Egyszerűen nincs rá szó, hogy  a párom mennyire nem ért meg. Tegnap meg tegnapelőtt is olyan durván összevesztünk mint még soha. Talán az lenne a legjobb ha szétmennénk.

AZON AGYALOK, HOGY MIÉRT VAN AZ, HOGY NÉHA OLYAN, MINTHA KIVÁLNÉK SAJÁT MAGAMBÓL, MINTHA KÉTFELÉ SZAKADNÉK, ÉS AZ EGYIK FELEM NÉZNÉ, HOGY MIT CSINÁL A MÁSIK.
ÉS KÍVÜLRŐL

Már írok egy blogot egy helyen, gondoltam kipróbálom milyen itt ez itt. Ma voltam kontrollon, arra gondoltam, hogy bemutatkozásként beszkennelném az ambuláns lapomat. Persze lehet, hogy hülyeség. A kezelőorvosom

Aludtam, aludnék. sok még a dolgom. Pl. banánturmixot csinálni a fiamnak, takarítani, tanulni…jó lesz dolgozni, az mindig erőt ad. A csoportom 8 tagjából 6 autista. Külön világ. Szeretem őket.

EGÉSZ JÓL MEGÚSZTAM A VENDÉGSÉGET.
SŐT, MÉG EGY JÓ DOLOG IS TÖRTÉNT.)
ÖSSZETÖRT EGY POHÁR.
PILLANATOK ALATT ÖSSZEKAPKODTAM A DARABJAIT, ÉS ELHOZTAM.
EGÉSZ HASZNÁLHATÓNAK TŰNIK:)

Jó régen nem írtam. Megvolt rá az okom, sőt még mindig megvan. Péntek óta iszonyat szarul vagyok. Egyszerűen nem érdekel semmi, alig bírom rávenni magam dolgokra. Vasárnap ugye Anyák

Neked, aki soha nem lehetsz már az enyém!

De ezt tudnod kell:

http://www.youtube.com/watch?v=B4cGKcOw34A

Végre aludtam, egész nap csak aludtam, mint akit fejbe vágtak. Újból terveim vannak, takarítok, tanulok, minden egészen más lett. Közben érzek…fájdalmat, örömet, csalódottságot. Fájnak a hiányaim, örülök annak amim