Depresszió
Idézet tőle: AgobriSzóval kezdődik minden előről!!!! :(((( [...] Ez most mi??? Vagy így gyógyul ki a depresszióból?
Én inkább úgy látom, hogy még nincsen túl rajta, de nagyon keményen küzd vele.
A többihez sajnos nem tudok hozzászólni. Kitartást!
Ui.: Nem tudtok olyan helyet, személyt, ahol még karácsony előtt el lehetne kezdeni a terápiát? Az a helyzet, hogy a Tündérhegyet elvetette a férjem, a nagycsoportos terápiát nem szereti, azt mondja, hogy nem szólal meg és egyszerűen csak vegetál rajta. A kiscsoportot szerette a kórházban és a Thalassában is. Magán áter lehet jobb lenne, főleg férfi (a férjem azt mondja, hogy lehet egy másik férfival jobban meg tudná beszélni az apa-fia kapcsolati problámáját).
Sziasztok!
Egy ideje nem jelentkeztem. A SOTE-én a férjem még most sem kapott időpontot!!! Napi szinten telefonál... Szerencsére az SZTK-ás pszichiátere fogadja őt minden héten, hogy beszélgessenek.
Múlthét szerda óta nagy változás történt, fel tudott kelni 9-fél 10 körül, tevékenykedett napközben, sőt, már bevállalt pár adminisztrációs munkát, amit otthon el is végzett. A gyerekkel is természetesen foglalkozott, lehetett vele tervezni, programot kitalálni. Erre felbuzdulva ma be akart menni a munkahelyére besegíteni az egyik kollégájának az év végi munkába. Felkelt 6-kor, fel is öltözött, reggelizett, majd kihányt mindent (ez kb. 2 hónapja kezdődött, azóta kb. 2-3 hetente hányni szokott egy-egy reggel) és visszafeküdt... Azóta fekszik... Szóval kezdődik minden előről!!!! :(((( Annyira bíztam benne, hogy kezd kilábalni, plusz 20 mg Rexetint szed múlt hét hétfő óta (előtte egy-egy hétig 5, majd 10 mg-ot), gondoltuk, hogy elkezdett hatni. Ez most mi??? Vagy így gyógyul ki a depresszióból?
Ami viszont tök jó, hogy csak 7,5 mg olanzapint szed. Teljesen visszajött a régi énje, olyan értelemben, hogy a mozgása, a beszéde, gesztikulációja olyan, mint régen, arról is beszámolt, hogy tud koncentrálni, nem felejt, úgy érzi kitisztult a feje és tudna végre dolgozni. Amúgy az érzelmei is visszajöttek, olyan érzelmes velem, mint azelőtt, úgy becéz, és úgy érzem, hogy visszakaptam őt. Ez valahogy reményt ad, hogy meg fog gyógyulni, hiszen előjön időre, órára a régi énje, csak ne lenne ez a lehangolt, "nem tudok kikelni az ágyból, nincs semmihez kedvem" állapota.:(((
Nekem is működött 10 éven át, aztán amikor az SNRI-s kitérő után újra kaptam, már nem...
szerintem a Paroxetin működik, de csak 20 mg tól, ha felezzük, 10 depi esetén nem sok.
Passz 🙁
Akkor mi válik be?
Nagyon nemjól vagyok, valami segítség kellene, gyógyszeres, meg sok egyedüllét...
Úgy érzem, hogy már nem tudok szeretni (senkit) 
Ne idétlenkedjünk, kérem.
Amúgy pont a depresszióra nem is jó. 😛
Depresssziósok,egy tipp alkohol+rivo v xanax legjobb kombó 😉
Sziasztok:
Jelenlegi helyzetem:
Gyakorlatilag semmi nem tud érdekelni az emailjeim között.
Nincs oylan dolog ami "jó" lenen számomra. Semmi nem jó, semmi nem fog meg, semmit nem szeretek Mindenhez "erőfeszítés" kell, és ettől elmegy az élevezet része a dolgoknak, legtöbbször akkor csinálok valamit ha "muszáj" de leginkább azt se csinálom. El vagyok kényelmesedve. Jó lenne ha valaki alámtolna valamit, de ilyen nincs, és innentől kezdve szar minden. Nem is akarok már semmit, amióta mindenhez "erőfeszítés" kell, elegem lett az életből, nincs oylan hogy érdeklődés, őszinte kíváncsiság, vagy valamit szívesen csinálni, már nem hsizek ezekbe, kiüresedtem teljesen. Minden a pénzeről szól, az önfenntartásról, a továbblépésről, a "haladásről"
Már aludni is úgy alszom, hogy "gyerünk, jó gyorsan aludd ki amgad, hogy tudj dolgozni, hogy tudj félretenni, hogy tudj vállalkozni, hogy tudj további pénzt felhalmozni". Mindent megtagadok amgamtól, fáj kiadni pénzt a kasszánál, egyszerűen szar. Tudom nem normális, de ez van, mindig, kivételn élkül. El tudom altatni ezt az éberségem, de akkor szar érzés van utána, hogy "most költöttem, msot megcsonkíteottam magam". Terápiára se tudok menni, mivel az is pénz. Úgyhogy amgam kéne emgoldjam. Igen ám, de mivel magam sem tudom, mert ez annyira "természetes" már velem van jópár éve. Eddig nem beszéltem róla. Nem bír tényleg érdekelni semmi. Jó lenne ha semmit nem kéne csinálni, valaki biztosítaná ezt nekem, és csak egyszerűen adna nekem egy rakást pénzt. Olyan jó érzés lenne... ááá
A gyógyszereknek több hét is kellhet mire hatnak. Ha január akkor január, foglald le a helyet szerintem. Egyéni terápia, TBs pszichológussal, az gyorsabb lehet.
Tündérhegy?
A SOTE-ét csak valószínű januárban tudná elkezdeni. Ma telefonált időpontegyeztetés miatt, és csak még interjúidőpontot sem kapott, azt mondták, hogy telefonáljon újra a hét második felében, mert jelenleg nincs szabad időpont. 🙁 Most otthon van, fekszik, alig eszik, és a leszázalékoltatást sem tudta elintézni ma. Gondolkozom, hogy mit tegyek, várjam, hogy a Rexetin hatni fog-e (ma kezdett 1 mg-t szetni), vagy van valami sürgésségi klinika, ahol felveszik egyből és terápiázzák? A Nyírő kizárva, ott megint adnának neki egy csomó gyógyszert, amik tök feleslegesek voltak, mert annyi gyógyszerrel is ugyanezeket produkálta. Ilyen esetben, mit lehet csinálni? Vagy van olyan gyógyszer, ami segítene kizökkenteni őt, hogy legalább el tudjon járni kezelésre.
Idézet tőle: AgobriKiscsillag! A ferjem leredukalta maganak a gyogyszeradagjat es el is hagyott belole, most 10 mg olanzapint es 1 mg Rexetint szed. Az orvosa tudja, csodalkozott is, de azt mondta, hogy ha igy jo neki es pszichotikus tunetei nincsenek, akkor szedje igy. Az ambulans lapra mar ezeket az uj adagokat irta fel neki.
Szuper! Nagyon örülök!!!!
Ui: most mar vilagos, hogy nem a gyogyszerek miatt nem tud felkelni.
Kiscsillag! A ferjem leredukalta maganak a gyogyszeradagjat es el is hagyott belole, most 10 mg olanzapint es 1 mg Rexetint szed. Az orvosa tudja, csodalkozott is, de azt mondta, hogy ha igy jo neki es pszichotikus tunetei nincsenek, akkor szedje igy. Az ambulans lapra mar ezeket az uj adagokat irta fel neki.
Szerintem, legalább is nekem sokat segített egy életmódtanácsadó, aki nagyon komolyan ért hozzá.
Keresd fel ha szeretnéd!
Eddig is pártoltam hogy kezeljék, terápizálják. Thalassát is jó ötletnek tartottam és most is azt javaslom, hogy keressen más segítséget. SOTE vagy egyéni terápia és ha ezek a gyszerek nem segítettek, próbáljon mást vagy ha az a gond, h kiüti és ezért nem kel fel, akkor egy orvossal megbeszélni a csökkentést.
A Sote 4 hetes kognitiv terapiajara menne, ha tenyleg elmegy. En akkor hiszek a gyogyulasaban. Erosit az, hogy pl pentek delutan olyan volt kb mint regen, szoval vissza-visszajon idonkent a regi enje. Biztos vagyok, hogy nem fog igy maradni. Csak na, 8 honap eltelt, a kicsi no, szeretnem, ha mihamarabb visszakapnank ot. 🙁
Lehet hogy egy benn fekvésű 4 hetes vizsgálat hozna diagnózist is. Velem ez történt 2009_ben. Azóta sem változott, néha rajon valami ami aztán elmúlik ... De az alap ugyanaz. Hogy mi nem vagyok arról (is) könyvet lehetne írni.
Joga van otthon feküdni semmit sem szedni és csinálni is. Csak Agobri közben megkattan, Kisbabát is ellátva. Akinek joga van a normális apjához, akit kezelni kell. És a kor bezarult. A betegség nem válogat családot vagy embert. Rossz ez az oldal is. 🙁
A Thalassa erőltette a bejárast. Hiaba kérté, h fekvős legyen. Azt mondtak, h nem teszik át mert a felkelést, bejárást kell megtanulnia. Ebből úgy tűnt mintha ez csak akarat kérdése lenne és sztem ilyenkor a család sem tudja, h mi várható el és mi nem. Van aki elhagyja magát, más lusta, de van aki tényleg nem bír többet, akárhogy próbálja. A végén mondták Thalassában hogy még nincs elég jól ehhez a terápiához.
Pontos diagja még mindig nincs. Nem lehet tudni, hogy a pszichózis csak egy egyszeri akut betegség tünete, vagy vmi krónikus betegségé. Ha utóbbi, akkor mi okozza. Ehhez társult a depresszió és valszeg a sok gyszer is szedálja. (olanzapin, ripedon, lítum és antidepi együtt elég ütős)
Én szórakozni sem tudtam volna felkelni, nem csak munkavégzés céljából nem ment súlyos depresszióval, mégis volt olyan doki aki szerint ez csak lustaság. Antidepit sem adott. 44,5 kg alatt volt a súlyom 175 cm-el. Ter. illetékes doki ezért nem értette, h kh miért nem próbált meg kezelni....
Lehet.
Agobri meg lebecsüli a depressziót.
A férj meg lóg a levegőben.
Szerintem dokija túlbecsülte az állapotát. Bejárósként én sem tudtam volna kezdeni a terápiát Thalassában. 4 hónapig, azaz végig bentfekvős voltam. Az elején a depresszió miatt nem ment volna a bejárás. A végén a kiütős gyszer miatt. Még így is soxor elaludtam csoporton, csoportok között. Egyedül nekem adták ki este fél 9 előtt a gyszert mert nem bírtam ébren lenni addig éa így is nehezen keltem fel reggel. Reggeliről lemondtam, 20 perccel az első csoport előtt keltem fel, öltöztem. Néha fésülködni sem tudtam....és így is bealudtam csoportokon. Nekem ott állítottak be gyszert. Kh lerazott egy szem nyugtatóval. A ter illetékes doki sem értette, h miért ráztak le. Ezért nem oda küldött vissza hanem a Thalassába. Nekem a családból kiemelés is fontos volt ahhoz, h jobban legyek. Ezért nem akartak átrakni bejárósra.
Senki nem mondta hogy ez könnyű akárkinek. Írtam privit.
Persze, hogy belegondoltam! Kitartok mellette, ahogy eddig is, de akkor kezdem feladni, amikor elutasitja a kezeles, terapia lehetoseget. Oke, fekudjon, beteg, de annyit kerek tole, hogy menjen el terapiara. Megis milyen jovonk lesz ugy ha nem kezelteti magat? A gyerekunknek milyen eselye lesz, ha elutasito, depressziv apakep van elotte? Elfogadom, hogy beteg, de akkor igen, probaljon meggyogyulni es ne azt hajtogassa, hogy "Nem akarok".
Azt se hiszed el hogy a férjed képtelen a valóságban felkelni...
Nem, nem pillanatnyi kedv dönt hanem nem képes rá érted? Beteg ! Ezt kell aterezni, na nem szó szerint. Megérteni. Másképp kell rá hatni vagy létét biztonságban tudva és csak úgy! elengedni. Fektesd be. Küldd haza. Valószínűleg jól látja és nem tudja felnevelni. Inkább elhagy mint magával rantson. Ennyi azért benne van akármilyen rosszul is van. Ő is érzi és szenved.
Így bele gondoltal?
Idézet tőle: lucyliuIdézet tőle: AgobriPhilC, a paranoias hsz-ra reagalva: annyi betegsegrol, psziches allapotrol olvastam mar, hogy pl a ferjem barmelyik lehetne, mert a leirasokbol biztos igaz ra valahany tunet. Sot, most mar, hogy olvastam a paranoid szemzavart. most mar lehet az is van neki. 😀 En szemely szerint kezdem meddo dolognak talalni a diagnosztizalast, mivel tenyleg annyira egyedinek latom.
Valószínűleg mert nem vagy orvos .
Ne is te akard diagnosztizálni! Nem a te dolgod ... És nem is az itt íróké.
Én mondtam hogy valószínűleg elveszted a férjed. Meg se hallottad. Azt is rahagyod, szedi e a dolgokat rendesen. Fektesd be, mihamarabb. Neki mondd, hogy különben elválsz .
A férjem és az én házasságom túlélte. Így. Valódi segítséget akartál vagy találgatni? Elmélkedni vagy cselekedni? Azt is megmondtam, hogy a férjed szinte biztos hogy nem lesz ugyanaz. El tudnád ezt fogadni vagy nem. Dönts .
Ne kimeld magad, küzdj vagy engedd el. Valaki szerint "hulljon a fergese" valaki meg kitart...
Szia!
Hidd el, nem csak itt irogatok! 2x fektettem be korhazba, magamra kotott par honapos babaval vittem aterhez, logushoz, korhazba stb. A Thalassa hazba is osztonoztem, elbocsatottak onnan is. De amikor azt mondogatja, hogy elhagy minket es nem akarja felnevelni a gyereket, egyszeruen kiveri a biztositekot. Most azon tornazom, hogy a SOTE-ba menjen el, de ez is majd a pillanatnyi kedvetol fog fuggni, hogy elmegy-e.
Idézet tőle: AgobriSziasztok!
Aki mar volt mely depresszioban, tenyleg olyan, hogy semmi penzert nem kelt volna ki az agybol?
Komolyan, mar a valason jar az eszem. Egesz heten ez van, hogy a fel nap a ferjem fekszik, hiaba tervezunk programot, az meghiusul. A hazimunka 90%-at en vegzem, plusz gyerek, o semmit nem csinal, max estefele gyerekezik. A terapiarol kirugtak, es a Sote-ba is alig akar menni. Mi tegyek? Bekattanok ettol a helyzettol!!!
Annyit tudtam kiszedni a ferjembol, hogy a gyerekre feltekeny es szarul esik neku, hogy a gyerek sokkal ugyesebb lesz nala. Nyilvan ez az onertekelesere utal.
Igen. 5 honapig alig keltem fel. Pisilni felkeltem, de a székletemet visszatarzottam + fürödtem. Eleinte még éhes voltam, de a boltig nem tudtam elmenni. Később már a konyhába sem. Pár hét után már étvágyam sem volt. A BMI indexem 15 alatt volt. Enyhébb depresszióval dolgozni, tanulni is tudok.
Ha a férjed ragaszkodik a gyszer csökkentéshez, akkor jobb lenne egy másik orvost keresni, aki pártolja ezt és levezényli.
Esetemben teljesen eltérő módon gondolkodtak az orvosok. Az egyik ellenezte a csökkentést, a másik nem csak a csökkentést pártolta hanem elhagyásra buzdított és hosszasan, lassan csökkentette majd kh-i felügyelet mellett állította le.
Ha jól tudom a házasság kötéskor jóban rosszban rol van szó. Én megértem ha valaki ezt nem bírja. Nekem is vége lett kapcsolatnak emiatt. Pláne hogy nem így ismerted meg. Nagy felelősség pláne kisbaba mellett . De . Meg is halhat. Erről ne feledkezzünk meg... Ne hagyd magára most nincs magánál. Bajban van nem szórakozik vagy ilyesmi!
Idézet tőle: AgobriPhilC, a paranoias hsz-ra reagalva: annyi betegsegrol, psziches allapotrol olvastam mar, hogy pl a ferjem barmelyik lehetne, mert a leirasokbol biztos igaz ra valahany tunet. Sot, most mar, hogy olvastam a paranoid szemzavart. most mar lehet az is van neki. 😀 En szemely szerint kezdem meddo dolognak talalni a diagnosztizalast, mivel tenyleg annyira egyedinek latom.
Valószínűleg mert nem vagy orvos .
Ne is te akard diagnosztizálni! Nem a te dolgod ... És nem is az itt íróké.
Én mondtam hogy valószínűleg elveszted a férjed. Meg se hallottad. Azt is rahagyod, szedi e a dolgokat rendesen. Fektesd be, mihamarabb. Neki mondd, hogy különben elválsz .
A férjem és az én házasságom túlélte. Így. Valódi segítséget akartál vagy találgatni? Elmélkedni vagy cselekedni? Azt is megmondtam, hogy a férjed szinte biztos hogy nem lesz ugyanaz. El tudnád ezt fogadni vagy nem. Dönts .
Ne kimeld magad, küzdj vagy engedd el. Valaki szerint "hulljon a fergese" valaki meg kitart...
Szia!
A SOTE-ét próbálta hívni pénteken, de nem vették fel. Hétfőn próbálkozik, ha próbálkozik, nem tudom... Attól függ, hogy lesz-e kedve.
Hogy álltok a kórházba fekvős verzióval? Sikerült valamit intézni?
Idézet tőle: Artifical SkizoSejtettem, hogy szülés utáni depresszió pasi változat.
Küldd haza 1-2-sok hétre, mert ameddig a gyerek közelében van nem fog javulni (szerintem).
Jól látod. Volt otthon 3-4 hetet, a kórházban is depresszióval összesen 6 hetet. Ott jobban volt, legalább 10-ig ki tudott kelni az ágyból és a nap többi részében tevékenykedett, a kórházban is kimenőket kért, bejárata Budapestet, esténként kocogni járt. Ha velünk van, főleg hármasban, ugyanúgy visszaesik. Gyógyszerek nem használnak, most a Rexetinben van a remény, amit 1-2 hete kezdett el, minimális adagban, mert leváltják a Brintellixet, jövőhéttől szedheti az egy szemet reggelente.
Terápiázni kéne őt keményen, de mikor ilyen szarul van, akkor oda sem akar elmenni.
Sejtettem, hogy szülés utáni depresszió pasi változat.
Küldd haza 1-2-sok hétre, mert ameddig a gyerek közelében van nem fog javulni (szerintem).
Sziasztok!
Aki mar volt mely depresszioban, tenyleg olyan, hogy semmi penzert nem kelt volna ki az agybol?
Komolyan, mar a valason jar az eszem. Egesz heten ez van, hogy a fel nap a ferjem fekszik, hiaba tervezunk programot, az meghiusul. A hazimunka 90%-at en vegzem, plusz gyerek, o semmit nem csinal, max estefele gyerekezik. A terapiarol kirugtak, es a Sote-ba is alig akar menni. Mi tegyek? Bekattanok ettol a helyzettol!!!
Annyit tudtam kiszedni a ferjembol, hogy a gyerekre feltekeny es szarul esik neku, hogy a gyerek sokkal ugyesebb lesz nala. Nyilvan ez az onertekelesere utal.
Idézet tőle: AgobriNem tudom jaro, vagy fekvo lesz-e. Szerintem fekvo, mert a ferjem azt mondta, hogy 4 hetes kezeles lenne, meg hozza kognitiv terapias.
Szuper! Ez szerintem sokat fog segíteni neki.
Nem tudom jaro, vagy fekvo lesz-e. Szerintem fekvo, mert a ferjem azt mondta, hogy 4 hetes kezeles lenne, meg hozza kognitiv terapias.
Idézet tőle: AgobriPhilC, a paranoias hsz-ra reagalva: annyi betegsegrol, psziches allapotrol olvastam mar, hogy pl a ferjem barmelyik lehetne, mert a leirasokbol biztos igaz ra valahany tunet. Sot, most mar, hogy olvastam a paranoid szemzavart. most mar lehet az is van neki. 😀 En szemely szerint kezdem meddo dolognak talalni a diagnosztizalast, mivel tenyleg annyira egyedinek latom.
Lehet, hogy kevert szem.zavara van, kevert azt jelenti, hogy több fajta szem.zavar is bejátszik.
Nekem kevert szem.zavarom van: nárcisztikus és border van jelen a legerősebben, kevésbé erősen paranoid, passzív-agresszív, depresszív és kényszeres. Bár a depresszívhez azért odaírtak annyit, hogy rekurrens depresszió miatt ezt az egyet talán kritikusabban is lehet szemlélni. 🙂
PhilC, a paranoias hsz-ra reagalva: annyi betegsegrol, psziches allapotrol olvastam mar, hogy pl a ferjem barmelyik lehetne, mert a leirasokbol biztos igaz ra valahany tunet. Sot, most mar, hogy olvastam a paranoid szemzavart. most mar lehet az is van neki. 😀 En szemely szerint kezdem meddo dolognak talalni a diagnosztizalast, mivel tenyleg annyira egyedinek latom.
Idézet tőle: AgobriKöszönöm a hozzászólásokat!
A SOTE klinikát ajánlotta ma az orvos a férjemnek. Ő sem érti pontosan az állapotát. A Thalassából pszichotikus depressziós diagot kapott. A pszichotikus jelzőt elvileg azért, mert elég súlyos esetnek minősül, mivel nem tud felkelni. (???)
Az olanzapin csökkentésén, illetve a lítium és a Ripedon elhagyásán nagyon csodálkozott az orvos, de nem volt lecseszés, sőt azt mondta, hogy "Végre látok életet az arcán és érzelmeket". Úgyhogy maradt ez az adag, nagyo kíváncsi leszek, hogy lesznek-e pszichotikus tünetei, bár már ez sem világos pontosan mit értenek ez alatt, ezek szerint az ágyban fekvés is annak minősül?!
Nekem kicsit a borderre hajaz már, bár agresszió, ingerlékenység, düh és ilyesmi nincs, de ahogy írtátok attól még lehet az. A burás border teszetet kitöltötte, de 10 ponttal a határérték alatt volt, tehát azt írta, hogy nem az. Ebben lehet bízni?
SOTE-ról valakinek van tapasztalata, itt is gyógyszereznek inkább, mint a kórházban, vagy intenzív terap is van?
Köszi 🙂
Agobri, a pszichológus által vezetett tesztkitöltés nagyon más, mint ha online csinálod. Én egy olyan tesztet kaptam, amely nemcsak egyfajta személyiségzavarra szűr, hanem ez alapján ki lehet mondani, hogy pontosan melyek is azok, amelyek "bejeleznek" a személyiségzavarok közül. IGEN-NEM válaszokat kellett adnom, aztán egyenként végigmentünk a lógussal a válaszaimon, kérte, hogy idézzek fel eseteket, amelyek példaként alátámasztják a válaszaimat. És nem egy válasznál volt, hogy a felhozott eset alapján átírta a válaszomat egy másikra, hogy pl. hiába gondoltam magamra jellemzőnek, mégsem az, vagy fordítva. Feltételezem, emiatt is szokták óva inteni az embereket az öndiagnózistól.
Nekem az online border teszten egyébként max pontom volt. Maxhoz közelítő pontszámom volt a lógus által levezetett tesztkitöltésnél is.
