Utolso esely

Sziasztok,

 

Nem is igazan tudom, mit remelek ettol az oldaltol…

Lehet, ha kiadom magambol, konnyebb lesz, fene se tudja.

Hoztam egy dontest az eletemmel kapcsolatban, vegervenyesen.

Nem azert vagyok itt, hogy barki is lebeszeljen.

Amit rolam tudni kell, hatha igy konnyebben segit megerteni, hogy  mi miert tortenik…

37 eves ferfi vagyok, soha nem volt gondom a noknel, mivel magabiztos, sportos tipus vagyok, tenyleg nem tudtam soha panaszkodni…

Nem fogok hazudni, volt rengeteg egyejszakas kaland is az eletemben, mint ahogy volt 3 komoly kapcsolat is…

Nyilvan az embert 37 evesen mar nem a komolytalan dolgok erdeklik…

Engem sem az erdekelt…

Megtalaltam valakit 2 eve, aki mellett mas lett az eletem….eletem kib…ott szerelme, mindig ezt mondtam neki…

Ugy voltam vele, 35 evesen O az, akit mindig vartam, akivel le akarom elni az eletem…

mindenben tokeletes volt…de…en kepes volt elszurni…

valahogy mindig elkovetem ugyanazt a hibat folyamatosa…ujra meg ujra…

mind a 3 embernel, akit nagyon szerettem, folyton folyvast ugyanazokat a hibakat kovetem el…

es eletemben ez a 3 ember szakitott velem…

mindig fel birtam allni, barmilyen sokk is ert…de ebbol mar nem megy…

nem azert,mert nem akarok, illetve mar nem akarok…de nekem O volt a tokeletes…

mas nem kell, pedig jelentkezo mindig akadna…de O vagy senki mas…

es ha fel is allnek ebbol az egeszbol, akkor mi lenne?

ha valami Isteni szerencse folytan lenne is meg valaki, aki megmozgatna bennem valamit,  akkor azt ugyis megint elrontom…

a komoly kapcsolataimat mindig elszurom…mindig ugyanaz tortenik…

azert nem fogok elni, hogy dolgozzak, vagy edzzek…

paradoxon az egesz helyzet…kivulrol mindenki annyit lat, hogy itt egy nagydarab, sportos ember, es senkinek fogalma nincs, mi zajlik bennem, mire keszulok, miert adom el a kocsim, miert gyujtom be a gyogyszereket, miegymas…

nyilvan az ember nem mutatja ki a dolgokat…

de mivel teljesen cel nelkuli lett az eletem, nem gondolom, hogy elnem kellene…

nincs miert…

biztos van ebben nagy adag onsajnalat is, de en mindent ratettem egy lapra ennel a lanynal…megprobaltam megvaltozni, de nem megy…

akit komolyan szeretek, szerettem, ugyis mindig elszurom…

egyedul az elet nem elet…legalabbis nekem…

Szep napot mindenkinek.

 

N.

Szerző:

Belépett: 8 év

N2013

Blog kommentek: 300Blog bejegyzések: 1Regisztráció: 2013. 07. 24.

95 gondolat erről: “Utolso esely”

  1. Szia!

    Hát fura dolog ez. Mit nem adtam volna, hogy magabiztos legyek a nőknél és legyen sok egyéjszakás kalandom. Vagy akármilyen kalandom.

    Szerintem tökéletes nő, tökéletes kapcsolat nincs, vagy más szóval, ha egy van, akkor sok is van.

    Miben hibáztál, ha szabad kérdezni?

  2. Szia,

     

    Elég erős személyiség vagyok, elég elnyomó tudok lenni…

    Sajnos elég agresszív is vagyok…

    gyakorlatilag az én életem éltük, az én dolgaim, céljaim voltak előtérbe szorítva…

    többször adott nekem utolsó esélyt, de nem éltem vele…

    ezért írtam, hogy megérdemlem a sorsom…

  3. Nem tudom, szerintem tisztára démoni ez az írás..

    Olyan, gyertek ide csajok…

    Ha olyan jó pasi vagy, amint leírtad, adok neked egy tippet:

    Mikor ilyen jó nő voltam, ahogy az te pasisan leírtad,

    kimentem az utcára és gyűjtöttem a hódolokat.

    Valszeg, ha utóbbi hónapokban nem híztam volna meg,

    nem arra hivatkoznék, hogy jó csaj vagyok,

    hanem kattanjanak rám…jól el lehet viselni…így

  4. Nem erek semmit azzal, hogy jol nezek ki…

    Nem tesz boldogga a csajozas, sot jelenleg az utolso utani gondolatom…

    a szex meg eszembe se jut…

    viszont folyamatosan nezem a kepeket, videokat, uzeneteket…

    meg eljarok egyedul azokra a helyekre, ahol egyutt voltunk…

  5. Azért 37 évesen még ne add fel! Sőt, még a kib. is visszajöhet… és akkor egy picit vegyél vissza magadból (én is folyton azt próbálom).

    Vagy ahogy nekem mondták évekig: keress egy nálad is dominánsabb párt, illetve mivel te pasi vagy, egy majdnem olyan domináns nőt, mint te vagy.

    Kocsit megtartani, gyógyszergyűjteménytől megszabadulni, hajrá! 

  6. A pszichiáterem azt mondta, hogy olyan, hogy ideális társ, nem igazán létezik. Illetve létezik, de csak a Te fejedben, ha nem is veszi fel a telefont, akkor eléggé egyoldalú az ügy. Talán mindig is az volt, ez nem jutott az eszedbe? Nekem is volt valaki, aki nem válaszolt az e-mailemre, még annyit se, hogy N. E. M. Ez annyit jelent, legalábbis szerintem, hogy nem érdekelsz, ne zaklass. Aztán a franc tudja, még sok mindent jelenthet…

  7. na, akkor azt adjátok össze, h nárci megtudhatott rólam vmit, azóta volt a „törzshelyen”, és hívogat az „ismeretlen szám”-ról, de ha fölveszem néha, beleszólok, és leteszi

    a mostani párommal meg jól összebalhéztunk – nem emiatt…

    igen, mindenki azt szeretné, h úgy szeressék, ahogy ő szeretné, viszont mindenki csak a maga módján tud szeretni

  8. Hello,

     

    Azt gondolom, kezdi elvesziteni ez a blog, legalabbis az en reszem azt, amiert az egeszet letrehoztam.

    en intezem a fuggoben levo ugyeimet, probalok semmilyen elvarratlan szalat sem hatrahagyni.

    kiirni magambol, mi miert alakul(t) ugy, ahogy…

    semmilyen elvarassal nem rendelkezek itt senki fele, de ezen az alapon akar szakacskonyv recepteket is cserelgethetunk itt, annak se lenne sokkal tobb koze ehhez…

  9. Ha olvasod, amit lent irok, ott benne van, hogy nem rendelkezek semmilyen elvarassal senki fele.

    Koze nyilvan nincs senkinek itt hozza, hogy miert ezt a dontest hoztam.

    Hogy kitalalt baromsag lenne…bar kitalaltam volna az egeszet, vagy csak egy rossz alom lenne…nem lenne nalam boldogabb ember…

  10. Őrülj, h reagálnak valamit rá, és ez az öngyi dolog, hogy került képbe? Tudod hányszor akartam csak úgy rendesen meghalni: vonat alá ugrottam, gyógyszer, érfelvágás, akasztás, hajszárító a kádban stb. Szóval,meghalni nem könnyű. És nem tudom, hogy ki vetette föl ezt az egész dolgot, de bekerülhetsz egy olyan kórházba, ahol majdnem megdöglesz, és akkor majd sírhatsz, hogy milyen szerelmes voltam, vagy mi. Én szövegekkel foglalkozom, és csak azt mondom, hogy ez a három pontos szerkesztési manőver manír. És inkább cserélgess szakácskönyvet, mert bezzeg szegény robomannek éppen a saját maga felett való gondoskodás a tét, nekem meg két kibaszott pohár miatt a büntethetősségem, és nem azt élvezem, hogy jjajjj reagáljatok…utána…jajjj…mit reagáltok

  11. Van abban igazság, amit írsz, hülye lennék nem beismerni.

    A hárompontos dolog nem egy felvett valami, ezt mondjuk nem kell túlmagyarázni.

    Nyilván mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, azt tekinti a legsúlyosabbnak.

    Megköszöntem a múltkoriban egyébként pont mindenkinek, aki írt valamit.

    Na, ennyit a magyarázkodásról:)

    Még egy dolog: azt gondolom, aki meg akar halni, az meg is fog.

    Nem próbálkozni kell, hanem megcsinálni.

    Még egy kérdésem lenne, bár ez tudom, másutt elég részletesen ki van már tárgyalva…

    TH. Ház? Rám megoldás lenne? 

  12. Az utolsó kérdésedre nem tudok válaszolni, viszont nem igaz, hogy aki akar, meghal, ahogy Nyikita is írta. De ismertem olyat, akinek 43.! kísérletre sikerült.

