Üresség. Vasárnap.
Üresség. Vasárnap.
A legbelsőbb Halál nap,
sötét van, köd rezeg,
könnyeid csak nyeled.
Üresség. Vasárnap.
Utánad Halál kap,
Ördög a nagy folyón,
világokon átfolyón.
Üresség. Vasárnap.
Érintetlen Halál nap,
érintsd meg magányom,
össze a sötét nyom.
Üresség. Vasárnap.
Sírhatnál. Nem árthat.
Rezeg. Nem érzed.
Írod. Már nem reméled ….
… hogy jöhet még új nap,
lepereg s újra vasárnap.
Vasárnap.
Üres, szerethetetlen, magányos Halál nap,
egy szó fáj is, jó is, nem is igazán elég,
fájó a szavak között az elveszettség,
s az erdőben nagyot kiáltasz.
Az is üres már, üres már magának.
Őz, mókus: fázva húzódik be télre,
mi él, készül a hosszú sötétségre,
de számodra belül minden nap Halál nap,
vasárnaptól vasárnapig az ördög gúnyosan kacarászhat.
Lépsz s már nem idelenn vagy, eltelt a vasárnap,
súlyosan ring rajtad az érzéstelen,
ha érez, a világ nagy részének meg nem felel,
átlép, s húzzák ördögi erők,
a kezek már túlságosan remegők.
Vajon mit akarnak? Talán eltaszítani?
Legfőképp ember oda se figyel, a szív kezd rothadni,
és a lélek már egy új világban odaát lebeg,
vajon mik tartják meg?
Angyali? Vagy ördögi kezek?
Üresség. Vasárnap.
Ködfedte Halál nap.
Szerző:
