Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

jó egyedül

Nem jó, de jó. Most, hogy külön lakom, és nem b*xtatnak napi 24 órában (csak, mondjuk, félben), sokkal jobban érzem magam. Rácsodálkozom a körülöttem lévő dolgokra, furcsának tartom, hogy ezt is szabad, meg azt is… Mintha valami normális jelleget kezdene ölteni az életem. Az egész lakás olyan, mintha koliban, lennék, ehhez megfelelő „rend” is társul… meg a tanulás… az átlagom nem tudom, mennyi lett a félévben, meg a francnak sincs kedve súlyozott átlagot számolni kredit szerint, de olyan 4,8-4,9 körülire saccolom. Annyi csak a probléma, hogy sokszor magányosnak érzem magam, de ahogy Bödőcs mondta: nem rossz dolog… nem rossz dolog… nem rossz dolog… a magány… a magány… a magány… ha van veled valaki. Amúgy egyvalamire vagyok még kurvára kíváncsi: arra, hogy a mai alkotások közül bizonyul maradandónak x év múlva (pl. zene, film, könyv)… Bár könnyen meglehet, hogy semmi, innentől kezdve az összes kor kitermeli a saját alkotásait, amit lehet hallgatni, nézni, olvasni, és futószalagon gyártja majd ezeket, a kortárs művészet átalakul kortárs médiává, és nem fogunk már különbségeket tenni bizonyos művészeti ágak javára a többivel szemben. Viszont, ha erre vagyok kíváncsi, szerintem jó helyen vagyok ott, ahol vagyok, a kommunikácó szakon.

jó egyedül Read More »

A négy fal

Falak közt él.Ha kimegy a szabadba, emberek közé a láthatatlan fal akkor is körül veszi. Próbálta lerombolni, dühösen verte a falakat de még csak repedés sem keletkezet a masszív börtönén amit talán maga épített. A falak ott vannak mindenhol, az ereiben a fejében a múltban és jelenben. Senkit nem engednek be és ő sem mehet sehová. A fájdalom és a magány ott kiabálnak a fejében, elviselhetetlenül kínozzák.

Szeretné elmondani valakinek, bárkinek de próbálkozásai eddig kudarcba fulladtak. ,,Szedd össze magad , nekem erre nincs szükségem, menj orvoshoz ,, volt a válasz valahányszor kibukott a száján mit érez. Ezért elhallgatott.Senkit nem érdekel gondolta és elfojtott mindent de érezte hamarosan megbolondul. Összeomlott. Kereste a kiútat ebből a rémálomból.

Gyorsan, igen a pirulás üvegek majd segítenek. Mennyi is? 100 , ez a legutóbb két hétre ütötte ki de a végső megoldást nem hozta meg,Nem baj, talán most sikerül. Akkor már nem bánthat senki, és nem lesznek falak.

 

A négy fal Read More »

Nem ér semmit már az egész

Elérkeztünk ahhoz a ponthoz is, hogy bátran ki lehessen jelenteni, hogy ezek nem érnek szart se, se Linzer, se Marci. Én hülye meg visszaakartam hozni Linzert mániának, csak nem tudom, hogy miért. Az ősszel nagyon utáltam, hogy az már el is vakított és olyanokat is állítottam róla, ami nem volt bizonyítható. Na, de ezek a csajozásai, bulizásai nem ok az utálatra, hát igazából nem is ez volt a főtárgya az utálatomnak, de ez is rátett. Marciról inkább ne is mondjuk semmit, az még mániának is gyenge volt, annyira nem ér semmit és annyira átlagos, hogy ásítanom kell, ha ránézek. Ki se tudom fejezni, mennyire unalmas. 

Nézzük meg, miért is lett egy nagy szardarab Linzer mánia szinten. Hogyan is kezdődött tavaly márciusban? Hát a lehető legjobban, minden adott volt, egyedül a képek mennyiségével voltam elégedetlen. A Laolán még lehetett meccseket nézni jó minőségben, voltak róla cikkek és el is lehetett őket olvasni. 

Mostanság alig kerül fel róla videó meg kép, időnként egy kevés. Ezek a képek és videók, amiket ide beteszek, a mostani edzőtáborból van. Mindig ugyanazokkal az emberekkel foglalkoznak leginkább és róluk van több kép és videó. Régebben, tavaly tavasszal, de még nyáron is több kép volt Linzerről. 

Nyáron kezdett szarabbá válni, ez a kis senki is nagyobb féreg lett, de inkább az lehetett, hogy jobban átláttam már, több mindent tudtam meg róla. Tehát nem ő változott igazából, hanem én tudtam meg többet róla. Ezeket felesleges még egyszer leírni, mert, ha visszanézitek, ott már ismertetve vannak ezek a dolgok. Azonban még úgy mánia szinten még jó volt, majd később, már júliusban jelentették be, hogy a Laolán több meccs nem lesz, illetve az ORF1-ről is lekerülnek a meccsek. Időnként ott néztem a tévében, amikor adták, ha nem azt adták, akkor a Laolán neten. 

A megoldást a Bet hozta meg, csak egyszer kellett befizetni 1500 Ft-ot és már lehet rajta meccseket néztük, köztük osztrák bajnokikat is. Nyáron ez mentette meg a mániát, de kezdett már az egész lesüllyedni és ez még csak a kezdet volt. Egyre több volt a letiltott videó, majd jött az elfajulás, főleg ezek miatt. 

Ősszel kezdődött a seggnyalás, ami szeptemberben kezdődött és leginkább akkor, amikor válogatott meccsek voltak, és lássuk be, az ősz mindhárom hónapján volt két válogatott meccs, illetve közöttük edzések, interjúk, cikkek folyamatosan, ezekről képek is és videók is. Ilyenkor nincs hiánya az embernek. Ezt a gyereket egyfolytában nyalták, és dicsérték a semmiért, hogy az már kezdett rohadt irritáló lenni, de amúgy meg már előtte irritált az elfajulás miatt. Ez csak rátett jobban. Ekkor láttam meg Marcit, majd szeptember végén a mániámmá vált, szépen lecseréltem rá Linzert, de ez nem jelentett még szabadulást. Továbbra is irritált, egyfolytában képek meg videók voltak róla, meg cikkek, sokkal több, mint mondjuk nyáron, és a csapaton belül is, nem csak a válogatottban. 

Ez ment december közepéig, majd onnantól jött a nagy lesüllyedés. Egy hónapig szó szerint semmi, de az csak a szünet miatt. Karácsony környékén kijelentettem, hogy Marci már nem a mániám. Ő nem is baszta fel az agyam, ő inkább az unalom miatt ért végét, a túl nagy átlagossága miatt, semmi egyediség nem volt benne, egy tömeg szar, amin ásítozni lehet. 

Január közepén ismét elkezdődtek az edzések, de az első tétmeccs február 14-én lesz az Európa Ligában, és a bajnokság csak 24-én indul el. Addigra az Európa Liga visszavágó is lezajlik. Addig is edzőmeccsek vannak, ahogy nyáron is, ezeket minden esetben a csapat oldala közvetítette. Mint már említettem, sok minden nem volt róla, cikkek egyáltalán nem, a videók nagy részében nem szerepelt, a képek nagy részére nem került rá. Időnként egy-egy került csak elő. 

Majd még egy nagy meglepetés következett, ami még nagyobb lesüllyedést mutatott. Most már a csapat oldala se közvetíti az edzőmeccseket, legalábbis Ausztrián kívül nem, magyarul ez is le lett már tiltva. Múlt hét vasárnap elindult a közvetítés, majd egyszer csak hirtelen eltűnt és a linken semmi se jött be, olyan, mintha nem is lett volna. Onnan tudom, hogy le van tiltva, mert senki se panaszkodott, hová lett a közvetítés. Szánalmas. Erre már nem lehet mit mondani, de akkor korlátozzák csak le és nézzék csak az osztrákok, ezek után ne is álmodjanak nemzetközi sikerekről. Ja, hogy az csak kimerül az Európa Ligában, hogy ott jól szerepeljen. Más országok szurkolói felfigyelhetnek a Salzburgra és lehet néznék is a meccseket, de mivel ezek a szarháziak letiltják, inkább nem folytatják, elpártolnak, mivel nem tudják nézni a meccseket. Magukra vessenek ezek a nyomorék idióták. 

Kérdéses, hogy a Beten továbbra is lehet-e nézni a bajnokikat, de simán el tudom képzelni, hogy az is megszűnik, vagy, ha most nem, akkor majd nyáron. Innentől kezdve ezt a szarságot lezárom, semmi értelme az egésznek, szánalmas úgy, ahogy van. 

