Kb. 15 éve küzdök mozgásos és hangulati problémával. Disszociatív mozgászavarral kezeltek, de valahogy éreztem, hogy "nem kerek a doog", mert a gyógyszeres kezelés ellenére alig tudtam járni, folyton elestem, izomfájdalmaim és -görcseim voltak, és sajnos vannak is. Mivel nem szeretem a homokba dugni a fejem (=jobban szeretem a biztos rosszat, mint a bizonytalanságot), folyamatosan küzdöttem azért, hogy megtudjam, mi okozza a tüneteimet. Sok-sok éves harcom eredménye (és nem az orvosoké!), a helyes diagnózis: dystonia. Ez egy elég kellemetlen neurológiai betegség, aminek velejárója a depresszió. Összegezve: kb. egy évtizedig kezeltek egy betegség tünetével, ahelyett, hogy lelkiismeretesen megkeresték volna az alapbetegségemet, és ezáltal jelentősen javulhatott volna az életminőségem.