Vers

Sziasztok! Kaptam egy feladatot: írjak egy verset egy képről és olyan legyen, mintha egy történetet mesélne el. Gondoltam megosztom veletek és a vélemény nyílvánítás sincs ellenemre. 🙂

Szyvfacsaró

 

Most is úgy megijedtem , olyan lányt láttam, mint te.
Minden ékszere,
A teste.
A szeme.
A haja, a félelmem,hogy elveszítelek.
Eszembe jut, szétszakadnak bennem az erek…
Szívfacsaró érzés,
akár egy testből kilépés.

S most láttam rólad,
egy képet. De nem láttam szépnek.
Újra és újra betépek,
zenélek,
Élek.
Tombolok, s félek,
hogy elfelejtlek/elfelejtenek.
Nem nyújtanak már kezet,
a félelem szülötte felek.

Félig gondolok a mára,
félig a holnapra,
félig az elmúlt órákra.
Félig a képre,
mi a szívem kettétépte.
Egészben a haragra,
a tavaszra, amikor megismertelek.
Mindenre, s semmire,
a földtől csak két centire…

Nem tudom, felismernélek?
Rám esett az ítélet,
romokban, a téged emlegető “lények.”
Mi a lényeg?
Hogy elfelejthetnèlek tényleg.

Nem akarom már, túlságosan fáj,
körbe jár a hideg.
A gyűrűre nézek, elajándékozom, minek?
Egyszerűen pörögnek bennem a filmek,
mikor ketten voltunk gyönyörű szépek.
Fejembe ötlött, hogy törölni kéne,
fel emészt a képe.

Hagyjuk. Csak ki ülök arra a rozoga székre,
S össze-vissza szedem magam.
Egyedül egy morzsa marad,
amit majd el visz egy éhes madár,
akár, már eldobhatom a gondolatod sarát.

Szerző:

Belépett: 3 év

Idonotobey

Blog kommentek: 274Blog bejegyzések: 13Regisztráció: 25-10-2017