    Én sok olyat próbáltam, mint Nyikita. Tegnap csináltam az éjjel egy igazán gyööönyörű falcot, ugyan a pasim nagyjából összetakarított, de még mindig olyan a fél lakás, mint egy mészárszék; és azt mondta, hogy úgy csinálom ezeket az éjjeli balhékat, mintha direkt őt akarnám elüldözni, és ezt tényleg nem bírja tovább még 1x, pedig dehogy akarom… pont az nem kéne. Mert ugye valóban nagyon elüldözős vagyok sajnos én is, de nem értik, hogy nem mást akarok bántani, csak magamat… Aztán jön a büdös nagy veszteség, és még szarabb lesz minden. 

    És az egyre mélyebb depi.

  13. Szia, én azt javaslom neked, miután végigolvastam az egészet, hogyha nem kerestél föl egy terepeutát, tedd meg. Ha másként nem megy. Ilyenkor sokat segít az embernek, ha az ilyesmit megdumálhatja valakivel. Én is ezt fogom tenni, mert alapvetően jó az önsegítés, de a személyes kontakt, az más.

  14. Sziasztok,

     

    Először is nagyon szépen köszönöm, hogy írtatok.

    Megmondom őszintén, jelenleg abszolút a célegyenesben vagyok a tervemmel.

    A hátralévő ügyek intézésével, mindennel.

    És bármilyen hihetetlen, egyetlen motivációt sikerült mindössze találnom, egyetlen dolog van, ami miatt kikelek minden nap az ágyból…hogy nemsokára végre vége van.

    lehet, ez önsajnálatnak fog hangzani, de borzalmasan egyedül vagyok, és még mindig végignézem minden nap az összes emlékünket.

    Nem bírok ebből kikeveredni, de sajnos már nem is akarok.

    Még egyszer köszönöm, hogy írtatok.

     

    N.

  15. Javaslok neked egy másik megoldást: keress rá a terepeuta-szaknévsorra és kezdj hozzá a terápiához. Vedd föl a telefont, vagy gondolj a szüleidre, hozzátartozóidra, hogy esetleg milyen egészségügyi katasztrófát idézel elő majd. Amit te nem látsz – majd.

  16. Szia,

    Ertem, amit írsz, maximálisan.

    És tudom, szinte látom magam kívülről, hogy nem jó, amit teszek, meg az sem, amit tervezek.

    De ez a kapcsolat annyira tökéletes volt, a lány (Dóri) annyira hibátlan teremtés volt…

    3 hónapja ismertem, mikor magára tetováltatta a nevem.

    Olyan értékei vannak, olyan dolgokat hozott az életembe, amit soha senki.

    A legjobb barátom, az egyedüli bizalmasom, az igazi társam volt.

    Még a rossz dolgait is szerettem, számomra tényleg a nagy Ő volt.

    És képes voltam elcseszni.

    Az önzőségemmel, az agressziómmal, a rátelepedésemmel, hogy mindig az én dolgaimat csináltuk, az én céljaimért küzdöttünk…

    Mostanra odáig jutottunk, hogy nem veszi fel a telefont.

    És nem kell más…nála jobbat nem találnék, rosszabbat meg minek.

    És hiányzik az illata, a mosolya, a beszélgetéseink, minden en bloc.

    És minden nap beszélek hozzá otthon, holott tudom, hogy nincs már ott 4 hónapja.

    nem érdekel mi lesz ezután, csak egy dolgot akarok: hogy ez a fájdalom, ez az üresség, ez a bűntudat ne legyen már többet.

     

    N.

     

  17. Én zokogni tudok, hogy a legjobb barátom otthagyott engem. És mindig magamat vádoltam. Egyszer ő azt mondta (pszichoterepeuta volt): Nyikita, én mindig szeretni foglak, velem bármit megcsinálhatsz. Erre pont megnormálisultam, évekig tartott a fájdalom, hogy mégis én csesztem el, amikor kiderült: súlyos problémái voltak, és azért nem akart velem találkozni. Ha szeretne téges, rohanna hozzád, de olyan eszmény érdekében akarsz meghalni, ami egyszerűen nincs. A normális eszményi szüleid meg ott rohadnának meg egy ilyen eset után. És nincs rájuk tetoválva a neved.

  18. ez az elengedes, ami egyenlore nem megy, nagyon nem megy.

    egyszeruen mindenhol benne van az eletemben. nem tudok olyan helyre menni, ahol ne lenne jelen. csak egy pelda: intezem a fuggoben levo ugyeimet, mert tenyleg nem akarok semmi problemat hatrahagyni. megcsinaltattam a kocsit, mert utana fogom tudni eladni.

    a szerelo elso kerdese, hogy hol van a Dori, mert mindig o vitte a kocsit a szerelohoz.

    de megkerdezik a boltban, az edzoteremben, mindenhol.

    mindenhol szembesulok a hianyaval. es meg mindig itt van az illata a lakasban.

    annyira, de annyira hianyzik. nem  birok elszakadni tole. de ezt mar nem tudom visszacsinalni, mar a telefont sem veszi fel.

    feltoltott egy uj kepet a facebookra, egy nyaralos kepet.

    olyan mintha a szivem probalna valaki kettetorni. gyonyoru, mint mindig, es sajnos nem ugy nez ki,mint aki azokon menne at mint en.
    na, kezdodik meg egy az utolso napok kozul, ma megy fel a hirdetes a kocsirol, ha megvan, akkor eggyel megint kozelebb kerulok a naphoz.

    N.

  19. messzecsussz

    engem mindig kinyom az exem, elég rosszul tud esni.

    de minden oka megvan rá.

     

    friss még, ami veled történt, de ne add fel

    biztos nem tudod kiengesztelni ?

    meg tudnál változni ?

     

    azt gondold át, hogy neki mi a jobb, hogy megérdemled e

    még bárhogy alakulhat, nem ?

  20. Szerintem meg hogyan a fenébe az exet, ha képes nélküled nyaralni. És szállj ki a Búrából, ha tényleg, meg akarsz halni. Én is így vagyok, hogy először el akarom rendezni az ügyeimet, de nem csinálnék belőle hősies pózt. Én az egész eseteddel úgy vagyok, hogy egy olyan csaj miatt akarsz öngyilkos lenni, aki egyszerűen csak az álmodban létezik. Az egész írásodból az jön át, hogy mély depresszióba vagy, és nem tudsz mérlegelni. Ez azért fontos, mert ha az én exem iránt érdeklődnének, megkérném, hogy ezt a témát ne hozzák elő előttem, másrészt vmi rosszat csak tudott Dórika, és elmondanám ironikusan, hogy Dórikától esetleg meg is dögölhetnék. Mert Dórika, mit fog gondolni, ha neked valami bajod lesz: lám itt van ez a pasi, nem véletlenül akartam tőle lepattanni, mert képes volt ezt csinálni. Egyszerűen teljesen belelovaltad magad ebbe a szép múltba, de én meg sem próbálni kibékülni az exemmel, hanem elmennék nyaralni én is és felbasznék a facebook-ra valami képet a nyaralásomról, esetleg beújítanék legelőször egy női terepeutát, aki megértő velem. Vagy kurvára gazdaságilag-vagy egyéb módon híres pasi lennék, hogy utánam dögöljön meg Dórika. És főleg azon gondolkoznék, h a következő pasijának, hogyan kell a nevemet nézegetni a karján. Az öngyilkosság egyáltalán nem elfogadott dolog, sem hősies a társadalom számára. És szerintem neked naponta kellene beszélgetni a Dórika-jelenségről valami haverrel, vagy dokinővel. Nem élesbe (előttünk), aki aggódunk érted megtenni bizonyos lépéseket. Mert halálod után ellenőrzik a gépedet is, ahol az fog kiderülni, hogy valaki ilyen idióta depis fórumra írt, és mi is tudtunk Dórikáról, úgyhogy az utolsó esélyed: hogy egyáltalán ne legyen esély a hülyeséged megvalósításáról. Hanem tárcsázd föl a legjobb barátod, és igyál vele egy sört, és mondd meg neki az igazat, hogy rossz gondolataid vannak. Ha ez sem segít, fogd a telefonodat és tárcsázz fel egy dokit. Vagy csináltass egy pólót Dórika fotójával a melleden, abba menj kondízni, hogy eszedbe jusson, hogy Dórika nyaralása neked mibe kerülne. Nem bántani akarlak, de csajt esetleg megalázó visszaszerző aktusok árán nem lehet. 

  21. Nyikita, köszönöm, amit írtál.és Neked is, messzecsussz.

    legjobb barattal megbeszelni: mondjuk ugy, feladtam az egesz barati koromet a Dori miatt.

    nem varta ezt el, csak mondjuk ugy, hogy eleg zuros barati korom volt, akikkel a tovabbra is tartottam volna a kapcsolatot, akkor soha nem lett volna eselyem egy normalis lanynal sem.

    ugyhogy ezt a lepest megtettem, es nem is bantam meg. csak most teljesen egyedul vagyok. ezeket a kapcsolatokat (a barataim) meg egyszer lehet megszakitani, tobbet nincs lehetoseg. nem akarom ezt reszletezni, biztos ertitek.

    pszichologussal probalkoztam meg a legelejen, de nekem valahogy nem jon az be, hogy valaki 8 ezerert orankent meghallgatja a gondjaim, heti 1 alkalommal.

    es sajnos ezt a dolgot annyira elszurtam, hogy mar nincs visszaut ohozza.

    meg annyi, hogy se nem hosies pozt nem akarok ebbol csinalni, se nem ezzel visszaszerezni. ennyi eszem azert meg maradt. egyszeruen nem akarok tovabb szenvedni.

    es koszonom, hogy egyaltalan meghallgattok. mert barmilyen hihetetlen, rajtatok kivul az egvilagon senkivel nem beszelek errol. baromi jol eloadom, hogy minden rendben.

     

    N.

  22. Ismerem, ezt az érzést, hogy baromi jól adom elő, hogy minden rendben. De ez rendben is van, ismeretlenek biztos megrökönyödnének ezen. De most úgy kell felfogni az egészet, hogy az egész életedet újjá kell építeni. Amihez a következő kell szerintem:

    (1) Ha kondízni jársz, akkor valamilyen szinten érdekel a sport, menj el olyan egyesületbe, ahol közösségi szinten tudsz beszélgetni valakikkel és beilleszkedni, ez azért fontos, mert ilyenkor nem Dórikáról kell beszélgetni az emberekkel (keress rá pl. valamilyen küzdősportra), hanem mondjuk, hogyan milyen technikával kell azt a dolgot végrehajtani, az ilyen helyeken általában barátságok szövődnek egy-két hónap után. De ne tolakodj az előtérbe, beszélgetésbe eledj velük. Ez nem olcsó mulatság mindig, de hathatós

    (2) Menj el a hozzátartozóidhoz, és elevenítsd fel az emlékeidet velük kapcsolatban is. Ne csak Dórikával. Megmondom őszintén, hogy Dórikával az a baj, hogy a legzűrősebb haverhez is vissza kellett volna tanácsolnia, mert egy bizonyos mértékbe függővé tett önmagától. Mondd meg nekik, hogy mennyire szereted őket. És én elmondanám a Dórika-ügyet is, anélkül, hogy rájuk ijesztenék.

    (3) Én bepróbálkoznék a régi haverjaimnál is, lehet, hogy lebasznák a telefonodat. De azért megpróbálnám megérteni az ő zűrjüket is.

    (4) Iratkozz be egy tanfolyamra, ahol emberek között lehetsz (imádlak meszecsussz…), és beszélgess velük bármiről, de ne Dórikáról.

    (5) A terápiától nem sajnálnám a pénzt, mert jobb befektetés, mint meghalni. Ezt képzeld úgy el, hogy ami előtted áll az kemény, mert nemcsak Dórika elvesztéséről van szó, hanem egy egészen új élet felépítéséről.

    (6) Rákeresnék egy társkereső oldalra, és csajokkal találkoznék közben is. Nem mert pótolható Dórika ilyen hamar, hanem mert beszélgetni jó.

    (7) Általában kezdeményező lennék más téren való kommunikációiban (pl. a pékségnél), és visszailleszkednék a kibaszott társadalomba, mert a csodálatos Dórika miatt elvesztetted kapcsolataidat az emberekkel általában.

    Vigyázz magadra, és elutaznék valahová (egyedül), és gondolkoznék mindezeken, minthogy egyetlen emlékjelet hagyak a világ után: a kedves Dórika izolációt.

    Nyikita

  23. Nyikita,

    Segíts nekem valamit megérteni, hátha el tudom fogadni.

    Mint derült égből villámcsapás, felhívott ma 2 hónap után a Dóri (rejtett számról, mivel azt mondja, új száma van, és nem akarja, hogy tudjam)

    Még régebben írtam neki egy emailt, hogy szeretnék tőle elbúcsúzni, és emiatt keresett meg.

    Mivel ő Miskolcon lakik, én pedig Pesten, ezt elég nehéz lenne összehozni bárhogy.

    Mondta, hogy nincs senkije (rákérdeztem) de semmi közöm hozzá.

    Mondta, hogy nem gondol erre az egészre, mert akkor szomorú lesz, és nem akar már ezzel foglalkozni, mert lezárta magában teljesen.

    És, hogy javasolja, én is tegyem ezt.

    Mondtam, hogy én nekem ez nem megy. 4 hónapja küszködök, de nem megy.

    Hogy ő volt életem szerelme, és nem kell senki más.

    Azt mondta, megvolt az esélyem, hogy akár életünk végéig együtt legyünk, több esélyt is kaptam, de nem éltem vele.

    Mondtam neki, és ezt most segíts megérteni, mert nem bírom felfogni…

    Hogy van ez a betegségem (nem diagnosztizálta ugyan még senki nálam, de biztos vagyok abban, hogy borderline), és hogy miért nem bír velem együtt maradni, mert az alapdolgok, hogy szeretjük egymást, azok megvannak.

    Hogy én bevállalnék bármilyen terápiát (emlékszel, emiatt hoztam egyszer szóba a TH.házat), kezeltetném magam, és akkor azok a dolgok, amik megmérgezték a kapcsolatunkat, azok eltűnnének, és maradnának a jó dolgok. Segíts megérteni, hogy miért nem tudja velem ezt az utat együtt végigjárni, miért nem látja, hogy egyedül miatta képes lennék megváltozni, csak azért, hogy boldoggá tegyem őt.

    Miért nem lehet ezt??? Annyira érdekes, annyira vártam, hogy mégegyszer beszélhessek vele, de annyira szomorú vagyok azóta.

    Én, a nagy, kopasz, tetovált, kigyúrt emberke, félek egy 50 kilós Nőtől.

    Vicc, mi lett belőlem. és igazad van, ha komolyan gondolom ezt az egészet, rövidesen le kell innen lépnem.

     

    N.

     

  24. Megmondom őszintén, ha négy hónapja ezzel küszködnék, és könyvet se írhatnék, vagy nem járnék vívóedzésre, vagy nem hívhatnám föl a barátomat, és sírnék el egy sort neki, én is bediliznék az egyedüllétbe. Teljesen elszigetelted magad a környezettől, és erre jön Dórika az ismeretlen számon, aki még jobban bezavar a képbe. Mert szerintem meg ne osszon távolról tanácsot a drága Dórika, hogy mit tegyél, mert a te zavarosnak tartott haveri körödet is miatta ráztad le, amihez ő aszisztált. És mondanék neked valamit: ilyenkor a csajok (pasik)  a tisztességes látszatott szeretnék teremteni, hogy ők válaszoltak. De a tisztességes csajok (pasik) inkább nem válaszolnak a volt pasijuknak semmit, mert nem akarják fenntartani az eszményi látszatott, hogy ők tisztességesek.

    Megmondom őszintén, hogy csak felkavarta itt nekünk messzecsusszal az állóvízet, mert ahelyett, hogy a külvilágot ajánlgathatnánk számodra, megint bebaszott a képbe Dórika. A magam részéről egyáltalán cseszek arra, hogy ki minek tartja magát, mert én is addig olvastam a borderlájn diagnózisról szóló elméletet, míg az exem vádaskodása nyomán el nem hittem, hogy én vagyok a hibás —és elkezdtem vagdosni magamat. Mondjuk nyugodtan diagnosztizáltasd magad mindenfajta hülyességgel, de alapvetően neked a Thalasszában azért lenne a helyed, mert önveszélyes vagy. Oszt majd ott eldöntheted, hogy mit tudsz az ottani terápiából hasznosítani, de azért közben is ne egy 50 kilas csaj léte szbaj meg neked, hogy például a helyedben én hosszan válogatnék a Biotech boltjába, beülnék a fürdőkádba egy csomó fürdősóval, és bevallanám magamba, hogy elkurtam az időm egy részét Dórikával, mert most lenne haver, akivel sörözhetnék. És tele szájjal szidhatnám Dórikát.

    Ez a megvolt az esélyed, megint egy olyan vád, hogy: na bakker, megint te voltál a hibás. Ha meg akkor szeretett téged, és betegnek tartott, akkor kéz a kézben kellett volna esetleg terápiára járni. Magadért menj el a Thalasszába, és főleg ne dekkolj bent, mert beleőrülsz az otthoni egyedüllétbe, 4 hónap alatt csak még jobban bepörgetted magad.

    Mi azért válaszoltunk messszecsusszal, hogy maradj az élők között, de ne olvass mindenféle pszichiátriai hülyeséget, és tessék elmenni egy pszichológushoz, és addig mondani neki (ha nem Thalassza), amíg meg nem unod kiejteni a nevét.

    Ne haragudj, nem vagyok megmondóember, de ha már ideírtál, sipirca Thalassza vagy az élet pl. kendo.

  25. Szia,

    Tudod, az alarc megvan. Dolgozok, eljarok edzeni, bevasarolok, ilyen rutin dolgok mukodnek azert. Csakhat sajat magam arnyeka vagyok, ezt azert aki ismer, lathatja.De baromi jol tudok mostanra szineszkedni. Hogy csak faradt vagyok, vagy barmi kifogas, nyilvan nem kurtolom ki senkinek azt, ami igazan van. 2 alkalommal voltam pszichologusnal, de mikor a masodik alkalommal a gyerekkoromrol kellett meselni, es en beszeltem vegig, o csak annyit mondott, hogy lejart az idom, johetek megint jovo heten, ott elment a kedvem az egesztol. Ezen a ket alkalmon kivul Veled beszelek errol, es kb. ennyien tudjak.Tudja meg a noverem, akik most valnak, ergo nyilvan neki is megvan a sajat problemaja.

    Es ennyi, senki mas nem tud rola. Ugy szocializalodtam, hogy a ferfi nem panaszkodik, hanem megold. Es ez idaig mukodott is, most mondott eloszor csodot.

    Mindig segitett az ido, voltam hazas, ott is eltelt par honap, es elkezdtem nyitni lassan emberek fele. Voltam mar joparszor szarban, de mindig ossze birtam magam szedni.De most  elakadtam teljesen.

    Lehet, megoldas lenne meg egy sport (bar az edzoteremben azert szepen kihajtottam mindig is magam, csak most van, hogy 2 gyakorlat kozott agyilag percekig nem ott jarok), vagy a Th.Haz. Ez a pszichologus nekem nem valt be.

    Csak az a baj, hogy nem birom magam ravenni. Ha eljonne velem, o erte, megtennem.

    Magam miatt annyit nem birok megtenni, hogy leveszem a kepeit, vagy hogy elrakom a parnajat az enyem mellol az agyunkon. Mai napig 2 szemelyre van megagyazva.Beteges, mi?

    Koszonom, hogy meghallgattal.

     

    N.

  26. Nézd, én a nemek kutatásával foglalkozom, és tudom, hogy milyen rossz a pasiknak, mert egyébként társadalmi elvárás, hogy ne panaszkodjanak semmiről. Mert a pasi tartja magát, és kész.

    De ott van a nővéred, aki válik, és most nagy kázusz lehet a családotokba elég, és ha valami történne veled, az tuti, hogy a család mikroszintű összeomlásához vezetne. Én elmennék hozzá, és akármennyire állítaná, hogy bajban van ő is, elmondanám neki, hogy nagyon rosszul érzem magam — néha a kibeszélés is segít. Azt is megkérdezném tőle, hogy egyébként én is segthetek-e rajta valamiben. Ha még ő a felperes is.

    Az én megítélésem szerint egyáltalán nem vagy borderline, mert azok nagyon hevesen szoktak reagálni a legkisebb kritikára is, és állandóan ambivalens viszonyban vannak saját beszélgetőpartnerükkel. Te meg az én beszólásom ellenére is szóba álltál velem. Sőt, nyugodtan megköszönted a kritikát is. A Thalassára neked (szerintem) azért lenne szükséged, mert ilyen önveszélyes állapotban nem szabad létezni sokáig, mert teljesen bepörgeted magad.

    Nézd, én is öngyilkos akarok lenni, de egy sokkal összetettebb probléma miatt, de mivel félrekezeltek az orvosok, csak régi orvosomban, Csernusba bízom, csakhogy olyan hosszú hónapokat kellene kibírni addig, hogy csak na. Csakhogy nekem van egy kibaszott szerencsém, hogy van egy szerzőtársam, akivel az előző könyvünkkel már tudományosan robbantottunk, és hülye lennék nem emlékjelet hagyni a világnak a tudományban, és ez lefoglal. Az egy orvoshoz (vagy egy terepeutába) való csalódás szerintem mindkettőnk számára elhibázott gondolat, mert ugye mi vagyunk bajba, és ezért mindent el kell követni. Ráadásul van rossz pszichológus fajta, aki nem érti meg, hogy most mit baszott el. De a te helyedbe nem érdekelne, hanem kitartóan keresném a lehetőséget abból kitörni, amiből vagyok. És ha kell, bezáratni magamat a Thalasszába, mert olyan pusztítást végeznék valódi szereteim körében a halálommal, hogyha ott fenn látnád mindezt, nem Dórika jutna eszedbe, hanem elsírnád magad, h mit okoztál.

    Mivel depis vagy, és beszűkült, ezt most nem fogod fel, pedig kéne. És esetleg messzecsusszal is váltanék a helyedbe néhány sort, mert jó humora van a srácnak, és ha nem, hát eggyel több emberrel kommunikálsz.

    Én is színjátékot rendezek ismerőseim körébe (kivétel a barátaim), ami azért egy kicsit tanácsos, mert az emberek általában a győztes, erős embereket szeretik. De mondjuk kifejezném érzelmeimet, mert ez a nagy férfiasság árt. Már múltkor kértelek, hogy fogd meg a telefont, és hívd föl a Thalasszát, de elmennék sportolni is, mindennap, de ne olyat, amit magamnak kell lenyomnom (pl. edzőterembe tíz perc súlyzozás), hanem olyat, amit irányítanak a mesterek, edzők, mert az már kommunikáció. Fognék egy cetlit, és mindennap betábláznék magamba néhány ilyen-olyan edzést (ártani nem árt), és megpróbálnék érdeklődést színlelni legalább az öltözőbe a sportág stb. iránt, addig amígnem jutsz segítséghez.

    4 hónapja ember, egyedül vagy! Élnek még a szüleid? —ez egy kérdés.

    Ambrus Zoltánnak van egy regénye, ahol a férfihős az exfelesége lakját látogatja mindennap, mert az meghalt, és közben pénzes (de normális) nő áll a házhoz. Ez jut eszembe az ágyazásról. Leül, és csak az emlékeinek él. Hát, szerintem nem beteges dolog, hanem egyszerűen arról van szó, hogy tényleg  depressziós vagy, nem bírod felfogni, hogy akár gyógyítatod magad, de mégsem akar összejönni a dolog. Szerintem a párkapcsolat két ember dolga, de te fel sem tételezel róla semmi rosszat, hanem „angyali képet” festesz magadnak az exedről, ami azért hiba.

    Tehát: be vagy szűkülve, nem reálisan ítéled meg a valósságot, mert egyetlen dolog körül forog a gondolatod, és ezért kéne intézményes keretek között vigyázni rád. Vagy ezért kellene cetliken írni az újabb és újabb edzéstervedet, regisztrálni a facebookra, és még a kissulis iskolatársakkal és a gyerekkori élményekről kéne dumálni.

    Mert: 37 éves korában senkiről nem derül ki, hogy borderline (ha esetleg annak is diagnosztizálják), hanem: hogy major depressziós. És a depresszió csinálhat kurva rossz dolgokat később is. Én az edzéstervet ki nem hagynám addig. Jó éjt, hülye gondolatok nélkül.

  27. Szia,

    Igazsag szerint mar azon meglepodtem, hogy Veled elkezdtem megosztani ezt a dolgot, aztan amiket irtatok messzecsussz-szal, azokban sok igazsagot veltem felfedezni, ugyhogy jelen pillanatban ti vagytok, akikkel oszinten beszelgetek. minden mas csak szinhaz, mert ugye tolem senki nem varna, hogy egy lany szakitasa ennyire hazavagjon.es abban is van igazsag, hogy beszelnem kellene valakivel errol, vagy elmenni a Th. hazba, de nem birom magam ravenni. A noveremek valasa eleg kemeny, megspekelve egy 7 eves, nagyon erzekeny kisgyerekkel, ugyhogy van ott gond eleg az enyem nelkul is.

    en meg jelenleg nem vagyok nagy tarsasag, kb. fel orara vagyok hitelesitve, addig tart az alarc, utana lelepek.

    tenyleg el birom fogadni toled, toletek a kritikat, ezzel nincs baj, sot, mint emlitettem, a valodi vilaggal gyakorlatilag ti vagytok a kapcsolatom, a tobbi csak szinhaz.

    a szuleim elvaltak, apam meghalt, anyammal nem tartom tulzottan a kapcsolatot.

    sot, gyakorlatilag emiatt a kapcsolat miatt mindenkitol elvagtam mar magam.

    de se erom, se kedvem ezeket ujraepiteni. annyira tokeletesen megvolt egy emberben, a Doriban minden, barat, bizalmas, szereto, minden, hogy senki masra nincs (nem volt) szuksegem.

    es ertem, amiket irsz, de egyszeruen keptelen vagyok ravenni magam a valtoztatasra.muszaj minden nap megneznem a youtube-os videonkat, a kepeket, uzeneteket elolvasni, mert igy legalabb olyan, mintha veg velem lenne.

    azt is tudom, hogy ez mar egyaltalan nem normalis, de nem akarok ebbol az allapotbol kikeveredni, mert az olyan, mintha el kellene felejtenem ot…Ot, aki mindent jelent…

  28. messzecsussz

    nem kell elfelejtened

     

    fél évig kendozol, vagy valami igényesebb harcművészet, mondjuk japán mert ott tanulsz önfegyelmet, és ha komolyan veszed, még megkeresheted Dórit később

     

    találkoztok még úgyis

     

    ha szerinted képes vagy változni, és elmondod neki, lehet belemegy

     

    de ha valóban túlzásba vitted az agressziót, akkor vele is türelmesebbnek kell lenned

  29. Szia, na látod ez a gáz…Ezért van a Thalasszában a helyed, te minden társadalmi funkciódat Dórikára aggatod,és Dórika helyett én léptem a képbe, mint aki téged meghallgat. Nézd, nekem semmibe nem kerül, hogy tovább írjak neked, de Dórikával ellentétben én nem az egyetlen megértő ember akarok lenni számodra, hanem az, aki azt szeretné, hogy ne legyél egyedül. Ott van a tesód például, nagy szarban van, én rohannék hozzá és Dórika helyett a tesóm érdekelne, napokig hallgatnám a panaszait, és közben kiönteném neki a lelkemet. Csernus szerint ki kell mondanunk az érzéseinket.

    Amikor elválltam (pedig én akartam), ott álltam egy szál haver nélkül, mert az exférjemnek minden barátom gázas volt. Éppen egy újonnan vásárolt lakás közepén, a távolból egy koncert hangjai szűrődtek be –éppen egy kedvenc zenekarom játszott. De olyan fiatal voltam, hogy nem mertem elmenni egyedül a koncertre. És majdnem sírva fakadtam, hogy van egy kurva jó állásom, egy újonnan vásárolt extra lakásom, de nincs akihez szóljak, egy lány volt minden kapcsolatom a világgal, akit pont itt ismertem meg. És rendszerint beszállásolta magát hozzám, és lezárta minden kapcsolatomat a valódi világgal. Erre megfogtam egyik nap a cuccát és kiraktam, mert rájöttem arra, hogy én élni szeretnék. Valódi emberek között, és felhívtam a régi haveraimat, elkezdtem mindenholismerkedni. Piszok fájdalmas érzés volt, hogy újjá kell építeni magamat,de nap mint nap ezt teszem, mert az ember dinamikus személyiség.

    Sokkal könnyebb útnak látszik a szépség, jóság, és mindenféle jó jellemzőit ráakasztani egy lényre, mint társadalmi kapcsolato hosszú sorát kialakítani. Ha legközelebb barátnőd lesz és összebalhéztok, felhívnám a helyedbe az akkori haveromat, és úgy leülnék vele beszélgetni, mint a huzat. Nyitnod kéne anyukád felé, mert mégiscsak az anyád, és bármit követett el ellened, az marad. Én elmennék anyámhoz, amíg él (37 éves vagy), és megkérdezném tőle, hogy van.

    Mert ez a Dórika-szerelem, és bezártság mindent kiölt belőled. A Thalasszába pedig emberek vesznek körül, és nem gondolsz hülyeségekre. De én a legutolsó munkatársamra is mint szövetségesre gondolnék, és elbeszélgetnék velük csupa semmiségről. Mert ez az élet! És nem te basztad el, hanem egy transzcendentális lény nem küldött ki focimeccsre. Bocs, h kemény vagyok.

  30. Szia,

    Szokas szerint betalalt, amit irtal.

    igen, jelenleg a valo vilaggal Te vagy a kapcsolatom, akinek nem kell szineszkednem egyedul. es igen, meg nem tartok ott, hogy ismerkedjek mas emberekkel.

    noveremnek igazad van, kellene segitenem, az anyamnak detto, eleg beteg is szegenyke, de egyenlore teljesen a sajat depressziom sulya alatt vagyok.

    tudod, baromi furcsa ez. mert soha nem volt gondom az ismerkedessel. szorakozohelyen, strandon, edzoteremben, sehol. es baromi jo hatasfokkal dolgoztam, nem csak azert, mert jo palinak tartom magam, hanem mert baromi jo beszelokem volt mindig is. gatlastalanul odamentem barkihez, es nem sok visszautasitasban volt reszem szerencsere. emellett baromi nagy onbizalommal is rendelkeztem (ez most itt nem omlenges akart lenni egyaltalan, csak a teljes kep miatt irom)

    na, ez most ugy ahogy van eltunt, elveszett. illetve nem is, hogy elveszett, hanem egyszeruen nem erdekel semmilyen no, semmilyen ismerkedes, az egvilagon senkivel nem akarok megismerkedni, mert az olyan, mintha a Dorit megtagadnam. amugy is mindenkit hozza mernek, es mivel o gyakorlatilag Istenno kategoriaba kerult nalam, nem hiszem, hogy barki is meg tudna ot kozeliteni nalam. illetve meg alkalmat sem adok erre senkinek…

    igy allok jelenleg, visszaolvasva par bejegyzest, gondolom, mar baromira unhatod az omlengesem, meg a szerencsetlenkedesem, ne haragudj erte…

    de tenyleg csak itt vagyok oszinte, sehol mashol…

  31. Kleó, nekem nem életforma a Búra, hogyhogy most rögtön kifejezem saját antipátiám a viselkedésed, stílusod miatt. Olyan ordenáré stílusban kommentelsz utánam, hogy megkérlek: szakadj le rólam, mert személyesen hányingerem van azoktól a borderline-októl (vagy hagyjuk a diagnózist), akik megsértik az én autoritásomat, és hülye lennék ebben a blogban is arra kérni, szakadjál már le rólam. Mert az ilyen típusú emberekkel ne békítsen össze messzecsussz sem, akik itt bekavarnak a jóérzésembe. És egyáltalán ne szóljanak hozzám, és ne is kelljen jópofiznom, hogy beszédben eledjek vele. És hurrá béke barátja bagarja majd itt valamit el fog magyarázni, aminek a vége vigyor. Mert itt volt egy konflikt, amit meg kell oldalni a végén: az utcán is ha leköpnek, nem fogok kezet többé az illetővel. Tehát  — ne szólj hozzám, utánam meg pláne ne. Ennyit errről. Ja, hol tartottam?

  32. Szia, most végignéztem néhány szerelmes filmet (mert kell a témámhoz), és végül is, ha ilyen nagy gondot jelent a művészetben a szerelem maga, akkkor tuti lehet benne valami, hogy szenvedni is lehet valakinek a hiányától ennyire.Van egy közhelyes hasonlatja Platónnak a szerelemről, hogy az embert eredetileg kettévágták, és mindig keresik a másik felüket az emberek (férfi és nő). És ezért fájdalmas, ha elvesztjük a „másik” felünket. Csakhogy a modern pszichológia elkezdett kavarni valamit arról, hogyha nem engeded el a másikat, akkor önző vagy, mert birtokolni akarod a szeretett lényt. Mondjuk szerintem ez azért hülyeség, mert az embereknek szükség van szép eszményekre (mint mondjuk a vívásban a szép mozdulatok, vagy a kendoba, vagy éppen a szerelemre). Hinnünk kell abban, hogy szerelem miatt érdemes, vagy a munka miatt érdemes, vagyis, hogy tartalmat adjunk az életünknek. Csakhogy kérdés, hogy az az illető olyan, amilyenek látni akarjuk, vagy látjuk. Az ókorban az őrület (megszállottság) egyik formájának tartották. Ami részben sokat elmond a te állapodról. A szerelmes állandóan a tárgya bűvöletében él.

    De mit mond róla a kortárs pszichológia? Ezt tárgyvesztésnek nevezi, vagyis, a depresszió kiváltója. Elveszti a szeretet tárgyat (meghal valaki, a TESÓDÉK MÉG ÉLNEK!), vagy szakítanak vele. Mindkettő a gyász érzéséhez hasonló. De ez átalakulhat depresszióvá egy idő után nem az lesz a gond, hogy csak elvesztette szerelmét, hanem minden gond lesz, hiszen depressziós (ismerkedés, kommunikáció, hétköznapi cselekvések).

    Na, hagyjuk az elméleteket.

    Szóval, egy ember, aki elvesztett valamit, mint te annak az önértékelése csökken, és nem úgy fog cselekdni egy ideig, ahogy az megszokott. Főleg, ha ilyen kérdésekkel jönnek, hogy hol van Dórika..Rögtön Dórikára kell gondolni az embernek.

    Én kidobtam egy rossz gyógyszer hatására két poharat, erre rámjött a rendőrség. A barátaim hiába magyarázzák nekem, hogy kibaszottul hülyeség az egész, mert úgy is jó lesz a vége. Nekem ettől pohárkomplexumom lett, mivel keményen megküzdöttem az egzisztemciáért, mindig törvénytisztelő voltam, a pohárügy bevonzott egy csomó marhaságot pl. hogy nem szeretem a pasimat, jobban mondva össze sem keveredtem volna az engem anyagilag is támogató pasival, ha a pohárügy nem lett volna, nem jártam futni, amitől rosszul lettem (mert futóversenyeken indultam), nem jártam vívni (pedig eddig legyőztem minden ellenfellemet), ettől kicsit meghíztam (amitől rosszul lettem).

    Csak hála istennek, hívott a vívóedzőm, hogy hol a francba vagyok. A barátaim meg, hogy jöjjek velük ide-oda.  De közben mindig a poharakra gondoltam. Vicc, nem?

    Mindent összevéve nekem pohár-komplexusom van, neked meg Dórika-komplexusod. Mert egyik szar bevonza maga után a másikat, vagyis azok a dolgok, amíg ez nem történt, működtek, és most azért nem működnek, mert beszűkültél a Dórika-ügyre. Depis vagy.

    Csakhogy: ilyenkor én arra szoktam gondolni egy másik perspektívából, hogy vajon a pasik, akiket otthagytam (vagy itt van ez a Kleó), szerintem tuti kárörvendenének a halálomon, vagy hidegen hagynák őket. Lehet, hogy miközben meghalnál, Dórika fejcsóválva mondogatná mindenkinek: ajajj, ezért hagytam ott, mert ilyen volt, mert ez képes volt kinyírni magát. Ezt a Dórikát szereted? Mert szerintem meg ő ilyen lenne.

    Ilyenkor a legalapvetőbb dolgokat is lehet csinálni, pl. egy kurva szót sem szólni, csak leülni egy edzésre, és nézni a kendozók szép mozdulatait. (A kendó példa csak) Lehet, hogy érdektelen, és nem tud lekötni, de mégis, hát nem szép a kendo? az ég, a táj stb. Biztos nem is látod. Vagy ha látod, mindenben őt.

    De azt sem árt, ha elmész valahova, és azt csinálod, amit az edzők mondanak. Lehet immel-ámmal (és legszívesebben sírnál), de a helyedben olyan beosztással élnék, úgy kiedzeném magamat, parancsszóra valahol (naponta kétszer is), hogy holtfáradtan dőljek az ágyba. Ha annyira önveszélyes vagy, akkor Thalassza. És bevallanám, nem kudarcos fickó vagyok, hanem az élet egyszerűen jelenleg nemkissé arcul baszott, de ki kell másznom belőle valahogyan.

  33. Szia,

    Igen, en felruhazom eleg sok tulajdonsaggal ot, ezt en is erzem magamon.

    Nyilvan ezeknek jo ha a fele igaz. Es mivel o sokkal jobb ember nalam, nem lehetek annyira onzo, hogy magam mellett tartsam, vagy hogy azt kivanjam, hogy velem legyen.

    En nem akarok neki rosszat, es o nalam sokkal jobbat erdemel.

    ezzel a resszel tisztaban vagyok, o eli boldogan az eletet, nekem is meg kellene oldani a sajatomat. de nem megy. vegignezve 37 evemen, toronymagasan a legjobb kapcsolatom volt (pedig hazas is voltam), es meg megkozeliteni sem tudta ot senki.

    csak tudod, barmi komolyabb dolog is jott az eletembe (3 ilyen volt), mindig elb..tam.

    es mindig ugyanugy, onzo voltam, agressziv, esatobbi.

    es ezert irtam, hogy nem akarom ezt mar folytatni, mert link kapcsolat mar nem erdekel, ha meg valami isteni csoda folytan barkit is megszeretnek, elrontanam azt is.

    igen, igazad van, depresszios vagyok, sajat magam arnyeka. 4 honapja probalok barmilyen celt keresni, de nem megy. a legkisebb celt nem birtam meg megtalalni.

    annyit nem birok megvalositani, hogy eltegyem a dolgokat otthonrol. minden reggel, amikor kinyitom a hutot, ott figyel rajta a hutomagnes, amin mi vagyunk. igy indul a nap, aztan egesz nap millio dolog tortenik, amirol eszembe jut. nem tudom semmi ujra ravenni magam, az edzoterembe ahova jarok, szerencsere mar jarok vagy 10 eve, ugyhogy azt meg megoldom.

    mondok valami egeszen meglepot: az egyetlen jo dolog, ami mostanaban tortenik velem, az az, hogy beszelgetek veled. es nem ruhazlak fel semmilyen szuper kepesseggel, vagy valami ilyesmi, csak veled legalabb oszinte lehetek, es meg ha olyat is irsz, ami kemenynek tunik, nem azert teszed, hogy cseszegess, hanem kierzem belole a joszandekot. hidd el, pontosan latom magam kivulrol, felerem esszel, hogy amit csinalok nem jo, ez a resz megvan. csak a valtoztatasra nem tudom ravenni magam. 

    nem birom elengedni egyszeruen. nem birom kiadni magambol, ami bennem van. (rajtad kivul nem beszelek errol senkivel)

    sokszor adott nekem utolso eselyt. nem tehetek neki szemrehanyast, de soha nem engedtem el ot. tobbszor kert, tobbszor mondta, hogy o nem akar a felesegem lenni. nem kapcsoltam soha. tobbszor mondta, hogy nem boldog. aztan egyik nap, amikor hazajottem, a postaladaban egy boritek fogadott, benne egy bucsulevel es a lakaskulcsom, meg az eljegyzesi gyuru. azok a napok teljesen kiestek, elindultam gyalog, azt se tudom, merre jartam, hogy keveredtem haza. aztan beultem a kocsiba, es meg akartam halni. valaki akkor fogta a kezem, mert ossze-vissza szaguldoztam a varoson, piroson, mindenen at, de nem lett semmi bajom sajnos.

    utana lementem hozza Miskolcra. nem volt osztatlan siker. megkert, hogy menjek haza, mert o mar nem akar tolem semmit. ugy kapkodtam be a xanaxokat, mint a cukorkat. kocsiban aludtam, mert nem birtam a lakasban megmaradni. neha felhivott, elbeszelgettunk tok jol, mindenfele semleges temarol, de en ugye allandoan minket hoztam szoba. erre mindig meghalt a beszelgetes. pedig akkor ezek a beszelgetesek jelentettek mindent nekem. aztan megbeszeltuk, hogy feljon Pestre egy nap elbucsuzni tolem. ugy mentem oda, hogy razkodtam a sirastol. 8 kilo ment le akkor rolam rovid idon belul. es ott meghasadt bennem valami. leesett, hogy nincs tovabb. a kovetkezo napokban a Ligetben setaltam, sot volt, hogy ott is aludtam a fenykepevel. (a Liget volt az egyik kedvenc helyunk.) es azota tart ez az egesz. 4 honapja ebredek minden reggel ugy, hogy ossze van szorulva a gyomrom, egy nap nem volt meg, hogy ne ezzel az erzessel keltem volna.

    o bearanyozta az osszes napom, erdemes volt hazajonni, mert elet volt a lakasban. mert minden aprosagrol orakat tudott meselni, mert imadtam a humorat, es mert a legjobb baratom volt. most utalok hazajarni, utalom az egesz eletem, es nem birok egyetlen apro celt kituzni, mert nincs meg hozza az erom jelenleg. felerem esszel, ami tortenik, csak nem tudok lepni. itt tartok most.

    es ismet koszonom, hogy meghallgattal.

     

    jo ejt,

    N.

  34. messzecsussz

    én nem fogok semmit elmagyarázni, és eszem ágában sincs már vigyorogni, n2013nak is azért írtam, mert azt hittem a béke barátja vagyok, de rájöttem, hogy szar a béke barátjának lenni, szar dolog fenntartani a látszatát ennek a kibaszott békének így hajnali 5 fele rájöttem már, nekem kellenek is ezek az ‘oltások’ hogy kimozdítson valami ebből a nebántsvirág állapotból, mert már a tököm tele van ezzel komolyan

    bocs n2013 h befoglalom itt a blogodat 😀

    de azért ha nem írok, akkor Nyikita nem indul be és lát el mindenféle jótanáccsal, valami haszna csak volt ennek a ‘békehadjáratnak’

  35. messzecsussz

    egyébként meg egyszerűen meglepett, hogy Kleó csak valami ‘ezaz’ félét írt, és máris le lett baszva, nem ismertem az előzményeket

     

    nem kell mindjárt engem is lebaszni

     

    a béke meg nem az, hogy mosolygós arrccal elmagyarázom hogy szeressük egymást, mi ez a cinizmus kérem ?

     

    annyi h némi kultúra tapadjon rátok.

     

    szegény nemember is megkapta, pedig ő aztán tényleg nem genyózik senkivel

  36. Bírlak messze, nem érted? Csernus stílusára meg ne sokat, adj, ilyen vagyok én és Csernus, de mondjuk nagy máz, hogy Csernus milyen szokott lenni. Én nemcsak az odamondogató stílusáról ismerem, hanem a dokibácsiéről is. Ennyit hoztál ki abból, hogy egyszerűen nem szeretném, ha összebékítenél valakivel? Ajajj, nincs veled semmi gond, csak valamit félreértettél.

  37. Tudod, ami ebben a történetben két dolog sántít: (1) ha tényleg ennyire, agresszív stb. vagy, akkor menj a Thalasszába már az isten áldjon meg, ha te voltál a kapcsolataidban hibás, de ne szégyeld már, hanem vedd rá magadat (2) ebben a történetben azért vannak elvarratlan szálak. Én egy exemmel sem dumáltam a szakításunk után, mert tudtam, hogy csak felkavarok benne valamit, és nem nárciszoskodtam, hogy milyen szépen tudok csevegni vele. Sőt, amikor önygilkossággal fenyegetőzött (ma már híres politológus), rögtön beújítottam neki egy csajt, aki a felesége lett. És tisztes távolságból röhögtem azon, hogy az emberek pótolhatóak, és nem kell megküzdenem valaki rosszullétével, akit egyetlen éjszaka meg lehet győzni arról, hogy igaz, hogy én nem szeretlek, de ott van..és most nevezzük durván Dórikának.

    De Dórikában már korábban is munkált ez a nemakarokhozzádmenni-érzés, ami azért elég aljas, mert az összes dologból az derült ki, hogy téged évekig függésbe tartott. Miért? Mert az ő nárcizmusához ez volt szükség.

    Az mondjuk komolyan megérint, hogy az én pohár-komplexumomra nem írtál semmit vissza, mert ez jelenti azt, hogy te a külvilág más problémáira sem vagy fogékony. És a nárcisztikus Dórika elvette nemcsak a józan eszedet, hanem az empátiádat is, hiszen ezért nem tudsz a tesódnak sem segíteni. Pedig két tesó mindig tartson össze.

    Amit itt leírtál, hogy miket műveltél, az eszméletlen. Tudod, ha a kocsikázás következtében másnak is baja lett volna, akkor börtönbe is csücsülhetnél? Tudom, hogy ez nem racionális állapot, de rendes csaj nem hiteget senkit eljegyzéssel közben, miközben le akar pattani, vagy ha igen legalább nem kezd vádaskodni az ezeregy esélyről, amit N. jól magáévá tesz. És felkiált: Ez én bűnöm, vétkem. Ennek nulla értelme van…

    Bocs, folytatom, de kell innom egy kv-t. Különben se köszöngesd, hogy meghallgatlak, mert nincs ebben semmi extra.

  38. Idézet tőle: messzecsussz

    egyébként meg több embernél is láttam, hogy aki ismeri Csernust az felveszi a stílusát, úgyhogy lehet a béke barátja hadat üzen Csernusnak mert ez így tarthatatlan 🙂

    Gratula a meglátáshoz! 😉

  39. Tisztázzunk valamit: én nem vagyok doki, orvos sem, és az internetes kommunikációnak van egy kibaszott hátránya, hogy elkezdünk függni láthatatlan emberek beírásaitól. Ez nem azt jelenti, hogy én nem fogok válaszolni neked, hanem nem tudok ottlenni nap mint nap veled. Az terepeutákkal általánosságban meg az a baj, hogy vagy nem veszik komolyan, amit mondasz, vagy rögtön kórházba akarnak utalni, hogy lerázzanak. Szerintem vannak jó orvosok is, és vagy a Thalasszába kéne bekerülnöd, vagy (amihez szintén kitartás kell) keresned kéne egy jó dokit, mert így esetleg hónapok múlnak el, hogy ugyanolyan módon izolálod magad mint eddig.”Mert nincs erőm”, na erre mondom, hogy ez betegség, és aki saját lábán nem tud kijönni belőle, annak doki kell, hogy kijöjjön belőle.

    Én korábban működtem interntes segítőként és alapvetően mindenkinek a dokikat ajánlgatom, mert jobb ha egy embert többen segítik. És magamnak se vindikálnom a mindenható megmondást.

    Na, szóval Dórika. Szerintem maga a hűtőmágnes sem volt már egy normális dolog. Miért kell szerelmünk szimbólumát mindennap a kaja mellett nézni, vagy ez a tetkó sem. Ez sex közben felpörget? Ha ott van mellettem, akit szeretek nem találok semmit ki előételnek neki, mert nem elbírtoklom a nevét a karomon: hanem tisztelem, mint tőlem független pasit. Ha meg szakítok vele, nem bedobálom a cuccokat, hanem hatalmas beszélgetésben adom elő, hogy egyszerűen ez nem mehet tovább. Mert az ilyen sokszerűenéri az embert. Ebben a kultusz-felépítésében elsőrendű szerepet játszott ő, és  most nem tudod a kultuszt lebontani magad, mert a szeretett lény, csak azt kommunikálja: te vagy a hibás!

    Hülye vagy!

  40. Egyszerűen nem bírod el utánaböffögés nélkül. Egyáltalán nem Csernusról van szó, hanem nyikitáról. Gratulálhatsz neki priviben is, csak ne két hsz-em között. Ezért utálom az ilyen pozitív hangoltságú szarkeverőket. „Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni” Kopjál már le.

  41. Szia,

    Nezd, en mindig meg fogom koszonni, hogy meghallgattal es valaszoltal, mert az egvilagon senkitol nem varhatom, hogy ismeretlenul foglalkozzon az en problemammal.

    Ez volt a gond a pszichologussal is, mert jopar alkalom eltelt, folyamatosan beszeltem, gyakorlatilag mar teljesen irrelevans dolgokrol, es a sokadik alkalom utan sem tudott semmi kezzelfoghatot mondani, Raadasul hetek teltek el ket beszelgetes kozt, es fikarcnyit sem javult semmi az egvilagon.

    Nem Teged akarlak magasztalni, de nekem sokkal tobbet er, hogy beszelgetek Veled, mert a meglatasaid legnagyobb resze megallja a helyet. Igaz, az elejen errol teljesen maskepp velekedtem, de revidialtam a velemenyem, mert nagyon jol latod a dolgokat.

    Tudod, abszolut a vegletek embere vagyok, nem ismerek sajnos arany kozeputat. Az edzesben is kihozom magambol amit tudok, az eletem is alarendelem ennek, ugyanigy voltam a kapcsolatommal is. Ezert jott a hutomagnes, amit a Doritol kaptam, ezert tetette fel magara azt, hogy N-D (nem a karjara egyebkent, hanem egy intimebb reszre, de ez most nem fontos), ezert dobtam el magamtol mindenkit, hogy mindent ennek a kapcsolatnak rendeljek ala. Es ez igy is ment sokaig, hiszen megiscsak a menyasszonyom lett. Aztan eloterbe kerult az onzesem, es lett, ami lett.Abszolut a vegletek embere vagyok, szeretni tudok v. utalni, es jelen helyzetben is csak 2 utat latok jarhatonak: vele boldogan, vagy nelkule, de az az elet nem kell.

    Es igen, igazad van abban, hogy nem reagaltam semmit arra, amit Te irtal magadrol. Valahogy annyira maga ala temet ez az egesz dolog, hogy nem figyelek fel semmire.

    Ez is ugyanolyan, mint minden mas. Alaphelyzetben egyaltalan nem ilyen vagyok, mint ahogy alaphelyzetben sok mindent maskent elek meg. De ez most kitolt mindent, nullatol 24-ig. Es igen, kizarom magamtol a vilagot, aminek hatasara a vilag is kizar engem magabol. Es ilyenkor annyira rossz egy boldog part latni, vagy azt hallani, hogy emberek nyaralnak…mert mi is voltunk nyaralni, es most rohadtul egyedul vagyok… o elment a szuleivel nyaralni Horvatorszagba, lathatoan jol erzi magat a boreben, rolam ez nem mondhato mar el.

    Baromi sokat gondolkodtam azon, hogy el kellene mennem a T.Hazba, es megkerem, hogy kiserjen el. Mert egyedul tudom, h. nem fogok elmenni.

     

  42. Nézd, visszatérve a pohárkomlexumomra (bár ugye nem a te példád), kibaszottul felemelő minden nap azokat a szomszédokat látni, akik feljelentettek a rendőrségen (a kórházban majdnem meghaltam), miközben itt matatnak az udvaron, röhigcsélnek, direkt kommunikatívak egymáshoz (ugye mi jóban vagyunk), és élik a kibaszott életüket, eljárnak vásárolni, és azon kívül, hogy itt élik belterjes életüket tulajdonképpen semmit nem hoztak létre. Éjjelente egész végig buli van, a gyerekek majdhogynem elűtik a járdán az öregeket, tárgyakat dobálnak ki az ablakokon (mutatva, hogy nekik lehet), a gyerekeiket a kormány mögött tartják, nem gyerekülésben, ordítoznak, nem szabadni ott parkolni, ahol ők igen. Szóval minden lehetséges szabályt megszegnek, amit lehet. És mégis ők hívták ki a rendőrséget, ezt azért mesélem el neked, hogy gondold el, nekem is 4 hónapja ez így folyik, és miközben ők boldogan hajtják le a fejüket a párnákra, tőlem garazdaság miatt vettek ujjlenyomatot a rendőrségen. Te nem ismersz engem, és biztos, hogy nagy arcnak tartasz, de egy tudományterületen már most fiatalon beírtam a nevemet a tudományterületen. És most írjuk a következőt…Csupa szuper eredményeim voltak, négy konferenciameghívásom van szeptember-októberre, egy nagyon reprezentatív tudományos vitám, a pasikon csak szórakoztam, amikor az utcán mentem, mert annyira jól kinéző jelenség voltam. 

    És mi lett belőlem? A szomszédok csak annyit látnak, h (mivel mentő is jött) egy megcsúnyult lány cigarettázik az erkélyen, aki biztos nem csinál odabent semmit, és kihallgatták őket a  kétpoharas ügyben, ahol aztán megmondhatták a tutit a garazdaságról…A pszichiátriára bilincsbe vittek be. És mindezek után ott úgy kötöztek le, hogy a párbajozó kezemet eltörték, és mindennap kibaszták az ajtót, h kipróbálják, hogy agresszív vagyok-e, miközben nyomatták belém a hallucinációt okozó gyógyszereket. Miért mesélem el ezt? Magad miatt és magam miatt is. Folyt.

