Allegomai 1986
allegomai
Ó tüzet visító,
pernyeszóró szárnyú,
élesujjú szentség –
jól vagyok a fűben
hegységként heverve,
rámnőtt állatokkal.
Mindenki látja
Nem belépett vendégek is elolvashatják.
Valakinek, aki messzire megy 1986
I.
A nappal írisz színe, a kopottas
fákról szinte gondolkodni lehetne,
igérgetően zárt öklű virágok
mellett megyek egy esküvőre hozzá.
Egy padon ültem, mikor összevesztünk,
konyhában történt és arról esett szó,
magunk ellen sötéten én vetettem
amit, fény hálójába nem fogott még.
Szebb volt nálam, mert szebben volt, de akkor
nem volt ezen mit látni csak ha hártya
vékony blúzát a derekára húzva
megfordult, sejtettem meg, hogy mi mozdul.
V.
Volna csak London
ülnék egy padon
karperecekkel a
fehér karomon,
a barna karomhoz
hódolna simán
s rátámasztná ajkát
egy piciny titán.
VI.
A hold kering, nem tudom, mit akarhat
a fülem hátrasunyítom ilyenkor.
Máshogyan jutsz eszembe, hátad látom
és a pipacsszár módra felmeredt és
lehorgadott kanyargós szál gerinced.
Kutyának való szomorúság rajtunk,
megszólalni nem tud, csak jönni-menni.
Volna csak, nincs egyetlen élő-féle
lény sem itt, de lent a kapuknál máris
elképzelem, ahogy éretlen buzgalommal
fénylenek bele az éjszakába,
s a szörnyű ijedség hogy mereszti
ki körmük s dermedt macskaképük látom
mert eléjük lépsz a kaput bevágva.
Valakinek, aki messzire megy 1986 Read More »
Kalandok 1984
Kalandok innentől odáig
Északon fog megfordulni a fény,
ott. Pattog messze, nevetséges-sárga,
megtévesztő. Ideér és hatalmas
lesz, mégis elkapom – mióta várok.
Hozzánövök minden emeleten túl.
Ma így beszél a vékonylábú: kislány.
A rügyek fájdalmasan ütik át
és fáj valami. Kényszer a virágzás,
de nincs kényszer két állomás között,
tartunk a Szabadkikötő felé.
Végére járok ott a fájdalomnak,
mi ketten olvasztjuk be a világot.
Daktylusok 1984
1791. dal
térdelek itt, nem súg az a kényes,
istenit, hogyha nem erre való,
akkor minek épiti díszleteim,
miért
dug bele, mint félelme a ványadt
férget a más csigaházaiba
Dalocska 1983
Nem volt szivem
és nem volt tarkaságom,
amit akartak,
azt tettem hiven,
a vízözönben
a helyem megállom.
Nem volt szemem,
mert amin lehetne,
arcom se volt,
és nem játszik velem
egy parti sakkot
az sem, ki szeretne.
Nem volt hajam
és nem volt egy világom,
a büszkeségem
elolvadt hangtalan,
és nem hagytam sose
semmit a tálon.
És addig temettek,
míg elfedett a föld,
csontom fölé
emlékművet helyeztek,
arctalan javam
két fiókot betölt.
Kamaszkori versek — NAGYON FÉLEK (1983)
NAGYON FÉLEK a nagy sötéttől
kitudja hol rejt egy oszlopot
egy oszlopot mibe beverem
még beverhetem a fejem
a legszebb márványudvaron
megerőszakoltak egy üveg pálinkával
hálószárnyúak, kegyetlenek
fölém emelték ítéletként
öröktől részeg gyerekek
így már csak letérdelek
bármit raknak is elém
bármit raknak letérdelek
még beverhetem a fejem
vak zsíros földbe üthetem
nem tudok többé repülni
többé nem
többé nem tudok
talán a tenger van alattam
talán a hegyek
még márványba-kőbe verhetem
magam a földbe rejthetem
részeg gyerekek
virágzanak velem.
Kamaszkori versek — NAGYON FÉLEK (1983) Read More »
Kamaszkori versek — Utinapló, 1983
Utinapló (1983 augusztus)
A napok csöndben érintik egymást
aztán mikor nem érnek össze már
kimegyek a meztelen homokra
levetem minden ruhám
a bőrt a húst a csontot
még ezt sem szégyellem én
üldögélek testem kövén
a halmokon, mit elhullajtott-magam hagyott
gondolkodom, ki jön utánam
az elszakadt napokban maradt
barátoknak talán
túl mély a szakadék, hogy leugorjanak.
no lám.
én hiszem, hogy leszek
írok majd leveleket:
nagyon jól vagyok
és forró a homok
és feladom őket valahol.
Kamaszkori versek — Utinapló, 1983 Read More »
Hangok, látványok, szagok
HÁT A PÁNIKBETEG B.NŐMMEL DUMÁLTUNK AZ ELŐBB ÉS SZERINTE TÖK NORMÁLIS DOLOG, HA OLYAN DOLGOKAT HALL ÉS LÁT AZ EMBER, AMIT MÁS NEM.
MERTHOGY SZELLEMEK LÉTEZNEK ŐSZERINTE.
JÓ, LEHET HOGY LÉTEZNEK, DE EZ A SOK HANGHALLÁS MEG SZAGOK SZERINTEM NEM NORMÁLIS DOLOG.
Ő SEM MONDTA EL SOHA AZ ÁTERNEK, MERT ŐSZERINTE EZ TÖK NORMÁL.
HÁT SZERINTEM MEG NEM.
DE MI VAN, HA MINDENKI HALL, LÁT ÉS SZAGOL DOLGOKAT, CSAK SENKI NEM MERI ELMONDANI?
AKKOR VISZONT TÉNYLEG NORMÁLIS.
JÓ LENNE TUDNI, HOGY MINDENKI ÍGY VAN EZZEL?
NA MINDEGY, CSAK ITT ELMÉLKEDEK MAGAMBAN.
Hangok, látványok, szagok Read More »