Mindenki látja

Kedves csoporttagok!

Tanácsokat várok, kinek mi vált be erős generalizált szorongás ellen. Egyelőre Xanaxot szedek két hónapja, antidepit próbáltam és nagyon rosszul lettem tőle, iszonyúan felerősítette a szorongást, ijesztő gondolataim is lettek, 3 napig bírtam. Majdnem sürgősségire mentem, nagyon féltem és nagyon megijedtem.Nem vagyok képes mégegyszer ezt átélni és semmiképpen sem szeretnék kísérletezni ezekkel.

Tudom hogy a Xanax függővé tesz viszont egyelőre ez segít valamennyire. Elkezdtem magas dózisban vitaminokat enni, magamtól tanulom a mindfulnesst könyvből és gyakorolom napi többször, pszichoterápiát is elkezdtem. Még csak kétszer voltam, nem tudom mennyire fog segíteni.

Kérlek, csak olyan módszereket javasoljatok amik antidepresszáns-mentesek, bármire nyitott vagyok természetes vonalon. Sikertörténeteket is írhattok, ami biztató lehet, aki lekuzdotte ezeket a szarokat antidepik nélkül. Nagyon motivált vagyok, dolgozó nő, édesanya, össze kell szednem magam és küzdeni a gyógyulásért. 

Anno pánikbetegség miatt közel 15 évig szedtem antidepit. Érzéketlen voltam tőle, plusz mire megtalálták ami úgy ahogy hat, megjártam az Opnit és volt hogy közös ülésen leájultam a székről valamelyik el nem talált dilibogyotol. Bő 15 év gyógyszerszedés után magamtól hagytam el nagyon lassan leepitve az antidepit és a Xanaxot is, senki sem segített. Ez a mostani újabb 3 napos rettenetes élményem…. nem is tudomb, miért kezdtem bele ha régen sem segített csak tompított és önmagam kellett lealljak vele. Csak kétségbe estem hogy ilyen előjött, pánik most nincs csak erős gyomorgorcssel való szorongásos ébredés, ami napközben is előjön random, néha olyan üresség érzés. Amúgy is csak egy modern találmány ez az egész pszichiátriai gyógyszeripar és ezek előtt sem minden lelki beteg ember lett rosszabbul, lett öngyilkos, nagyon sokan meggyógyultak, átvészelték a rossz időszakokat. Nekünk miért ne sikerülhetne természetesen? 

Természetesen az életkörülmények is változtatás alatt állnak szép lassan, új hivatás, új munka terve, stb…

rég irtam utoljára ide miota mr nincs a családomon kivül senki sokszor nem tudom mit tegyek halgatom a zenéket töltöm fel a vidiket youtubra hogy zenére játszok livolok ha ugy van dolgozok tanulok másodszakmán vagyok néha még is ugy érzem valami a torkom szoritya mint nyakamon a hurok élni akarok de még se megy, éjelente bámulom a plafont merev tekintetel némán sokszor nem is tudom álmodok vagy csak a valoság de a végén mindig kiderü ez csupán a valoság jobb néha ha csak dolgozok barkácsolok valamit mikor dolgozok öröm tölt el hogy alkothatok is nem csak rombolhatok az ökleimel régen sok hangot halotam a fejembe.

Mára már csak 2 öt kacagot és batut  mikor már senki se figyel rám behuzodhatok a 4 fal közé kisirni magam és másnapra másnaposan de jobb kedvem lesz ugy érzem a dzürke htköznapi életböl még nem szabadulok a munka rabjának hivnk néha mert anyit dolgozok aszt már büntetik de régen ki kiáltota egy ember kinek nevét nem tudom de halotam hirét ki kiáltota hogy szabad magyarok vagyun kakor mért hordunk rabláncot még ha nem is a börtönökben sinylödünk mért nem lehet aszt teni ami boldogá tesz ? de lehet roszul emlékszek nem tudom pontosan bár majd egyszer nekem is ad valakit majd a jo isten aki melet megöregedhetek kivel majd gyerekeim lehetnek idövel unokáim és ha nem hunyok hamar térdre isten elöt megélem a déd unokáimat is de egyser lehetne hogy egy személyt visza ráncsak a halálbol dédimamám mikor felnevet mikor édes anyám dolgozni járt mert nem volt elég pénzünk fizetni a számlát.

egyszer nekem is fel kel nönöm de félek nem tudom nem értem mért de félek ha felnövök magányos leszek mégjobban pedig másra se vágyok mint egy pára kivel le élhetem az életem azt csinálhatnánk amit szeretnénk amit ö szeretne vagy el meni hébe hoba be ülni egy kávézoba kávézni vagy esetleg ép el mehetnénk egyszerüen sorakozini bulizni vagy könyveket olvasni. 

nm tudom szokták e olvasni a blog bejegyzéseimet de köszönöm azoknak aki el olvasa. 

                                                                ” minig van remény”