Mindenki látja

Egy konfliktus kapcsán sikeresen megzavarodott bennem a hasítás mechanizmusa. Kb. naponta változik, hogy ki éppen az aktuális „csodálatos” ember, szóval, akit idealizálok. Ez az érzés -, ha van az aktuális illetőnél „jobb” – kb. pillanatok alatt párolog el azon illető iránt és az „új”ra „helyeződnek át” az érzelmeim. Elképesztően változékonynak érzem magam, bár ebből kifele még nem nagyon látszik semmi, mert ugye programokon vagyok és ott nem is mutatom ki ezeket (legalábbis igyekszem), ill. nem tűnik fel, ha mégis előtörnek a dolgok. Éppenséggel én magam sem tudom már követni, ki éppen a „csodálatos”, és ez eléggé megzavar engem. Csak az tud valamiféle rendet teremteni ebben a káoszban (a későbbiekben ha majd visszanézem), ha lejegyzem ezeket, bár ezek a jelenben nem hoznak enyhülést, majd talán csak a jövőben adnak „útmutatást” akkori önmagamhoz, önmagam és azon események jobb megértéséhez, melyek ilyesmi dolgokat okozhatnak. (Bár azt már most is értem, miért van ez.) 2. téma: közben egész nap (legalábbis előző héten) kb. végig kaptam a sz*rt, mindenki kihasznál, átver és felhasznál mindent ellenem -, (bár ezt már megszokhattam volna általános iskolás éveimből!). A világ sz*r és ellenséges. Senki ne csodálkozzon, hogy én is az vagyok vele! Hogyha a világ ilyen velem, akkor majd én is ilyen leszek vele! Az embergyűlöletem persze kiütközött, vagyis én is csak mostanában fedeztem fel: mindenki egy selejt -, jó, vannak kivételek – de azok is ilyen 1 napig mondjuk lehetnek azok. Közben már tervezgetem -, most nem annyira – hogy miképpen taníthatom meg ártóim számára azt, hogy velem ne merjenek ujjat húzni többet, mert megjárják. Ez a működésem, na: cselekedni kell, mert aki megteszi egyszer, az megteszi mégegyszer: ez legjobb barátomnál be is bizonyosodott (éljen a barátság!). Mondjuk azért az gáz, hogy 0 „normális” kapcsolatom van (hú de áradozik a szakirodalom is a szép kapcsolatokról) (ami nincs is, csak illúzió!)), és hogy az emberek a „legyünk közel egymáshoz és legyünk őszinték egymással” leple alatt milyen mocskos, olykor kényszerítő jellegű (amit gyűlölök!) dolgokat művelnek, és közben mennyire érdekembernek nézik az ilyenek is a másik embert, és mennyire nem veszik figyelembe a másikat persze, de ha róluk van szóóó…. Hál’ Istennek nem éreztem szerelmet sohasem, és remélem nem is fogok! Én mindent a kezemben szeretnék tartani, a szerelem pedig nem ez a kategória, mivel, beszámolók alapján, kontrollálhatatlan: azon élményekből meg nem kell több, kösz. Van így is elég.