Ábránd pszichológus válaszol
Egyre kevésbé értem, vagyis most már semennyire se 🙁 pm?
Igen erre a válaszra, is ... .
Na most nem nagyon értem a kérdést, ha ez kérdés, de egyébként nagyjából neurokémiáról szól a probléma. Tudod, lehet függőnek lenni, na csak mégse mindegy, mitől. Főleg ha teljesen ellentétes válaszokat kapok más országbeli neurológustól, pszichiátertől, addiktológustól.
Mi van az irigységgel? ezt ide szántad?
Akkor nem értem. Nehéz ezt bevallanom, mert ha csak nem például elméleti fizikáról vagy neurobiológiáról van szó nem gyakran fordul elő. 😉
Mik a helyes "tények feketén-fehéren" irigység terén? :O
Nem becsvágy kérdése, hanem tudod, egyszerűen csak tények feketén-fehéren. És azért ez így más sztem ...
Köszönöm a megerősítést! - csak ne makrtam a szájába adni a szavakat.
Én is így gondoltam. 😉 - régen és most is,de most időközben kezdödött. 😉
A lényeg ne menjen az egészséges építő becsvágy rovásra.
Köszönöm kedves Ábránd!
Őszinte leszek, miért is beszéljek mellé? Az a nagy helyzet, hogy én nem az egyszerűségről és a leterheltség miatti gyorsaság okozta pontatlanságról írtam, és még kevésbé arról, hogy szakmai korrektség miatt nézne utána az addiktológus-pszichiáter egy gyógyszernek, hanem ez már sorozatos tapasztalatom 🙁 Nyilván Ön jóindulatú, de sajnos a realitás más, és igen kiábrándító, amikor egy állítólagos szakember pl engem kér meg, hogy szerezzem be a gyógyszergyártól a pontos vegyület-leírást, és hogy melyik receptoron agonista, mert neki fogalma sincs erről. Mondjuk azt értékelem, hogy legalább bevallja, hogy nem ismeri a gyógyszert, na de semelyik? Meg ennyire null-szinten, holott nálunk is forgalomban van? Szóval tudja, ez egy "kicsit" elveszi a bizalmamat, sőt mi több, kifejezetten sarkon fordulok, amikor meg azt látom, hogy tudatlanságból még rosszabbá akarja tenni a helyzetemet, konkrétan még egy másik anyagtól is függővé akar tenni. Ismétlem, ebben nem rosszindulatot látok, na de a végeredmény szempontjából mindegy, hiszen amikor egy mu-receptor antagonista vegyületről azt mondja, hogy ugyan nem ismeri, de azért vegyük úgy, mintha agonista lenne, és ennek megfelelően rá akar állítani ugye buprenorphinra vagy methadonra, na akkor onnan elég gyorsan menekülök persze. Ez itt a probléma.
Ennyi részletezés után tudna nekem olyat ajánlani, aki nagyon profi szakember az addiktológiában, és aki nem néz rám, mint borjú az újkapura, hanem mély ismeretei vannak?
Köszönöm előre is, sajnos eddig nem jártam sikerrel, pedig higgye el, nem kevés helyet bejártam, és sztem Önnek is igen csak szerte foszlana minden bizalma, ha jobb esetben is csak a teljes ellentettjét hallaná annak, mint amit a gyártó cég vezető gyógyszerésze mond. elég kétségbe ejtő a helyzet, de sajnos abba az országba nem tudok kimenni személyesen, hogy ott járjak szakemberhez a "leszokás" érdekében.
Kedves Ábránd, köszönöm.
Az én anyám is összezavaró...
Nyíltan elmondom, h nem túl sokért lehet járni ambuláns kezelésre fusiban...
Idézet tőle: Kleó... egy hete csak a mamára gondolok...
Kedves Kleó,
remélem mielőbb jobban lesz.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: DavidKedves Ábránd!
A jelenlegi magyar gyakorlat szerint hogyan vélekednek az SSRI-típusú antidepekről? Azért kérdezem, mert sok neurológiai álláspont támadja, és kíváncsi lennék, hogy a magyar pszichiátriai gyakorlat szerint mennyire egyértelműen alkalmazzák őket? És tapasztalata szerint, mennyire sikeresen, és mely területeken? Ill. leegyszerűsítem a kérdésemet: mennyire látja sikeresnek unipoláris és mennyire bipoláris dep-ban? Tudna erről akár saját meglátást írni nekem?
Köszönöm szépen előre is!
Kedves David,
a feltett kérdés pszichiáteri kompetenciát igényel, én pszichológus vagyok, a gyógyszerekről korlátozott ismereteim vannak. Ahogy én látom, szivesen írnak fel SSRI tipusú antidepresszánsokat. Ebben a kérdésben érdemben válaszolni inkább Dr Danics Zoltán tud, sajnos ő elég ritkán látogatja a Burát.
/segitok/dr-danics-zolt%C3%A1n
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: AvanaKedves Ábránd!
1. Szeretném megtudni, egy-egy páciens évente hány óra államilag finanszírozott, ambuláns("bejárós") pszichoterápiában részesülhet? A kerületi gondozóban összesen 10-15(esetleg 20) alkalmat vállalnak. Lehetséges-e, hogy felkeresek más állami finanszírozású helyet és a jelenlegi terápiám befejezése után folytatom máshol a pszichoterápiás folyamatot, anélkül, hogy kapnék a TB-től egy "izmos" csekket? 🙂
2. A Tömő utcában a neten szerzett információk alapján egyazon emeleten működik a SOTE Klinikai Szakspzichológia Tanszéke, illetve a SOTE Magatartástudományi Intézetének Pszichoszomatikus Szakrendelője. Lehetséges ez vagy valamit elnéztünk? Ténylegesen is a helyszínen működik mind a kettő?
Kedves Avana,
a TB alapon történő ellátásnak vannak korlátai. Általában az intézmények határozzák meg, hogy mennyit tudnak ebből nyújtani. Részemről nem nagyon hallottam több éves TB-s terápiáról.
A Tömő utcában mindkét intézmény megtalálható. Ezt a részét már Rakétával megbeszélték.
Vannak alapítványok, ahol kedvezményesebb áron tud pszichoterápiába járni. Én személy szerint a Nap-Kör Alapítványt ismerem és jó szívvel tudom ajánlani.
A témában nem tudok többet hozzátenni.
Üdv
S.Zs.
... egy hete csak a mamára gondolok...
Idézet tőle: diohejbanKedves Ábránd milyen pontosan és mit jelent az hogy skizofrenogen anya? És ze apáknál is előfordul vagy csak anya lehet az.
Kedves Diohejban,
az egyik pszichológiai irányzat szerint összefüggésben van a double-bind kommunikációval, azaz mást mond a szülő és másképpen viselkedik a gyermekével. Például gesztusaiban elutasító, de szavai szerint szerető. Ezen kívül egy kiszámíthatatlan szülői magatartás is, amikor egyszer szerető, védő, túlvédő, máskor elutasító, agresszív, bántó. Így a gyermeket összezavarja.
Utóbb úgy gondoljuk, nem ettől lesz valaki skizofréniás. Mai szemlélet szerint több tényező összhatása okozza, azaz genetikai, környezeti és pszichológiai háttere van. Kérdésére válaszolva, a gyermek gondozójára (ha az apa volt inkább az, akkor akár ő is) vonatkozik ez a meghatározás.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: DavidIdézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: DavidKedves Ábránd!
Én aszittem eddig, hogy nem szívesen válaszol a kérdésekre, de ha mégis, akkor nekem lenne bőven. Írom az elsőt:
Önnek mi a véleménye arról, hogy hogyan érdmes egy megvonást csinálni? A fokozatos megvonást tartja célravezetőbbnek vagy a radikális leállást? Ez utóbbi persze akár életveszélyes állapotokat is okozhat, nagy valószínűséggel okoz is, de collapsusok, arrythmiák mindenképpen bejönnek. Ilyen esetben szoktak pl intenzív osztályon végezni megvonást (külföldön hallok ilyet, valami ultrarapid, altatásban végzett megvonás) vagy ilyen esetben is a pszichiátria játszik, aztán vagy megmarad az ember vagy nem alapon megy? Ön szerint mi az ajánlatos ?
Mert érdekes dolognak tartom, hogy nagyjából minden gyógyszer esetén azt mondják, hogy csak szépen, lassan, fokozatosan szabad elhagyni, hogy ne legyen probléma, de ha kábszerről van szó, akkor általában ez a gondolat fel se merül. Vagy igen? Főleg, hogy azért valljuk meg, alkalmanként az is érdekes kérdés, hogy mit tartunk kábszernmek és mit nem (hallottam már olyan esetről, hogy hosszú éveken át tartó tramadol-szedés miatt alakult ki függés, és durva megvonás lett belőle, pedig teljesen indokoltat szedte az illető).
Mit gondol erről, és milyen helyeket ismer, ahol profik ezen a területen? Én sajnos eddig csak a tudatlansággal találkoztam + a pénzéhséggel, de szakértelemmel annyira nem. Köszönöm előre is válaszát!
Kedves David,
nem vagyok orvos, így csak arra támaszkodhatok, amit egy pszichológus tudhat erről. Mindenesetre függ attól, hogy milyen szerről vagy milyen esetről van szó. Általános ajánlás a fokozatos csökkentés, de vannak kivételek. Mérgezések, illetve bizonyos szindrómák esetében.
Megint más helyzet lehet a kábítószerekkel kapcsolatban, ahol pl. helyettesítő tablettát adhatnak, amit fokozatosan csökkentenek.
Ugyanakkor létezik az a probléma is, hogy az emberek nem arra használják a szereket vagy nem annyit, amennyi az előírás, így inkább nem foglalnék állást hogy hol mennyire értenek hozzá. A dolgok általában nem fekete fehér módon működnek, többféle nézőpont van.Üdv
S.Zs."""Megint más helyzet lehet a kábítószerekkel kapcsolatban, ahol pl. helyettesítő tablettát adhatnak, amit fokozatosan csökkentenek."""
Na igen, de akkor miért tapasztalják szinte mindenhol azt a jelenséget, hogy ugyan tudományos szempontból mindenki a fokozatos megvonást tartja jó módszernek, és ennek ellenére mégis a drasztikus és embertelen megvonás módszere dívik a pszichiátriai osztályokon? De értem ezt olyan antihumánus módon, hogy az se nagyon hat meg senkit, ha bevágják a zárt osztályra és 3 hétig a saját levében fetreng. De miért van ez így? Magyarországon miért elsődleges célja a pszichiátriának a megalázás és nyálcsorgatós senkivé tétel, szemben a külföldi gyakorlattal? Önnek van erre ötlete, elgondolása? köszönöm véleményét!
Kedves Dávid,
nem tudom. Ha problémáit jobban szeretné orvosolni, akkor tudom ajánlani az Ébredések Alapítványnál Dr Harangozó Judit megkeresését, aki lelkes harcosa a pszichiátriában történt visszaélések elkerülésének.
Másrészt azt gondolom, hogy az is lehet, hogy túlságosan általánosságban beszélünk. Mindenhol kell, hogy legyen betegjogi képviselő is, akit a méltatlan bánásmód miatt fel lehet keresni. Valóban elítélendő az embertelen bánásmód.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: DavidKöszönöm!
1, Tehát ha pl. a háziorvos megtagadja, akkor én a Közlekedési Felügyelet Pályaalkalmasság-Vizsgáló osztályánál fellebezhetem meg? Így értette? Régebben hallottam olyat, hogy az ORSZI az illetékes a fellebbezésben, de ezt is, amit írtam, azaz most egy kicsit káosz ez bennem. Aztán meg tudom, hogy kijött egy új kormányrendelet 2012.jan.1-jén, ami elő ír pár szakorvosi negatív leletet, de nem tudom, mást tartalmaz-e, és sajnos nem tudom a számát, hogy utána nézzek, de próbálok.
2, A másik témában meg köszönöm, de eddig sajnos csak katasztrófális mértékű tudatlansággal találkoztam. Nem azt akarom mondani, hogy én vagyok a túl okos, csak hát tudja, amikor a sokadik főfőszakember is a vállát vonogatja, na meg ott előttem kezdi a gyógyszerkönyvből nézni, hogy egyáltalán mi az, akkor megvallom, enyhén elszáll a bizalmam. Szóval szakértelmet már nem is remélek, mert ebben sok kört tettem már, de akkor úgy kérdezem, hogy tud olyan helyet, ahol nem a borítékban levő pénzösszeggel egyenesen arányosan állapítják meg pl a heroinisták metadon-adagját?
köszönöm ismét!
Kedves David,
többet nem tudok az 1. kérdésről, ez egy speciális terület.
A második kérdésére sem tudok érdemben válaszolni, ugyanis nincs információm a borítékok és a metadon adag összefüggéseiről.
Arról viszont van, hogy ha a pszichiáter a könyvben utána néz valaminek, az a beteg biztonságosabb ellátását szolgálja, hiszen bármilyen okos is valaki, nem elvárható, hogy minden gyógyszer minden interakcióját másik szerrel fejből tudja. Ráadásul minden pszichiátria elég túlterhelt, ahol nincs idő, tehát az a takarékos megoldás, hogy a minél ismertebbet/beváltabbat alkalmazzák.
Bizonyára sokat csalódhatott, gyakran nem tudnak az orvosai elég jók lenni Önnek. Az is lehetséges, hogy Ön valóban okosabb az átlagnál. Remélem megtalálja a magának megfelelő személyt.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaHa már azt veszük így már emlékszem, tudatosan is eldöntöttem nem leszek írigy, hogy ezért ne bántsak mást. Főleg olyant ne aki nem érdemli meg. ÉS amúgyis az írigység vissz a leggyorsabban a sírba.
Bár lehet ezzel túl sok motivációt veszítettem el???
Kedves Rakéta,
erről érdemes lenne a terápiájában beszélni.
Üdv
S.Zs.
Egyéni ülésre úgy 5(6) ezer körüli összeget tudnék kiperkálni. Ennyit biztosan megérdemelnek, lelkileg megterhelő szakma. Szembe kell nézniük a páciensek indulat áttételeivel - szerelmével, utálatával, stb.
Abban is egyetértek, hogy amiért fizetsz, azt talán jobban megbecsülöd.
A 8-10-12 ezer FT-os pszichológusi órabérek viszont irrerálisak Mo-on, mert ahogy írták előttem, táplálkozni, meg lakni is kell valahol. 🙂
Már ha csak a 8 ezreset veszem, ami totál átlag, heti 1X járva az 32 ezer. :S
Ment a pm.
Én írók egy jót, jártam más pénzén hozzá félévig. A pénz hiány miatt nem tovább. És benne van az árkategóriádban.
Megírnád priviben, miért? 🙂
De ne offoljuk szét a topicot! Mondja bagyoly verébnek, hogy nagy fejű. 😉
Igazad van.
Magyarország, átmeneti segélyt kérhetünk csak rá az önkormányzati ügyintéző szerint, apám urnahelyének meghoszsabitásra húsz ezer Forint, és 7100 Forintban maximalizálta az önkormányzat a összeghatárt az átmenti segélynél. Tehát Fideszes (egyik kutya másik eb párt) Keresztény önkormányzat tömeg sírba temetettné apám??? Ez itt Magyarország.
Én is így gondoltam. Amúgy Dr. Váradi Enikő ajánlott be oda.
Kedves Ábránd!
A jelenlegi magyar gyakorlat szerint hogyan vélekednek az SSRI-típusú antidepekről? Azért kérdezem, mert sok neurológiai álláspont támadja, és kíváncsi lennék, hogy a magyar pszichiátriai gyakorlat szerint mennyire egyértelműen alkalmazzák őket? És tapasztalata szerint, mennyire sikeresen, és mely területeken? Ill. leegyszerűsítem a kérdésemet: mennyire látja sikeresnek unipoláris és mennyire bipoláris dep-ban? Tudna erről akár saját meglátást írni nekem?
Köszönöm szépen előre is!
Idézet tőle: RakétaKlinikai Szakpszichológia Tanszékre. De nagyjából a Magatartástudományi Intézetre is igaz volt nálam, nálad nem tudom. Én tényleg furrán és mégis a társadalmi konvenciók többsét betartva vislekedem, szó is volt róla, hogy bekerülők az egyik kutatásba, azzal járt volna ingyenes terápia.
Véletlenül tudom, hogy a másodikban kik vannak, és sztem inkább ne akarj oda kerülni 🙂 Jobb lesz az úgy neked ...
Idézet tőle: RakétaKlinikai Szakpszichológia Tanszékre. De nagyjából a Magatartástudományi Intézetre is igaz volt nálam, nálad nem tudom. Én tényleg furrán és mégis a társadalmi konvenciók többsét betartva vislekedem, szó is volt róla, hogy bekerülők az egyik kutatásba, azzal járt volna ingyenes terápia.
Rakéta, tudod, mindig hangsúlyozzák is, hogy a terápia csak akkor lehet sikeres, ha minél többet fizetsz érte, mert csak akkor érzed a súlyát 😀 Tehát érted a lényeget, véletlenül se keresni akar pofátlanul, hanem egyszerűen a TE érdeked, hogy minél jobban megtömd a zsebét!
Egyébként a nagy Nyugaton kerül kb 8-10 ezer Ft-os összegbe egy terápiás óra, na de persze ott van is rá FIZETŐKÉPES kereslet, bár megjegyzem, ott is magasnak tartják! Na de nálunk? Hogy? Mondjuk egy amolyan közepes pl tanári fizetést alapul véve, keressen 110 ezret netto, na ez kb fedezi akkor a heti 2 terápiás dumát, viszont hogy fog megélni, enni, lakást fizetni és stb? Szóval mintha nem lennének arányban már megint a dolgok. Persze miért is akadok ki ezen, hát magyarországon mi van arányban?
Valami nagyon nincs rendben itt .... most mondja valaki, h nincs iagazam! De indoklással!
Klinikai Szakpszichológia Tanszékre. De nagyjából a Magatartástudományi Intézetre is igaz volt nálam, nálad nem tudom. Én tényleg furrán és mégis a társadalmi konvenciók többsét betartva vislekedem, szó is volt róla, hogy bekerülők az egyik kutatásba, azzal járt volna ingyenes terápia.
Melyikre írod? Magatartástudományi Intézetre vagy a Klinikai Szakpszichológia Tanszékre?
Zavaró, hogy mindkettő a "Tömő utca". :))
Egyiknél jártam is pár éve, de fogalmam sincs, melyiknél, mert csak egy alkalmat jártam, utána kórház.
Igen járok a Nap-Kör DBT csopotjában (bár éppen egy blokkot halsztok itthoni/családi dolgok miatt), és ott is a Nap utcában mondták probálkozak igyenes terápia lehetőségével a SOTE-nál, mert DBT-hez kell egyéni terápia. Na egy elég bonyolult ügy miatt inkább én máshogy oldaottam meg.
Úgy tudom. Ezt mondta egy régi pszcihiáterem, aki amúgy terapeuta is volt, (ő bonyodalom). Ott leginkább a kutatás és oktatás mint az óraszám a korlát. Nem kell beutaló, csunyán mondva egy elbeszélgetés alapján eldöntik beleilesz-e valameliyk pszichológusok vagy pszcihiáter terapeutájuk tanulmányi vagy munkaprojektjébe. Aztán te döntesz, hogy amit ajánlani tudnak érdekel-e. Amúgy jó műhely. Komolyan, ezt visszont egy mostanában hallom szakami körökből.
(Köszönöm a választ! Azért Ábránd válaszát is megvárom, hátha tesz még hozzá, de a tied is szívesen vettem.)
1-es ponthoz:
Lehetséges, hogy valaki pszichiáterhez nem szeretne kerülni, csak pszichológusi segítségre lenne szüksége, mert pl. gyógyszert nem szedne(nincs is olyan rossz állapotban) és "fázik" a pszichiátertől. Ezek szerint nem teheti meg, hogy rögtön felkeresi az SZTK-s pszichológust, hanem feltétlenül be kell tervezni egy pszichiáteri látogatást is... :/ Ez az eset mondjuk nem érint, csak elméleti felvetés.
**
A gondom a következő: lejártam az SZTK-ban kb 15 alkalom pszichoterápiát, lassan vége. Ennyit tudnak nyújtani, több alkalomra nincs keret, a pszichiáter kb ennyit engedélyez. meg is értem, szupportív ellátáshoz szeretnének mindenkit juttatni. Úgy érzem, akadnak még megoldandó, terápiázandó problémáim, ezért gondoltam, felkeresem a Tömő utcát. Valószínűleg kérnek szakorvosi javaslatot, amit viszont nem szeretnék kérni a kerületi(SZTK) pszichiátertől, nehogy azt higgye, elégedetlen voltam a pszichológusukkal vagy az általuk nyújtott ellátással. Jó, csak rövid. Patthelyzet.
Némelyik kórház viszont folytat ambuláns pszichoterápiát, jártam már ilyenen pár éve, és nem kellett mellette a pszichiátert se felkeresni. Viszont ott a félelem megint, hogy túllépek valami alkalomszámot, valaki ezeket összegzi valahol. 😀
2.
Elvileg mindkét Tömő utcai "pszicho műhely"(1, Klinikai szakpszichológia 2. Magatartástudományi Intézet) folytat TB-re pszichoterápiát-korlátozott számban. (Persze ebben tévedhetek, nem annyira egyértelmű.)
http://semmelweis-egyetem.hu/klinikai-pszichologia/betegellatas-es-szakmai-profilok/
A bentlakásos nem játszik, túl sok időkiesés + nincs akut problémám.
A nappali kórház mit takar? Ok, gondolom, nem kell benn aludni, és nap közben terápia, de a hangzása alapján inkább hajaz egy melegedőre, nem?
Az ambuláns lenne a legideálisabb, bár annak meg a 8-4-ig terjedő terápiás munkaidő a hátulütője; kevésbé a szokásos munkaidőben"dolgozó embereknek" való.
Jársz a DBT csoportba a Napkörben? Mintha te említetted volna.
1.) Ha nem veszed sértésnek Avana mivel tudom a választ.
A jogszabályban benne van, hogy a kezelő indokoltnak, vagy küllönösen indokoltnak tartja kítéttel.
Így a állami is lehet többszáz óra is ha "valamiért" szimpatikus vagy a orvosodnak, de lehet a sima 4-10-20 alkalom is. Pszichológusnka "feleleeges" ezzen a téren, mert szakorvosi ajánlás kell. Tudom mert volt sztk pszichologus, aki erről az egészről részletesen felvilágosított. Bár pszichologus "kérheti", hogy az orvos ne adjon beutalót neked.
Amúgy Budapesten és környékéről vagy bentlakással a ThalassaHÁZ (mint most nezetközileg is elimserrt jó hely van). ambuláns, nappalikórházas és bentlakásos formákban. Van még pár közepes ingyenes intézmény, de általában egy-egy problémacsoportra vannak szakosodva. Bipolártól vagy depresszióra vagy másra, bár a többség krízisintervencióra kízárólag.
8 éve taposom az utat és gyűjtöm az infókat Csongád megyétől, Györ-Sopron megyéig, Budapesteten kíemeleve.
2.) Nem lett elnézve.
(+) És a SOTE-'n van főleg tanulokkal, de néhány nagy mogullal is ingyenes terápa korlátozott számban, bár ebben már nem vagyok 100%-ig bíztos.
Kedves Ábránd!
1. Szeretném megtudni, egy-egy páciens évente hány óra államilag finanszírozott, ambuláns("bejárós") pszichoterápiában részesülhet? A kerületi gondozóban összesen 10-15(esetleg 20) alkalmat vállalnak. Lehetséges-e, hogy felkeresek más állami finanszírozású helyet és a jelenlegi terápiám befejezése után folytatom máshol a pszichoterápiás folyamatot, anélkül, hogy kapnék a TB-től egy "izmos" csekket? 🙂
2. A Tömő utcában a neten szerzett információk alapján egyazon emeleten működik a SOTE Klinikai Szakspzichológia Tanszéke, illetve a SOTE Magatartástudományi Intézetének Pszichoszomatikus Szakrendelője. Lehetséges ez vagy valamit elnéztünk? Ténylegesen is a helyszínen működik mind a kettő?
Ha már azt veszük így már emlékszem, tudatosan is eldöntöttem nem leszek írigy, hogy ezért ne bántsak mást. Főleg olyant ne aki nem érdemli meg. ÉS amúgyis az írigység vissz a leggyorsabban a sírba.
Bár lehet ezzel túl sok motivációt veszítettem el???
Idézet tőle: ÁbrándIdézet tőle: DavidKedves Ábránd!
Én aszittem eddig, hogy nem szívesen válaszol a kérdésekre, de ha mégis, akkor nekem lenne bőven. Írom az elsőt:
Önnek mi a véleménye arról, hogy hogyan érdmes egy megvonást csinálni? A fokozatos megvonást tartja célravezetőbbnek vagy a radikális leállást? Ez utóbbi persze akár életveszélyes állapotokat is okozhat, nagy valószínűséggel okoz is, de collapsusok, arrythmiák mindenképpen bejönnek. Ilyen esetben szoktak pl intenzív osztályon végezni megvonást (külföldön hallok ilyet, valami ultrarapid, altatásban végzett megvonás) vagy ilyen esetben is a pszichiátria játszik, aztán vagy megmarad az ember vagy nem alapon megy? Ön szerint mi az ajánlatos ?
Mert érdekes dolognak tartom, hogy nagyjából minden gyógyszer esetén azt mondják, hogy csak szépen, lassan, fokozatosan szabad elhagyni, hogy ne legyen probléma, de ha kábszerről van szó, akkor általában ez a gondolat fel se merül. Vagy igen? Főleg, hogy azért valljuk meg, alkalmanként az is érdekes kérdés, hogy mit tartunk kábszernmek és mit nem (hallottam már olyan esetről, hogy hosszú éveken át tartó tramadol-szedés miatt alakult ki függés, és durva megvonás lett belőle, pedig teljesen indokoltat szedte az illető).
Mit gondol erről, és milyen helyeket ismer, ahol profik ezen a területen? Én sajnos eddig csak a tudatlansággal találkoztam + a pénzéhséggel, de szakértelemmel annyira nem. Köszönöm előre is válaszát!
Kedves David,
nem vagyok orvos, így csak arra támaszkodhatok, amit egy pszichológus tudhat erről. Mindenesetre függ attól, hogy milyen szerről vagy milyen esetről van szó. Általános ajánlás a fokozatos csökkentés, de vannak kivételek. Mérgezések, illetve bizonyos szindrómák esetében.
Megint más helyzet lehet a kábítószerekkel kapcsolatban, ahol pl. helyettesítő tablettát adhatnak, amit fokozatosan csökkentenek.
Ugyanakkor létezik az a probléma is, hogy az emberek nem arra használják a szereket vagy nem annyit, amennyi az előírás, így inkább nem foglalnék állást hogy hol mennyire értenek hozzá. A dolgok általában nem fekete fehér módon működnek, többféle nézőpont van.Üdv
S.Zs.
"""Megint más helyzet lehet a kábítószerekkel kapcsolatban, ahol pl. helyettesítő tablettát adhatnak, amit fokozatosan csökkentenek."""
Na igen, de akkor miért tapasztalják szinte mindenhol azt a jelenséget, hogy ugyan tudományos szempontból mindenki a fokozatos megvonást tartja jó módszernek, és ennek ellenére mégis a drasztikus és embertelen megvonás módszere dívik a pszichiátriai osztályokon? De értem ezt olyan antihumánus módon, hogy az se nagyon hat meg senkit, ha bevágják a zárt osztályra és 3 hétig a saját levében fetreng. De miért van ez így? Magyarországon miért elsődleges célja a pszichiátriának a megalázás és nyálcsorgatós senkivé tétel, szemben a külföldi gyakorlattal? Önnek van erre ötlete, elgondolása? köszönöm véleményét!
Köszönöm!
1, Tehát ha pl. a háziorvos megtagadja, akkor én a Közlekedési Felügyelet Pályaalkalmasság-Vizsgáló osztályánál fellebezhetem meg? Így értette? Régebben hallottam olyat, hogy az ORSZI az illetékes a fellebbezésben, de ezt is, amit írtam, azaz most egy kicsit káosz ez bennem. Aztán meg tudom, hogy kijött egy új kormányrendelet 2012.jan.1-jén, ami elő ír pár szakorvosi negatív leletet, de nem tudom, mást tartalmaz-e, és sajnos nem tudom a számát, hogy utána nézzek, de próbálok.
2, A másik témában meg köszönöm, de eddig sajnos csak katasztrófális mértékű tudatlansággal találkoztam. Nem azt akarom mondani, hogy én vagyok a túl okos, csak hát tudja, amikor a sokadik főfőszakember is a vállát vonogatja, na meg ott előttem kezdi a gyógyszerkönyvből nézni, hogy egyáltalán mi az, akkor megvallom, enyhén elszáll a bizalmam. Szóval szakértelmet már nem is remélek, mert ebben sok kört tettem már, de akkor úgy kérdezem, hogy tud olyan helyet, ahol nem a borítékban levő pénzösszeggel egyenesen arányosan állapítják meg pl a heroinisták metadon-adagját?
köszönöm ismét!
Idézet tőle: picurkaKedves Ábránd! Pszichoterápiás kezeléssel kapcsolatos kérdésem lenne: Járok majdnem két éve egy pszichológushoz, pánikbetegséggel kerültem hozzá. Időközben feltártuk a gyermekkori traumákat is. Eddig jól együtt tudtam működni vele, viszont mostanában sokat piszkál, olyan dolgokat mond nekem, amik még rosszabb érzéseket váltanak ki belőlem, pl:megírtam neki egyik nap, hogy rosszul vagyok, mire ő azt felelte a terápiás ülésen, hogy ezzel az volt a szándékom, hogy neki is rosszkedve legyen. Ezen én nagyon meglepődtem, nem is gondoltam ilyesmire, és nem tartom magam rosszindulatú embernek én sem és a környezetem sem. Elég gyakran "belém szúr", néha nagy lelki fájdalmat érzek az ülések után, tudom ez néha szükséges talán, de úgy érzem ezek a szúrkálások mostanában jobban megszaporodtak. Éppen egy nagyon kényes témáról beszélünk, amiről nehéz beszélni, és ő ezt az alkalmat is kihasználja. Pl:megbeszéltük már, hogy miért nem tudok elköltözni otthonról, és mégis újra felhozza a témát: ha olyan nagyon rossz lett volna nekem gyerekkoromban akkor elköltöztem volna már 18-19 évesen. Úgy érzem, az utóbbi időben egyáltalán nem ért meg. Hétfőn nagyon kétségbeesett levelet írtam neki, még szuicid gondolataim is voltak, mire ő kitűzte a terápia befejezésének időpontját.
Kedves Ábránd! Kiváncsi lennék a véleményére ezzel kapcsolatban. Ön szerint ez belefér egy terápiás kapcsolatba? Ez így normális? Válaszát előre is köszönöm, üdv:Eszter
Kedves Picurka,
teljesen megértem a fájdalmát. Nem tudom milyen terápiába jár, de vannak olyan irányzatok, ahol hasonló értelmezést adhatnak a terapeuták, mint amit Ön leírt. Ezeket nehéz lehet néha befogadni, és fájdalmasnak élheti meg a páciens. Ilyenkor védelmet éppen a terapeutával való kapcsolat ad. A terápiában történtekről érdemes lehet beszélni még a pszichológusával (elmondani azt is, amit itt leírt, amennyiben ez nem történt meg), illetve a befejezéssel kapcsolatos érzéseit is fontos lenne átbeszélnie vele.
Egy ilyen intim kapcsolatba kívülről sajnos nem lehet belelátni, így azt megállapítani, mi hogyan normális, mi fér még bele vagy mi nem, elég nehézkes. Mindenesetre a dilemmáját teljes mértékben átérzem.
Mielőbbi jobbulást kívánok!
S.Zs.
Idézet tőle: DavidKedves Ábránd!
Tudna abban segíteni, hogy mely rendelet szaályozza azokat a betegségeket, amelyek a jogosítvány szempontjából kizáró oknak moinősülnek? Egyáltalán létezik ez így feketén-fehéren felsorolva vagy csak az adott HO kedvén és szőrözésén múlik?
Köszönöm, sokat segítene, mert ezt már régóta kutatom, de nem találom.
Kedves David,
az alábbi betegségek esetén kifejezetten szükséges szakorvosi vizsgálat:
Látászavar, Hallászava, Mozgáskorlátozottság, Szív- és érrendszeri betegsége, Cukorbetegség, Idegrendszeri betegségek, Alkoholfogyasztás, Azon gyógyszerek szedése, melyek a gépjárművezetést befolyásolják (pl. nyugtatók, bizonyos fájdalomcsillapítók stb.), Veseelégtelenség.
Problémás esetben Pályaalkalmassági Vizsgálatot lehet kérni, első illetve másod fokon, ahol eldöntik, kaphat-e a személy vezetői engedélyt.
Én nem ismerek konkrét törvényt erre, ha van, akkor inkább a belátással, reakcióidővel, észleléssel, beszámíthatósággal, illetve mozgásképességgel állhat kapcsolatba a kizárás.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: DavidKedves Ábránd!
Én aszittem eddig, hogy nem szívesen válaszol a kérdésekre, de ha mégis, akkor nekem lenne bőven. Írom az elsőt:
Önnek mi a véleménye arról, hogy hogyan érdmes egy megvonást csinálni? A fokozatos megvonást tartja célravezetőbbnek vagy a radikális leállást? Ez utóbbi persze akár életveszélyes állapotokat is okozhat, nagy valószínűséggel okoz is, de collapsusok, arrythmiák mindenképpen bejönnek. Ilyen esetben szoktak pl intenzív osztályon végezni megvonást (külföldön hallok ilyet, valami ultrarapid, altatásban végzett megvonás) vagy ilyen esetben is a pszichiátria játszik, aztán vagy megmarad az ember vagy nem alapon megy? Ön szerint mi az ajánlatos ?
Mert érdekes dolognak tartom, hogy nagyjából minden gyógyszer esetén azt mondják, hogy csak szépen, lassan, fokozatosan szabad elhagyni, hogy ne legyen probléma, de ha kábszerről van szó, akkor általában ez a gondolat fel se merül. Vagy igen? Főleg, hogy azért valljuk meg, alkalmanként az is érdekes kérdés, hogy mit tartunk kábszernmek és mit nem (hallottam már olyan esetről, hogy hosszú éveken át tartó tramadol-szedés miatt alakult ki függés, és durva megvonás lett belőle, pedig teljesen indokoltat szedte az illető).
Mit gondol erről, és milyen helyeket ismer, ahol profik ezen a területen? Én sajnos eddig csak a tudatlansággal találkoztam + a pénzéhséggel, de szakértelemmel annyira nem. Köszönöm előre is válaszát!
Kedves David,
nem vagyok orvos, így csak arra támaszkodhatok, amit egy pszichológus tudhat erről. Mindenesetre függ attól, hogy milyen szerről vagy milyen esetről van szó. Általános ajánlás a fokozatos csökkentés, de vannak kivételek. Mérgezések, illetve bizonyos szindrómák esetében.
Megint más helyzet lehet a kábítószerekkel kapcsolatban, ahol pl. helyettesítő tablettát adhatnak, amit fokozatosan csökkentenek.
Ugyanakkor létezik az a probléma is, hogy az emberek nem arra használják a szereket vagy nem annyit, amennyi az előírás, így inkább nem foglalnék állást hogy hol mennyire értenek hozzá. A dolgok általában nem fekete fehér módon működnek, többféle nézőpont van.
Üdv
S.Zs.
Idézet tőle: RakétaSzeritnem kell Ábránd is.
Meg szavazást is kellene inditani, hogy lássék, hogy fontos.
Amúgy köszönöm a választ! Én az önzéstől tartok.
Fizikai agessziom kontrolálom, verbális ígyekszem egyre jobban. Irigy meg általában nem vagyok, sajnos túlzottan is. - de tényleg ezzek alapokok. Egy dolgora vagyok írigy, inkább féltékenység az ami és amilyen szeretem volna lenni, és nem lettem, de azzal is csak magam bántom, szándékosan a többi keserűség, ami azért kisugárzik.
Kedves Rakéta,
én azzt gondolom, hogy mindenkiben van irigység, maximum nem látja saját magát elég mélyen. Ezen kívül ez is egy természetes érzés, csak nehéz elfogadni, hogy van. Ráadásul lehet pozitív haszna is, mondjuk motivál arra, hogy elérjünk valamit.
Üdv
S.Zs.
Kedves Mindenki,
köszönöm a bizalmat!
Üdv
S.Zs.
Kedves Ábránd! Pszichoterápiás kezeléssel kapcsolatos kérdésem lenne: Járok majdnem két éve egy pszichológushoz, pánikbetegséggel kerültem hozzá. Időközben feltártuk a gyermekkori traumákat is. Eddig jól együtt tudtam működni vele, viszont mostanában sokat piszkál, olyan dolgokat mond nekem, amik még rosszabb érzéseket váltanak ki belőlem, pl:megírtam neki egyik nap, hogy rosszul vagyok, mire ő azt felelte a terápiás ülésen, hogy ezzel az volt a szándékom, hogy neki is rosszkedve legyen. Ezen én nagyon meglepődtem, nem is gondoltam ilyesmire, és nem tartom magam rosszindulatú embernek én sem és a környezetem sem. Elég gyakran "belém szúr", néha nagy lelki fájdalmat érzek az ülések után, tudom ez néha szükséges talán, de úgy érzem ezek a szúrkálások mostanában jobban megszaporodtak. Éppen egy nagyon kényes témáról beszélünk, amiről nehéz beszélni, és ő ezt az alkalmat is kihasználja. Pl:megbeszéltük már, hogy miért nem tudok elköltözni otthonról, és mégis újra felhozza a témát: ha olyan nagyon rossz lett volna nekem gyerekkoromban akkor elköltöztem volna már 18-19 évesen. Úgy érzem, az utóbbi időben egyáltalán nem ért meg. Hétfőn nagyon kétségbeesett levelet írtam neki, még szuicid gondolataim is voltak, mire ő kitűzte a terápia befejezésének időpontját.
Kedves Ábránd! Kiváncsi lennék a véleményére ezzel kapcsolatban. Ön szerint ez belefér egy terápiás kapcsolatba? Ez így normális? Válaszát előre is köszönöm, üdv:Eszter
Szia Ábránd!
Remélem, maradsz, pont most ajánlottalak valakinek! 😉
üdv: Matiri
Kedves Ábránd! én igennel szavazok! Szeritnem többünknek segített a válaszaival, megfontoltságával. Jó hogy van.
Kedves Ábránd!
Tudna abban segíteni, hogy mely rendelet szaályozza azokat a betegségeket, amelyek a jogosítvány szempontjából kizáró oknak moinősülnek? Egyáltalán létezik ez így feketén-fehéren felsorolva vagy csak az adott HO kedvén és szőrözésén múlik?
Köszönöm, sokat segítene, mert ezt már régóta kutatom, de nem találom.
Kedves Ábránd!
Én aszittem eddig, hogy nem szívesen válaszol a kérdésekre, de ha mégis, akkor nekem lenne bőven. Írom az elsőt:
Önnek mi a véleménye arról, hogy hogyan érdmes egy megvonást csinálni? A fokozatos megvonást tartja célravezetőbbnek vagy a radikális leállást? Ez utóbbi persze akár életveszélyes állapotokat is okozhat, nagy valószínűséggel okoz is, de collapsusok, arrythmiák mindenképpen bejönnek. Ilyen esetben szoktak pl intenzív osztályon végezni megvonást (külföldön hallok ilyet, valami ultrarapid, altatásban végzett megvonás) vagy ilyen esetben is a pszichiátria játszik, aztán vagy megmarad az ember vagy nem alapon megy? Ön szerint mi az ajánlatos ?
Mert érdekes dolognak tartom, hogy nagyjából minden gyógyszer esetén azt mondják, hogy csak szépen, lassan, fokozatosan szabad elhagyni, hogy ne legyen probléma, de ha kábszerről van szó, akkor általában ez a gondolat fel se merül. Vagy igen? Főleg, hogy azért valljuk meg, alkalmanként az is érdekes kérdés, hogy mit tartunk kábszernmek és mit nem (hallottam már olyan esetről, hogy hosszú éveken át tartó tramadol-szedés miatt alakult ki függés, és durva megvonás lett belőle, pedig teljesen indokoltat szedte az illető).
Mit gondol erről, és milyen helyeket ismer, ahol profik ezen a területen? Én sajnos eddig csak a tudatlansággal találkoztam + a pénzéhséggel, de szakértelemmel annyira nem. Köszönöm előre is válaszát!