Idézetek egy régi blogból
(Ezeket évekkel ezelőtt gyűjtögettem ki, most végre előkerült!
Ehhez is lelki gyomor kell, tele van bölcsességgel, humorral, öniróniával, de keserűséggel is.
Sajnos azóta nem ír a szerző.)
Engem megismerni nem kevesebb meló, mint befogni egy egyiptomi ugróegeret
Párkeresős ismerkedéseim négyötöde a másik fél afelé irányuló nem titkolt lelkesedésével fejeződik be, hogy legyek a húga. Olyan sok ember fogadna örökbe, hogy komoly konkurenciát jelentek az újszülött elefántborjúnak az állatkertben.
tanácstalan, mint egy négyzet a kockák között
Mikor nagyanyám évekkel ezelőtt azt kívánta, bárcsak legalább addig élne, amíg én férjhez megyek, nem is sejtette, hogy minden idők legjobb életbiztosítását köti.
A legtöbben azt mondják, sohasem vagyok fesztelen, elengedett és laza, pedig ez nem igaz. Tegnap például úgy vásároltam be vacsorára, hogy nem néztem meg, miben van guargumi.
Olyan hülyeségeket képesek néha beszélni az emberek. Kérem szépen, mi a fene az, hogy másabb és állandóbb? Ennyi erővel azt is mondhatnák, hogy a fotel székebb a sámilnál, az egyenes végtelenebb a félegyenesnél, az influenza betegségebb a náthánál, a kör folytonosabb a háromszögnél és a gólyatöcs állatabb a bodobácsnál.
semmi sem éri meg, még egy száztagú hárem sem, amelynek minden tagja egyszerre főz rizsfelfújtat egy szál harisnyatartóban.
Ahogy a társadalomba való sikeres integrálódás után vesznek csak emberszámba, úgy a szociális normák be nem tartásával fosztanak meg attól. Amíg tehát nem énekled el a reggeli járat sofőrjének Karádytól, hogy Veled szeretnék boldog lenni, addig biztonságban vagy.
idestova már egy hónapja nem fetrengek álló nap tétova agóniával a heverőn, akár egy elfuserált Pompadour, arra várva, hogy egyszer beszövi a hajam az egész szobát és a körmeim kinőnek az ablakon
Jótanács magyaroknak: ha semmilyen idegen nyelvet nem beszélsz, de ingerenciád támadna szólni, használd a magyart, vagy viselj álarcot az olyan kifejezésekhez, mint antiterrorista-elhárítás, baconszalonna és tradícionális hagyomány. Az ájsztea esetében megteszi széles karimájú kalap is.
Álmomban kicsi voltam és jelentéktelen. Aztán fölébredek és látom, hogy kicsi vagyok és jelentéktelen. De jó már nekem, valóra válnak az álmaim.
Csoportos összejöveteleken azért kerülni a középpontba, mert borderline zavarom van, legalább olyan megtisztelő, mint kurvának lenni egy orosz regényben.
az én jobb féltekei dominanciás agyamat atomfizikával teletömködni olyan volt, mint kisminkelni egy orángutánt
Élő kutyával is tudok fölvenni szemkontaktust anélkül, hogy megharapna
Továbbá bizonyítást nyert a tény, miszerint létezik olyan nő 80 év fölött, aki el tud fogyasztani egy komplett reggelit teával az ablakban úgy, hogy arcával kaméleonként beleolvadva a függöny ráncaiba feszt csak az én mozdulataimon ücsörög a szeme, ő pedig körülötte. Gőzöm sincs, mit figyel. Nálam valóságsótlan az élet.
Van úgy, hogy mikor a királylány megcsókolja a békát és az herceggé változik, a királylány továbbáll, mert neki a béka az esete.
bár nem él ornitológiailag frekventált helyen, azért nem kell minden reggelt úgy kezdenie, mintha a Nyolcadik Utast várná ötórai teára
A magánzárka csak a többieknek fenyítés. Az introvertált rab számára fölér egy szökéssel.
Igazságtalan a világ, mint egy Grimm-mese, amiben míg mindenki az orálisan fixált kis Jancsival és Juliskával van elfoglalva, addig a banya mézeskalácsházát, amit egy élet munkájával épített föl, semmi perc alatt tönkreteszik, őt magát kannibalisztikus hajlammal rágalmazzák meg, majd kioltják az életét.
Először is vannak azok a boltok, ahová bemenni nehéz. Itt szinte csak a rajtad lévő új ruhákkal törődnek. (Kivétel a császár, akinek az új ruhájával a Btk* foglalkozik)
Sárkányeledelül növekednék a királyi udvarban, mint élvhajhász és ostoba perszóna, aki minden jóképű idegennek megengedi, hogy fölpróbálja. A lábára a cipőt.
A szomszéd utcában kisgyerek leskedődik a kerítésen át, olyan esdeklően néz, mint egy térhatású Unicef-képeslap.
Pé bizony nem az a lelkizős fajta, így ha valaha is bevallanék neki bármilyen személyes dolgot, csak olyanról lehetne szó, mint mondjuk, hogy van anyám és apám, vagy hogy fiatalabb koromban iskolába jártam.
Aztán mikor azt mondta, milyen szépen gyöngyöz a nap a vízcseppeken, elment a kedvem a lépcsőre üléstől, mert nem jó, ha egy férfi romantizáló hajlama túlszárnyalja az átlagos kábítószer-fogyasztóét.