A border nem feltétlenül kifelé vagy nem feltétlenül látványosan vezeti le a dühét. Én nagyon sokáig " jó gyerek" voltam, senki se tudott a dühkitöréseimről. Sőt a mai napig is nagyon kevesen tudnak ezekről a kitöréseimről. Mikor középiskolás voltam, órán csendben, nyugodtan ültem, aztán szünetben kimentem a mosdóba, körbenéztem, hogy nincs-e senki a többi fülkében, és ha nem volt, bementem az egyik fülkébe, elkezdtem üvölteni és rúgni-boxolni a fülke falát. Továbbá ütöttem magamat, haraptam - ezek nem hagytak maradandó sebeket. Csak kétszer vagy háromszor vesztettem el annyira az önkontrollomat, hogy maradandó sebet ejtsek, ezeket a sebeket a bal alkoromon ejtettem (ez tipikus, hogy ha jobb kezes vagy, bal alkaron falcolsz, ha bal, akkor a jobb alkaron), és addig hosszú ujjú fölsőt hordtam, míg el nem tűnt a var. A var után maradó nyomot pedig már nem sokan vették észre, azoknak olyanokat mondtam, hogy "húst sütöttem olajban, és kifröccsent rám az olaj, az égetett meg" (ezt a csikkezésre mondtam), meg hasonló hülyeségeket. Bekajálták. Idén februárban azon gondolkodtam, hogy tűt fogok magamba szúrni olyan helyeken, ahol nem látványos egy szúrásnyom, ezzel fogok fájdalmat okozni magamnak, és akkor talán akkor se fognak látszódni a nyomok, hogyha alulöltözött vagyok (azaz a párom előtt sem fogok lebukni). Aztán hál istennek végül meg tudtam állni, és ezt a tűs témát már nem játszottam be.
Szóval de, lehet úgy is dühöngeni, hogy ne vegye észre senki. De egyébként én azt, hogy border a férjed, még nem mondanám ki. Mint mondtam korábban, fogadni mernék a szem.zavarra, de hogy azon belül melyik kategóriába esik, azt megállapítani szerintem már tényleg szakértő kell. Arról nem is beszélve, hogy én pl. magamat helyesen öndiagnosztizáltam borderként, de sose gondoltam volna, hogy nárcisztikus is vagyok - dühös is voltam, mikor ezt "rám mondták". De sajnos a nárcisztikusnál még több pontszámot értem el, mint a bordernél, csak mikor öndiagnosztizálni próbáltam, nárciszra eszembe se jutott szűrni magamat - nyilván, mert ez a diag már nem annyira hízelgő. 🙂
SOTE-n belül egyébként mire gondolsz? Járóbeteg ellátás, vagy befekszik? Ha járóbeteg, akkor melyik utcai kirendeltség? Én 7-8 alkalmat voltam a Tömő utcában, járóbeteg ellátásban. A depressziómat helyretette valamennyire, de szem.zavarral tovább kell majd mennem máshová.
Köszönöm a hozzászólásokat!
A SOTE klinikát ajánlotta ma az orvos a férjemnek. Ő sem érti pontosan az állapotát. A Thalassából pszichotikus depressziós diagot kapott. A pszichotikus jelzőt elvileg azért, mert elég súlyos esetnek minősül, mivel nem tud felkelni. (???)
Az olanzapin csökkentésén, illetve a lítium és a Ripedon elhagyásán nagyon csodálkozott az orvos, de nem volt lecseszés, sőt azt mondta, hogy "Végre látok életet az arcán és érzelmeket". Úgyhogy maradt ez az adag, nagyo kíváncsi leszek, hogy lesznek-e pszichotikus tünetei, bár már ez sem világos pontosan mit értenek ez alatt, ezek szerint az ágyban fekvés is annak minősül?!
Nekem kicsit a borderre hajaz már, bár agresszió, ingerlékenység, düh és ilyesmi nincs, de ahogy írtátok attól még lehet az. A burás border teszetet kitöltötte, de 10 ponttal a határérték alatt volt, tehát azt írta, hogy nem az. Ebben lehet bízni?
SOTE-ról valakinek van tapasztalata, itt is gyógyszereznek inkább, mint a kórházban, vagy intenzív terap is van?
Köszi 🙂
Idézet tőle: Kiscsillaghttp://www.lelkigondozas.baptist.hu/index.php?m=16099
Itt írnak paranoiáról.
Na jó. Ez alapján a link alapján meg igaz rám. Ennyit arról, hogy legalább egy diagra kimondhatom, hogy nem igaz. 😀
Idézet tőle: LiliomlányJaj, ilyet én is szoktam csinálni, PhilC. Elkezdek azon kattogni, hogy nem kellett volna mondanom, vagy nem ennyit, meg hogy mit gondolnak rólam, biztos hogy hülyeségeket zagyválok össze-vissza.
Így aztán általában inkább csöndben maradok - azért is, hogy magamat óvjam ettől az érzéstől.
De aztán ha iszom, akkor nagyon sokat dumálok, utána meg nem bírok elaludni, mert megint kattog az agyam, hogy miket mondtam, és mikre mit reagáltam, és biztos hogy hülyeség, meg hogy jaj remélem nem értettek félre, nem néznek hülyének, nem bántottam meg senkit stbstb.
Nálam olyan is van, hogyha valakivel pl. levelezek, és megszakad az addig megszokott ritmus, pl. általában kétnaponta reagál, de most hirtelen kimarad egy hét is, akkor a két napon túli időt azzal töltöm, hogy újraolvasgatom a neki küldött levelemet, nézem, hogy vajon mit írhattam benne, ami félreérthető, bántó, ezt váltja fel az a gondolat, hogy "lelepleződhetett" valami taszító jellemvonásom, biztos olyat mondtam, amitől undorító vagy rossz embernek tűnök - na, és ezekbe a gondolatokba forgatom bele magamat a leginkább. Aztán ha válaszol, általában kiderül, hogy teljesen alaptalan volt az egész. Régen ilyenkor az egy hét alatt vagy húsz levelet írtam az illetőnek, mindegyik levelemben reagálva egy-egy lehetséges verziójára az eltűnésének. Most már visszafogom magam, nem írok neki semmit, csak várok, és magamban gyötrődök.
Kiscsillag, a definíciód alapján egyáltalán nem tartom indokoltnak, hogy paranoid szem.zavar diagot is kaptam, nem szoktam ilyen dolgoktól félni, hogy betörnek hozzám stb. Nem események bekövetkezésétől szoktam félni, hanem kommunikációs szinten zajló dolgoktól. Most félreérthető voltam, most "biztos lenéznek" stb., stb. Ezek, azt hiszem, inkább csak alacsony önértékelésből fakadó dolgok.
Az a legszebb csak, mikor ebből a szarból átesek a másik szarba, és elhiszem, hogy jobb vagyok mindenkinél. És akkor meg jönnek a nárcisztikus állatságok.
Amúgy BASZKI. Amikor így tételesen leírom a hülyeségeimet, akkor értem csak meg, hogy miért is vagyok ennyire kifáradva magamtól. Sokszor nem értem, hogy mégis miért nem kötöttem még fel magamat.
Anyám tisztára ilyen, mindent a saját személye elleni támadásnak vesz, egy szimpla ellenvéleményt is. És minden direkt ellene történik, direkt bosszantják stb. Aztán az mindkettejüknek szokása (volt), h mindig a másik a hibás, még abban is, ha pl. levernek valamit, mert vagy a másik tette rossz helyre, vagy megzavarta és azért nem tudott figyelni. Én is hajlamos vagyok olyan dolgokat magamra venni, ami nem is nekem szól.
http://www.lelkigondozas.baptist.hu/index.php?m=16099
Itt írnak paranoiáról.
Jaj, ilyet én is szoktam csinálni, PhilC. Elkezdek azon kattogni, hogy nem kellett volna mondanom, vagy nem ennyit, meg hogy mit gondolnak rólam, biztos hogy hülyeségeket zagyválok össze-vissza.
Így aztán általában inkább csöndben maradok - azért is, hogy magamat óvjam ettől az érzéstől.
De aztán ha iszom, akkor nagyon sokat dumálok, utána meg nem bírok elaludni, mert megint kattog az agyam, hogy miket mondtam, és mikre mit reagáltam, és biztos hogy hülyeség, meg hogy jaj remélem nem értettek félre, nem néznek hülyének, nem bántottam meg senkit stbstb.