Gondolatok (?)

Mostanában azon is gondolkozok, hogy valójában/közvetlenül az érzéseinkhez hasonlóan a gondolatainkat sem tudjuk teljesen irányítani. Persze ha most azt mondom, „egy fehér almára gondolok”, akkor megjelenik előttem egy fehér alma, de ahogy nem tudom közvetlenül megmondani magamnak hogy mit érezzek (és milyen érzést hagyjak el), úgy valójában a gondolataimnak is csak egy külső megfigyelője vagyok. Tanulmányozhatom, megérthetem és cselekedhetek aszerint amit megértettem belőle, vagy formálhatom magamat, de valójában csak ez vagyok – a gondolataim és érzéseim külső megfigyelője és esetleges közvetett formálója.

Szerző:

Belépett: 2 év

tnelis

Blog kommentek: 598Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 2018. 09. 23.

18 gondolat erről: “Gondolatok (?)”

  1. Olyan kifejezetten idegennek én sem, inkább csak nehezen (vagy egyáltalán nem) befolyásolhatónak. A legtöbb gondolatomon és érzésemen nem lepődök meg, meg felfogom hogy az enyémek. Csak most döbbentem rá hogy inkább csak megfigyelem őket mint tudatosan létrehozom.

    Aztán ki tudja, lehet hogy egy antenna a fejem ami a semmiből jövő értelmetlen adások közül befog néhányat és saját maga számára értelmezhető formára alakítja.

  2. Szia!
    Két dolog ugrott be, nem csak saját.
    Először: ha azt mondod magadnak, ne gondolj a fehér almára, csakis arra fogsz.
    Például a szorongás is így működik sajnos. Farkába harapó kígyó.
    A másik, hogy ha nem akarsz nagyon szorongani, figyelj arra, hogy a gondolatok csak azok, amik, jönnek-mennek, ezt már biztos te is sokszor megtapasztaltad magadon.
    És a HIperkarma szövege: a gondolat a semmiből jön át, te meg letörlöd róla a hosszú út porát.
    Felhozhatjuk Jungot is, hogy van egy kollektív tudatos, ahonnan lecsípünk bizonyos felhőket a fejünkbe, de nem igazán a mienk. Ki mit fogad el sajátjának.
    Érdekes a témád. Erről szóban lehetne jobban inkább.

  3. Szia Matiri, köszönöm a gondolataid és az idézetet is, ami különösen tetszik!

    A(z elsőre) közvetlenül kiváltó ok nélküli(nek tűnő) szorongással szerintem sikerült leszámolnom, nem jön elő, vagy ha igen, elzavarom. A hasonlóképp oktalan depressziót meg ha jön, megölelem, üdvözlöm, megélem. Régi ismerős, fogok egy üveg sört vagy egy teát, kávét, kiülök az esőben éjszaka az erdőbe vagy fel valami magasnak a tetejére, zene vagy csend, aztán hadd fájjon. Elmúlik.

    Az a sz.rossz amikor pontosan tudom a szorongás, depressziós epizód okát, csak rohadtul nem tudok mit tenni, ha megszakadok se. A veszteségek, hiány, magány, reménytelenség, összetört jövő stb. Ott vannak, és nem tudom megmondani hogy ne gondoljak erre, ne érezzem ezeket. Leszedálni nem akarom magam. 

  4. Idézet tőle: tnelis

    Az a sz.rossz amikor pontosan tudom a szorongás, depressziós epizód okát, csak rohadtul nem tudok mit tenni, ha megszakadok se. A veszteségek, hiány, magány, reménytelenség, összetört jövő stb. Ott vannak, és nem tudom megmondani hogy ne gondoljak erre, ne érezzem ezeket. Leszedálni nem akarom magam. 

    Igen, ez ismerős sajnos. Nem működünk egyformán, de ha nekem nem lebegős a szorongásom éppen (nem csinált dolgok, hasonlók, mint neked, csak nem tudom, mikor és miben üthet ki), hanem tényleg akkor és ott baj van, akkor pl. hat a nyugtató érdekes módon, mert hogy valós helyzet, nem csak „para, mantra”, ahogy az „empatikusok” ezt nevezik.
    Könnyen dobálóznak a szakemberek a fogadd el, hogy szorongsz! mondatokkal. Az is biztos, ha nem akarok szorongani, még jobban fogok, de ugye ezt nem „csinálom”, hanem így alakult ki.
    Van egy ACT-terápia, ami a szorongás és az élet szarságának az elfogadásán alapul, Nem tudom, nálunk alkalmazzák-e. A Tények-tévhitek oldalon olvastam róla, egyszer linkeltem is.
    Az is érdekes lehet.