  43. Szóval, te azt mondod, hogy az emberek boldogak..Horvátországba mennek nyaralni…szelemesek és miegymás. Én is így gondolkoztam, hogy az emberek boldogak, nem alázták meg őket, nem híztak meg mint én…és minden fiatla jól kinéző csaj után sírhatnékom volt, nem azért mert nárcisztikus vagyok, hanem keményen megküzdöttem a kinézetemért is, és most jön a párbajtőrőző világbajnok bronzérmes csaj, akit legyőztem, és megint sírás, hogy én itt kétpoharas vagyok, ő meg Magyarország büszkesége…Szóval, amikor az ember depressziós mások látszólagos jólétét kurvára fel tudja nagyítani…Olyan mintha kontrasztként betörne a világába az idegen jólét, még most is lehajtott fejjel kuksolnék idebent, ha nem kezdtük volna el (és haladunk) a könyvünkkel, én meg azt találtam ki, hogy egy volt egyetemi oktatónak élete lezárásaként egy kéziratot kéne maga után hagynia szeptemberig, amit a kiadója kiad (halála után is megdicsőül), és tisztességes módon haljak meg, ebben a tisztességtelen világban. Mert ugyan (ahogy te gondolod), nincs mindenkinek ilyen eredményei, de vidáman fürdöznek, boldogok, nem vernek meg eu-és vb bajnokokat, de legalább nem kell X kihallgatásra járnia, hogy mizújs a kétpohárral, és kvázi „mindegyik” jól néz ki, egyiken sem tűnik fel az ujjlenyomat, és a gyerekeiket hurcolászva…egyszerűen csak élnek. Szóval: a te premisszád: hogy egy olyan világba élsz, ahol mindenki páros, szerelmes, gondtalan, nem lett hirtelen üres az életük, mint neked. Aki a szépség letéteményese volt, az pedig távoli Horvátországba üdül nélküled. Hosszú lesz (mert két szakirodalom között vagyok), és rámjött az írhatnék. Pihenésül.

  44. Ez alapvetően nem így van, az emberek két fal között gyakran ölik egymást (anélkül, hogy diagnózisok lenne), becsapják egymást, titokban megcsalják, vagy érdekből vannak egymással, vagy megszokásból, vagy szerelmet színlelnek egymásnak, mindent, amit el tudsz képzelni…És mit látsz? Hogy valaki megcsókolja a másikat. Szerintem veled valami olyasmi baj van, hogy a neveltetésed vagy mitől fogva hiszel az igazi szerelemben,  a sohanemleszvége érzésben, amit egy ilyen tetkó ugye felerősít. De szerintem inkább csapkodjon otthon ajtókat valaki, mint kijelentse, hogy boldogtalan, mert fejezze ki ő is az érzéseit, hogy mi a franc van vele, de hosszan, nem pár mondatban, hanem tűzzel-vassal basszogassa a partnerét, és ne jöjjön ilyen dumával: hogy adtam neked X esélyt. Mert itt már nem az esélyadásról van szó, hanem, hogy csavarjunk egymáson még egyet. Javaslom, hogy ilyen Dórikával ne gyógyítasd magad a Thalassza Házban sem. Elkurtad? Hát ő is elkurta…Csak éppen arról van szó, hogy én úgy bebaszok mindjárt a te Dórika képednek, hogy úgy széttöröm mindjárt a Dórika-ikont, hogy a poharakat sem tudnám jobban. Persze, akkor meg az lesz a baj, hogy ilyen Dórika?

  45. Ami a legrémítőbb, hogy hiányzik belőled minden agresszivitás Dórika irányában, holott azt állítod magadról, hogy agresszív vagy (akkor  csak nekünk adod elő magadat nem agresszívnek?), ami azért hülyeség. Én a végletek embereként sem nézegetném az exem ikonkus képét horvátországi nyaralásáról, mert az olyan Szűz Mária magasságába taszítja Dórikát veled szemben, ahol sohasem volt.

    Annyira önveszélyesnek látszol, hogy kérésed ellenére legszívesebben érintkezésbe lépnék a Búra fenntartójával, hogy nyomozzon le téged az IP-d alapján, mert akár tetszik, akár nem, nem fogsz itt kinyúvadni a mi asszitenciánkkal. Ha utolsó esély, akkor legyen esély, és ne itt a vagy-vagy, és a kivagyiság. És ezt be is linkelem a pszichológus oldalára, mert itt nem fog meghalni senki. Okés?

  46. Na, zárolták a pszichológus topikját. Hát nem tudtam belinkelni neki a beszélgetésünket. Mindent összevéve: inkább írjál hónapig (végletekig) hozzászólásokat Dórikáról, mint hogy hülyeséget csinál. Ilyenkor az van: hogy az emberben a beszélgetés közben felszakad egy csomó feszültség, és képes még jobban valamibe belelovalni magát. Ne járj ezen az úton, inkább írj, írj, írj. Végre talált néhány empatikus embert, de az empatikus emberek nem hülyeséghez akarnak asszisztálni. Érted? Írjál, bakker.

  47. Nyikita,

    Köszönöm szépen, amit írtál. Háromszor olvastam végig az egészet, azóta folyamatosan ezen agyalok, és most először érzem azt, hogy tettem egy pici lépést előre. Nem nagyot, de mégiscsak előre. Hogy létezik más megoldás is. K..va sok munkám lesz még ebben, és ezt az utat nekem kell egyedül végigjárnom. De fel fogok állni, mert meg tudom csinálni. És mert nem létezik, hogy ne találjam meg a boldogságom.

    Nagyon sokat fogok még Neked írni, mert nagyon az út elején járok. Biztos, baromi sok lesz a buktató, és biztos, sokszor meg fogok zuhanni, de végig akarom csinálni. 

    És köszönöm, hogy segítesz nekem tisztán látni, mert tényleg Istennői magasságokban van/volt nálam.És ezt a képet Veled fogom tudni eloszlatni, persze csak, ha hajlandó vagy segíteni.

    úgyhogy szeretném, ha egy ideig még benne maradnál az életemben, mert elérnek hozzám a szavaid, és mert neked köszönhetően tudtam egyet előre lépni.

     

    N.

  48. Oké, de remélem a fiúkra, messzére is hallgatsz. Írjál, amit még erről gondolsz. Tök mindegy, mit, a profilodat változtasd meg, és törődj a külvilággal is. Most mennem kell, mert dolgoznom kell. De éjjel válaszolok. Nagyon örültem. Nyikita

  49. Szia,

    Megtettem egy dolgot, ami pokoli nehez volt.

    Elpakoltam mindent, ami ra emlekeztetett…sirtam kozben vegig, mint egy kisgyerek…vegigment bennem ujra meg ujra minden az adott kepnel, hutomagnesnel, uzenetnel. ezt a korulbelul 5 perces dolgot sikerult 3 ora alatt megvalositanom. de kesz lett vegul, ugy nez ki a lakas, mintha egyedul laktam volna mindig is benne. nem kivanom senkinek ezt, amin most atmentem. csak sajnos szukseges volt. kitoroltem minden uzenetet is. basszus, ez most pokoli nehez, de talpon fogok maradni. kesobb meg jovok, Nyikita.

  50. Az nem baj, hogy elpakoltad, sőt örülök, de szerintem egy kicsit változtasd meg a lakásotok képét is, mert ugyanaz fog még akkor is eszedbe jutni bármiről. És az sem baj, hogy közben sírsz, mert ez tök természetes ilyenkor. A belső rendcsináláshoz esetleg azért felhívnék egy pszichológust is, és csesznék arra, hogy mit gondol, mondogatnám neki a magamét. Ha valami jót mond, akkor hasznosítanám. Mi van a kocsiddal? Szép éjszakát!

  51. kerdezte valaki, miert adom el a kocsim…

    mivel van rajta valamennyi hitel meg, nem szeretnek semmilyen kotelezettseget hatrahagyni magam utan a meg meglevo rokonaim szamara…

    igy telnek a napok…

    nagydarab, kisportolt ferfi, es sirok, mint egy kisgyerek minden nap, ahol senki se lat…

    es egyre csak nezem a kepeket, es beszelek hozza, mintha itt lenne velem…

    azt is tudom, ez nem normalis, de ez erdekel a legkevesbe…

    nem tehetek senkinek szemrehanyast, csak magamnak…

    eletem kib…ott szerelme volt, es kepes voltam elbaltazni…

    mar a telefont sem veszi fel nekem…

    de szerencsere mar nincs sok hatra.

    koszonom, h. meghallgattatok…

     

    N.

  52. Sziasztok,

    Ki kell irjam magambol, ami bennem van. Eltelik lassan fel ev, hogy az az ember, akit a legjobban szerettem elhagyott, es a mai napig nem tudok tullepni rajta. Lenne lehetoseg, mert szerencsere az mindig van, az onbizalmammal, a kulsommel minden rendben van, de mit tegyek, ha egyszeruen rajta kivul nem erdekel senki…Probalkoztam, de nem megy, aki nem o, az nem kell. Hullamhegyek valtogatnak hullamvolgyeket az eletemben, de most lassan egy hete nagyon nagyon melyre sikerult keruljek, eleg zavaro gondolatokkal.

    Beszelgettem itt regebben mar par emberrel, Nyikita peldaul fantasztikus emberke, es azt gondoltam, hogy basszus, osszeszedtem magam, menni fog, a legnehezebb reszen mar tul vagyok, talpra allok. De nem…Sikerult a melyebbnel is melyebbre tennem magam megint csak…Gondolkoztam Th. hazon, Nap-Kor alapitvanyon, pszichiateren, de nem birom elszanni ra magam.

    N.

Írj megjegyzést