Depresszió
Idézet tőle: PhilCÉn mondjuk ezektől a félreértéseimtől szenvedek a leginkább. Lsd. pl. tegnapi eszmecsere ugyanebben a topikban Kleóval. Míg nem írtad be, Kleó, hogy hogyan kellene értelmeznem azt, amit félreértettem, egész du. ezen kattogtam, hogy "nem kellett volna ennyire túlpörögnöm a témát", "minek okoskodtam", stb., stb. Most még viszonylag kézben tartottam a helyzetet, mert egyáltalán rákérdeztem, hogy "Kleó, hogy értetted?", de még tanulom ezt a "rákérdezést". Megszokottabb nálam, hogy inkább csak pörgök magamban, még rosszabb, ha élből le is reagálom a vélt lebaszást (azaz reakcióként lebaszom a másikat, majd kiderül, hogy mennyire alaptalan volt).
Ja, igazából ez (is) szokott engem a padlóra küldeni. Mindig is azt hittem magamról, hogy én a szavak embere vagyok, merthogy irodalom így meg úgy, meg hogy hogy meg tudok fogalmazni dolgokat, aztán néha pofán csap, hogy egyszerűen nem tudok beszélni sem az emberekkel, mert félreértek minden szart, meg én is úgy fogalmazok, hogy engem is folyton félreértenek. És mikor van egy-egy ilyen felismerésem, akkor elmegy a kedvem még attól is, hogy egyáltalán emberek közelébe menjek. Meg úgy érzem, hogy semmi biztos pont nincs az életemben, hisz ha mindent félreértek, akkor mégis mihez viszonyíthatnék bármit. Olyan, mintha örökre kiismerhetetlen közegekben mozognék.
Viszont nem tiszta nekem, hogy: ez lenne akkor a paranoia? Én kaptam paranoid szem.zavar diagot is, de nem értem, hogy ez most miért egy külön diag, miben különbözik a border paranoia a paranoid szem.zavartól, és ez a kettő miben különbözik a pszichotikus paranoiától. Szívesen venném, ha valaki segítene ezeket értelmezni, mert pl. a pszichológusom a diagdefiníciók terén nem erőltette meg magát.
Na meg a másik kérdés, hogy erre is "van" gyógyszer? Ezt a hangulatstabilizáló oldaná meg, vagy micsoda?
Példákat írok.
Skizofrénia paranoia:
- megfigyelnek az ufók, el akarják lopni az agyam
- az az ember követ, biztos a túlvilági lények küldték. Más utcában mások követik. A lakása előtt is elsétálnak. Emiatt az hiszi, hogy Bp-en 20-30 ember figyeli meg.
- thalassás beteg példája. Az a gyanúja hogy egy műtétnél titokban levágtak egy darabot a péniszéből és ezért kicsi.
Skizofrèniánál sokszor nagyon bizarr téveszmék alakulnak ki. Ellopják a gondolatát, a gondolatait más is hallja, álmában chipet ültettek a fejébe és elvitték az űrbe, azt hiszi h más évszázadban van vagy ő Jézus stb. Laikus ember sem hisz neki épp azért mert nagyon lehetetlen dolgokban hisz.
Paranoid szemzavar:
Itt haluk nincsenek csak nagyon kóros gyanakvás. Követik, rádioba beültetett mini kamerával nézik, bepoloskázták a lakását. Emiatt kidobja a tv-t, rádiót. Minden kis apróságot félreértelmez. Pl meggyőződése, hogy rendszeresen betörők járnak a lakásába mert nehéz kinyitni az ajtót, leesve találja a virágot. Miközben csak szar a zár, huzat miatt esett le virág vagy macska lelökte stb. Ezek nem olyan bizarrak, még akár valósak is lehetnének (hisz előfordul h valakit tényleg követnek vagy betörnek). Ezek a gyanakvások viszont mindennaposak és hosszú ideig fennállnak.
Borderesre nem tudok példát mondani.
Paranoiára, téveszmére antipszichotikumot adnak.
A nem szemzavaros embernek is van szemzavaros vonása. Csak egy bizonyos szint felett adnak személyiségzavar diagnózist. Ha tartósan szenved vagy mások a környezetében szenvednek tőle, nem tud stabil emberi kapcsolatot kialakítani, mhelyén nem tud illeszkedni a közösségbe, a normákat nem tudja tartani. Nem 1-2 emberrel van baja vagy 1-2 mhely okoz gondot, hanem szinte minden kapcsolata problémás vagy minden mhelyről kirúgják vagy otthagyja. Ezek sokkal gyakoribbak, mint egy átlag embernél. Mindenki kifoghat szar mhelyet, lehet konfliktusa mással és a szenvedés is egy szintig természetes, ha van rá oka.
Sokszor a személyiség zavarral diagolt embernek van olyan tulajdonsága vagy készsége, ami a szem zavaros vonást ellensúlyozza. Pl nagyon jó munkamorál stb.
Van akinél nem egyféle szemzavar vonásai jellemzőek, néha kicsit teátrális, máskor nárcisztikus, érzelmileg labilis/összeomlós stb.
Idézet tőle: KleóDe, válaszoltam. Lásd: 1339. hsz., 2.).
Láttam a hsz-t, azért tudtam aludni végül. 😀
Továbbá: Zeneterap topic.
De, válaszoltam. Lásd: 1339. hsz., 2.).
Én mondjuk ezektől a félreértéseimtől szenvedek a leginkább. Lsd. pl. tegnapi eszmecsere ugyanebben a topikban Kleóval. Míg nem írtad be, Kleó, hogy hogyan kellene értelmeznem azt, amit félreértettem, egész du. ezen kattogtam, hogy "nem kellett volna ennyire túlpörögnöm a témát", "minek okoskodtam", stb., stb. Most még viszonylag kézben tartottam a helyzetet, mert egyáltalán rákérdeztem, hogy "Kleó, hogy értetted?", de még tanulom ezt a "rákérdezést". Megszokottabb nálam, hogy inkább csak pörgök magamban, még rosszabb, ha élből le is reagálom a vélt lebaszást (azaz reakcióként lebaszom a másikat, majd kiderül, hogy mennyire alaptalan volt).
Ja, igazából ez (is) szokott engem a padlóra küldeni. Mindig is azt hittem magamról, hogy én a szavak embere vagyok, merthogy irodalom így meg úgy, meg hogy hogy meg tudok fogalmazni dolgokat, aztán néha pofán csap, hogy egyszerűen nem tudok beszélni sem az emberekkel, mert félreértek minden szart, meg én is úgy fogalmazok, hogy engem is folyton félreértenek. És mikor van egy-egy ilyen felismerésem, akkor elmegy a kedvem még attól is, hogy egyáltalán emberek közelébe menjek. Meg úgy érzem, hogy semmi biztos pont nincs az életemben, hisz ha mindent félreértek, akkor mégis mihez viszonyíthatnék bármit. Olyan, mintha örökre kiismerhetetlen közegekben mozognék.
Viszont nem tiszta nekem, hogy: ez lenne akkor a paranoia? Én kaptam paranoid szem.zavar diagot is, de nem értem, hogy ez most miért egy külön diag, miben különbözik a border paranoia a paranoid szem.zavartól, és ez a kettő miben különbözik a pszichotikus paranoiától. Szívesen venném, ha valaki segítene ezeket értelmezni, mert pl. a pszichológusom a diagdefiníciók terén nem erőltette meg magát.
Na meg a másik kérdés, hogy erre is "van" gyógyszer? Ezt a hangulatstabilizáló oldaná meg, vagy micsoda?
Lítium... ne is emlegesd. Tiszta elhülyülés volt és totál közömbösség. A Convulex ua. hatóanyag, mint a Depakine. Most a Lamolep egyelőre nagyon jó, ha nem jön a téli depi sem, akkor jól vizsgázik.
Szia!
A lítium nálam agressziót okozott. Amik jók voltak az y lamolep és a convulex,mint hang.stabilizátor. Mellékhatás nélkül beválltak. Reggelente én is levert depis vagyok,síró és dührohamaim vannak.Este aztán általában "normális" leszek.
Nekem volt a borderre terap. (kognitív) meg Depakine-Chrono. Plusz SNRI és Rivotril, majd Frontin, aztán Xanax. Persze rekurrens depresszió és szorongás is játszott. Beírta diagnak a bipolárt, de 100x elmondta, hogy nem vagyok bipol, csak a Depakine céljából írja rá. De az nem előzött meg sem mélydepit, sem pörgést, aztán nagy nehezen rájöttek (5 év után), hogy mégiscsak bipol IS; és akkor jött az AP.
Idézet tőle: PhilCIdézet tőle: KleóAnnyit fűznék hozzá, hogy a borderline azért "line", mert határeset a neurózis és a pszichózis között. Pontosabban: a kettő között hullámzik. Ezért adnak más diagot, mert szükség van gyógyszeres terápiára is (amit nem írhatnak fel személyiségzavarra). Úgyhogy a diagnózisokkal azért nem árt vigyázni.
Na, ez pl. új nekem, hogy kimondottan szükség van gyógyszeres kezelésre is a borderline-nál. Milyen gyógyszereket adnak? Nem csak szorongásoldót, és csak azért, hogy jobban bírd a terápiát?
Nem mindig szükséges a gyszeres kezelés ill ex dokim szerint sok esetben jobb a tiszta terápia (azaz gyszermentes).
A border okozHAT pszichotikus tünetet. Pl paranoid gondolatok, hanghallás. Ezek többnyire rövid ideig (max pár napig) tartanak és nem olyan kifejezettek, mint skizofréniánál. Ilyen esetben antipszichotikumot szoktak adni. Border diagra nem irható fel, de akut, átmeneti pszichózis diag ilyen esetben adható a border mellé és arra igen.
A border talaján könnyen alakul ki depresszió, szorongás (pl szoc fób). Ilyen esetekben ezeket is lehet mellette diagolni és antidepresszánssal vagy nyugtatóval kezelni.
Bordernél soxor nem szívesen adnak altatót vagy nyugtatót (főleg ha más függősége is van a betegnek) mert sokan abúzálják, könnyen hozzászoknak nagy adaghoz. Ez orvosfüggő. Van aki ellenzi, van aki nem.
Ha nagyon ingadozó a hangulat, durva dühkitörése van a betegnek (agresszív, tör-zúz) vagy nagyon labilis (kiborul, zokog) akkor hangulatstabilizálót vagy kis adag antipszichotikumot szoktak adni FALS diagra.
Ha valaki gyszer nélkül sem ön vagy közveszélyes, képes dolgozni, tanulni, kimozdulni akkor többnyire elég a terápia.
Ha valaki szenved, de nincs lehetősége terápiára, akkor csak gyszeres kezelés jöhet számításba.
Egy bentfekvős helyen sokkal könnyebb dolga lesz! Nem olyan terhelő, mint bejárni. Bejárósként én sem bírtam volna a Thalassát. Annyi erőm volt, h felkeljek, felöltözzek, tisztálkodjak és csoportokon ott üljek. Este élénkebb voltam. Pár hét után boltba jártam, ping-pongoztam, társasoztam, néha tornáztam is. Spontán oldódott a depresszió.
Idézet tőle: Kleó1.) Igen, beírnak egy "fals" diagot, és hangulatstabilizálót írnak fel. A borderre.
2.) Egyáltalán nem így értettem, hanem arra, hogy imigyen az áterektől kapott diagnózisokat is "kritikusan" kell szemlélni. No para! 😉
Igen, a hangulatstabilizalo lenne a litium, de semmit nem er, 8 honapja szedi, havi vervetelre jar, hiaba van meg a terapias erteke, ennel ingadozobbb mar nem lehet az allapota. Most abbahagyta a litiumot hetfotol. A tunetei ugyanazok gyogyszerrel es nelkule is. En mar nem akarok beleszolni , szedje belatasa szerint oket.
A Thalassaba nem engedik vissza, mert nem eleg stabil es szerintuk nincs felkeszulve a terapiara. Ma megy az sztk-as aterhez, aki 4 hetes kilinikai kezelest javasol, ez lenne a Sote? Ma kiderul... Komolyan legalabb annyit tudnanak elerni, hogy reggel tudjon felkelni.
Tegnap delutan pl tok jol volt, mint a regi ferjem, lelkesen mondta, hogy erot vesz magan es fel fog kelni, ma ugyanaz... El van kenodve es semmit nem akar. 🙁
1.) Igen, beírnak egy "fals" diagot, és hangulatstabilizálót írnak fel. A borderre.
2.) Egyáltalán nem így értettem, hanem arra, hogy imigyen az áterektől kapott diagnózisokat is "kritikusan" kell szemlélni. No para! 😉
Agobri, rá kell venned a férjed, hogy szedje a gyógyszereit. Keressetek TBs ellátást pszichiátert, terápiát.
Idézet tőle: KleóÚgyhogy a diagnózisokkal azért nem árt vigyázni.
Próbálom értelmezni ezt a mondatodat, hogy vajon hogy értetted. Segíts ki, kérlek, mielőtt belegabalyodok. 🙂
Az egyik értelmezési lehetőségem az, hogy esetleg úgy tűnhetett, öndiagnózisra buzdítom a népeket. Ha így tűnne: nem ezt akartam kommunikálni, inkább csak azt, hogy jobb minél tudatosabban jelen lenni a kezelés folyamatában.
Idézet tőle: KleóAnnyit fűznék hozzá, hogy a borderline azért "line", mert határeset a neurózis és a pszichózis között. Pontosabban: a kettő között hullámzik. Ezért adnak más diagot, mert szükség van gyógyszeres terápiára is (amit nem írhatnak fel személyiségzavarra). Úgyhogy a diagnózisokkal azért nem árt vigyázni.
Na, ez pl. új nekem, hogy kimondottan szükség van gyógyszeres kezelésre is a borderline-nál. Milyen gyógyszereket adnak? Nem csak szorongásoldót, és csak azért, hogy jobban bírd a terápiát?
Annyit fűznék hozzá, hogy a borderline azért "line", mert határeset a neurózis és a pszichózis között. Pontosabban: a kettő között hullámzik. Ezért adnak más diagot, mert szükség van gyógyszeres terápiára is (amit nem írhatnak fel személyiségzavarra). Úgyhogy a diagnózisokkal azért nem árt vigyázni.
Idézet tőle: AgobriLeírnátok nekem mik a pszichotikus és a neurotikus ismérvei?
Dél körül jobban lett. Most tök olyan, mint régen volt, volt kint futni, természetes és bizakodik a gyógyulásban, az érzelmei is visszajöttek. Persze nem 100%-os, de fényévekkel jobb, mint az elmúlt napok délelőtti fázisai. Ez a 3. nap, hogy nem vette be a gyógyszereit, tulajdonképpen semmi változás, vagyis annyi, hogy amikor jobban van, akkor jobban hasonlít a 'régi' énjére. Ma folytatja a szedést, mert volt a Házban kivenni őket. Kedden újra megy interjúra, ha fel tud kelni, ha nem, akkor átert keres délutáni időponttal, valószínű addigra össze is szedi magát.
Amúgy felmerült egyikőtökben a kérdés, hogy a férjem miért nincs fent és tud-e róla, hogy itt írogatok. Igen, tud róla, elemesélem neki, hogy miket tudtam meg és miket kérdezek meg. Próbálom az ő szavaival leírni az állapotát, plusz ahogy én látom, nyilván nem a leghitelesebb és nem ugyanaz. Ő nem igen gépezik, a fb-ját is ritkán nézi, nem vevő az ilyesmire.
Amúgy köszi a tanácsot, hogy kezeljük felnőttként, ezt az orvosa is mondta. De olyan nehéz volt, amikor kijött a kórházból leszedálva és totyorogva, olyan gyámoltalan volt, szegény mint egy kis növény, aki vegetál :(((, főleg, hogy bennem dúlnak az anyai ösztönök belevetettem magam ebbe a dologba és szinte megszállottan próbálok kapaszkodót keresni, és reménykedve kutatni, érdeklődni a gyógyulás érdekében. Szerintem megérett a pillanat arra, hogy elengedjem a kezét, ott leszek mellette, de most kiszállok.
Amennyire én eddig megértettem (pontosítsa/javítsa, aki tudja): a pszichózis az idegrendszer biokémiai egyensúlyának felborulásából eredeztethető, ennek hatására a valósággal való kapcsolat megszakad (történhet ez utóbbi pl. hallucinációk, téveszmék formájában). Én nagyjából úgy képzelem el a pszichózist, mint amilyen állapotba pl. tudatmódosító szerek juttathatnak. Csak pszichózis esetén a biokémiai koktélt nem "kívülről", hanem "belülről", a testedből kapod. A pszichózis elsősorban megfelelő gyógyszerbeállítással kezelhető, pont azért, mert helyre kell állítani a kibillent belső biokémiai egyensúlyt.
A neurózis mögött viszont általában valamiféle traumatizáltság áll, amely a legenyhébb formában is gyerekkori érzelmi elhanyagoltságot jelent (pl. az egyik vagy esetleg mindkét szülő nem tudta megfelelően kifejezni az érzelmeit a gyerek felé), durvább esetben lehet szó érzelmi vagy fizikai erőszakról.
A személyiségzavart (a személyiségzavar a neurózis kategóriájába tartozik) én magam úgy képzelem el, hogy gyerekként-fiatalként benne voltál egy olyan helyzetben, amely állandó frusztráltságot okozott, ami tulajdonképpen traumatizált. Ebből a helyzetből nem tudtál kiszabadulni, tartósan fennállt. Kialakítottál rá bizonyosfajta viselkedésformákat, hogy meg tudjál küzdeni a helyzettel, és mivel láttad, hogy ezekkel a viselkedésformákkal viszonylagos sikered van, "megtartottad" őket. Csakhogy mikor kikerültél a felnőttkorba, ezek a viselkedésformák és gondolatstruktúrák már nem feltétlenül bizonyulnak működöképesnek. Adaptívnak mondják azt a sémát, ami a megfelelő reakciókat tartalmazza, maladaptív, ami a nem megfelelő reakciókat. Ami egy erőszakos környezetben adaptív, az később lehet maladaptív.
Én pl. egy feltételezhetően nárcisztikus anya mellett nőttem fel, aki folyamatosan manipulálni igyekezett, folyamatosan bántott verbálisan stb. Anyám mellett megfelelő viselkedésforma volt az állandó gyanakvás arra, hogy valószínűleg megint manipulálni próbál, vagy hogy a közlésében megint valami rejtett bántás van. Tehát a gyanakvásom ott egy adaptív séma volt. Később elköltöztem hazulról, a korábban adaptív sémámat vittem tovább, és amikor egy barátom szólt hozzám, vagy egyenesen a párom, sokszor gyanakodtam, hogy most valójában bántani akar egy-egy közlésével. Tehát a korábban adaptív sémám maladaptívvá vált.
Neurózisoknál elsősorban a terápiás kezelés az eredményes. Gyógyszereket szoktak adni pl. a szorongásérzet csökkentésére, de ezt is csak ideiglenesen lenne cél adni, arra az időre, míg a terápiában tárgyalt témák még túlságosan fájnak, és ezzel a fájdalommal még nincsen eszközöd megküzdeni.
Nem mindegy, hogy milyen neurotikus problémával milyen fajta terápiára mész. Pl. a borderline-nak a pszichoanalízis kb. csak annyira jó, hogy befeküdjön a vonat alá (lsd. József Attila). Személyiségzavarosoknak kifejezetten a sématerápiát (maladaptív sémák feltárása, adaptív sémával való helyettesítése, a személyiség ilyen szempontból történő újrastrukturálása) ajánlják. Borderline személyiségzavarosoknál a sématerápia mellett jó eredményeket értek még el a dialektikus viselkedésterápiával és a mindfulnessel is.
Szerintem nagyon résen kellene lenni a jelen orvoslásnál, hogy egy adott ember a megfelelő kezelésben részesüljön (fontos visszajelzés ebből a szempontból az is, hogy a "beteg" a megfelelő helyen érzi-e magát, úgy érzi-e, hogy tud együttműködni az orvossal, haladnak előre a terápiával - ha nem érzi ezt, akkor érdemes elgondolkodni az orvosváltáson stb.). Pszichológia/pszichiátria terén nem annyira nyilvánvaló a félrekezelés, mint amikor bemész a kórházba mandulaműtétre, és ehelyett amputálják a lábad - de valójában nagyon sok ennek megfeleltethető eset történik. Nem értem, pl. hogy lehetséges az, hogy emberek tulajdonképpen kezeletlen személyiségzavarokkal élnek le évtizedeket, és hiába járnak terápiára, gyakorlatilag ugyanolyan tehetetlenül nézik a tüneteik súlyosbodását (mint ahogy a kezeletlen influenzából is lehet pl. tüdőgyulladás, úgy pl. a kezeletlen szorongás is hozza a szövődményeit, különböző fóbiák pl. agorafóbia vagy pl. kontrollálhatatlanabb kényszerbetegség formájában), mintha nem vettek volna igénybe semmilyen kezelést. Vagy egyenesen még rosszabb helyzetbe kerülnek, minthogyha eleve nem is vettek volna igénybe semmilyen "segítséget". Merthogy felkavarják bennük az állóvizet azzal, hogy megkapirgálnak a terapeutával közösen bizonyos témákat, de aztán megfelelő megoldási javaslatokat nem kapnak a víz kavargásának a csillapítására vagy megszüntetésére.
Szóval sajnos nem elég az, hogy megvan-e a párod diagnózisa, sajnos értenetek kell nektek azt is, hogy ez a diagnózis pontosan mit jelent, és tájékozódnotok kell, hogy erre manapság mit tartanak a legeredményesebb kezelési módnak, és erre a kezelési módra lehetőségeket keresni. És ha találtatok lehetőségeket, és párod belekezdett pl. egy terápiába, folyamatosan figyelni, hogy vajon jó irányba halad-e a folyamat, maga a szakember valóban kompetens-e. Merthogy ha a mentális problémáidat kezelik rosszul, az sem lesz sokkal jobb érzés, minthogyha pl. a tüdőgyulladásodat kezeli félre egy dilettáns. Szóval figyelni kell. -
Bocsánat, a végére nagyon elmentem az öncélú kritika irányába, de remélem, azért volt haszna is mindannak, amit leírtam. Igazából, Agobri, titeket nem annyira féltelek. Innen, messziről legalábbis kifejezetten ügyesnek látszotok.
Pszichotikus: hallucináció, téveszme
Neurotikus: depresszió, szorongás, alvászavar
Leírnátok nekem mik a pszichotikus és a neurotikus ismérvei?
Dél körül jobban lett. Most tök olyan, mint régen volt, volt kint futni, természetes és bizakodik a gyógyulásban, az érzelmei is visszajöttek. Persze nem 100%-os, de fényévekkel jobb, mint az elmúlt napok délelőtti fázisai. Ez a 3. nap, hogy nem vette be a gyógyszereit, tulajdonképpen semmi változás, vagyis annyi, hogy amikor jobban van, akkor jobban hasonlít a 'régi' énjére. Ma folytatja a szedést, mert volt a Házban kivenni őket. Kedden újra megy interjúra, ha fel tud kelni, ha nem, akkor átert keres délutáni időponttal, valószínű addigra össze is szedi magát.
Amúgy felmerült egyikőtökben a kérdés, hogy a férjem miért nincs fent és tud-e róla, hogy itt írogatok. Igen, tud róla, elemesélem neki, hogy miket tudtam meg és miket kérdezek meg. Próbálom az ő szavaival leírni az állapotát, plusz ahogy én látom, nyilván nem a leghitelesebb és nem ugyanaz. Ő nem igen gépezik, a fb-ját is ritkán nézi, nem vevő az ilyesmire.
Amúgy köszi a tanácsot, hogy kezeljük felnőttként, ezt az orvosa is mondta. De olyan nehéz volt, amikor kijött a kórházból leszedálva és totyorogva, olyan gyámoltalan volt, szegény mint egy kis növény, aki vegetál :(((, főleg, hogy bennem dúlnak az anyai ösztönök belevetettem magam ebbe a dologba és szinte megszállottan próbálok kapaszkodót keresni, és reménykedve kutatni, érdeklődni a gyógyulás érdekében. Szerintem megérett a pillanat arra, hogy elengedjem a kezét, ott leszek mellette, de most kiszállok.
Idézet tőle: KiscsillagPhilc!
Thalassa pszichotikus, neurotikus és szem. zavarost is fogad. Sok ott a border.
A téveszme biztos, h pszichotikus tünet volt, de az utóbbi időben depressziósnak és szem. zavarosnak tűnik.
Én akkor zavarodok így össze, amikor vmi olyan teher nehezedik rám, ami meghalad vagy alig bírom és mellette vki még nyúz, h ezt vagy azt csináljam. Pl igent mondok egy programra, mert erőlteti vki, majd lemondom mert hulla fáradt vagyok és ezer más dolgom van, amit nem akarok halogatni.
Persze, igen, az evidens, hogy a téveszme pszichotikus tünet. Csakhogy én nem értek egyet a szakembereknek ezzel a pszichózis-túllihegésével. Ha csak egyszer haluztál stb., már évekbe telik, hogy lerázd magadról azt, hogy pszichózisosként próbálnak kezelni.
Nekem meggyőződésem, hogy neurotikus ember is tud pszichotikus tünetet produkálni, ha egy gondolatmenetbe nagyon belecsavarodik. Mint ahogy akár egy szívritmuszavart is simán létrehozol (és akár bele is halhatsz!), mindenfajta szívprobléma nélkül, hogyha nagyon bestresszelsz valamin.
Nekem nagyon gyanúsak ezek a border-voltam-aztán-skizo-diagot-kaptam-történetek stb., amelyekből egyre többet és többet hallok. Nagyon ezt a pszichózisra való szakmai rácuppanást érzem ebből az egészből, és ezt érzem Agobri férjének a történetén is.
Szerintem ha valaki kb. 30 év alatt csak egyetlen pszichotikus epizódot produkált, azt azért nyugodtan tekinthetjük CSAK neurotikusnak.
De persze nincs orvosi diplomám. Csak megérzés.
Idézet tőle: AgobriPhilC! Mikor es hogy mult el? Ez minek a tunete, hogy egyszer igy, masszor ugy beszel?
Én személyiségzavaros vagyok. Azért beszéltem össze-vissza, mert össze voltam zavarodva. Én magam se tudtam, hogy mit akarok. Egyszer ez a megoldás tűnt jobbnak, egyszer a másik. Én is egyszer azt mondtam, hogy elhagyom a páromat, máskor meg bőgtem, hogy csak vele akarok maradni.
Ez az állapot nekem több hónapig tartott, akkor kezdtem kicsit tisztulni, mikor végre tudtam beszélni egy lógussal a gondolataimról. Ő segített végigzongorázni, hogy milyen érzésem pontosan milyen gondolatból is fakad, átgondolni a lehetséges megoldásokat stb. Kb. annyiról szólt csak az a pár alkalom, amíg nála voltam, hogy mindig megkérdezte, hogy mi az, ami éppen frusztrál, és hogy mi az, amit én ezzel kezdeni szeretnék. És akkor ezen a gondolatsoron végigmentünk.
A konkrét baj az, hogyha egy személyiségzavaros ül és gondolkodik magában, akkor nagyon hamar elkezd körbe-körbe járni, nem jutni igazi megoldásra, belegabalyodik az egészbe. Ha van egy külső, FÜGGETLEN személy, aki tud segíteni végigmenni a gondolatmeneteken, akkor nehezebben akadsz el. Én sokáig kerestem ilyen független személyt, de a környezetemben ilyet nem találtam, a barátaimnak, családtagjaimnak mind sarkos véleményük volt, és kicsit sem segítettek abban, hogy én magam gondoljam át, hogy én mit is akarok.
Én a párodon azt érzem, hogy rohadtul össze van zavarodva. És akár balra, akár jobbra mozdul, annak iszonyatos súlya van. Továbbá kb. napi szinten kérdezi tőle a környezete, hogy na, végül is mire jutott. Hogy mondhatná meg, mikor még ő se tudja? Ez borzalmas belső frusztrációt szül.
Most egy olyan környezetre lenne szüksége, amely nem a megszokott környezete, és ahol úgy érzi, kap elég időt és támogatást ahhoz, hogy végigmenjen fejben a dolgokon. Ha kicsit sikerült elrendeznie így magát, nektek is sokkal könnyebb lesz.
Philc!
Thalassa pszichotikus, neurotikus és szem. zavarost is fogad. Sok ott a border.
A téveszme biztos, h pszichotikus tünet volt, de az utóbbi időben depressziósnak és szem. zavarosnak tűnik.
Én akkor zavarodok így össze, amikor vmi olyan teher nehezedik rám, ami meghalad vagy alig bírom és mellette vki még nyúz, h ezt vagy azt csináljam. Pl igent mondok egy programra, mert erőlteti vki, majd lemondom mert hulla fáradt vagyok és ezer más dolgom van, amit nem akarok halogatni.
PhilC! Mikor es hogy mult el? Ez minek a tunete, hogy egyszer igy, masszor ugy beszel?
Ha Thalassába megy újra, jobb lenne ha nem bejárós lenne.
Furcsa, h ezek a negatív irányú ingadozások mindig reggel vannak.
Olyan érzésem van, hogy kerüli a konfrontációt, este azt mondja, h megy terápiára, sajnálja stb. Amikor tenni kéne, nem megy. Ígérni akkor könnyű, amikor épp nem kell semmit tenni.
Én egyébként még mindig a fekvőbeteg ellátásra és orvosváltásra szavazok. A fekvőbeteg ellátás a környezetváltozás miatt is jó lenne. Engem az ilyen nagyon-nagyon befordulásaimból mindig a környezetváltások zökkentettek ki a leginkább.
Egyébként nem akarok így félig látatlanban belekotyogni, de én lassan már fogadni mernék, hogy a férjed inkább neurotikus, mint pszichotikus. Szerintem személyiségzavaros. Én olyan helyre vinném őt, ahol ez utóbbihoz értenek. Tudják diagnosztizálni, és tudják kezelni is.
Hadd ne részletezzem, hogy én kb. egy évvel ezelőtt mennyire össze-vissza beszéltem. A fél napomat végigbőgtem/-őrjöngtem, és ha megkérdeztek egy dologgal kapcsolatosan, mondtam először B-t, két órával később meg A-t. Ha megkérdeztek, hogy na, akkor most végül is melyiket akarom, mondtam helyette egy C-t.
Nehéz okosnak és határozottnak lenni, hogyha elborít a sz@r. Azóta is azt próbálom magyarázni, mit miért is mondtam, illetve hogy mennyire megbántam xy dolgot stb.
Ha visszagondolok, nem sokat lehetett velem tenni. Ha szerencséd volt, olyat mondtál nekem, ami csak közömbös volt, ha nem volt szerencséd, beletenyereltél valami fájó dologba, és végignézhetted, ahogy begőzölök. Vagy éppen mélyebbre csúszok a depresszióba az újabb adag elnyomott begőzöléstől.
Ami rontott az állapotomon, az az volt, hogyha úgy éreztem, hogy kiveszik a kezemből az irányítást. Meg az, amikor úgy éreztem, hogy magamra hagytak. Ami segített: ha türelmesek voltak velem, és ha úgy éreztem, hogy bőven van időm (átgondolni, gyógyulni stb.). Persze, ez utóbbi, hogy volt időm, csak egy illúzió volt, hisz minél előbb össze kellett, hogy szedjem magam, hogy tudjak érdemben dolgozni, meg ne gyötörjem hülyére a környezetem stb., stb., de azért ez az illúzió kellett.
Másik: nem vagyok meggyőzve arról, hogy az a jobb orvos, aki drágább. Tudomásom szerint több, 100%-osan vagy nagyon nagy százalékban TB-s lehetőségek is vannak. Érdemes ezeket a lehetőségeket megragadni.
Olyan, mintha ket enje lenne, egy pozitiv es egy negativ.
Sziasztok!
Koszonom a sok hozzaszolast! 🙂
Felreertes ne essek, mi nem mondjuk neki, hogy ennyi gyogyszert szedjen. Az orvosa mondta, hogy ne jatszon a felirt adaggal, en annyit tanacsoltam a ferjemnek, hogy ha ugy dont, hogy nem szedi, akkor lassan csokkentse, ne ugy , hogy a 4 gyogyszerbol hetfo ota nullat szed...
Szerintem is jobb lenbe minimalis adaggal, de sajnos olyan az allapota, hogy nem tud kitartoan terapiara jarni sehova, hogy ott csokkentsek.
Termeszetesen beszeltem vele, hazajott delutan. Nagy megbanas, zokogott, vadolta magat, megigerte, hogy ma bemegy a Thalassaba es igen is, tesz a gyogyulasert. Ma reggel ismet nem kelt fel, a kezelojevel beszelt telefonon, jovo kedden lehet mehet elso interjura ismet. Hiaba beszelunk meg valamit, reggel es masnap delelott az ellenkezojet mondja. Delutan: "meg fogok gyogyulni, szeretlek titeket, a kisfiam a legfontosabb stb", majd masnap reggel es delelott: " rajtam senki nem segit, nem akarom kezeltetni magam, nem tudom szeretni a fiam, nem birok ertetek felelosseget vallalni, hazamegyek Erdelybe". Na, akkor most mikor higyjek neki? Mit akar? Es az a durva, hogy ma valtakozik, egyik pillanatban azt mondja, hogy megy akkor ujra a , most nem akar... Keressunk mas orvost? Keressen o, en elengedem a kezet, igazatok van, felnottkent kell kezelni. Amugy nyaron jart valakihez, azt is ott hagyta, hivtam 3 atert es mind haromnak 1-2 honap mulva volt szabad idopontja. Masik, hogy jelenleg gyesen vagyok, neki lejar a tappenze, le lesz szazalekolva, alberletben lakunk (most sikerult szert tenni sajat lakasra, de felujitasra var), egyszeruen nem tudjuk megengedni, hogy havi kb 60 ezret koltsunk aterre (az elozo 15 e volt 45 perc).
PhilC!
Ezt nagyon jól megfogalmaztad.
Igazad van. Joga van kevesebb gyszerrel vagy anélkül megpróbálni. Engem csak az aggaszt, h ekkora adagot hirtelen elhagyni rosszulléttel járhat és ez nem a betegség tünete, hanem megvonási tünet.
Kicsit más:
A betegségemre élethosszig tartó gyszerezést javasol a protokoll. 5 éve nem szedek antipszichotikumot és nem vesztettem ezzel, hanem sokat nyertem. Alakulhatott volna másként is, de nem úgy alakult. A protokoll a ritkább esetekre mem gondol. A skizofrén betegek 10-15%-a soha nem esik vissza. A legtöbb orvos biztonsági politikát folytatnak.
Ráadásul azt sem lehet tudni, h mi a "betegségem" mert ahány orvos, annyiféle diag. Férjeddel hasonló a szitu, azt sem tudják, h mi baja, de lórúgásnyi gyszert kap, mindenféle mellékhatásokkal kínlódik. Azt sem lehet tudni, h mi tünet, mi mellékhatás.
Egy lógusom kb 5 éve azt mondta, hogy az orvos feladata megmondani, h szte mit kéne szednem és mennyit, a döntés az enyém. Én nyerek v vesztek azzal, ha szedem v nem szedem.
Sok orvos sajnos elfelejti, hogy az eü az egy szolgáltatás (ahogy a posta, a bank, a fodrász stb.) és nem uralkodhat a beteg felett, nincs joga dönteni. Kivétel a veszélyeztető állapot.
Az sem biztos, h jó a férjednek, h minden nap nézed hogy van. Ma feszült, totyorog, jó kedvű, hallgatag stb. Ha egy makk egészséges embert néznénk meg, kiderülne, h annak is mindenféle "tünete" van.
Volt egy kísérlet, ahol egészséges emberek mentek kh-ba és asszem az volt a feladat, h mondják azt, h halujuk van ill a kh-ban töltött időben készítsenek jegyzetet. Az orvosok még számtalan tünetet fedeztek fel, volt akit hosszú ideig ki sem engedtek.
Nekem annyira az jön le ebből az egészből, hogy a férjed egyszerűen ráérzett, hogy kevesebb gyógyszer mellett talán tevékenyebb tudna lenni. Az van, hogy rövid távon ezt tapasztalta is, és valószínűleg abban bízik, hogy ez hosszú távon is így marad. Próbálj meg kicsit belehelyezkedni a helyzetébe. A környezetében most mindenki a gyógyszerezését támogatja, mert féltek a visszaeséstől. Ő viszont most csak azt látja, hogy itt van az egyszerű megoldás a bajára, az, hogy elhagyja a gyógyszert - de egyszerűen nem tudja átütni nektek, hogy ő ezt a változtatást miért tartja ennyire fontosnak. Én úgy látom, hogy egyszerűen csak megunt érvelni amellett, amit ő szeretne, és meglépte az egyszerűbb utat. Valószínűleg arra gondolt, hogy ha időt nyer azzal, hogy azt hiszitek, szedi a gyógyszert, meg jár terápiára, akkor lesz ideje arra, hogy kitisztuljon belőle teljesen a gyógyszer, és újra aktív, tevékeny emberként funkcionáljon, utólag meg ráér majd bevallani, hogy egyébként ő gyógyította meg saját magát, míg az orvosok mind mennyire "hülyék" voltak. Ez az utólagos vallomás lehetett volna a számára egy büszke pillanat, mikor végre elégedett lehetett volna magával, hogy igen, ő oldotta meg a problémát... ehelyett az lett, hogy szerencsétlenül lebukott, és lett belőle egy megszégyenülés amiatt, hogy mit nyomja itt a magánakciókat, meg nem lehet benne megbízni stb., stb...
Tudod, az a helyzet, hogy pl. a személyiségzavaros története nem a felnőttkorban kezdődik. Valószínűleg mostanra számtalan "mélypontot" megélt már, és úgy emlékszik vissza ezekre, mint amely mélypontokból saját önerejéből vergődött ki. Azt, hogy mélyponton volt, és azt, hogy ebből sikeresen kivergődött, valószínűleg egyáltalán nem érzékelte a környezete. Most, hogy volt egy pszichotikus epizódja is, ez a mélypont látványosabb volt, és hirtelen mindenki úgy kezd el aggódni érte, mintha ő nem tudná pontosan, hogy mi is a megoldás erre a helyzetre. Azt mondjátok neki, hogy ő nem tudja ezt egyedül megoldani, amit ő hazugságnak él meg, hisz úgy véli, tapasztalta már az ellenkezőjét, másrészt valószínűleg úgy érzi ezáltal, hogy kiveszitek a kezéből az irányítást - na, és az azért különösen nyomasztó tud lenni. Nem tudom, hogy te tapasztaltál-e már ilyet, hogy kiveszik a kezedből az irányítást a saját életeddel kapcsolatosan, ha igen, akkor emlékezz vissza rá egy percig, és képzeld el, hogy milyen rossz lehet a férjednek is ugyanezt érezni.
Szerintem ahogy közelíteni kellene ehhez az egész helyzethez, az úgy nézne ki, hogy:
- azt mondani neki, hogy igen, joga van ahhoz, hogy kipróbálja, milyen lenne gyógyszerek nélkül, de szeretnéd, ha ezt a gyógyszerelhagyós dolgot egy támogatott környezetben csinálná az esetleges mellékhatások stb.-k miatt (és beszéljétek meg közösen, hogy kerestek egy új orvost),
- másrészt megmondani neki, hogy igen, tudod, hogy ki tudna mászni ebből a gödörből, de azt kellene megértenie, hogy nem szükségszerű, hogy az élete ilyen mélypontokból álljon folyamatosan. ha kezeltetné a pszichés problémáját, akkor hosszú távon sokkal könnyebben vehetné az akadályokat, sokkal kisebb eséllyel zuhanna ilyen mélyre, valószínűleg kevésbé küzdelmesnek élné meg az egész életét (és sokkal több energiája maradna az egyéb dolgokra is).
Egyébként tényleg JOGA van ahhoz, elhagyhassa a gyógyszereit. Felnőtt ember, elgondolkodhat a helyzetéről, és vállalhatja az esetleges kockázatokat. Ti úgy kezelitek most, mint egy gyereket, azt mondjátok, hogy "nem, nem hagyhatod el a gyógyszert, mi jobban látjuk ennek a kockázatát, te nem látod át eléggé a saját helyzeted". Általános tévhit, hogy a "felnőttség" állandó állapot. Nem az. Próbáld ki, hogy rácsapsz egy felnőtt ember kezére, mikor nyúl a süti felé, és reakcióként biztos, hogy duzzogni fog. Akit gyerekként kezelsz, az idővel gyerekké válik. Engedd, hogy a férjed felnőtt legyen, és akkor felnőttként is fog viselkedni.
Agobri!
Tudtál beszélni a férjeddel?
Idézet tőle: akbarAz pedig hogy azt mondja hogy bemegy a Th-ba és valahol elüti az időt, szintén aggasztó.Kicsit mintha gyerekként viselkedne a kapcsolatban.....Mennyi idős a kisgyereketek?(ha jól emlékszem van...)
7 honapos... Igen, teljesen gyerek. A pszichozis elott nem volt ilyen. Nagyon aggaszt, alig tudok aludni, a kicsi is honapok ota rosszul alszik, tuti aterzi a gyomoridegem. 🙁 Mit tegyek?
Az pedig hogy azt mondja hogy bemegy a Th-ba és valahol elüti az időt, szintén aggasztó.Kicsit mintha gyerekként viselkedne a kapcsolatban.....Mennyi idős a kisgyereketek?(ha jól emlékszem van...)
Sajnos ha kap is diagot nem biztos hogy a valóságot tükrözi. Ez a betegség nem olyan,hogy pl:valaki cukorbeteg, ez és ez a terápia,inzulin, diéta és jól lesz. Hanem összetett, folyamatosan változó, aljas, a beteg egyik állapotból másokba esik. Én egyszerű kényszerbetegséggel kezdtem, ma már bipollal, személyiségzavarral és mág egyebekkel vagyok le%-va. Nem akarlak áltatni de valószínűleg nagyon nehéz út vár rátok.
Lehet már nem akart veled vitázni, bemenni sem akart és elidőzött valahol. Így próbálta a konfliktust elkerülni. De ez csak tipp.
A Thassalásoknak nincs közük ahhoz, hogy ki miért nem megy be. Ők azokkal foglakoznak akik bemennek.
Ha nem megy be, akkor vizsgálni sem tudják, vagyis nem tudják megmondani mi baja.
Ha erőszakoskodsz, akkor kaptok egy "problémás" jelzőkét, és legközelebb akkor sem fogadják a férjedet, ha már éppen menne. Van a helyére bőven jelentkező.
Próbálj beszélni a férjeddel és tisztázzátok le Thalassában, hogy visszamehet vagy nem. Ha nem, akkor adjanak neki receptet, zárót. Ha másból nem, a zárójelentésből kiderül a diag. Sajnos van olyan, hogy csak hosszabb idő után derül ki, h mi a betegsége mert a keresztmetszeti kèp több betegség esetén is hasonló lehet, ilyenkor a hosszmetszeti kèp dönt. Pl visszaesik-e, ha igen, akkor milyen tünrtei lesznek stb.
Teljesen megértem az aggodalmad ès azt is, h fogy a türelmed.
Ha nem mehet vissza a Thalassába, más orvost keresnék és kikérném az ő vèleményét is gyszer kérdesben. Lehet máshol kisebb adagot adnának.
Pedig velük kéne kommunikálni... Akár kicsit erőszakosan.
És egyáltalán, hol volt? Otthon?
Mindig ugyanaz a duma... Be fogok jarni, fel fogok kelni stb. A Thalassa nem nagyon akar velunk kommunikalni, azt javasoltak hogy beszeljem meg a ferjemmel. Koszi... Es hogy? Meddig lehet toleralni? Es mondjak mar meg mi a baja...
Beszélj vele! Aztán menj be a Thalassába, és beszélj velük!
A Thalassabol hivtak, hogy a ferjem nem jar be ket napja. Ez teljesen lesokkolt, mivel tegnap es ma is elment itthonrol. Ez mi??? Hogy kezeljem? Hazudik nekem, a csaladjanak. 7 honapja van ez a bizonytalansag. Nezzem el ezt is el olyan cimszoval, hogy " beteg"? Tudom, hogy felesleges a diag, de akkor is tudni akarom mitol van ez a ferjemnek, milyen tudatallapotban van. Ja, es ket napja gyogyszert sem szed ugye, mert a Thalassabol osztjak ki neki.
Idézet tőle: PhilCIdézet tőle: kharzakNembaj küldök neki egy csúnya sms t,így érzem magam jól 🙂
Hát, van olyan, hogy jól esik gonosznak lenni, de ha józanul belegondolsz, ő csak arról tehet, hogy ő kosarat adott (és ezt se tudhatjuk, miért csinálta, számtalan oka lehetett, még az is lehet, hogy nem a te személyednek szól), arról, hogy sokadik emberként adott kosarat, nem. Persze, jön akkor a kérdés, hogy ha egy adott emberen nem verheted le a magányod, akkor mégis kin verheted le... sajnos van olyan, hogy senkin. Javaslom, inkább vegyél egy boxzsákot, és akkor legalább az a hited megmarad magadban, hogy te legalább senkit sem bántottál.
Nekünk tényleg van egy bokszzsákunk 🙂 Bár nem én püfölöm 😀 én inkább a meditációban, jógában hiszek illetve az ütemre futásban, nehéz súlyokban és a háziállatban. A párkapcsolat nekem több éves terápia után jött meg, illetve sikeresnek éreztem magam a munkám során is (részben még csinálom, nem hagytam teljesen abba) és igyekeztem új társaságot szerezni magam köré.
Valaki nyírjon már ki,kérem!!!!!
Én nem szeretnék nagyon beleszólni, de az az igazság, hogy itt azt látom támadjátok Kharzak-ot, mert gondjai vannak... ő is csak szeretne "valahova tartozni", és elvileg az egy teljesen normális dolog, hogy az ember párkapcsolatra vágyik, pláne ha még nem volt neki soha vagy eléggé régóta nem. Esetleg mondhatna valaki neki valami kis bíztatást, nem az, hogy jó lesz párod, csak pl hogy ne adja fel, meg hogy kitartás, vagy valami... én azt látom egy picit, hogy Kharzak mintha még picit "éretlen" lenne, na de ez tud változni és elnézést én nem akarok bármi negatívat írni senkiről, de én megértem őt. Én nem keresek párt, mert szeretek valakit, persze ő nem foglalkozik velem, de úgy vagyok vele, semmi gond, megvagyok én így is. Kharzak, én azért kívánom neked, hogy találj barátnőt és hogy boldog legyél! 🙂
Ha nem tartják indokoltnak, akkor nem változtatnak. Ezt értem.
Elfogyott a gyszered? Vagy miért akartál íratni?
Ha az Ébredésekben kezelnek, akkor ott kellene felíratni, amikor már lassan elfogy és nem máshol.
A II. kerületben végül írtak fel gyszert?
Elvileg még igen oda járok,viszont elmentem az ébredésekbe egyik héten és azt mondták nem irnak fel nekem gyógyszert nem is változtatnak,mert már nem vagyok nappalis,tudtommal ambulánsnak is változtatnak gyógyszert na mindegy,bementem a gondozóba 2 kerületbe és azt mondták az ébredésekbe irassak fel gyógyszert,pedig a harangozó doktornőtöl vittem papirt a gondozónak arról hogy most akkor ott irjanak fel.Teljesen hülyét csinálnak az emberből.
Idézet tőle: kharzakŐ mondta hogy hivjam fel majd,és elég szétmenősbe volt a párkapcsolata azt mondta,és miértne lehetne probálkozni ha van párkapcsolata?
Nem korrekt vele és a párjával szemben. Más ha barátkozni szeretnél és más, ha felszedni.
Még az Ébredésekbe jársz? Lehet ott szoc. munkással vagy lógussal beszélhetnél erről a gondodról illetve ha ott nem akarnak gyszert emelni (hisz nagy adagot kapsz), akkor meg lehetne kérdezni, hogy milyen egyéb módon lehetne csökkenteni a szorongásodat.
Adtak vmilyen tanácsot v ötletet ezzel kapcsolatban?
Ő mondta hogy hivjam fel majd,és elég szétmenősbe volt a párkapcsolata azt mondta,és miértne lehetne probálkozni ha van párkapcsolata?
Idézet tőle: kharzakFelőlem , leszakadok róla,de mondta nekem valami agressziv alkoholista barátja van,ha az jobb neki akkor egészségére.
Azt sem értem, hogy miért azt próbálod felszedni, akinek kapcsolata van.