  5. Válaszoltam de úgy tűnik telefonról megint nem küldi el rendesen, gépnél meg csak esténként vagyok. Megpróbálom asztali nézetben telefonon. Gyógyszereket évekkel ezelőtt kaptam, de nem értek semmit úgyhogy gyorsan elhagytuk őket. Szerintem ilyen enyhe bevezető pakk volt amúgy, de nem is érzem szükségét nekik. Ez a „fogadd el” majdnem olyan mint a „gondolkodj pozitívan” meg „mozdulj ki”, tudjuk mit kéne, csak nem megy. Vagyis általában nem. Kimozdulok én amúgy, meg sportolok meg dolgozok meg egészségesen táplálkozok meg sok vizet iszok meg ülök csendben az érzéseimmel meg az összes ilyen, aztán sokszor mégis borzasztó a fejemben lenni. Az empatikus alatt mit értesz? Rákerestem, ugyan az mint az empata? Az is vagyok erősen, hát elég szar dolog (a szar szót le lehet itt írni? Sokszor keresni kell valami virágszót helyette, pedig kifejezi amit kell).

  6. Igen, az empatikus, empata az együttérző, de én itt idézőjelben írtam.
    Nyugodtan le lehet itt írni ronda szavakat, tényleg néha muszáj azokat használni, mert úgy kifejezőbb. Én szoktam az orvos előtt is néha szarozni, nem érdekel, ha az illik oda. Persze nem b.megolok meg ilyenek csak úgy. Néha kell.

  7. Sziasztok

    Elolvasva az indító sorokat, az jutott eszembe…gondolatainkat sem tudjuk teljesen irányítani….ez igaz…és a gondolatok az érzésekkel együtt járnak….Nézze csak meg valaki a hiradót ( én nem tv zek netről olvasom ami szükséges) és máris rossz érzései támadnak hallgatva a sok negativ dolgot, nézve a sok gyilkosságról, merényletekről , éhezőkről szoló képsorokat….

    Említésre került az empátia, igen az ember együttérzőnek lett teremtve, és rossz információktól rosszul érezzük magunkat…rossz érzéseink támadnak, amit nem győzünk elkergetni…

    Jó és helyes informciókat , gondolatokat kell feltölteni az agyunkba és jó érzések követik. Persze még így sem egyszerű, mert mindenhonnan, bárhonnan árad a sok negativ dolog (legalább ne szándékosan nézzünk / hallgassunk rosszat nem? ) . Egyszer hallottam….azt hogy egy madár elsuhanjon a fejünk fölött nem tudjuk megakadályozni, de azt, hogy fészket rakjon, igen! :)

    A másik meg…gondolkodj pozitivan…Optimizmus ?…Legtöbb esetben sajnos azért nem jön össze mert nincs alapja…A ház is összedől alap nélkül. 

    Optimizmus? Azt hiszem …jó lesz…Mert? Miért ? Milyen alapja van annak hogy ezt elhiggyem?

    Csak azt hiszem el ami megalapozott információn alapul. Ha van rá bizonyíték akkor elhiszem. Mint a bírósgon. Sorakoztassák fel nekem az érveket…

    Az jutott eszembe, tudjtok mi az alaptalan optimizmus? Naivság! Szóval annyi a sok ” etetés” „hamis infó”, sajnos legtöbb esetben szándékos. Szóval ne mondják nekem csak  hogy gondolkodj pozitivan,  nekem kell a Miért  is….és majd Sherlock ot játszom, nyomozok, bizonyítékokat szerzek, és ha van alapja elhiszem.

    Ugy hogy szándékosan jó ideje nem olvasok, nem nézek negativ dolgokat…igy is küzdeni kell a fejünk fölött elsuhanó rossz gondolatokkal….az épp elég…és az optimizmus,  jó gondolatok? Az teszi jóvá, ha megalapozott…

    Nagyon jó a fevettett témád… Hát ezek jutottak eszembe…Ugy hogy sok sok jól megalapozott pozitiv gondolatot kívánok mindenkinek….beleértve magam is, és mivel gondolatok és érzelmek együtt járnak ez kellemes érzelmekkel társul.

     

  8. Szia Rittria!

    „Említésre került az empátia, igen az ember együttérzőnek lett teremtve” – lehet hogy így van, kívánom hogy így legyen! Számomra most hihetőbb opció, hogy az ember alapvetően önző, genetikailag kódolva, ami egyáltalán nem azt jelenti hogy megengedhetjük magunknak az önzőséget, hanem hogy tényeken alapulva felismerhetjük magunkban az önzőséget, a lustaságot, és ezt tudatosítva felvehetjük ezzel a küzdelmet.

    „Jó és helyes informciókat , gondolatokat kell feltölteni az agyunkba és jó érzések követik.” – sok esetben ez kívánatos és célszerű (én sem nézek tévét, tizenéve nincs is a közelemben), viszont eljön a pont, ahol legalább a bennünk rejlő szarral kell szembenézni, erőt kell venni hozzá és megélni/megérteni/megküzdeni vele. Ez persze borzalmas. De muszáj.

    „Optimizmus?” – nagyon sok minden van ami objektíven nézve szar. Nagyon sok minden van ami objektíven nézve jó. A kettő közt viszont legalább ennyi minden van, amit mi teszünk szarrá, mi teszünk jóvá. EGyedül azon múlik, hogy mit gondolunk róla.

  9. A gondolataink magunkban és másokkal közösen formálódnak. Mindkettőre szükség van. Remekül elszórakoztatom magam a gondolataimmal (ha jól vagyok), gratulálok magamnak, hogy milyen okosan végig tudok gondolni dolgokat, de aztán rájövök, hogy másokkal megbeszélve egészen más eredményekre jutok. Formálódnak, alakulnak a gondolatok nagyon ilyenkor. És a csatorna sem mindegy: cset, email, telefon, személyes beszélgetés. Mindegyik teljesen más. Személy szerint a telefont kedvelem legjobban. Nem túl közeli, nem túl távoli. Pont jó.

Írj megjegyzést

Gondolatok

Miért gondolkodunk?
Ez most nagyon a filozófia irányába fogja vetni az irányt,de mielőtt életünk valamelyik szakaszába érünk,elkezdünk döntéseket alkotni,az eszünk alapján.
Felnőttünk,eljött az a részlet amikor saját kezünket kell megfognunk és vezetni az ‘életünket’ egy olyan irányba amellyet vagy megálmodtunk tudatosan,vagy a tudatallatink vezérletével egy más mederbe vezérelhetünk.
/Hiszen már nincs ott anyukám hogy bevágjon a zuhany alá,nincs ott apám hogy felnézzek rá,nincs ott az öcsém hogy beszélgethessek vele,és Ő,na ő az aki sose volt./
Számomra,a nehéz ‘kérdések’ talán maguk a válaszok,minden egyszerű(lehet).
Végülis,belegondolva valóban járatjuk a fogaskerekeinket hogy valamit elképzelhessünk,majd a képzeletet mint például most kivetitsük hogy azt mások is láthassák és elgondolkodjanak rajta,hogy vajon ő mire gondolt mikor ezt írta?
A ‘semmire’ válasz túl alapvető lenne és konkrétan semmitmondó,mivel nem létezik a semmi,az is valami már ha egy 5 betűből álló szón túltesz,akkor már valamire gondolhatunk azallatt mikor kimondjuk ‘dehogyis,semmi.’
/Eközben a semmi mögött rengeteg elfojtott és átirányított düh,feszültség és bánat rejlik amely betegségek és egyéb zavarok formájában nyilvánulhatnak meg./
Diktálódva fogok még sok ilyen semmit írni,mert ez leköt és talán feltölt.
Gondold végig.

Szerző:

Belépett: 6 év

xz967

Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 3Regisztráció: 2017. 12. 25.

1 gondolat erről: “Gondolatok”

Írj megjegyzést

Gondolatok

Megint nem bírok mit kezdeni magammal. Persze lenne mit csinálnom, de nem köt le semmi. Csak az agyam jár, és valakivel megosztanám. Ennek pedig legegyszerűbb formája a blog írása, mert ezt csak úgy leírom, meghallgatni pedig nem fog senki.

Délelőtt szerencsére lekötött a meló, rendesen el voltam havazva, úgyhogy nem tudtam gondolkozni. Már tudok! 😀 De jó! 🙁 Olyan jó lenne néha kikapcsolni. Miért vagyok ilyen? És ha már ilyen vagyok, miért kell szenvedni tőle?

Most ezt hallgatom. Nagyon szeretem.

http://www.youtube.com/watch?v=bdXXV9nkltU&feature=related

Nekem nagyon fontos a zene.

Szerző:

Belépett: 4 év

Erica

Blog kommentek: 78Blog bejegyzések: 5Regisztráció: 2011. 04. 16.

Írj megjegyzést

GONDOLATOK

AMÚGY AZON GONDOLKOZOK, HOGY AZ ILYEN GONDOLATAIMAT IS SZERETNÉM LEÍRNI, MERT NEKEM EZ VALAHOGY JÓ.

AKKOR IS, HA PERCENKÉNT JUT ESZEMBE VALAMI.

DE A BLOGOMBA CSAK A FONTOS DOLGOKAT AKAROM ÍRNI.

DE AKKOR HOVA ÍRJAM?

TALÁN CSINÁLJAK EGY ÚJ KÖNYVLAPOT?


NA MINDEGY, ÚGY NEM SIKERÜLT, DE LÉTREHOZTAM EGY ÚJ KÖNYVET.MOST MÁR KÉT KÖNYVEM VAN 🙂


 

ROYAL GIGOLOS

EL NE FELEJTSEM !


Szerző:

Belépett: 4 év

memphisgirl

Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 2010. 08. 10.

Írj megjegyzést

GONDOLATOK

AMÚGY AZON GONDOLKOZOK, HOGY AZ ILYEN GONDOLATAIMAT IS SZERETNÉM LEÍRNI, MERT NEKEM EZ VALAHOGY JÓ.

AKKOR IS, HA PERCENKÉNT JUT ESZEMBE VALAMI.

DE A BLOGOMBA CSAK A FONTOS DOLGOKAT AKAROM ÍRNI.

DE AKKOR HOVA ÍRJAM?

TALÁN CSINÁLJAK EGY ÚJ KÖNYVLAPOT?

Szerző:

Belépett: 4 év

memphisgirl

Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 2010. 08. 10.

Írj megjegyzést