Mindenki látja

A múlt héten xy innen üzenetben kérdezte hogy vagyok. Jól esett. Legalább egy illetőnek feltűnik hogy eltűntem. Üzenetet nem írok mert esélytelen. Cseten se mert esélytelen. Ha elkezdeném mondani túl pörög minden…nincs annyi kibaszott karakterszam. Az FB cseten is van a 0, van a rohadt oversharing amit senki nem tud feldolgozni… még kevésbé válaszolni.  Közte nincs. Csak az űr.

Persze nekem meg egy két emoji nem elég. Írnék itt cseten ?? Mi a faszt tudnék beleszólni? Csak olvasom és olvasom és beterit. Szóval írok itt. A senkinek. Írok az FB BPD / BIPOLAR csoportba….éjjel sírva teljesen össze omolva. Megyek valamire? Nem. Validaljuk a másik érzéseit. Ne agyald túl. Na itt töröltem ki az egész éjjeli bejegyzésem pakk volt nincs. Lehet olvasni fotózni takarítani itt a kutya…az este filmet néztem online. Terelés .Aztán csak feküdtem az ágyon és bennem volt az összes szám szerint 3 esti gyógyszer és ott omlottam be az ágyban….

Zokogtam. Kurva rosszul voltam. Érzésekrol írtam. Maga alá taszított a hullám a pszichológussal kapcsolatban mert jövő héten egy nappal és egy órával később kell mennem és egy apró változás és kiborulok. Tudja a pszichológusom hogy vannak erős fantáziáim a halálról…. Féltem őt hogy meghal most ott tartottam hogy egy balesetben hal meg….jövő hét szerdáig.

Irreális. Fantázia. Szeparacios szorongás. Sőt regresszio egy plüss nyúllal.

És baszki ennyi a hozzá fűznivalo. Ne agyald túl. Ha meg megint impulzív lennék azt mondanám ebből a csoportból is kilépek…

Kezdődik úgy hogy Messenger en tiltom sorban, mindenkit .. persze olyat akivel jóban vagyok vagy voltam…tuti nem értik. Azt meg még kevésbé értenék ha visszavennem őket és az egyetlen zavar és trigger miatt újra letiltanam… Ép ember nem tud a kattant agyammal mit kezdeni. De mikor órákat…nem is kell órákat várni …ha szarul vagyok percekig se bírok várni.

Annyira szar volt éjjel hogy egyetlen embert feloldották … Izé. Ő most nincs tiltva…egy jó ideig le volt .,, fél év minimum szarban voltunk. Most vissza… szóval…egy kolléganőm aspergeres autista szóval ha én túl porgok és regényeket írok mármint 3 kurva hosszú cset üzenet max elolvassa de nem tud reagálni. Megjegyzem más se mindig tud értik érzik mi van velem de a kurva hosszú regényeimre no válasz. Asszem én vagyok másokkal inkompatibilis…nem passzolunk.

Tündérhegyen az analitikus csoportban leallitottak ha pörögtem visszajeleztek kiderült hogy meg se hallom…de a szüleim is tutik. Azok is egyszerre pofáznak hozzám de mondhatom hogy csá. Élő terápiás csoportban ha jó a terapeuta vagy épp ketten, irányítanak jeleznek mit teszek meghallom nem hallom és van irányított interakció, ez írásban felborul. Vagy a 0, szarul vagyok, vagy a minden az meg legtöbb embernek sok és feldolgozhatatlan szóval semmi okom leakadni hogy semmi reakció…

Csak mikor épp maga alá tol a hullám jó lenne valakivel beszélni de esélytelen.

Az aspi kolléganőm is tudta hogy gáz van velem de egész este az operett fesztiválról és Oszvald Marikarol és a cigány zenéről volt szó és én mint a legjobb kaméleon színt váltottam és félre dobtam hogy szarul vagyok ne mindig ez legyen…és legalább valakit éjjel utol érek és szól hozzám…és akkor félre a szarjaim már két nyugtató volt bennem de közben poenkodtunk hogy mi van a híres Hortobágyon megakadt a szemem egy barna lányon 😃

Úgyhogy leszarom… borderline és az enyhe bipoláris…és majd így egyedül… mindig… mindennel..

Mert bárkinek is írni…mégis minek????

Hozzávalók:

• 2 kg érett szilva
• 500 g cukor
• 1 citrom leve
• 1 rúd fahéj (opcionális)
• 2-3 db szegfűszeg (opcionális)

Elkészítés:

1. Szilva előkészítése:
   • Mosd meg alaposan a szilvákat.
   • Vágd ketté, és magozd ki őket.
2. Főzés:
   • Tedd a szilvákat egy nagy lábasba.
   • Add hozzá a cukrot, a citrom levét, a fahéjrudat és a szegfűszeget (ha használod).
   • Közepes lángon kezdd el főzni, folyamatosan kevergetve, hogy a cukor feloldódjon és ne égjen le.
3. Lekvár készítése:
   • Amikor a szilva levet eresztett, és a cukor feloldódott, forrald fel a keveréket.
   • Csökkentsd a lángot, és lassú tűzön főzd tovább, gyakran kevergetve, hogy elkerüld a leégést.
   • Főzd addig, amíg a lekvár eléri a kívánt sűrűséget (kb. 1-1,5 óra).
4. Tesztelés:
   • Cseppents egy kis mennyiséget egy hideg tányérra, és hagyd hűlni néhány percig. Ha a lekvár nem folyik szét, és megfelelő sűrűségű, akkor kész van.
5. Üvegek előkészítése:
   • Sterilizálj előre tiszta befőttes üvegeket és fedőket forró vízben vagy sütőben.
6. Töltés és zárás:
   • Kanalazd a forró lekvárt az előkészített üvegekbe, hagyj egy kis helyet a tetején.
   • Zárd le szorosan az üvegeket.
7. Dunsztolás (opcionális):
   • Fordítsd fejjel lefelé az üvegeket 5-10 percre, hogy vákuum keletkezzen.
   • Helyezd az üvegeket száraz dunsztba (pl. takarók közé) és hagyd ott teljesen kihűlni.

Tárolás:

• Hűvös, sötét helyen tárold az üvegeket. Felbontás után hűtőben tartsd.

Vadcitromlekvár készítése

Rég nem írtam ide most is csak egy valakinek, remélem látni fogja. Egy valaki akinek eszébe jutottam. Üzenetet már senkinek se írok. Kapcsolódni se. Van az FB on egy borderline/bipoláris csoport, ott se vagyok túl népszerű… hosszú bejegyzések, semmi komment, egy egy reakció lopva.

Az volt a kérdés hogy vagyok. Kit érdekel mégis ? Mindegy. Nem hiába már ide se jövök sehova. Shit a világ. Beosztottam és alig van szabim de ide oda…és máshová nem is. Pszichiáter, szocmunkas és a megváltozott munkaképesség szervezése. A hullámok hogy ez mekkora szégyenfolt … Másnap meg már arra gondolok, ha bármit elérek, ott hagyom a munkám a picsaba.

Heti két három összeomlás sírás kb a hányingerig mert kb kihánynam a világot. Kimerülés …. Hétvégén csak fekszek…néha moziba menekülök a depresszió elől aztán majd két nap múlva ismét jön a hányó zokogás. Hát ez több mint stabil.

Ma szabi. Voltam dokinal. Meg volt a karom karcolva véresre. Előadtam hogy meg akartam zsarolni valakit … Aki nem érdemli szóval magamban megoldom… csupán mert egész hétvégén senki egy büdös szót nem szól hozzám…neki írtam …de minek ??? Esélytelen. Előadtam a rizikós májust. Az anyák napi borulás akkor is falcoltam…. küldtem anyámnak postán könyvet. Minek???? Teljesen felesleges. Jött a szülinapom amikor előtte hetekig meg akartam halni. Naná aznap egyedül voltam. De vettem tojás likőrt a süti viszont savanyú volt shit savanyú mint a szülinapom.

