Depresszió
Köszi! Akkor felhívom a kh-t, hogy tudnak-e ma fogadni. Az a gondom, hogy én sem tudom vállalni a befekvést, mert nincs aki ellássa a macskáimat
Idézet tőle: Panda63Sziasztok!
Péntek óta, mióta betört ez a hideg nagyon feszült vagyok, folyamatosan gyomoridegem van és mindenkit agyon csapnék a feszültségtől. Péntekre van a kontroll időpontom. Szerintetek türjek addig vagy menjek be. Az a baj, hogy a 3*2 0,5 ös rivo rivo már semmit nem használ, pedig 3×1 szoktam szedni általában
Szia,
Sajnalom 🙁 Szerintem menj be! Nekem csak rosszabb lett mikor vegulis nem mentem es miota vegulis bejutottam azota, jobb. Nekem is sok rivo kell, most ugy irtak hogy 1-1-2mg, en a 2mg-set kapom es folyamatos kontrolon vagyok most, mult heten 2 naponta mert nem tudtam vallalni a befekvest, pedig rohadtul kene.
Jobbulast es szerintem menj!
Sziasztok!
Péntek óta, mióta betört ez a hideg nagyon feszült vagyok, folyamatosan gyomoridegem van és mindenkit agyon csapnék a feszültségtől. Péntekre van a kontroll időpontom. Szerintetek türjek addig vagy menjek be. Az a baj, hogy a 3*2 0,5 ös rivo rivo már semmit nem használ, pedig 3×1 szoktam szedni általában
Depresszió és pszichózis együtt kb így néz ki nálam.
Nekem ilyen a depresszió.
Hideg, hátborzongató, rémisztő, fájdalmas, sivár. A halál és a szenvedés jut róla eszembe.
A világot ilyennek látom és azt sem értem, hogy mások hogyan tudják jól érezni magukat. Azt sem értem, hogy korábban miért voltam jól.
Megáll az idő és az életem is.
Találó ez a kép.
Sokan nem értik, hogy a depresszió nem egyenlő a szomorúsággal.
Ráadásul nálam a fő tünet az, hogy felkelni is alig vagy egyáltalán nem tudok és képtelen vagyok enni. Ha nem tapasztaltam volna, nem is érteném, hogy valakinek miért olyan nehéz még a wc-re is eljutni vagy napi 1 joghurtot megenni. Még ennyi sem csúszik le. 14,4 volt a BMI indexem, holott mindig hízni akartam.
Idézet tőle: connie0510ja ezt csak murray-nak irtam. ez csak egy ambulans lesz (nem hiszem h befektet most).. Neked valaszoltam az elozoben. de koszi koszi meg egyszer.. de megvagyok
Jesszusom. Keresem és keresem, de nem találom, hogy hol kérdeztem. 🙂 Pedig kérdeztem, de aztán töröltem, mert nem voltam biztos, hogy akarsz róla beszélni.
Idézet tőle: CsakEgyetértek veled. A klinikai depressziónak tünete (biokémiailag is) lehet a szorongás.
Ha a depresszió miatt valaki nem tudja ellátni a feladatait (vagy csak nagyon nehezen) az bőven adhat okot szorongásra (mi lesz ha...?)
A szorongás (főleg hosszabb távon) kiválthatja a depressziót és olyankor már lehet az a látványosabb/nagyobb gondot okozó tünet.
Nálam előbb kezdődött a depresszió, mint a szorongás. Depressziós voltam először, így nem tudtam dolgozni. Aztán szorongani kezdtem attól, hogy elkezdtek felhalmozódni a feladatok, és egyre kevésbé éreztem azt, hogy teljesíteni tudom őket. Mikor rájöttem, hogy tényleg nem tudom teljesíteni őket, még depressziósabb lettem. Mikor újabb és újabb kudarcélményem lett, ismét a szorongás erősödött, és ekkor már újra aktivizálta az önbántalmazást is.
Tehát az eredendő probléma: depresszió.
Idézet tőle: CsakIdézet tőle: PhilCIdézet tőle: CsakSztem beszélj egy orvossal, kérdezd meg mit javasol.
Amíg szünetel az egyéni terápiád egy önsegítő csoporthoz is csatlakozhatsz, azokat többnyire egyéni terápia mellett is igénybe lehet venni.
Az már nem okoz számomra problémát, ha x ideig nem tudok terápiára járni. Kapok annyi gondolkoznivalót egy foglalkozáson, hogy ellegyek két terápiás alkalom között akár hetekre is. Inkább csak az a baj, hogy ha olyan témákat kapirgálunk meg, amikre egy kicsit érzékenyebb vagyok, akkor gyakorlatilag instant elborít a szorongás és a fájdalom, és nem tudok mit kezdeni vele. Lehet, erre valóban érdemes lenne valamilyen gyógyszert szednem.
Az is ok lehet a gyszerszedésre, ha érzelmileg túlzottan leterhel a terápia. Olyat is hallottam, hogy jobb a gyszermentes terápia (ha nem túl súlyos az állapot). Az indokra nem emlékszek pontosan.
Számomra az is kérdéses, hogy ha valaki terápia mellett gyszert szed, honnan lehet tudni, hogy a terápia segít vagy a gyszer hat. De a kisebb gond az, ha nem lehet tudni, a nagyobb gond, ha semmi nem segít vagy még rosszabbul leszel, esetleg emiatt elveszted az állásod vagy az társas kapcsolataid romlanak meg.
Jó lenne, ha a terapod is állást foglalna, ő mit gondol a gyszerszedésről. Az is lehet, hogy más állásponton van, mint a (leendő) orvosod, esetleg diagnózisban sem értenek egyet. Legjobb, ha egy helyen dolgoznak és egyeztetni tudnak. Az szar, ha nagyon másként vélekednek. Az is ha a terap az orvostól (gyszertől) várja az előrelépést, az orvos a terápiától, azaz passzolgatnak egymáshoz és emiatt egyik sem foglalkozik veled érdemben.
Mindenképp akarom jelezni a terapomnak is, hogy gyógyszert szeretnék szedni. A depresszióm egy éve van jelen, terápiára ma mentem csak a harmadik alkalomra. Tehát a depresszióm régebb óta fennáll, mint a terápiám. A terápia segített abban, hogy az öngyilkossági késztetéseim ritkuljanak. Alapvetően a terápia azt az élményt hozza nekem, hogy sokkal inkább a kezemben van az életem, tényleg okos, letisztult eszközöket ad a számomra. Már most, a terápia elején megindult jó pár problémás dolgom a pozitívabb irányba, pl. az addig nagyon kaotikus, félreértésekkel teli párkapcsolatom látványosan kezd rendeződni. Az egy újdonság, hogy a mai terápiás alkalom így felkavart, és kicsit visszább lökött az állapotaimba. De sajnos mindettől függetlenül gyakorlatilag egy éve nem tudok már (kiszámíthatóan) dolgozni. És erre, igenis, kellene valami megoldás.
Murray head, komolyan KÉT NAP alatt segített neked már az antidepi? Ki volt az átered, hová jártál?
ja ezt csak murray-nak irtam. ez csak egy ambulans lesz (nem hiszem h befektet most).. Neked valaszoltam az elozoben. de koszi koszi meg egyszer.. de megvagyok
En is csinaltam mar mindent meg mindenhogyan, meg minden allapotban. Szedtem mar meg nem szedtem is.. Meg dolgoztam is meg nem is meg maniasan valtottam is meg kerestem is meg elszortam is.. meg utaztam is aztan fekudtem .. sikertelen ongyilkos is voltam sokszor, de minek ahhoz is gyenge vagyok. Maskor meg nem is akarok. aztan meg mast se akarok aztan meg semmit se akarok aztan meg minddent akarok.. pl dolgozni meg menekulni.
Paranoia, teveszmek (allitolag nemreg is, de amikor mar az is teveszme meg halu ami nem is az mert tenyleg van.. de te hidd el h nincs) ordogi kor... minek mondjam... , pszichozis, gyszerek, korhazak, zartak nyiltak, terapia, bent, kint, ambulansan, majd kezeletlenul majd ujra zart. ujra stb.. nem mondom hogy minden ertelmetlen volt.. tudast azt szereztem meg tapasztalatot de amugy allapotilag... ajj annyira de annyira MIND1.
De ja majd holnap ellatnak recepttel.. jarok en konrtollra kh-ba .. stb.. szoval koszi de ez nekem nagyon nem ujkeletu spiraloid. Es most meg olyan kifejezetten hu de fosul se vagyok. Csak a szokasos..
Azert koszonom a torodest! Probalkozom. Valamivel. Mindenkeppen.
Jobbulást! Remélem ott tudnak segíteni. 🙂
Koszi. holnap kh 2re..
Én meg neked kívánok jobbulást Connie!
És neked is Phil!!
Idézet tőle: murray headElmélkedéseim teregetés közben imigyen szóltak: hüm, lehet, hogy nem is a szorongás a legnagyobb bajom, hanem a depresszió. Imádok elméleteket gyártani, egy ideje az az elméletem, hogy akinél a szorongás tűnik vezető tünetnek, az lehet, hogy valójában inkább depis és fordítva. Na szóval mikor benézek a búrára, mit látok? A depresszió topikot...
Phil, nekem a 2016-os depressziómon az egyik antidepi 2 nap alatt segített. Elmúltak a rossz gondolatok, többet tudtam végre aludni, szuper volt.
(Az más kérdés és éppen a blogomba fogom leírni, hogy a szorongásomon eddig még egyik gyógyszer sem segített, ill. hát a xanax azért valamennyit igen.)
Egyetértek veled. A klinikai depressziónak tünete (biokémiailag is) lehet a szorongás.
Ha a depresszió miatt valaki nem tudja ellátni a feladatait (vagy csak nagyon nehezen) az bőven adhat okot szorongásra (mi lesz ha...?)
A szorongás (főleg hosszabb távon) kiválthatja a depressziót és olyankor már lehet az a látványosabb/nagyobb gondot okozó tünet.
Idézet tőle: connie0510Szia, Egyetertek Csak-al, szerintem is erdemes lenne a pszichiater- AD dolgot megprobalni Neked. Amitol tartasz, az az AP-knel okozhat gondot. Lehet, hogyha beallitanak Neked antidepresszanst az nem fogja visszavetni a munkakepesseged- es valljuk be az alapjan amit irsz, mar alapvetoen a depresszio miatt nem tudsz dolgozni jelenleg, tehat nem veszithetsz sokat vele, de lehet, hogy mukodik (sokaknak igen!). Ha nem lepsz most, egyatalan nem biztos, de lehetseges kesobbiekben lesz pszichotikus tuneted is es akkor ott vagy, hogy a munka mar szoba sem jon, az AP szinte muszaja valik, attol viszont tenyleg jonnek az altalad felt problemak a mellekhatasok miatt (big time!) es belekerultel a korbe..
En egy ideje nem tudok dolgozni, nem tudok koncentralni es kedvem sincs, pedig anno jo voltam abban amit csinaltam. Nagyon jo. De az mar reg volt, aztan ez nyert, azt meg le epitettem, mostanra szinte a 0ra. Es egyre csak rosszabb. Valtja egymast a depresszio (nem hogy dolgozni, felkelni se tipus)- pszichozisok es/vagy a (ha) beszedett- felirt gyogyszerim mellekhatasi miatt vagy mar eme kombo es kilatastalan spiral.
Tehat ha szamit meg egy velemeny, az alapjan amit leirtal erdemes lenne az ater es az AD megprobalasa. AP-vel es nyugtatokkal ovatosan, meg ha irnak is Neked, mielott tenyleg beveszed az elsot gondold meg tobbszor is.
Nalam tudtak bent, hogy fenall a veszely a gyogyszer abuzusra meg komoly depedenciara, arra, hogy bizonyos dolgokkal vissza fogok elni (ez most hulyn hangzik de ja, valoszeg ha alapbol egeszseges lennek, nem pusztitanam magam sok eve) Tudtak hogy piaztam- nyugtatoztam "kint" is.. Hat bent meg lett a kis nyugtatobol sok nyugtato meg meg tobb, meg par AP nagymennyisegben. Aztan az is szar. Ha elhagyod is szar. En mar feladtam lelekben.Kivanok Neked jobbulast!!
Korai még feladni. Sok hasonlóság van a történetünkben. Hol a tünet, hol a bazi nagy adag AP-k mellékhatása miatt nem tudtam dolgozni. Olyan időszak is többször volt, hogy hónapokig nem tudtam felkelni. A depresszió nagyon mélyre rántott.
A téveszmés, nagyon haluzós időszakban (az elején) nagyon-nagyon rettegtem, ez is akadálya volt a munkavállalásnak, de később nagy nehézségek árán, de tudtam dolgozni (halu és téveszme mellett, kezeletlenül).
Évekig nyomták az AP-t nagy adagban, emellett csak heti pár órás munkát bírtam. Amikor leállították jobban lettem (megszabadultam a mellékhatástól) és a főállás mellett 3 évig másodállásom is volt. (téveszmèm ekkor már nem volt, de halu rendszeresen).
Sztem újra kellene gondolni a gyszeres kezelésed. (ambulánsan, kh-ban vagy pszichoterápiás intézmènyben). Félve tanácsolom, de sztem olyan gyszert vagy olyan adagban ne szedj be (vagy tartósan ne szedj), aminek a mellékhatása eleve lehetetlenné teszi, hogy tevékeny legyél (ha épp a depresszió engedi). Olyat sem, aminek 0 hatása van.
Sztem ha lesz egy jobb periódusod érdemes lenne újra próbálkozni munkával. Ha teljes időben nem megy, akkor legalább részmunkaidőben. Ha örömöt/sikerélményt vagy bármi pluszt ad, az segíthet a jó vagy elfogadható állapotot megtartani. Ha úgy érzed, hogy ront az állapotodon, mèg mindig dönthetsz a felmondás mellett.
Elmélkedéseim teregetés közben imigyen szóltak: hüm, lehet, hogy nem is a szorongás a legnagyobb bajom, hanem a depresszió. Imádok elméleteket gyártani, egy ideje az az elméletem, hogy akinél a szorongás tűnik vezető tünetnek, az lehet, hogy valójában inkább depis és fordítva. Na szóval mikor benézek a búrára, mit látok? A depresszió topikot...
Phil, nekem a 2016-os depressziómon az egyik antidepi 2 nap alatt segített. Elmúltak a rossz gondolatok, többet tudtam végre aludni, szuper volt.
(Az más kérdés és éppen a blogomba fogom leírni, hogy a szorongásomon eddig még egyik gyógyszer sem segített, ill. hát a xanax azért valamennyit igen.)
Én is jó vagyok abban, amit csinálok, a főnökeim is nagyon pártolnák a fejlődésemet/továbbképzéseimet, meglenne gyakorlatilag minden ahhoz, hogy egy felsőbb szintre is léphessek a karrieremben - csak valahogy a lelki energia fogyott ki belőlem. Egy éve küzdök a depresszióval önerőből, de gyakorlatilag már az a tendencia, hogy már egyre kisebb dolgoknak is egyre nagyobb a hatása rám. Nem tudom, hogyan koordináljam tovább a dolgokat. Azt hiszem, feladom. Felkeresek egy pszichiátert.
Nyugtatót, az biztos, hogy nem akarok szedni. Szorongani is szoktam, de azt a cigi (és viszonylag soft önbántalmazás) még megoldja. A depresszióra nincs eszközöm.
Idézet tőle: PhilCKöszönöm egyébként, Csak, a válaszaidat. Jól esik a figyelmed.
🙂
Idézet tőle: PhilCIdézet tőle: CsakSztem beszélj egy orvossal, kérdezd meg mit javasol.
Amíg szünetel az egyéni terápiád egy önsegítő csoporthoz is csatlakozhatsz, azokat többnyire egyéni terápia mellett is igénybe lehet venni.
Az már nem okoz számomra problémát, ha x ideig nem tudok terápiára járni. Kapok annyi gondolkoznivalót egy foglalkozáson, hogy ellegyek két terápiás alkalom között akár hetekre is. Inkább csak az a baj, hogy ha olyan témákat kapirgálunk meg, amikre egy kicsit érzékenyebb vagyok, akkor gyakorlatilag instant elborít a szorongás és a fájdalom, és nem tudok mit kezdeni vele. Lehet, erre valóban érdemes lenne valamilyen gyógyszert szednem.
Az is ok lehet a gyszerszedésre, ha érzelmileg túlzottan leterhel a terápia. Olyat is hallottam, hogy jobb a gyszermentes terápia (ha nem túl súlyos az állapot). Az indokra nem emlékszek pontosan.
Számomra az is kérdéses, hogy ha valaki terápia mellett gyszert szed, honnan lehet tudni, hogy a terápia segít vagy a gyszer hat. De a kisebb gond az, ha nem lehet tudni, a nagyobb gond, ha semmi nem segít vagy még rosszabbul leszel, esetleg emiatt elveszted az állásod vagy az társas kapcsolataid romlanak meg.
Jó lenne, ha a terapod is állást foglalna, ő mit gondol a gyszerszedésről. Az is lehet, hogy más állásponton van, mint a (leendő) orvosod, esetleg diagnózisban sem értenek egyet. Legjobb, ha egy helyen dolgoznak és egyeztetni tudnak. Az szar, ha nagyon másként vélekednek. Az is ha a terap az orvostól (gyszertől) várja az előrelépést, az orvos a terápiától, azaz passzolgatnak egymáshoz és emiatt egyik sem foglalkozik veled érdemben.
Szia, Egyetertek Csak-al, szerintem is erdemes lenne a pszichiater- AD dolgot megprobalni Neked. Amitol tartasz, az az AP-knel okozhat gondot. Lehet, hogyha beallitanak Neked antidepresszanst az nem fogja visszavetni a munkakepesseged- es valljuk be az alapjan amit irsz, mar alapvetoen a depresszio miatt nem tudsz dolgozni jelenleg, tehat nem veszithetsz sokat vele, de lehet, hogy mukodik (sokaknak igen!). Ha nem lepsz most, egyatalan nem biztos, de lehetseges kesobbiekben lesz pszichotikus tuneted is es akkor ott vagy, hogy a munka mar szoba sem jon, az AP szinte muszaja valik, attol viszont tenyleg jonnek az altalad felt problemak a mellekhatasok miatt (big time!) es belekerultel a korbe..
En egy ideje nem tudok dolgozni, nem tudok koncentralni es kedvem sincs, pedig anno jo voltam abban amit csinaltam. Nagyon jo. De az mar reg volt, aztan ez nyert, azt meg le epitettem, mostanra szinte a 0ra. Es egyre csak rosszabb. Valtja egymast a depresszio (nem hogy dolgozni, felkelni se tipus)- pszichozisok es/vagy a (ha) beszedett- felirt gyogyszerim mellekhatasi miatt vagy mar eme kombo es kilatastalan spiral.
Tehat ha szamit meg egy velemeny, az alapjan amit leirtal erdemes lenne az ater es az AD megprobalasa. AP-vel es nyugtatokkal ovatosan, meg ha irnak is Neked, mielott tenyleg beveszed az elsot gondold meg tobbszor is.
Nalam tudtak bent, hogy fenall a veszely a gyogyszer abuzusra meg komoly depedenciara, arra, hogy bizonyos dolgokkal vissza fogok elni (ez most hulyn hangzik de ja, valoszeg ha alapbol egeszseges lennek, nem pusztitanam magam sok eve) Tudtak hogy piaztam- nyugtatoztam "kint" is.. Hat bent meg lett a kis nyugtatobol sok nyugtato meg meg tobb, meg par AP nagymennyisegben. Aztan az is szar. Ha elhagyod is szar. En mar feladtam lelekben.
Kivanok Neked jobbulast!!
Köszönöm egyébként, Csak, a válaszaidat. Jól esik a figyelmed.
Idézet tőle: CsakSztem beszélj egy orvossal, kérdezd meg mit javasol.
Amíg szünetel az egyéni terápiád egy önsegítő csoporthoz is csatlakozhatsz, azokat többnyire egyéni terápia mellett is igénybe lehet venni.
Az már nem okoz számomra problémát, ha x ideig nem tudok terápiára járni. Kapok annyi gondolkoznivalót egy foglalkozáson, hogy ellegyek két terápiás alkalom között akár hetekre is. Inkább csak az a baj, hogy ha olyan témákat kapirgálunk meg, amikre egy kicsit érzékenyebb vagyok, akkor gyakorlatilag instant elborít a szorongás és a fájdalom, és nem tudok mit kezdeni vele. Lehet, erre valóban érdemes lenne valamilyen gyógyszert szednem.
Sajnos nem. A depresszióm nem enyhült, a szorongás sem csökkent.
DE: másoknak van pozitív tapasztalata.
Volt akkor tehát olyan antidepi, amelyik bevált?
Nekem egyik sem rontotta a memóriám, koncentrációmat.
Gondot mhelyen csak azok a gyszerek okoztak, amik álmosítottak vagy akatíziát okoztak. (pl antipszichotikumok).
Az SSRI és az SNRI típusú antidepik nem álmosítottak. Sajnos hatásuk sem volt. Ha nem próbáltam volna sokfélét biztos kérnék/szednék most valamit.
Sztem beszélj egy orvossal, kérdezd meg mit javasol.
Amíg szünetel az egyéni terápiád egy önsegítő csoporthoz is csatlakozhatsz, azokat többnyire egyéni terápia mellett is igénybe lehet venni.
Komolyan elkezdtem gondolkozni az antidepresszánson. Eddig tartottam a gyógyszerektől, mondván, hogy visszavethetik a munka közbeni koncentrációmat, de egyre inkább arra jutok, hogy ezen már nincsen mit visszavetni.
Sztem egy próbát tehetnél gyszerrel. Ha nem hat, abbahagyhatod. AD-t pár hét v hónap után könnyű elhagyni, azalatt kiderül, hogy hatásos-e.
Ha hat, érdemes szedni és később, hosszabb tünetmentes időszak után (addigra a terápia is segíthet) el lehet hagyni.
Nyugtatóval/altatóval úgy gondolom, hogy érdemes óvatosnak lenni, mert az elhagyása sokkal nehezebb, mint az AD-nak.
Nekem több éve tart a depresszióm, de vannak jobb időszakok. Télen fokozódik, tavasszal enyhül, de labilisabb vagyok, nyár és az ősz eleje jobb (nyugisabb és energikusabb vagyok), ősz végén újra mèlyül.
Több ève tapasztalom ezt az évszakfüggő ingadozást.
Ha valami nagyon negatív dolog történik, akkor hónapokra visszahúz, évszaktól függetlenül.
Sport nekem ront az egészen, fokozza a kimerültséget (amit nem csak a depresszió okozott) ill màs oknál fogva sem javasolják.
Spontán javulás: egy éve vagyok folyamatosan depressziós. Van, hogy valamennyit javul, van, hogy valamennyit rosszabbodik, de elmúlni nem múlik el. Ha rosszabbodik, jön az önbántalmazás és az öngyilkossági gondolatok is. Gőzöm sincs, hogyan kellene ebből kikecmeregni.
Sport: ördögi kör a számomra. Lehet, hogy segítene a depressziómon, de mivel depressziós vagyok, nulla energiám van hozzá.
Gyógyszer: még nem szedek. Eddig nem is akartam. Most nem tudom, mi legyen.
Terápiával elért javulás: néha jobban, néha rosszabbul vagyok. Erre, jelen pillanatban, nem tudok támaszkodni.
Amíg van valamennyi örömérzeted, addig arra lehet támaszkodni és örömforrást keresni.
Van akinek segít a sport (nekem nem).
Ha szedsz gyszert talán azon lehetne emelni. Ha nem szedsz, elkezdeni.
VAGY
Terápiás javulásra várni (de ez lassú szokotz lenni)
VAGY
spontán javulásra (van akinek szezonális és idővel spontán javul, csak győzze az ember kivárni)
Én is rohadt kimerült voltam. Ezen a részén segített is a szabadság, sokkal jobban vagyok ilyen értelemben, mióta visszajöttem. De a depressziómon mit sem segített az egész.
Én most hó elején voltam egy hét szabin, ami arról szólt, hogy kb. az egészet végigaludtam. Aztán volt egy hét munkahetem utána (múlt hét), és ebből tudtam dolgozni úgy össz. másfél napot. A többi zsonglőrködés volt a szavakkal, a hazugságokkal, hogy most éppen nem ezt csinálom, hanem azt, azért nincsen idő emerre, stb., valójában meg nem csináltam semmit. Hét végén már hívott a főnököm, hogy na, most mi is a helyzet a dolgokkal, én meg olyat csináltam, amit még sohasem, és amit sosem tudtam volna elképzelni magamról, és amit még mindig übergáznak tartok: kvázi elbőgtem magamat a telefonbeszélgetés közben (nem bőgtem el magamat ténylegesen, de olyan szinten síróssá vált a hangom, hogy szerintem a telefon másik végéről egyértelműen bőgésnek hangzott). Mondván, hogy az életben nem fogok a végére érni semmi feladatnak, merthogy csinálom, csinálom, és már túlnőtt rajtam az egész. Hát... ez jól is hangzott volna, hogy ha igaz lett volna. Ezt a kifakadást ugyanis úgy kb. három hónapja lett volna helyénvaló megtenni. Azóta már sokkal inkább elúsztam, mint akkor voltam, és már rég nem igaz az, hogy csinálom-csinálom, de nem érek a végére. Most már ott vagyok, hogy már nem is csinálom.
Persze, kaptam a kifakadásomra kedves szavakat, vigasztalásokat, amely megnyilvánuló emberi érzékenységért hálás voltam, de lényegét tekintve igazából mit sem segített a depressziómon és az elmaradásaimon.
Úgyhogy nem, sajnos már nem elegendő az, hogy egyszerűen szabadságra menjek.
Igaz, nálam a depressziót sokszor a kimerültség is súlyosbította, valszeg nekem azért jelentett sokat a szabi v táppénz.
Ismerős szitu...nekem egyetlen dolog vált be (de lehet neked más is segít): pár nap szabi v táppénz. Ezalatt pihenés, sok alvás és nem túl fárasztó szórakozás vagy bármi, ami örömérzetet ad. (pl ha egyébként is terveztem, hogy veszek vmit, akkor miután már kezdtem jobban lenni megvettem).
Az a nagy helyzet egyébként, hogy olyan rohadt depressziós vagyok, hogy hetek óta nem tudok dolgozni. TÉNYLEG nem. Egy ideig tudtam titkolni, de már egyre inkább kezd lejönni a kollégáimnak is. Szeretném megtartani a munkahelyem, tetszik az a karrierlehetőség, amivel kecsegtet. Csakhogy nulla teljesítményre vagyok képes.
Ötletek?
Na vagy kicsi a vilag vagy ugyanaz az aterunk de ugyanugy jartunk az biztos. Jo... talan inkabb kicsi a vilag. Nyar van, gondolom par ater van eppen szabin, de azert kicsit felhuztam a szemoldokom, azon hogy az elmult ket hetem nekem is fejfajos hanyos lesotetitett szobas, "rossz"gondolatos, hallucinacios, rettegos, agyban fetrengos nem tisztalkodos nem evos stb stb volt..Rohadtul kellett volna az aterem, elcibaltak mashova ahol kaptam kh beutalot, de miutan megtudtam hogy aterem szabin, mashoz nem mentem be. Rovidre zarva kb pont ugy voltam mint Te es "egy kis" rivot en is elragcsaltam meg az osszes AP-mat majdnem, mar ami regrol maradt is. Pont mostanra lettem kicsit jobban a napokban. Pont jovo heten lesz ujra aterem. Neked?
Én is örülök, hogy kicsit jobban vagy. Mikor lesz az átered megint?
Az a fontos, hogy jobban vagy!
Az orvoslás leginkább hálapénzcentrikus. Hippokratész meg mé' nem halva született.
Beszéltem áterrel még hétfőn. Az enyém pont most ment szabadságra. A helyettese persze nem akar beleszólni a terápiába. Azt mondta rágcsáljak rivot, de ne rendszeresen. Ha visszajött az áterem akkor menjek be. Hát mára kicsit jobban lettem, de azért ez elég viccesen hangzik. Valójában azonban nagyon szomorúan. Mondjuk, ha suicid késztetést jelzek jelzek lehet más lett volna. Keddig viszont nagyon szarul voltam valójában segítség nélkül. Éljen és virágozzék a beteg centrikus orvoslás
Idézet tőle: KleóPanda, először is ne felejts el folyadékot magadhoz venni, figyelj rá oda, hogy eleget igyál, akár csapvizet!
Aztán próbáld meg magad elvonszolni áterhez, légyszi légyszi.
Azoknak van igazuk akik megteszik..
Gondolom szorongás és depresszió. 
Tényleg menj el dokihoz. Jobbulást!!
Panda, először is ne felejts el folyadékot magadhoz venni, figyelj rá oda, hogy eleget igyál, akár csapvizet!
Aztán próbáld meg magad elvonszolni áterhez, légyszi légyszi.
Sziasztok
Ma reggel arra ébredtem hogy nagyon depressziós vagyok. Iszonyatosan fájt a fejem és mintha görcsbe lett volna az agyam. Közben nagyon féltem és görcsbe voltak az ízmaim és majd fel robbantam és persze iszonyat szomorúság és sírhatnék volt rajtam. Ezek a tünetek délutánig tartottak. Akkor aludtam egyet. Most ébredés után csak a fefem görcsöl és szorongok. Ez az aminek hiszem?
.
Ebből a cikkből is épp azt látom, mint abból, amit a pszichopatákról tettem be a Kocsma topicba.
Nevezetesen, hogy nem meggyógyítani akarnak, csak megtanítani azt, hogyan kezeljük saját magunk a problémáinkat, "tartsuk kézben" a betegségünket. Az a cél, hogy megtanuljunk alkalmazkodni, beilleszkedni, viselkedni. Szóval hogy "hasznos tagjai legyünk a társadalomnak", úgymint: tudjunk dolgozni.