újra itt és ami azóta történt

Furcsa újra ez a rendszer. Kegyetlen távolodásban vagyok. Csak a munka, haza, már a gépet se kapcsolom be általában. Most is csak mert csúcs hogy bejött a rendszer. Fura, mikor eldöntöttem, hogy soha többet nem írok ide, mert minek, mert szar se olvas, szart se érdekel semmi, meg töröltem bejegyzéseimet és teljesen bezártam, pár nap múlva már a rendszer is haldoklott. (egyszer úgy láttam, mintha meg lenne újítva) Vagy az én gépemen nem volt ok, de a telefonon se, a munkahelyi gépen élt, de ott nem lóghatok itt (főleg mert minden takarásban, közben voltam az üzemorvosnál is, teljes csend) …öhm, aztán időközben már a pszichológusomhoz is nehezen megyek, minden hétvégén….mert hétközben csak lebegek. Szinte megtanultam az érzéstelen állapotot. Ki lehet fejleszteni és szinte rekordokat döntök meddig bírom tartani. Öhm, csak a szokásos. Munkahelyen a sok hülye ember, kedves vagyok, kitartok, ott muszáj mindenkivel kedvesen, meghallgatni, tűrni, de közben mérhetetlenül fáradt vagyok, alszok, nem alszok mindegy, minden reggel mint egy félhulla rohanok, este haza, kutyával gyaloglás km-erek, sokszor már este sötét van, közben már villognak az autók, így az agyam is villog – ezt utálom a korai sötétben és a télben, aztán főleg este már csak olvasok és fekszek, be nem kapcsolok semmit, emberi kapcsolatok zéró, nincs is hozzá energiám, hogy bárki emberi kapcsolatot hajtsak mikor általános tapasztalat, hogy nem vevő rám senki …. és igen, hát, hogy komolyan veszik e az embert, én is elgondolkoztam. A jó tetszik mindenkinek, ha valami nem stimm, arra nincs lájk, miért is lenne. A depressziós oldalamat minek is szeretni, nem is nagyon mutatom meg, nincs is kinek …. konkrétan SENKI NINCS.

AZTÁN MEG AHOGY A PSZICHOLÓGUSSAL MEGBESZÉLTEM, HOGYAN KEZDJEK EGY BESZÉLGETÉST, AKÁR CHAT-EN ( azt is nagyon utálom már!) , UTÁNA SIKERESEN SIKERÜLT TÖRÖLNÖM AZ ÖSSZES CHAT ALKALMAZÁST A TELEFONOMRÓL, VÉLETLEN SE LEGYEN KAPCSOLAT MÉG OTT SE. AMÚGY TÉNYLEG UTÁLOM. NA PERSZE AZT MEGGONDOLTAM, HOGY A 4-5 LEBLOKKOLT EMBERBŐL KIT, KETTŐT UNBLOKKOLTAM (bocs, ez ilyen angol-magyar mix így jött)  – EBBŐL EGYET  HIÁBA SZABADÍTOTTAM FEL, MÁR SEHOL SE TALÁLOK A FACEBOOK RENDSZERÉBEN.

HÁT SZÓVAL, CSAK A SZOKÁSOS. MELÓ, KUTYA, VERSEK, AMIK A SZART SE ÉRDEKLIK, MERT AMI DEPRESSZIÓS AZT OFF-OLJA MINDENKI, PERSZE NEM VESZIK KOMOLYAN, SE AZ AZ EGY KÉT BARÁT, RÉSZEMRŐL ANNYI SE, SE A SZÜLŐK KB SENKI – BÁR AZOKAT MESSZIRE KERÜLÖM, LEGUTÓBB IS NAGYON MÉLYRE ZUHANTAM ANYÁMTÓL. AMÚGY ÉN IS FOROGTAM MÁR ÚGY, HOGY MIT KÉNE TENNEM HOGY KOMOLYAN VEGYENEK … PL A SZÜLEIM VAGY BÁRKI AKINEK KICSIT IS SZÁMÍTOK, KB TERVEZTEM HOGY BE KÉNE KERÜLNÖM KÓRHÁZBA CSAK EGYSZERŰ KÍSÉRLETTEL. ( EZ ÍGY GYÓGYSZER MELLETT IS TÁN TÖK NORMÁLIS, HOGY MEGFORDUL BENNEM) DE A PSZICHOLÓGUS ÉSZHEZ TÉRÍTETT. Ő ÉRT, ÉS LÁTJA HA NAGY GÁZ VAN, VAGY AZT IS AHOGY A BESZÉLGETÉS ALATT VAGYOK. SZERENCSÉS VAGYOK VELE SZERINTEM. MOSTANSÁG NÉHA BEPRÓBÁLKOZOK, HÉTVÉGÉRE NÉHA RÁM TÖR, HOGY NEM MENNÉK, DE NEM ENGED LÓGNI, KIHAGYNI AKÁR EGY HETET IS. INKÁBB MEGBESZÉLJÜK OTT MI A SZITU EZZEL.

ASSZEM, IGEN, AZ EGYETLEN AKI MINDEN NEHÉZSÉG ELLENÉRE MELLETTEM VAN ÉS ELFOGADJA A SÖTÉT OLDALAMAT IS. MINDENESETRE LÁTJA ….

MERT AMIK ESZEMBE JUTOTTAK ITT-OTT BELEOLVASGATTAM, VOLT E VALAMI ITT, MIÓTA LELÉPTEM …. IGEN, AZT HISZEM AZ EMBEREK TÖBBSÉGE A DEPRESSZIÓT NEM AKARJA LÁTNI.

A LEBEGÉS PEDIG TÁVOLODÁS A ROSSZ ÉRZÉSEKTŐL … ELSŐSZÁMŰ FELADATOM: TUDATOSÍTSD HA BÁRMI FÁJ, NEM MEGY, ZÁRT LEBEGÉS VAN … VAGY PL, HOGY TELJESEN NORMÁLIS HA BÁNATOS VAGYOK AZÉRT MERT AZ EMBER AKINEK VÁGYOK A BARÁTSÁGÁRA, NEM FOGAD, Ő NEM AKARJA, SŐT IGNORÁL, NEM KOMMUNIKÁL VELEM, SZARIK RÁM MAGASRÓL ….

MERT HA SÍRUNK NEM AZÉRT SÍRUNK MERT VALAKI MEGÉRDEMLI E ( ÍGY MONDTAM: NEM FOGOK TÖBBÉ SÍRNI SENKI EMBERFIA MIATT, NEM ÉRDEMLI, SENKI!!!!!!!! EZ A HÉTEN FOGALMAZÓDOTT MEG) 

NEM, A SÍRÁS NEM EZÉRT, BÁNT AZ IGNORÁLÁS .. ÉS A BÁNAT … HA HAGYNÁM, DE NEM HAGYOM.

ASSZEM, SOKSZOR A PSZICHOLÓGUS ELŐTT IS JÁTSZOM AZ ERŐSET, DE Ő TUDOM, HOGY MÖGÉM LÁT, ÚGY AHOGY SENKI ROHADT EMBER EZEN A VILÁGON.

– cím nélkül a kávé mellől –

Csak szállok, lebegek az égben,
szívemben űr, érzéstelen kékben,
üres magasság, fenn felhők szállnak,
az érzések a lélek mélyén szótlanul hálnak.
Üres, hideg tekintettel meredek magam elé,
már nincs miért mozdulni az emberek felé,
ugrok és ott lenn a híd alatt megvárlak,
ha késlekedsz, addig engem a föld alá ásnak,
felettem varjú károg, sötét felhők szállnak,
már nem vagyok e létben, része ennek a világnak.

Vagy elég bátor? Hát, gyere utánam!

Vagy gyere, szólj hozzám, kiálts utánam,
ne hagyj zuhanni e földi magányban.
idelenn már nagyon elfáradtam,
átléptem és szótlan élek odaát egy másik világban.

 

SZENVEDTEM A KÁVÉ MELLETT, HOGY KIFEJEZZEM, MERT NEM BÍRTAM, DE MÉG ÍGY IS AZ ÉSZREVEHETETLENSÉG HATÁRÁT SÚROLOM, AHOGY MINDIG.

HIÁBA FESTETEM VÖRÖSRE TINCSENKÉNT A FÉL HAJAM, TELJESEN LÉNYEGTELEN.  NEKEM EZ OLYAN MINT MÁSNAK A TETKÓ. KÉKRE MÁR CSAK AZÉRT NEM FESTETHETEM, MERT A MUNKÁMBÓL BIZTOS KIVÁGNÁNAK. SZERINTEM. BARÁTAIM ETTŐL SE ÉS SEMMITŐL SE LESZNEK, AZ EMAILRE MINDENKI SZARIK VÁLASZOLNI, STB, SOROLHATNÁM.

ÚGYHOGY OLVASOK ÉS MELÓZOK ÉS LÉTEZEK A MAGAM NYOMASZTÓ CSENDJÉBEN NAPRÓL NAPRA. LÁTHATATLANUL.

Szerző:

Belépett: 2 hét

intro86

Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 162Regisztráció: 24-05-2018

7 gondolat erről: “újra itt és ami azóta történt”

  1. Köszi, Kleó, a biztatást 🙂 , de eszembe se jutna kiadatni. Régebben mondták már többen amúgy, de ehhez kell:: 1. önbizalom, 2. kiadni a kezemből amiket írok, akkor már bizalom is 3. kolléganőm nem az a típus akinek bármit kiadnék magamról, 4. mást nem tudok, aki ilyenben segíthetne. Persze, igen, az összeköttetés, sose árt … amiket leírtam a kapcsolatokról, hiányukról, zavarokról, úgy tűnök mint akinek bármi összeköttetése lenne? 5. kapcsolatok 0 . Régen próbálkoztam kiadókkal, de miután elmondták mik a feltételek, hogy működik, full feladtam. Akkoriban még másféleképpen írtam. Más voltam mint ma, csupán ennyi az oka 🙂 Amilyen verseket jelenleg írok, a munkahelyi közegemben jobb takarásban hagyni, nagyon óvatos vagyok. Bakker, a világgal sincs kapcsolatom, nemhogy mással, és amúgy meg a depis verseknek nincs olvasója – mondom én 🙂 a kávé melletti pénteki, kínlódós, túl sok volt már a lebegés … mármint, ki kíváncsi a sötétségre? az átlag normál ember biztos nem. (hm, persze a drága jó József Attila is, sokak kedvence lett 🙂 , persze az emberek egy része, mi, tán kicsit olyan lélektársnak is érezhetjük) … de ő más, mondom én. ezt most írtam, bemásolom ide, kicsit be akartam olvasni a világnak /// amit leírtam, tapasztalat és már kikívánkozott :  

    Beszélj! Mondd, miért?

    Miért? Miért csak a jót, a közelséget lehet észrevenni?
    Miért kell a sötét, távoli oldalamnak láthatatlan a periférián heverni?
    A jó, a közeledés, a jó üzenet látható,
    darabokra marcangol az észrevehetetlen depresszió.
    Az átlag ember nem látja, nem akarja látni,
    mi a másikban sötét, s ha nem lebeg, kezd fájni.
    Miért kell a sötétnek, a magánynak parkolópályán állni?
    Sokszor az észrevehetetlenség, az ignorálás kezd fájni,
    mert csak a jó, csak a jó és a fényes érdemel lájkot,
    miért olyan nehéz elfogadni az emberben a boldogtalanságot?
    Miért nem tudsz elfogadni a sötétségemmel egyben,
    miért kell a kapcsolatokért ennyire tepernem?
    Nem értesz, nem érted, néha miért fáradok bele ebbe a világba,
    és miért vágyok néha egyenesen a halálba.
    Ez a világ számomra az örök magány nagy és üres tanyája,
    lelkem és szemem téged keres de tudom mindhiába,
    kérdés, merek e rád nézni s te olvasol e rólam,
    elfogadsz e a sötétségbe húzó örvénylő folyómmal?
    KÉRDÉS, LÁTSZ E IGAZÁN? VAGY CSAK A JÓ RÉSZEM ÉRDEMEL LÁJKOT?
    EGY RÉSZEM ÍGY MEGTAGADOD, MEGTAGADOD A SÖTÉT VALÓSÁGOT.

  2. Köszi.

    Majd akkor jövök, ha nem érzem úgy utána, hogy rögtön törölnöm kéne // amúgy próbáltam néha, de tényleg eltűnt az oldal, nem működött, még a napokban sem, legalábbis itt az én gépemen, mert máshol bejött, ma már telefonon is, ezért próbálkoztam újra // …hétközben jó ideje be se kapcsolom a gépet, este érek haza, tv, olvasok és alszok. Azért hogy ugyanolyan hullán újrakezdjem másnap…és pénteken esetleg ha már sok a lebegés, valami címtelen verset összeeszkábálok a kávé mellett. Az ebédszünet a legnormálisabb időszak. akkor magam lehetek a gondolataimmal és az érzéseimmel. kolléganő, aki pörög mint a franc, non stop, rég látom, totál munkamániás, elmegy szabadságra pl egy napra de emailezgetünk, meg a rengeteg ember néha már sok .. mármint távoli, érzéstelen, monoton, robotszerű. ennél már csak az jobb, mikor kolléganő – és elég gyakran – újságban gyászhíreket néz, meg a halál a témája, meg akikkel beszélget ott olvasók, rengeteg rákos beteg … én meg küzdök a magam sötétségével ebben a közegben. szótlan.

  3. Én is kétségbe tudok esni attól, hogy ha nem működik a Búra… De nem akarok követelőzni, azt tudni kell, hogy ezt önkéntes alapon csinálja mindenki. Örüljünk, hogy van.

    Ismerem azt az érzést, hogy másnap reggel ugyanolyan hulla vagy. Pedig én mindennap reménykedek, hogy jobb lesz. Ma pl. sokat írtam, ez jó, viszont nem csináltam a feladataimat, amik nyomasztanak, ez gáz. Hónapok (sőt évek) óta folyton megírom, hogy a listám nem pipálódik a fejemben, ez már röhej.  Miközben anyaként is helyt kell állnom úgy ahogy.

    Milyen munkád van? (csak nagyvonalakban, ha nem akarod lebuktatni magad)

Írj megjegyzést