Most lehet, hogy megint nagyképűnek fogok tűnni.
Nem akarok az lenni, csak a száraz tényeket írom le.
Voltam órán.
Elkezdi a tanár, hogy ő el nem tudta képzelni, hogy stimmel a dobolás egy családanyához.
Amíg meg nem látott.
Azt mondja, van bennem valami megfoghatatlan tűz, és a kinézeten kívül ez tesz nagyon vonzóvá.
Mert más ilyen idős nő trampli, mint az állat, és csak a házimunkának él, meg hogy jó asszonya legyen drága kis férjének.
Tisztelet a kivételnek, mert azért vannak kivételek.
Már maga az, hogy lovagolok, az is annyira megfoghatatlanná tesz.
És még pluszban ez is.
Mondtam neki, hogy engem aztán nem érdekel, hogy mit beszél a párocskám, vagy bárki, amit akarok, azt megcsinálom.
Számomra a főzőkanálnál vannak érdekfeszítőbb dolgok is.
Na szóval én lennék a vén nyanya, aki a lelke mélyén örökre fiatal marad 🙂
Egyébként ott van a 88 éves nagymamám.
Még mindig feljár az irodába dolgozni nap, mint nap, és nagyon fiatalosan öltözik.
Nem is mondaná meg senki a korát.
És szerintem így kell élni.
Az a baj, hogy fáradt volt az agyam.
Néha hibáztam, de két leckét vettünk.
A füzetembe ákombákom hieroglifákkal leírta, hogy mit melyik dobon doboljak, melyik dobok mennek egyszerre stb., de per pill. nem tudok eligazodni az írásán.
Majd holnap
Szerző:
