A kicsi most este rémülten rohant be.
Ő ment ki a lóhoz reggel is, meg most is, és a villanypásztort nem úgy találta, ahogy reggel hagyta.
Kimentem megnézni, és tényleg rövidebb.
Ki volt lazulva már napok óta, most meg sokkal rövidebb.
Valamelyik nap mondta a kicsi, hogy a szobájában az egyik matracát ledobta a földre, és amikor hazajött, fel volt téve az ágyra, és be volt ágyazva.
Kérdezte, hogy én voltam-e.
Mondtam, én biztos nem, be sem mentem a szobájukba.
A nagy meg vele volt, ő nem lehetett.
Letoltam a kicsit, hogy mindenfélét beképzel.
De múlt héten a folt, és most a villanypásztor nem képzelgés.
És tegnap a sok telefonhívás, mind szám nélkül.
Egyszer felvettem, nem szólt bele senki, a háttérben meg beszédet, és zenét hallottam.
Már nem tudom, mit higgyek.
Nem akarok a bolhából elefántot csinálni, de a gyerek nem hazudik.
Szerző:
