Sokféle kép jött álmomban…
az utolsó képben egy férfi hozta a hangszerét és énekelt nekem egy kislányról, aki az erdőben nőtt fel egyedül egy házban. És nagoyn félt az éjszakai hangoktól, az állatoktól. és talált egy kis könyvecskét aztán, amely megtanította az állatok nyelvére. És akkor az állatoktól többé már nem félt, és azok köréje gyűltek és együtt énekeltek vele.
és aztán egy nagy takaróra feküdtem és az állatok hintáztattak a takarón. ringattak. Mintha a bölcsőm lett volna. A medve, a farkas, a tigris, Maugli és Bagira.
A nevemet is énekelték. És azt mondták, hogy mindig vigyázni fognak rám, mindig tartanak.
és aztán egy menetben elindultunk körben. És az állatok mind sorbaálltak, hogy hordozhassanak. Mindegyik engem akart. Türelmesen vártak a sorukra.
Először a medve nyakában ültem, aztán a tigrisében. Belekapaszkodtam a szőrébe, mélyen belemarkoltam a bundájába, és belefúrtam az arcomat a nyakába.
Az állatok az érzelmeket és a szüleimet is képviselik.
Sikerült megszelidítenem őket, sőt ,a barátaimmá, védelmezőimmé tennem őket….
Belenéztem a szemükbe. A farkas szemébe.
pont, mint ahogy Max teszi, a szörnyek földjén…
félelmetes érzés volt. elképesztő.
és a zeneterapom vagy háromszor lejátszotta nekem a zenét, és én éreztem, hogy ringatnak, ringatnak, ringatnak a bölcsömben az állatok, ringatnak és szeretnek és tisztelnek, és felnéznek rám, és szeretnek. Vigyáznak rám. Maugli felmászik végül egy fa tetejére, mint egy vitorláshajó árbocára, és úgy kémlel és virraszt egész éjjel, egy bagollyal a másik fán.
és tüzet is rak, hogy melegedjünk, és ne féljünk.
és én összebújva szorosan az állatokkal alszom a sötét éjszakában.
Apám a medve, anyám a tigris. nem félek tőlük. a barátaim.
nem tudok betelni a zenével, újra és újra hallgatom, ringatom magam, ez a zene belevésődött a szívembe, az idegrendszerembe, a lelkembe örökre.
egy új életet kaptam, új szülőket. Egy medvét és egy tigrist. és egy farkas nagybácsit.
Szerintem ez nem rossz kiindulóalap….
Szerző:
