.
Járok pszichológushoz,de sok időbe tellhet a gyógyulás,addig pedig nem lehet tologatni ezt a munkahelyi problámát.Abból a fizetésből élek,kell a munkahely,tehát nem menekülhetek el.
Eljutottam odáig,hogy egyszerűen muszáj valmi és valamennyi gyógyszert szedni,mert így sokmindent elveszíthetek.Már most rosszul vagyok különböző gondolatoktól.
Még gondoltam arra is,hogy kellene egy-két hónap beteg állomány,csak nem tudom,hogy ezt hogy lehetne intézni.Most influenzával beteg vagyok itthon,hétfőn tudnék kapni beutalót pszichiátriára.
Azt is kérdezném,hogy TB-s (körzeti) pszichiáterek meilyenek,azt hallottam,hogy nemigen foglalkoznak a beteggel,felírnak valami gyógyszert,aztán "kérem a következőt".
Köszi,Andras
Ja,még azt akartam írni,hogy a munkahelyen kívül más társaságom nemigen van,úgyhogy nyílván ott lehetnek csak problémák.
Sziasztok,szia Eszter!
Nekem például az váltja ki a legerősebb szorongást,ha a munkahelyemen valamiért fel kell szólalnom a kollegáim,főnökeim előtt.Hála istennek ritka,hogy kellene így beszélnem,vagy válaszolnom,de van három olyan főnők (műve.,csopvez.),akikkel a közelmúltban volt ilyen szitum,és nagyon rossz volt,"lefagytam",alig tudtam kimászni a szituból.
Sajnos azt vettem észre,hogy mintha ők ezt megéreznék rajtam,és mivel nem egy szuperintelligenciávan rendelkező emberekről van szó,ki is használják a kérdezgetős,számonkéréses,szókiforgatós stílusukat velem szemben,mert élvezik ha "belezavarodok".
Amúgy más szituk mennek,tömegközlekedés,vásárlás,ilyenek,csak ez a munkahelyen való már már kinlódás zavar.Sajnos be szoktam képzelni előre egy két szitut,hogy majd biztos az lesz,és előre szorongok,de olyan szinten,hogy már eljutottam odáig,hogy felmondok...
Megírjátok -- kis összefoglalásként --, hogy mi váltja ki a legerősebb szorongást, és mi enyhíti a leginkább?
Hasznos lenne talán mindannyiunknak.
Idézet tőle: babarczyeszterSzia Samantha! A mai nyugtatók, a Spitomin kivételével, mind benzodiazepinek, vagyis ugyanaz a hatóanyaguk, mint a Rivotrilnak.
A Rivotrilnak teljesen más a hatóanyaga mint ahogy a többi benzodiazepinnek is. Igaz hogy a benzodiazepinek csoportjába tartozik, de ahogy a fluoxetine meg a paroxetine sem ugyanaz a hatóanyag, pedig mindegyik SSRI, ugyanúgy az azonos csoportba tartozó szerek sem ugyanazok.
Rivotril: clonazepam, Xanax, Frontin: alprazolam
A benzodiazepinek között meg vannak amiket inkább altatónak, inkább nyugatónak, vagy épp inkább szorongás-oldónak ajánlanak.
Idézet tőle: babarczyeszterAz Efectinről (most Olvexya néven) szintén szokták mondani, hogy jó a szorongáscsillapító hatása.
Antidepresszáns. Hatóanyaga a venlafaxine. Kisebb dózisban hat a szerotoninra, magasabb dózisban a noradrenalinra, még nagyobb dózisban a dopaminra is, de lehet hogy akkor már túlstimulálja a szerotonin-szintet.
Ezek nem "nyugtatók", ennél sokkal összetettebb hatásuk van az agy működésében.
Szia Samantha! A mai nyugtatók, a Spitomin kivételével, mind benzodiazepinek, vagyis ugyanaz a hatóanyaguk, mint a Rivotrilnak. Ezen túl van még a valeriana és más nyugató teák -- érdemes ezeket is kipróbálni, mielőtt erősebb cucchoz fordulsz.
Az antidepresszánsok szorongásoldó hatása változó, de például nálam a Remeron (most Mizapin vagy Mirtazepin néven kapható) elég erős szorongáscsillapító hatással is bírt.
Az Efectinről (most Olvexya néven) szintén szokták mondani, hogy jó a szorongáscsillapító hatása.
Szia Kiscsillag!
Rivó függő voltam keményen 2006-2008-között.Aztán semm,és most 3 hete szedtem nagyon keveset 16-17 napig,de ez utóbbi után voltam 4 napig elég szorongós állapotban,kb.tegnap délig.Este,és ma már egész jó.
A pia meg ilyen alkalmankénti,heti 1X kb.8 sör.
Úgy érzem,egyik sem jó,mert erősíti a szoc.fóbos tüneteimet.
