Mindenki látja

Nem belépett vendégek is elolvashatják.

Hányan vagyok?

AZON AGYALOK, HOGY MIÉRT VAN AZ, HOGY NÉHA OLYAN, MINTHA KIVÁLNÉK SAJÁT MAGAMBÓL, MINTHA KÉTFELÉ SZAKADNÉK, ÉS AZ EGYIK FELEM NÉZNÉ, HOGY MIT CSINÁL A MÁSIK.
ÉS KÍVÜLRŐL SZEMLÉLEM SAJÁT MAGAMAT.
EZ OLYAN FURA ÉS ELÉG GYAKRAN MEGTÖRTÉNIK.
EDDIG NEM FOGLALKOZTAM EZZEL, DE MOSTANÁBAN NAGYON FELTŰNŐ EZ AZ EGÉSZ.
MI A FENE EZ AZ EGÉSZ ????????????????

A.J.C. AZT MONDTA, HOGY AZ A TUDATOSSÁG, HA AZ EMBER FIGYELI SAJÁT MAGÁT, AZT AKI FIGYEL.
NA EZT MOST JÓL MEGMONDTAM.

NA MOST AKKOR VAGY KEZDEK MEGVILÁGOSODNI, VAGY MEGŐRÜLNI.

MONDJUK NEM ÉRZEM MAGAMAT HÜLYÉBBNEK, MINT EDDIG.A.J.C.-T SAJNOS NEM TALÁLOM MÁSFÉL ÉVE.
LEHET, HOGY LELÉPETT EBBŐL A DIMENZIÓBÓL.:(
PEDIG ELÉG LENNE, HA A SZEMEMBE NÉZNE, ÉS MEGMONDANÁ A FRANKÓT.
AHOGY MINDIG IS.
ÉS AKKOR TUTIRA TUDNÁM, MERT Ő MINDENT TUD.

Hányan vagyok? Read More »

Itt is?

Már írok egy blogot egy helyen, gondoltam kipróbálom milyen itt ez itt. Ma voltam kontrollon, arra gondoltam, hogy bemutatkozásként beszkennelném az ambuláns lapomat. Persze lehet, hogy hülyeség. A kezelőorvosom nem nagyon volt kíváncsi arra, amit mondtam neki, csak annyit mondott: "Maga nagyon jól van." Hát persze. Diagnózisom F2000, hogyan lehetnék másképp? Ezt úgy ünnepeltem meg, hogy örömömben bekávéztam, és ilyenkor mindig nekiállok blogot írni. Azt hiszem, itt másról fogok írni, máshogyan, a betegségről, meg ilyesmiről. Még annyit magyarázott az orvos, hogy az Abilify a "fő gyógyszerem", a Rivotrilt meg próbáljam elhagyni. De most megyek és beveszek egyet (Rivot), hogy tudjak aludni.

Itt is? Read More »

amikor minden összejön

Aludtam, aludnék. sok még a dolgom. Pl. banánturmixot csinálni a fiamnak, takarítani, tanulni…jó lesz dolgozni, az mindig erőt ad. A csoportom 8 tagjából 6 autista. Külön világ. Szeretem őket. Kicsit együttérzek velük. ők sem tudnak mit kezdeni az emberekkel, a közelséggel. Kell nekik valami belső védelem ami csak az övék. Nekem is kell. Ugyanakkor nekem hiányoznak az emberek, bár annyira kialakítottam a rituáléimat, hogy nem tudom, valóban szeretnék-e még embereket magam mellé. Mindenesetre ma összejöttek a dolgok. Megtaláltam a pénztárcámban eltüntnek hitt 20000 forintot, kiváltottam a zálogból a gyűrűimet, vásároltam a gyerekeknek fürdőruhát, melegítőt, bepakoltam a holnapi útra. Még takarítok, ha lesz erőm, akkor tanulok is. Jó itthon lenni és jó lesz elmenni. Örülök hogy nem feküdtem be kórházba

amikor minden összejön Read More »

Fáj…..:((((((((((((((((((((

Jó régen nem írtam. Megvolt rá az okom, sőt még mindig megvan. Péntek óta iszonyat szarul vagyok. Egyszerűen nem érdekel semmi, alig bírom rávenni magam dolgokra. Vasárnap ugye Anyák napja volt, nekem nem volt kit köszöntenem, nem azért mert fizikailag nem lehetséges. Közben jött az emlék tavalyról, hogy Anyák napja estéjén indult be a szülés nálam. A legnagyobb ajándék amit az ember kaphat az élettől. Most, május 4-én lett 1 éves. Iszonyatos, hogy még mindig nem lehet velema betegségem miatt. Jövőhéten befektetik szegényt a SOTE-ra ahol 6 hetes korában feküdt már bukásai, súlyproblémái miatt. Most szintén ez a gond, azt mondták kivizsgálják. Félek attól, hogy találnak nála valamit, de attól is ha nem.

Közben 2 évre korlátozó gondnokság alá kerültem, és ugyan nem tiszta, de ha jól értettem ezzel együtt megszűnik a szülői felügyeleti jogom teljesen. Én ezt biztosan nem élem túl.

Fáj…..:(((((((((((((((((((( Read More »

névtelen blogja

Végre aludtam, egész nap csak aludtam, mint akit fejbe vágtak. Újból terveim vannak, takarítok, tanulok, minden egészen más lett. Közben érzek…fájdalmat, örömet, csalódottságot. Fájnak a hiányaim, örülök annak amim van és csalódott vagyok mert istenített emberk visszatértek a földre.

Fájok. Egyedül vagyok. Nagyon-nagyon egyedül. Belülről. Olyan mintha ez az űr felemésztene. Ki kell törnöm belőle, nem tudom elviselni. Kérdés, miért vagyok magányos ha egyszer élnek körülöttem? Nem tudom, belül érzem, mint egy sötét tátongó szakadék amely beszippant. Nehéz engedni a fájdalmat és nem menekülni

HOBO:

Félbemaradt vallomás

Szeretnék mégegyszer beszélni veled,
De túl késő. Többé nem lehet.
Tudd meg, hogy mindig szerettelek.
Bár otthon asszony vár rám és két gyerek.

A családom sosem tudhatja meg,
Hogy legbelül mennyire szenvedek,
Nem baj, ha megöl a titkos szerelem,
Mindegy nekem, a halált keresem.

Az ügyvédhez menjél, majd ő vigyáz rád,
Nem viszik a frontra, vért sose lát,
Lehet, hogy többé már nem írhatok,
Légy boldog akkor is, ha én nem vagyok.

Refrén:
Remélem, nem fáj, hogy ezt írom…

névtelen blogja Read More »