Weekend blues, 35 fok, magány.
Fekszel mint egy bot, élettelen, száraz, sivár a vidék. Sehol egy ember, sehol egy emberi szó. A tudatalatti működik, fel-feltörnek szavak, emberek, történések, mit mondanál neki és ő mit mondana neked. 34 fok. Forogsz a puha pléd alatt, álomra vágysz de az álom messze jár. Többször eszedbe jut, fel kéne kelni ... Murphy a tévében, vagy valamit csinálni, benned van az akarat, de nem bírod a tested megmozdítani, csak átfordulsz, lábad felhúzod, hogy derekad ellazuljon. Így telik el az egész nap.
Este a kutyával kábán indulsz a sétára. Hazatérve még mindig érzed ... izzadsz, kiszívja minden erőd a meleg. Ma még nem is ettél, de nem is vágysz meleg ételre. Kaja a kutyának, zuhany, frissítő zuhany, zene, aztán leülsz az ágyra, erőlteted a sírást aztán annyira belejössz, csak zokogsz a magánytól. SZÁNALMAS VAGY! EGY PLÜSS CICA, MACI VAGY MI AZ EGYETLEN BARÁTOD - NEM SZÓL HOZZÁD DE BELÜL MINTHA LENNE HANGJA. EZ VAN. Ember már nincs, és te se vagy emberi. Annyira sírsz, nem bírod már a fájdalmat, pengéhez nyúlsz, megsérted magad. Tudod, hogy ez valami olyan, ami riasztja az embereket. Még jobban sírsz, még nagyobb a magány. Éget a bőröd. Mint ahogy belül a pokol tüze éget el. ..... és lelked egy szénné égett fán lóg.
Mert a világ ilyen. Egy pokol.
Várod, hogy álomba húzzon valami ..... valami ..... Weekend Blues.
Szerző:
Együttérzek!