Üdv 🙂
Szia Samantha,
Alkalmi jelleggel a benzodiazepineket lehet szedni, rögtön hat (xanax, frontin). Az orvosok nem szeretik, mert hosszú távon szedve roncsolja a memóriát, függőséget okoz. Az antidepresszánsok is jók szorongásra pánikra, de ezt orvossal kell megbeszélni, mert nagyon egyéni kinek mi hat, és sajnos nagy a mellékhatás repertoárjuk. Na meg ezeknek kell 4-6 hét mire érez hatást az ember, addig szokták szedetni a benzokat mellé.
Ha gyógyszerhez fordulsz mindenképp keress egy jó orvost, akivel ezt megbeszéled. A benzokat felírhatja háziorvos is.
köszi a válaszokat; az a tapasztalatotok hogy az antidepresszáns is hat a szorongásra?
a nyugtatók nem jobbak? vagy azt hosszú távon rendszeresen nem jó szedni?
rivotrillt nem akarok, vmi "lightosra" gonoltam hátha az is segít, aztán nem akarok már sok ideig gyógyszereket szedni, le akarom tenni, de most pont elég stresszes az életem; bár mindig van vmi ,nem tudom így mikor lesz vége...
Kíváncsi lennék még egy vmire, alkalmi jelleggel nincs olyan gyógyszer ami gyorsan hat pánikra, rosszullét esetén, de nem kell állandóan szedni..?
Szia Samantha!
Hát gyógyszer témában ikább szerintem orvossal beszélj,mert mindenkinek más a szervezete,és a szorongásos problémák is többfélék lehetnek.
Nekem 10 éve Rivotrilt írt fel egy pszichiáter,ráadásul a 2-est, két és fél évig szedtem,teljesen függő lettem,hónapokig pokoliak voltak a megvonási tünetek,amikor abbahagytam.Persze ez a Rivó kemény dolog,és én is hülye voltam,hogy rászoktam.
Elolvastam a bemutatkozásodat,én kimondott szoc.fóbiával foglalkozó pszichológushoz járok,igaz csak eddig két alkalommal voltam,de folytatom,remélem segít majd az állapotomon.Csoportterápiát is szoktak indítani,ha érdekel,írj.
Viszont nekem is lenne kérdésem Mindenki felé itt a fórumban:
Ahogy írtam,8-10 éve keményen szedtem a Rivót,illetve már régebben is voltak alkohol problémáim(nem azért mert egy lumpen ember vagyok,hanem a szorongás csökkentésére,akkor még "buta" volta,hogy abban találtam a megoldást)
Lényeg,hogy az utóbbi pár hónapban kezdtem megint egyre szoc.fób.-osabb lenni,és a vele járó gyomorideg,szorongás,pánik is jövögetett.Már 1-2 éve szoktam inni,de csak péntekenként általában,jó pár sört,és el is szoktam kanyarodni tőle,nem totálra,de már emlékezetkihagyásos a dolod,és másnap általában azonnal borzalmasan szorongok,és felerősödnek a szoc.fób. tünetek,még boltba sem merek elmenni.Aztán vasárnap délutánra nagyjából minden rendbe szokott lenni,de következő péntek megint...
3 hete ezt nem csinálom,és elkezdtem 0.5-ös Rivotrilt egy nap 2Xfelet szedni,tehát 2X 0.25 mg-ot.
4 napja nem szedem,mert igazából semmit nem érzek,bár a fene tudja mennyire becsapós,mindenesetre nagyon szorongós volt ez a négy nap.
Kérdés:nem lehet az,hogy a hétvégi piálások miatt,kezdtem el szorongani megint az utóbbi pár hónapban?Bár 1 héten csak 1 este ivászat,de talán mégis ez a nyoma?
Illetve a 2-3 hét kis Rivózás abbahagyása miatt vagyok elég rosszul az utóbbi 4 napban?
Egyébként dolgoztam végig,még ma is,és mintha most kezdenék jobban lenni egy kicsit.Arra gondoltam,hogy az én szervezetem nagyon érzékeny lehet az említett anyagokra,még ha nem is sok,és szociális fóbia formájában "támad"
Ha Valakinek van ilyesmi tapasztalata,kérném írjon 🙂
Mindenesetre mostantól kihagyom ezeket a dolgokat,aztán remélem jobb lesz...
Sziasztok,üdv.,András
Sziasztok! Még új vagyok, szívesen beszélgetnék adatlapomon van bemutatkozásom... 🙂
Talán egy kérdésem is lenne, így elsőre..., szorongásra ki milyen gyógyszert ajánlana? valdoxant szedek de nem érzek semmit tőle, úgyanúgy pánikolok, feszengek. Valami olyan gyógyszer kellene ami gyengéd, nem brtutál és nem lehet hozzászokni és aminek kevés a mellékhatása, de használ is. Szép hétvégét Mkinek! S.
Szia!
Attól, hogy elmondtam a barátomnak, mi a helyzet. Lehet nem voltam elég érthető, fel voltam kicsit zaklatva, bocsi. 🙂
Szia Kisveréb!
Semmi gond,én is kiírtam magamból múltkor a lafagyásos napomat!
Egyébként lehet,hogy csak én nem értem,de a baráttól,vagy a frontin-alkoholtól pánikoltál be?