Térjünk rá arra, hogy Marci miért olyan szörnyen unalmas. 

Linzer után nyilván a meccsei rohadt unalmasnak tűnnek, de igazából olyasmi játékos nincs még egy, mint Linzer. Marci jól játszik és ennyi, néha bedühödik, ami már vicces, de közel sem elég ez. Meg idegeskedni se lehet mindig. Most fog születni a gyereke és a focin kívül ezzel kerül inkább középpontba. Már eleve az a tény, hogy gyereke születik valakinek, ásításra ad okot számomra, annyira átlagos és unalmas, hogy meg is őrülök tőle, ha ezt kell hallgatnom és ezzel kell foglalkoznom. Na, meg a szerelem, hogy párja van is halál unalmas. Bealszom rajta komolyan. Annyira sablon, hogy már fáj. Oké, hogy sablon, de ez mellett lehetne színes egyéniség, valamiben egyedi az mellett, hogy szerelme van, párja és gyereke lesz. De nem (csak) ezzel kéne felhívnia magára a figyelmet. Mindjárt érdekesebb lenne. 

Linzerről meg annyit, hogy baromi sablon ő is ilyen téren, mert a legtöbb 21 éves bulizni jár és csajozik, szórakoznak, bandáznak. Ez így magában sablon, de ő inkább mással tűnik ki, ami vicces és nem ezzel, ez csak mellékes, mivel élni is kell. 

Még van pár kép az edzőtáborról, bár nem sok, de amik elmaradt, azt itt most bepótolom. 

Ennyi lenne, egy nagy adag nulla ez már mánia szinten. Kicsit vissza tudtam hozni, de látom már, hogy semmit nem ér és erős nem lett, csak gyenge. Lehet, mert kellett már egy mánia, de ilyen áron inkább mánia nélkül maradok. De lehet, egy időre az ember mániától is el kell köszönnöm. 

https://kislinzer.blogspot.com/2019/02/nem-er-semmit-mar-az-egesz.html

Nem ér semmit már az egész Read More »

Egy anya, egy lány, a bűntudat és ami belőle fakad

Mentem. Csak ma. Csak egyszer ezen a rohadt héten avagy már 2-3 hete most, egyszer. Apának vittem, amit vittem, egy gyönyörű régi bőr könyvbekötőt. Zöld – barna – türkiz, nagyon szép és olyan … pasis. Szerintem. Öccsel pár szó, aztán megjöttél. Kezdődött a roham, a pörgés, hogy csak addig minden, amíg el nem megyek, mert persze ahogy jöttél, minél gyorsabban le akartam lépni.

– Oh, adni akartam valamit … ami rám nem jó … – agyaltál, mit. Tudtam valami rohadt ruha megint, valami ami rád nem jó, majd rám jó lesz. Mondanám nem kell, de hálásnak kéne lennem. ( Lószart – mondja bennem a lázadó)

– Na de majd máskor, ha nyugodtabb körülmények között jössz át – nem akartam mondani, hogy a hétvégi terveim között sincs, hogy átmegyek, meg egyáltalán. Most is csak azért ugrottam fel mert apának találtam ezt a szép régies bőr cuccot könyvre.

Te ide nyúlsz -oda nyúlsz, böjtölsz, ezért nekem adod az összes maradék szaloncukrot. (persze öcsém lecsap egy-kettőre még) aztán kérded a narit, adsz egy zacskó narit – mindez a nagy adakozó roham, a pörgés köröttem amikor egy este munka után ott találsz mind azért van, mert tudod hogy ami velem történt, annak 98%-át tőled nyeltem magamba, esetleg már azt is, hogy mennyi minden …. történt…köztünk . Az, hogy félek veled beszélgetni és nem akarok, mert szorongok, meg úgyis majd csak te beszélsz én meg hallgatlak és szorongok – és az sms-eimre már nem írsz vissza, mert tudod, hogy ….. az igazat mondom. Lehet a szemedbe nézni félek mert rettegek az öngyilkos zsaroló kattanásaidtól, de messziről már bármikor kifejezem magam. Vagy elfogadod vagy felakasztod magad. Persze, te böjtölsz, nekem meg a szaloncukor az érintésed és az ölelésed helyettesíti, a  forró csoki ugyanúgy, meleg, édes, biztonságos, szétárad, épp mint egy ölelés amihez soha nincs az életemben szerencsém. Keveset is engedek így magamhoz, mert megtanultam, tőled tanultam meg hogy hogyan féljek és rettenjek össze egyetlen érintéstől. Rettegek az embereknek egyáltalán a közelükben lenni.