Aztán június. Szembe kellett néznem hogy közvetlen kolléganő mennyire elítéli a mentális betegeket. Itt nem engem ..egy másik kolléganőt szidott akit kitelepitettek hozzánk. Annyira felbaszott étvágyam se volt … Kimentem veszek ebédet..csak sajtos akármit pékség, de egy padon ültem sírva…. Majd itthon a szokásos hányinger és a semmit is kihánytam volna.

Ja igen szóval megtörtént/ ez a kolléganő bipoláris vagy csak annak mondott nem tudom de undorító amit … De mindegy ő még hozza a benti könyvtárbol az infót kire köpködnek. Undorító. Néha úgy érzem szégyen át 6 orasba de egyre inkább azt gondolom hogy hagyom a picsaba itt. Meg a kétszínűseg. Kolléganőm háta mögött szidja a másikat a mentális gondjai miatt most hogy ott dolgozunk egy térben vígan beszélget vele. Vajon engem kinek szid ? Esélyes hogy egyenesen igazgató úrnak.

Hm. Nagyon rég nem jöttem ide … Mert felesleges. Kit érdekelnek a kicsinyes bajaim a közel múltat tudom csak amit ma előadtam dokinak.

Egyik nap múlt hét írt apám smst. Na mondom anyámnak szívrohama lett amennyit én ezt hallgattam… úgyis akkor szólnak hozzám csak ha valaki meghal.

Nem. Zsebike kiskutya haldoklott. Élt még szegény de … Hát. Vele az van 1 évem volt vele és elvették szüleim. Elvették mert messze jártam dolgozni… Ő főleg apám kutyája lett. Anyám őt is leszarta…. életében nem vitte le, sose adott neki kaját, sose vitte orvoshoz….aztán amikor valaki meghal akár kutya vagy ember sír ri de amíg él, leszarja. Nos. Gondoljátok a kutyahoz mentem nem szüleimhez mégis jól felbasztak az agyam.

1. a haldokló kutya felett az állatorvosi dolgokról veszekednek

2. Anyám hoz ki nekem ezt azt és ő nem is meri mondani

3.  Kezdenek magyarázni, adó 1 százalék, menhelyek, hogy rossz a tvm erre apám hogy kéne nagyobb tv …. Pff minek ??

Ez az érték rendszer? A kiskutya máj daganat miatt haldoklik mi meg ott verbálisan nyírjuk egymást és mivel egymással NEM BESZÉLNEK HA EN OTT KÖZTÜK, KET OLDALRÓL TOLJÁK EGYSZERRE. KIAKADOK ES NEM ERTIK MIN …

APÁM HOGY ANYAD UGYANAZT MAGYARÁZZA MINT EN CSAK MÁSKÉPP. NA SZÓVAL FELHOMALYOSITOTTAM APÁMAT HOGY NEM NEM ANYA TELJESEN MÁST MAGYARÁZ.

A kiskutya meg ott fekszik pihegve. Eljöttem.

Másnap írta apám hogy délután 4 kor elaltatták. Meg hogy még ott simikeztek az ágyán. Na baszki, Zsebi nem volt olyan bujos mint Picur de asszem igazán csak a halála előtt élete végén simikeztek….

Írtam apámnak elkelt volna nálam is a simike … Ugye. Nem a bántalmazás. Semmi válasz.

Ma anyámnak írtam két smst mert néha amit tapasztalok a dokinal váróban elgondolkodtat de MIAFASZNAK ERŐLKÖDNI? Ami engem elgondolkodtat azt anyám meg se hallja.

ILYENKOR A HALÁLIG IS ÍROGAT…EN HAMAR BELEFARADOK ES MÉG JO EL IS FOGY AZ ÖSSZES PÉNZ A TELEFONRÓL…

HOGY Ő NEM TUD MIT … EN ELUTASITOM ŐT. SZÓVAL EN UTASITOM EL MIKOR Ő UGY SEGÍTENE???? MIN? A FALCOLASON? ELUTASITOM BASZKI. VÉGÜL MEGIRTAM NEKI NEM VAGYOK TOVABB PSZICHOLÓGUS… HA ANYÁM CSAPDÁJÁBA BELE LÉPEK AZ MINDIG GÁZ.

Szülinap miatt is átmentem de értelmetlen. Állok a szoba közepén beszélek ők még nem reagálnak semmit nem is szólnak nem is kérdeznek…és le se ülök mert onnantól alárendelt leszek.

A májust túléltem, Zsebiket elsirattam… közben anyák napja után mostansag azért falcolok gondolatban zsaroljak miközben össze omlok a saját gonoszsagom alatt és még jobban érdemlem a fájdalmat. Sírok, mélyről köhögök…ahová írok, ott kurvara nem vagyok népszerű. Tolom a munkám még órában napi hányingerrel….osztogatom be a nem elég szabim és sehova se jutok el hogy ne kelljen utána 9 10 órát….csak én ennyit nem … Dolgozok 8 és pont ennyire vagyok hajlandó.

Szokásosan senkim, csak a diszfunkcionális családom, a 0 barát, a 0 emberi szó …

Mindenesetre itt van a Picur. Ő 10 éves de remélem nem … A kiskutya is mulandó…és hát akivel az ember együtt él…

Zsebi első évében élt itt velem, így is nehéz….

Anyám tette a nagy drámát hogy ő elsiratta meg oh szegény mama … No komment. A kutyát is leszarta de az anyját… hát oh szegény. Faszt.

Szóval Picur…..

Egy pszichológus hetente, érte kerek 4 éve örök hála , nála válok emberré

És a doki aki ma épp emelt 25 tel a 200 lamolepen.

Ha eddig eljutottal az olvasásban, akkor ezen kívül

I’M   FINE.

Kedves „Bárki” ..!

Legyen bármilyen lény is , aki olvassa – e sorokat, tudnia érdemes, hogy teljesen épelméjű vagyok, akkor is , ha éppen őrült gondolatok tekeregnek, immár : ” szedált ” agyam titokzatos ösvényein.

Korrekt, mégiscsak úgy vagyok, hogy tudatom veletek : a pszihiáterem tanácsára / javaslatára írok – jelentsen ez bármit… érdekes tényező még, hogy esélytelen terápiába járnom – anyagi okok miatt .   ( nem ársapkás)  

Becsülettel dolgozom, vonják is a járulékot, hiába túlórázom – annál többet járulok hozzá, hogy ne kapjak ellátást, megfelelő ellátást…

A lényeg mégiscsak az lenne, mit is akarok mondani ! Nem gyűjteni akarok, vagy ilyesmi .. Inkább, névtelenül – de nagy elánnal jelezni, hogy „bárki – aki depressziós” diagnosztizált avagy : ” szabadonfutó ” – sokat tud segíteni a gyógyszer, mint vegyi anyag, főként ha a benned is lappangó cucc ( szorongás, félelem,stb.) biológiai eredetű is… Örökölted, hajlamos vagy rá, vagy alapból : „szerencsétlen” vagy. 

Rengeteg könyv, önjelölt – spirituális „megmondóember” beszél erről – arról , a szakterület és a szakemberek méltatlanul ki vannak ejtve ebből az információ kosárkából. Szóval : én , mint kísérleti humanoid némi rálátással már rendelkezem a gyógyszerelés miatt is, és azért is mert próbáltam sok más ,egyéb utat, hogy jobban legyek.

Az egyéb ,más utak :   voltak spiri magasságokban és meditációs mélységekben ,az állapotom, ha javult is, utána még mélyebbre kerültem…

Három év masszív szenvedés után az orvostudomány oltára elé merészkedtem, nyilván késve, de javítható/ gyógyítható az állapotom – orvosi szempontból, állítólag, és statisztikailag is.

Amit még fontosnak tartok, mint afféle recept, leírom mi kell ahhoz, hogy sikerüljön beszerezned és etetned is a depressziót! Akkor is, ha még csak bujkál , de néha azért bekopog acélajtódon..

