Mindenki látja

… Van folytatás, nem leszek a tízből 4, még küzdök!

Nagyon rossz időket éltem amikor elkezdtem burázni, sokat segített, sokat segítettetek! Jo volt kibeszélni a szarságokat, jo volt inkongnítóba lenni, jó volt más szarságát hallgatni, addig se az enyém fájt (gyarló emberek vagyunk 😉 ). Aztán jó volt saját lábra állni és a burával együtt elfelejteni mindent, resetelni. Border módra.XD Igy járt az áterem meg a lógusom is. de azért mert jó volt minden. Konkrétan az áter megmondta, hogy tök feleslegesen járok hozzá, mert jobban tudom mire van szűkségem mint bárki, (továbbképzést adtam neki 7000 Ft/h.-ért ) valamint a zombidáló gyógyszer nem fér össze a marissal, válasszak és szabira ment… így választottam. Border módra. XD Azóta se láttam eggyiket se és nem is szedek semmit! ÉS, jól vagyok, voltam, de leszek!

Olvastam itt anno egy blogot, nem emléxem, hogy ki írta,meg arra se hogy miről szólt, valami border-álmokfutás, de nagyon megfogott akkor is és most is teljes mértékben tudok vele azonosulni, (sajnálom , hogy idézni viszont nem.)  a lényege az volt, hogy nem is akar meggyógyulni, mert akármilyen szélsőséges hangulatingadozások közepette belehalunk mindennap legalább 3 szor, pusztán a létezésünk fájdalmába, ugyanilyen szenvedéllyel éljük meg az örömeinket is. Ez egy csodálatos élet akkor is ha néha nagyon fáj!!! Különlegesek vagyunk és olyanunk van ami csak keveseknek. Hiperérzékenység, másság, örült, idegbeteg. …minek nevezzem?!…. Border!  De ha jobb napod van és jobban belegondolsz, valóban- Milyen fasza életünk van!! (jobb napokon!) Én úgy döntöttem ilyen akarok maradni, abbahagytam a gyógyszert amitől uncsi zombi lettem, a dokikat is, agyfaszt kaptam tőlük alapból is és túl sokba került. Azért egyéb dolgokon is változtatnom kellett, hogy működőképes legyen az életem, hisz ami addig ment , nem mehetett úgy tovább, azt már beláttam korábban, így kerültem ide, de a dokik és gyógyszeres kezelés nekem nem volt megoldás, uncsi élet ? attól is öngyi leszek. Arra törekedtem, hogy minnél több jó napom legyen és ami, akik a rossz napjaimat okozzák, kizártam az életemből, mindenféle lelkifurdi nélkül.

Vettem egy házat az erdő közepén, nincsenek szomszédaim, nincs járkálás jövés menés..

Heti 3 napnál többet átlagban nem dolgozom, főleg nem emberek között (vendéglátás),akkor se ha …!

Az összes ismerősömmel megszakítottam a kapcsolatot a multamból, a jelenemben nem vegyülök, közel nem engedek senkit, ha valaki energiavámpír vagy csak lehoz az életről, tilt töröl pont. Ez anyámra is vonatkozik.

A dühkitörésekre, rossz gondolatokra cigizni szoktam, akkor van gáz ha nincs vagy gagyi… de ez logisztika…

Kb ezek szerit a kis parancsolatok szerint tengettem lengettem kis hétköznapjaimat itt Morder földjén, a Mecsekben, made in Bp, 30+,singli… Próbáltam a borderség adta pozitívumokat kamatoztatgatni, ratkó, manipulálás, bomba bűrke stb. A lebombázott életemet újraépítettem, Új dolgokba kezdtem és sokat tanultam, főleg az emberi kapcsolatokról és magamról. Egyedül építkezek,voltam terhes, 2x is, átbasztak és lehúztak, megcsaltak, most covid van… Ugyanúgy volt minden mint eddig is, Border mód, nyilván, hiszen meg nem gyógyultam, de mostmár tudom mi miért van, mi a legjobb nekem és mindig megvan a helyem ahol békén vagyok hagyva. Minden történésből önfejlesztettem és a személyiség zavarom tekintetében nagyon pozitívan jöttem ki. Az öngyilkosság gondolata meg az összes dilim, önpusztításaim teljes mértében megszűntek, gondolati szinten is, sőt ! Imádom az életem! Voltak megingások, kisebb depik, szorongások, de főleg mensi elött vagy normális embernél is indokolt szituban, de legfőképp akkor ha megszegtem a kis szabályaimat.

A 2020 , mint sokaknak, nekem is csak a szart borította a nyakamba, de álltam a sarat és élveztem a maradj otthont! Boldog voltam,de tényleg ! minden téren, minden szarság ellenére, mert nyugtom volt, szeretve voltam, megvolt mindenem amire szűkségem volt.( sűrűsödnek a múlt idők ) és itt kezdődik a történetem, ami miatt újra itt !

A lényeg az, hogy 5 év kökemény munkám után, amikor már kezdtem élvezni is a gyümölcsét, a legnagyobb happyben, összeomlott a tuti kis életem.

Millió kérdés kavarog a fejemben:

Újrakezdem ok, már csináltam ilyet. De jobb lesz? Megéri? Kibírom? Merre kezdjem? azt se tudom mit keresek hol? Megint csak a szarságok, régi élet szagú minden, pfffujjj

Nem szeretnék visszaesni, nem akarok megint olyan lenni, a tuti kis életemet szeretném visszakapni!

Ezért itt!

Ezt a mait, a dokinál, ezt most vagy az én agyam veszi be hülyén, vagy nem tudom, de nincs reláció, egyenlőség se, ha ez így, akkor az majd úgy.

Egyszerűen nincs. Beszélek, ja hát ja, alig alig bírok egy értelmes mondatot összehozni. Beszélek a disszociatív homály-világról amivel szemben ott állnak az emberi kapcsolatok, amik mérgezőek, mert nagyrészt körülöttem, akit sikeresen magam mögött hagytam az már mérgezett, egészséges meg nincs, sose volt. Jó, persze, ember legyen a talpán, aki az én zavaros verbális káoszomból összerak egy pár mondatos összefoglalót, de hát, olvasva, hát ….

– újra megszakítja a kapcsolatot a szüleivel és a barátaival – 1. nem igazán tudom mi az hogy barátság és nincs igen mit megszakítani a semmin, a szüleim meg tipikusan keltik a szart és a dührohamokat és szétnyugtatózom magam, igen, igyekszem megszakítani , 2. újra???? ez se állja meg a helyét így, leginkább a megszakítottból veszem fel néha, de aztán azt az állapotot nem kívánom senkinek

– és jó így ennyire egyedül? – hát annál mindenképpen jobb mint kikészülni

– és aztán konklúzió: – nem tetszik nekem ez a maga disszociatív élete, mert huzamosan nem oké ennyire mindenki nélkül, meg nem tetszik, hogy ennyire el van szállva, tán aggódott ….. ha nem javul két hónap múlvára, lehet írok egy erősebb gyógyszert ….

és nem , nem kérdeztem vissza, és nem beszéltem vissza.

hát, ugye, nem lehet ennyire végletesen!? hát hahóóóó, ébresztőőőő, kiderült egy két személyiségzavar, és igen, sajnos, de lehet ennyire végletes …. semmit vagy mindent

és amúgy a végső kérdésem már csak az lett volna: mégis mire gondoljak? majd egy erősebb gyógyszertől hoppá lesznek kapcsolataim? … és jó lesz? mert lesznek? és majd normálisan tudok mindent kezelni?  majd egy erősebb gyógyszertől biztonságos lesz? vajon … ? na ez talán ellenpélda, vajon nem leszek annyira impulzív? mert ugye vagy mindent érzek, vagy semmit, jó büdös francba az egésszel …..

már a pszichológusom se egy létező személy, muszáj vagyok nemlétező kategóriába sorolni dolgokat, muszáj valahogy védekezni ….. 

mert vagy minden. vagy semmi. és nem valószínű, hogy ez egy erősebb gyógyszer függvénye …..