Már mennék, egy-egy pillanatban próbálok lelépni…..aztán végül utánam szólsz :

– Hogy vagy?

 – Jól – mondom automatikusan hiszen így teljes a színjáték.

Te kérdezel, hogy úgy tűnjön tényleg érdekel. Ha őszintén beszélnék, se tudnál kezelni, jobb az örök játék. Örök játékos mellett felnőve az ember örök játékos lesz. Sose lesz érzelmileg igaz csak a pszichológusnál és az orvosnál, ott ahol számít, őszintén számít és őszintén beszélhet. Aztán kilépve a játék folytatódik.

Jövő héten valószínűleg új gyógyszert kapok – tudtál volna ezzel mit kezdeni? Nem valószínű!

22 voltam, akkor is csak rítál, hogy nem olyan könnyű meghalni, de nem tudsz mit, oldjam meg magam. Ott maradtam végleg egyedül, nem mintha előtte években lett volna mellettem bárki érzelmileg.

Így léptem le, hívtál menjek, de nem tervezem. Hétvégén se. Nincs minek. A nekem szánt ruhára – ami rád nem jó –  igazán nincs szükségem. 

Egy anyára lenne szükségem. Lett voln szükségem egész életemben. Rád.

Maradt a bűn, az örökké ott lévő bűn, a bűn és a szégyen. Benned és bennem, mindkettőnkben.

Egy anya, egy lány, a bűntudat és ami belőle fakad Read More »

kaméle[ON]

ijesztő, mennyire befolyásolja még mindig a pillanatnyi lelkiállapotomat a környezetem és más ember(ek) hangulata.

olyan vagyok, mint egy tükör, azonnal felveszem a beszélgetőpartnerem stílusát és kedélyszintjét.

ráadásul két ember számomra társaság, a három már kínzóan rémületes, felfoghatatlan, áthatolhatatlan tömeg.

minél inkább örexem, annál nehezebben tudom kontrollálni magamban ezeket a dolgokat.

terápia ide, csodagyógyszerek oda, ennél jobb már nem lesz.

egy kaméleon árnyékának tükörképe vagyok csupán.

kaméle[ON] Read More »

Emberutálat

Nem tudom, bárkit is érdekel e hogy már megint kiöntöm a szaros bilit, de üvöltenék és nincs kivel beszélnem arról, hogy a mai nap megint kibaszta az agyam. Főleg a munka utáni időszak most. Zabálom a vacsorát mert ideges vagyok. Kurvára. Más nem eszik, nekem evésrohamom van.

Szóval, a szerda a rövid napom munkában. Eljöttem fél 5 és itthon benéztem a másik fiókkönyvtárba (ott dolgoztam a mostani előtt, ismerős terep) de nem azért, hanem, hogy kicsit dumcsizzunk az itteni kolléganővel, mert benne bízok…vele olyan…ok általában mindig. (persze én is hülye mód munkaidőben próbálkoztam még 6 óra előtt, vagyis lehetett számítani emberekre)

Egy idős nő, aki ismert mert hozzánk is jár … hát kedvesen leszereltem, hogy néha innen is szerzek olvasni és egyebekkel teleszövegelt, de baszki ne pofázzon bele senki hogy mit csinálok ha a 8 órámat ledolgoztam. Jajj, mer ott hagyta a kolléganőjét? ( jajj mert belehal)

Ma nem volt tömeg, sőt senki így nyugodtan hagytam ott. A nő emlegette hogy tegnap mennyien voltak és milyen zűr volt..jó oké. Kényszer-beszélgetés.

Amit próbáltam az itteni kolléganővel ….. nem lehet, egyszerűen lehetetlen beszélgetni. Vagy kisgyerek üvölt, vagy nem merek ….. mert tiszta paranoia vagyok, ki hall és ki mit mondhat kinek. Totál üldöztetés ez már. A kisgyerekes anyuka a három kölyökkel elment, hm, hát igen, amit ezer dolgot beszélgethettünk volna, ha magunk vagyunk, de nem.

Aztán mikor megint bejött valaki, fogtam magam és kifordultam. Annyit suttogtam, hogy majd négyszemközt. Megsúgom itt meg, hogy nem nagyon lesz négyszemközti lehetőség erre.

Időközben összefutottam az utcán az apámmal, aki télnek évadján biciklivel jár dolgozni. Farmerban és vastag kabátban. Én képtelen lennék. Erre kicsit kiakadtam anyámra … de az ő életük. Anyám túl elkényelmesedik a kocsival, mindig is a segge alatt volt, én meg kurvára nem örülök, hogy apám biciklivel jár dolgozni. de az ő dolguk. Ez kb olyan mint mikor a kórházból gyalog jött haza, akkor is jegesek voltak az utak. Anyám nem ment érte mikor a kórházból kiengedték….ennyit erről. De rajtuk már igyekszem nem felbaszni az agyam. Az apám is (én is) totál anyám fennhatósága alatt éltünk régen is. Osztozkodnak: a kocsi az enyém, te menj biciklivel. Nem tudom jól megfogalmazni mit, de gondolok egysmást.

Lógus asszondja amúgy miért nem hívok el valakit munka után beszélgetni? Ha-ha! Tudja, hogy ez nekem sose ment. Az emberek engem előbb offolnak, minthogy … reménytelen, kit hívnék, hova és mégis mikor. Kimentem néztem van e mp 3 lejátszó zenére mert megkattant ez a világ már a sok baszom emberrel benne, visszafele néztem megint be egy kávézóba, az Interspar része a kávézó, hányan ülnek benn és senki se ül egyedül. Asszem, nem érintett sehogy. Csak elmentem mellette és figyeltem. Ennyi. Egy intro jól megfigyel, mást úgyse tud. Na persze, de hallgatni tud addig amíg ki nem készül.

Ez nekem nem jár, alanyi jogon nem jár, sose járt. Munka UTÁN  meg, hát az mikor van? 7óra meg 8. Mire haza érek, kimozgatom a kutyát és haza este van. Örülök, hogy élek, hogy túlélek napról napra a sok hülye emberi szövegelés között, miközben tényleg csak valamiféle bizalommal működő …. nem, már nem tudom mire vágynék. Lehet semmire már.

Ezzel a végszóval mentem el olvasni ma este is. Nem mintha nem szeretnék olvasni, imádok, de beszélgetni meg nem tudok. A lógusnál épphogy tanulom, vagy nem megy, vagy kontroll nélkül dől …. 

Emberutálat Read More »

Amikor erővel kell magyaráznod a depressziódat

Gyerekek! Ez őrület! Tényleg jobb nem beszélnem senkivel, mert csak felcseszi az agyam.

Tegnap írtam egy ismerősnek chat-en, aztán az egész chat programot töröltem a telefonomról. Kicsit behülyültem. Este késő vagy 11 volt mire kurva küzdelmek árán visszatelepítettem. Az illetővel találkozni akartam, vagyis …. félreraktam neki egy könyvet, de ezt is csak amolyan hátsó szándékkal, hogy öt percre fussunk össze, de megbántam. Már a chat-en feltűnt hogy NEM NAGYON ÉRTI A DOLGOKAT.

Remélem tavasszal majd ha jobb idő lesz, jókedved lesz. – Na gondoltam, hajrá, erőltessük a jókedvet, hogy bevágódjak, erőltessük a jókedvet, hogy figyeljen rám. Hm, már régen is egy versemre asszondta, ok, versnek jó, de jobb lenne jókedvű, boldogabb verseket is látni tőlem. Azóta nem beszéltünk. Vagyis, karácsony után írt, hogy mennyit gondolt rám … ja …. akkor is csak erőnek erejével magyaráztam ott a chat-en, valójában nagyon hamar azt éreztem, teljesen feleslegesen.

Egyszerűen belefáradtam, hogy magyarázzam az érzéseim, az állapotom, mégis erőlködök. – Hiába lesz tavasz, meg jó idő, esetleg meleg, az emberek ugyanolyanok lesznek, (a magány ugyanaz lesz – de ezt kihagytam), esetleg nem tart a hideg feszülésben és elkezdhetek lebegni, ez számomra nem valami szezonális cucc, akkor nem innám le magam a nyári szabim első napján hányásig, hiszen süt a nap és nyílnak a virágok …

Aztán egyszer csak asszondja: SAJNÁLLAK. DE NEM TUDOM, HOGY SEGÍTHETNÉK.

1. NEM SAJNÁLATRA VAN ITT SZÜKSÉG

2.. EDDIG IS MINDENKI EBBE BUKOTT BELE HOGY ANNYIRA SEGÍTENI AKAR

Nos, ezeknek az embereknek vagy kudarc lettem, mondva, nem tudtak segíteni, sőt, idővel frusztráló, ezért letöröltek az ismerősök közül és beszüntettek velem minden kapcsolatot. Én úgy fogalmazok, LEMONDTAK RÓLAM! MÁR NEM MEGYEK BELE ANNYIRA, HOGY FÁJJON. RÉGEN MÉG SIKERÜLT. Sajnálatra meg aztán végképp … csak azt ne!!!!!!! 

Nos, ma próbálkozok. Chat. Este sikerült összefutnom az illetővel. Szinte pörögtem, ahogy beszéltem, aztán később egyre jobban remegtem belül. Hát, csak felzaklatott a dolog. Az egész beszélgetés.

Hát jajj, a cukiság, velem volt a kutyám.

– Hát képzeljem el, ő otthon van egyedül, míg én emberek között vagyok. ( a cukiság szokott neki számítani, nem én, nem jött a számra reakció, hogy amúgy gyűlölöm az embereket, s kinn legalább olyan magányos vagyok én is emberként mint a kutyám otthon – erre persze a chat-en nem reagál)

Mondom neki, hogy ez a sok fény meg autók és zajok … mennyire kivagyok – hát az autistákat is szokták zavarni a fények – mondtam is neki, hogy hát nem megmondtam, hogy az anyám is belőtt autistának? – pff, amúgy már nyugdíjasok de kollégák voltak – jajj, hát ezért tanult ő továbbképzésben az autizmusról – pff, hát szerintem nem, nem is tudta nem is érdekelte mi van velem, de aztán kicsit belezakkant a szakmájába és autista lettem meg minden más csak nem normális.

Mesélt a lányáról – pff, ez is fasza lélekkarcolgató nekem – hogy ő is egyszer rosszul lett egy szórakozóhelyen és megfigyelték kórházban.

Én csak azon agyaltam, hányszor akartam kórházba kerülni – nem feltétlen akartam magam kinyírni – de itt min. halál közelében kell lennem hogy számítsak. Nagyanyám is addig volt a top témák között amíg benn volt Sümegen a pszichiátrián, kiengedték, haluk elmúltak, minden oké….csak hát rozoga.

ROZOGA –  ez a legütősebb szó bármit is kifejezni érzelmileg. Fasza.

Én persze itt ebben az egész cuccban még sose kerültem kórházba, egyszer-kétszer voltam határán, a régi lógus szerint többször is valószínűleg csak túl erős lettem ….. és túl érzelemmentes.

Még csak hétfő, de elfáradtam, elfáradtam a szavaktól, elfáradtam, hogy  magyarázzam hogy vagyok.

na és akkor utolsó dobásként : meséltem neki, hogy pénteken még kinn játszottam a kutyával mert pörgött, de én meg tök hulla voltam, szinte kimerült – asszondja nekem erre, játszál is vele … BOLDOGGÁ TESZED, ÉS NAGY DOLOG ÁM HA BOLDOGGÁ TESZEL BÁRKIT, HA A KUTYÁT AKKOR AZT.

ÉS SZOMORÚAN VISSZAKÉRDEZTEM: ÉS AZZAL KI TÖRŐDIK, HOGY ÉN HOGY VAGYOK?

sad

Mikor lelked ingatag mielőtt a mocsár elnyeli,
töröli léted, a perceket pergeti,
és törölsz és törölsz, bár néha bánod,
minden törlés a létből apró belső halálod.
Senki nem tudja mit élsz át ilyenkor,
az egészséges nem is érti, miért teszed akkor,
Te csak teszed, és törölsz és kicsit a léted,
meginog a mocsár szélén, elnyel, nincs reményed,
senki se érti igazán, te így szemléled a létet,
szemléled a lelkedben az üres messziséget,
a távolban egy fa áll, ágai kopaszon nőnek az égnek,
valahol benned már meghalt az élet …

és te törölsz és inogsz ott a barna mocsár közepén,
ott állsz várva a mélységet, mint egy szikla peremén,
ugrasz, elnyel a mocsár , utolsót kiáltasz fel a magas égnek,
élj tovább Te Élet, szemléld nélkülem a kopár messzeséget.

Amikor erővel kell magyaráznod a depressziódat Read More »