Különösen mérgező összetevők – az önsorsrontás süteményéhez:

• kiadós magány – kapott – hozott – választott,vagy ebben a sorrendben ( ide tartozik, mikor meg is vagy győződve arról, hogy; tökéletes egyedül..)
• gőg – ( ez személyiségfüggő és természetesen tökéletesen önfejleszthető..! )
• „tudományos elhatárolódás” ( nagy arcúság, egy könyvben olvasol valamit – azt el is hiszed, ha éppen úgy van: orvos is vagy..)
• egyéb drogok ( étel, ital, komolyabb cuccok…  )
• mindenféle szociális hálón való – „kívülhelyezkedés” ( úgyis megy egyedül.. )

Egy régebbi versem még ehhez..

Már Látom

Tömény füstbe bujdosik lappangó szavam.

Magamfajta lényeket keresve,külön planétán, csillagomba zárom pislákoló fényüket így leszek börtönük merev őre…

Álmaik szövetkeznek, társulnak bizarr pszihémmel – szokatlan utakra terelve a halandó perceket.

Halál jön most.

Szaporán igyekszik giccses trónomra, nyálával koronám fényezi, de még életben tart..

Akik most itt vagytok, vagy éppen bennem laktok az enyészet jut nektek is.

Életből van, most halál a neve, akit érint annak mennie kell.

Az ígéret most belénk szorul. Jól látod, virág nyílik..

 

 

Tudom, nem vagyok túl aktív, csak most valahogy semmi kedvem semmihez.

Most is ahogy ránéztem a mosatlanokra, olyan undort éreztem annak a gondolatnak a hatására, hogy el kell mosogatnom, hogy nagyon. Pedig a mosogatás az egyetlen amit szívesen megcsinálok. Most meg, ránéztem és úgy éreztem egyszerűen túl kényszerszerű, nem megy, ez már meghaladja a képességeimet. Mint amikor bemész a boltba, meglátsz egy jó cuccot, amit meg akarsz venni nagyon, de muszáj vagy otthagyni. Tudom ez nem olyan, csak hirtelen ez a hasonlat jutott eszembe. De mivel muszáj voltam, így elmosogattam mindent, de közben végig kínként éltem meg (ami lehet hülyeségnek, hisztinek tűnik). Meg az előbb is olyan kényszer jött rám hogy bántsam magam, hogy üssem marjam magam, nagyon nehéz volt visszafojtanom. Na a másik meg az, hogy miért vagyunk megbélyegezve? Ha előtörne ez a kurva border-bipol belőlem ami egész nap emészt, akkor egyből mindenkitől megkapnám, hogy őrült vagyok, egy hisztis picsa, egy elmebeteg. Ha meg magamba tartom, nem mutatok ki semmit, akkor meg lusta trehány vagyok, meg miért nem mutatom ki az érzéseimet…. 🙁

Lelkem sötét felhők árnyékolják be,

és nincs velem már senki se,

fáj a Távol és fáj a Közel,

fáj a lelkem, mely szégyentől tüzel,

és bár megállíthatnám az időt és lenne vége,

majd felnézek a sötétfelhős, viharos égre,

elveszett lényem minden készsége és képessége.

Hogy folytassa? Nincs már reménye.

A szégyen tüze izzik benne

és retteg, mi lenne ha ismét a hazugságok

örvénye remegne.

Végül? Kiutat hol keresne?

Hiszen kínos a családnak élethelyzete.

Csalódást okozott,

pedig végig kitartóan próbálkozott,

mégis elbukott.

Nincs már mit szeret, se motiváció, se vágya,

döntése sose volt: így most vajon mit csinálna?

Sötét a lelke, sötét a szobája,

még nagyobb elkeseredése és magánya,

mindig is azt szerette volna, hogy lássa:

HOGY NEM ÉLT HIÁBA!

Lefeküdni, kelni, oly felesleges,

reggelből újra hajnal, miért is keresselek,

mert nincs kölcsönösség és válasz,

rossz ember vagyok nyugodtan ignorálhatsz.

Hiába szeretnélek magam mellett tudni,

az éjszaka árnyai nem hagynak aludni.

Fáj a Távol és félő a Közel,

szorongok majd bűntudat csilingel.

Mit mondanék? Tuti, kamuzva hazudnék,

mert Szégyent tojik a Nyúl,

miközben a hajnal nappalba fordul.