Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Nagykabátom 1983

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /
Kabát
körül
belül
bejárom
 
egyetlen énsúlyú nagykabátom
 
zsebek
felett
fagyott
nyomok
 
én mégiscsak benne vagyok
 
csakisenyém csakisenyém
ezvagyokén ezvagyokén
 
az ujjak végén kiszököm
ott áll a kabát a kövön
 
és bennvagyok
és kinnvagyok
én is vagyok
vagy nem vagyok
 
roskad a kabát a kövön. visszabújnom nem lehet
most mit tegyek
most mit tegyek
 
és új kabátom lesz nekem
 
körül-belül bejárom
csakisvelem csakisvelem

Nagykabátom 1983 Read More »

Valakinek, aki messzire megy 1986

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /
I.
A nappal írisz színe, a kopottas
fákról szinte gondolkodni lehetne,
igérgetően zárt öklű virágok
mellett megyek egy esküvőre hozzá.
 
Egy padon ültem, mikor összevesztünk,
konyhában történt és arról esett szó,
magunk ellen sötéten én vetettem
amit, fény hálójába nem fogott még.
 
Szebb volt nálam, mert szebben volt, de akkor
nem volt ezen mit látni csak ha hártya
vékony blúzát a derekára húzva
megfordult, sejtettem meg, hogy mi mozdul.
 
 
 
V.
Volna csak London
ülnék egy padon
karperecekkel a
fehér karomon,
a barna karomhoz
hódolna simán
s rátámasztná ajkát
egy piciny titán.
 
 
VI.
A hold kering, nem tudom, mit akarhat
a fülem hátrasunyítom ilyenkor.
Máshogyan jutsz eszembe, hátad látom
és a pipacsszár módra felmeredt és
lehorgadott kanyargós szál gerinced.
Kutyának való szomorúság rajtunk,
megszólalni nem tud, csak jönni-menni.
 
Volna csak, nincs egyetlen élő-féle
lény sem itt, de lent a kapuknál máris
elképzelem, ahogy éretlen buzgalommal
fénylenek bele az éjszakába,
s a szörnyű ijedség hogy mereszti
ki körmük s dermedt macskaképük látom
mert eléjük lépsz a kaput bevágva.

Valakinek, aki messzire megy 1986 Read More »

Kalandok 1984

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /
Kalandok innentől odáig
 
Északon fog megfordulni a fény,
ott. Pattog messze, nevetséges-sárga,
megtévesztő. Ideér és hatalmas
lesz, mégis elkapom – mióta várok.
Hozzánövök minden emeleten túl.
 
            Ma így beszél a vékonylábú: kislány.
            A rügyek fájdalmasan ütik át
            és fáj valami. Kényszer a virágzás,
            de nincs kényszer két állomás között,
            tartunk a Szabadkikötő felé.
 
Végére járok ott a fájdalomnak,
mi ketten olvasztjuk be a világot.

Kalandok 1984 Read More »

Dalocska 1983

Írj megjegyzést / Mindenki látja / /
Nem volt szivem
és nem volt tarkaságom,
amit akartak,
azt tettem hiven,
a vízözönben
a helyem megállom.
 
Nem volt szemem,
mert amin lehetne,
arcom se volt,
és nem játszik velem
egy parti sakkot
az sem, ki szeretne.
 
Nem volt hajam
és nem volt egy világom,
a büszkeségem
elolvadt hangtalan,
és nem hagytam sose
semmit a tálon.
 
És addig temettek,
míg elfedett a föld,
csontom fölé
emlékművet helyeztek,
arctalan javam
két fiókot betölt.

Dalocska 1983 Read More »