Nem belépett vendégek is elolvashatják.
Néha az apró változások hatalmas eredményekhez vezetnek, az apró gondolatok hatalmas sikerhez vezetnek minket. #motiváció #inspiráció #sikeresélet
Instagram: https://www.instagram.com/botondrp/
Ez alapjaiban fogja megváltoztatni a szemléleted az életről Read More »
Kedves Naplóm!
Kissé depisen, elmélkedvén világunk mindennapjairól … szerintem … a nagy UP ok után … HIGH … fent … stb … soxor úgy érzi az ember fia/lánya, hogy kiüresedünk.
Ilyenkor gyakran jut eszembe Dolores O’Riordan.
Az alig 5 milliós országában VOLT sztár.
MAJD!!!
VILÁGSZTÁR LETT!!!
47 évet élt.
( Most nem részletezném.)
Sajnos világmegváltó gondolatok nekem SEM jutnak eszembe ilyenkor.
Annyit tudok mondani (esetleg), hogy FEL A FEJJEL! NE CSÜGGEDJETEK!
Jusson eszetekbe egy jópofa idézet:
„Emlékszel amikor azt akartad, amid most van? MARADJ HÁLÁS!” – Russell Brunson
Jó éjt skacok!
Aludjatok fekve! XD XD XD
RIP Dolores
MIND MEGHALUNK! … (Egyszer …) Read More »
„Olyan gond a gondolat, ne gondolkodj oly sokat!”
Lassan vége a Nyárnak Idén is 😉
DEEEEEE gyönyörűséges napok jönnek még!
JÓ IDŐT MOND!
egy dal:
Welcome!
Have a beautiful night!
I feel myself stronger than ever! My soul is in silence, harmony and peace.
I am just waiting for an oppurtunity to finally settle down.
I am at my best hope that finally (before the deadline) I found my goal in life.
Please everybody, be with more attention to the other people near you!
Please be more respectfull to the feelings and the sollutions of other people!
Nobody ever knows whats behind an other soulmates behavior and appearance and what could be the background, the motivation to do thing that occasionally someone find strange or disturbing.
AND FINAL CLOSURE:
(Again …)
Please everyone! BE MORE RESPECTFULL TO OTHER MEMBERS OF HUMANITY / (MANKIND)!
Peace and respect,
Krisztián GÁCSI
Sárgásbarnás lepedékes fekete halál. Sírban fekvő élők, lélegző halottak. Patkányok ezreinek holtteste, fénytelen sarkokból bámuló pókok, baglyok, denevérek, hét szempár egy testen. Göbös, kifordult végtagok, földre hulló körmök. Rozsdás ereszcsatornákból ömlő vér, emberi koponyák földdel tömött szemürege. Néhány túlélő emberállat fákra szögelve okádja szét fájdalmát, szégyenét, bűneit. Görbe tükrök szilánkjaival teletömött fulldokló torkok, némán halálba vonuló arctalan tömeg pókhálólepte ruhákban. Levedlett bőrdarabok csillogása a deszkák közt beszűrődő fényben, villás nyelv, függőleges pupilla. Kart karba öltve vonul kaszálni a fény és a sötét, a menny és a pokol. Eső, köd, hamvak.
ez a világ a létező világok legszebbike Read More »
Ne nyisd ki lelked ékszerdobozát. Nem tudhatod mit találsz benne… ahogy kutakodsz a régiségek között véletlenül a kezedbe akad egy régi lánc, egy gyűrű. Kézbe ne vedd, fel ne próbáld mert a múlt újra a felszínre tör és nem menekülhetsz. Mint amikor a víz mindent elmos: autót, fát, házat… úgy robbannak ki belőled is az érzések. És amikor csitul az orkán… ott maradsz üresen, mint egy szakadt vászon, amire senki sem akar festeni.
Sziasztok!
Ismeritek azt az érzést, amikor annyira rosszul vagytok, hogy… bármi jobb, mint ami most van? Amikor a lelketek szinte lángol, a szívetek pedig darabokra szakad? Amikor nem értitek a miérteket… amikor csak simán fáj?
Tegnap éjjel egy kisebb pánikrohamom volt, és az éjszaka egy részét kint töltöttem a kertben. A hűvös sötétség segített. Lassan megszűntek a gondolatok, érzések, érzetek. Ahogy ott ültem kint a teraszon lévő asztalnál – ahol napközben mindig hatalmas az élet, vidámság van és fény – észrevettem, hogy a szomszédom (kollégám, ismerősöm) szintén ébren van, megy nála a tv. Persze nem volt kedvem benézni hozzá, hiszen a saját pokol mindig felülírja a másét… De miért van ez így?
Ma reggel azért írtam neki, és említettem, hogy éjjel csodálkoztam, hogy ébren van még valaki rajtam kívül. Azt hiszem örült neki – persze, nála ez csak eseti nem tudott aludni volt – de azt gondolom minden eset számít.
Egy barátom szintén elég rossz éjszakán van túl – gondolom ez egy ilyen időszak… – és ahogy tartottuk egymásban a lelket éjjel azt mondtam (amiben hiszek is), hogy a holnap jobb lesz, egy pillangószárnynyit könnyebb lesz.
Ezért most hoztam egy pillangószárnyat mindannyiunknak, akinek most pont szüksége van rá…
Sziasztok!
Régóta gondolkozok ezen, de nem voltak szavaim kifejezni, bár most sem igazán vannak, de le szeretném már írni.
Azt tapasztaltam, hogy minden ember akivel eddig megértettem magam (ez nem az a nagybetűs Megértés, amire majdnem mindenki vágyik és egy életen át keressük, általában hiába, inkább csak értelmes beszélgetések, kölcsönös figyelem, közös témák) lelkileg, mentálisan sérült volt. Ezt nem mindig tudtam meg rögtön, megérzés talán volt (nem mindig), de az okok volt hogy csak évekkel később derültek ki. Nagyon kíváncsi lennék hogy ez a depresszióból adódik, esetleg semmi köze hozzá, és a személyiségem ilyen. Vagy rengeteg apró tényező játszik közre.
Abszolút hidegen hagynak az olyan témák, amikről a környezetem folyamatosan beszél – lakásfelújítás, autók, milyen bort vegyek milyen alkalomra, milyen színű cipő megy a mittudomén milyen öltönyhöz, milyen focista mit nyilatkozott, minek milyen az árfolyama, stb. Nem tudnék (vagyis tudnék, de nem akarok) elmenni mondjuk egy elegáns étterembe, úgy fogni a villát ahogy kell, csicseregni baromságokról. Nem igazán tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, az ilyen emberekkel. Minek? Már attól szétuntam a fejemet, hogy leírtam.
Természetesen tudok beszélgetni „normális” emberekkel is (itt most nem az a lényeg hogy diagnosztizálták-e, rengeteg a diagnosztizálatlan mentális problémákkal küzdő ember), meg kötött, személytelen témákról bárkivel elbeszélgetek, tudok munkakapcsolatokat kialakítani, de igazán közeli, személyes viszonyba csak olyanokkal sikerült eddig kerülnöm, akik súlyos terhet hordoznak. És ez nem baj! Nagyon sok értékes és különleges embert ismertem/ismerek meg így, innen közületek/közülünk is.
Kapcsolódás(i nehézségek) Read More »
