…
Megpróbálom elmagyarázni, amit a pszichológusomon kívül talán senki se fog igazán érteni, de magyarázkodhatok újra újra és újra, feleslegesen. Hm, nem azért nem nyitok mások felé mert nem akarok ….
Van egy konkrét terápiás helyzetbeli példám :
Eljutottam addig a pontig, hogy elnémultam. Több hete, hónapja a magány, amikor még dolgoztam, nap mint nap a sok hülye ember, nap mint nap tartani kellett magam ….. haza jöttem, le a kutyával, este beestem az ágyba vagyis csak a paplanra, néztem a plafont és pikkpakk rám tört a zokogás, terápián pedig lenémultam / végleg! Vagyis, nem végleg, de nagyon kell érteni hozzám :::: felvetődtek kérdések : rá haragszok , a pszichológusra ? ha nem, akkor történt valami? csak vele csinálom ezt ? – kérdezgetett, nem volt válasz , végül arra a kérdésre reagáltam először, hogy a …. a mióta tart ez – nincs válasz, végül ott buktam ki, hogy a munkámban se beszélek e ? —– halálosan elfáradtam már lelkileg, szétziláltak a mindennapok, a munkámban a sok felesleges szócséplés és igen, mielőtt eltűntem innen itt is az üzengetésekbe fáradtam el, hogy az illetővel oda-odavágtunk egymásnak, amúgy is ha kibukok, – valószínűleg mert a való életben nem kommunikálok, blokkolt vagyok vagy épp halálosan fáradt a világtól, a magánytól, hogy mindenki telefonál, pofázik,már egy buszon való létezéstől elfáradtam és még ott volt kolléganő, aki pörög, nincs megállás, meg a sok ember, akiknek reagálgatnom kellett, ez offline, aztán online meg kiakadtam és írva oda-odavágok sajna, és ő ki is provokálta, úgy gondolom ——– nagyon rég volt egy két ember, aki közelebb jutott hozzám, chat-en, de már egyik sincs a közelben)
nos, ezek után a terápiás némaság : innen vezetek le valamit .
– Nem tud beszélni vagy nem akar ? ———————- bingo-kérdés. ugyanezt tudom bejátszani az emberekkel való ilyen olyan viselkedésemre, nyitottságom hiányára vagy a szúrkálásra, nem az van, hogy nem akarok … nem akarok megtenni dolgokat, sokkal inkább hogy nem tudok. és ezt minél többször hallgatom, annál szorongóbb leszek és még inkább bezárkózok.
Szóval a két szó: akarok / tudok — úgy gondolom, nem tudok és ettől —- lehet nem sokan hiszitek el, de én szenvedek a legjobban hogy nem tudok, a magány az ember lelkét teljesen kiüresíti.
Már csak József Attila szelleme van velem a tükörfal túloldalán, de ez sokaknak nem újdonság. Csak a szokásos.Szellemek, démonok és társaik, a földi, élőlényekkel nem jutok egy hullámhosszra, hacsak a kutyákkal nem, talán azokkal.
Megint uccazene, az a parti, amire tavaly minden nap mentem, ittam, táncoltam, minden évben van, most már első nap —- máshogy azt a magányt nem bírom mint szanaszét kell inni magam, pörög a világ és én azt érzem, most rögtön piát és sokat …. és szánalmas módon egy rendőr vette észre, hogy nem vagyok jól. Az jött oda, mert úgy néztem …. néztem ki, a falnak dőltem és valamit motyogtam magam elé, miközben köröttem mindenki társaságban és jól érezte magát. A rendőrt lekoptattam valami olyannal, hogy semmi gáz …. nem voltam magamnál. Közben ha megmondtam volna neki a tutit : nézzen szét. lát valakit is ezen a baszott fesztiválon ennyire szánalmasan egyedül?
A fröccsbe egy kis szörp, máris itatja magát, a pszichológus tanácsára most már nem megyek, hogy ha nem érzem jól magam ne és sok ember között még szétcincálóbb a magány mint itthon egyedül … azt hittem, aznap hogy jól éreztem magam, de asszem mégse. Piával se. Másnap se. Még rosszabb lett.
Jaaaa, előtte mikor már kb nem tudom hányadik hete minden áldott nap 11 és éjfél között jött a síró roham, köhögés is, konkrét fuldoklás, sőt az utóbbi hetekben kb berekedésig nyomtam lelkileg, de véletlenül se beszéltem senkivel …. nincs kivel és kész. Sokszor már ott tartottam, inkább kívül sebesíteném meg magam, hogy kívül fájjon ne belül ……
Na mikor ez így sok lett – visszaemlékeztem hogy egyszer anno azt mondta az orvos ha nagy gáz van, szedhetek plusz ketit, ez nálam azt jelenti hogy hármat. ( mást 1 is kivág, én 2-t szedtem már rég és így is minden éjjel itt zokogtam ) vagyis egyik nap, akkor épp moziba mentem majd mire haza jöttem, jött a szokásos, a szokásos időben mindig 11 és éjfél között.
Gondoltam, nem szépet, „baszd meg ahol vagy, beszedek hármat”, ütött, másnap 13 óráig úgy aludtam mozdulatlanul.
Amúgy csak pár szó az emberekről :::::::::
halálba ígérget az összes. van egy másik fesztivál, az is itt, itteni városi, roze rizling, zene, borok, mindenféle, de minőségi, ja egy kis téren és tömegnyi ember, oda is mentem, egy nap, bőven elég volt, xy megígérte, oh, persze elmegyek veled …. (ugyanez még korábban beszéltük, hogy palacsintázunk együtt, akkor tele volt az illető komoly egészségügyi gondokkal, akkor közel álltunk egymáshoz, én is éreztem, meggyógyult, meló ezerrel, le vagyok ejtve és soha, de soha nem fogunk palacsintázni, vagy bármit, kávézni – azt is egyedül szoktam )
Szóval szart. utána láttam a képeit az fb-n hogy ott volt a borozós zenei bulin, és én is, EGYEDÜL. baszná meg, legalább ne mondogatna senki olyanokat ami nem valósul meg …. találtam egy bort ami ízlett de dl / 1000 ft, ott nem nekem találták ki az árakat …..
Egyéb xyzq valamikor hónapokkal ezelőtt felvetette hogy elmehetnénk valami cukrászdába …. mondta, mi és hol , én nem ismertem azt a cukrászdát, de időközben szarrá ment az illetővel a kapcsolatom, letöröltem az fb-n is, családja van, jó kapcsolatokkal, a kutyám mindig jobban érdekelte és én bármikor – volt mikor már erőltettem hogy beszélgessünk, de az lett a vége hogy szinte remegtem belül és még rosszabbul lettem ….
Jaaaaa, igen, szartam bele, elmentem a cukrászdába egyedül, süti, kapuccsinó, limonádé, biztos akkor is valami olyan éjszaka után amit végigbőgtem …… régen nem kávéztam ennyit.
Szóval, már nem hiszek senkinek semmit, egy baszott szót se, SEMMI. NEM. VALÓSUL. MEG. MÉG A ROHADT SZÓ ÉS ÜRESSÉGTŐL CSENG.
A DARK FANTASY, A DÉMON ÉS SZELLEMVILÁG LASSAN KÖZELEBBI MINT A KIBASZOTT VALÓSÁG.
AMÚGY EZEN A HÜLYE UCCAZENÉN IS, AZ ELSŐ NAP, AMÍG NEM ITTAM LE MAGAM, MINTHA MINDENHONNAN A KERESZTNEVEMET HALLOTTAM VOLNA …… SZÁNALMAS. NA ENNYI.
