új szemszögből?

Hm.


Most a flörtölést elhanyagoltuk – gondolom azért, mert ha flörtöl az ember, akkor ninvcs helye a zokogásnak, és várható volt, hogy kicsit kiborulok.


Tehát stílszerűen, smink nélkül, melegítőnadrágban jelentem meg. ((mennyire más dinamika, mint az első két ülés!! 🙂


elmondtam, mitn szeretnék:


15 perc nyafogás a munkahelyemről, 15 perc arról, hogy hogyan vagyok éppen otthon, és a fennmaradó időben : stratégiaalkotás – hogyan tovább, hogy kicsit jobban legyek…


hm.


bár erre az utóbbira helyeződött a hangsúly, s arra, hogy talán tényleg váltanom kéne munkahelyet, hogy a legjobb magamat tudjam nyújtani, igazából most, hogy hazajöttem, már egy kicsit képes vagyok arra is, hogy kicsit kedvezőbb színben lássam az egészet, és inkább kitartsak  itt egy egész évig és majd utána váltsak.


még ez is lehetséges.


de mondjuk tegnap is totál szarul aludtam, xanax-szal, és egész éjjel csa kezen a szerencsétlen gyereken gondolkodtam, akinek majdnem betört az orra tegnap.


persze, ha úgy döntök, hogy maradok, akkor nem a rosszat fogom keresni mindenben.


mert most azt csinálom. a kákán is csomót keresek. és legszívesebben csak menekülnék, már holnap.


 

Szerző:

Belépett: 4 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 2010. 10. 31.

2 gondolat erről: “új szemszögből?”

  1. És mondjuk rohadtul fázom a havi csoportülésektől. rettentően ne mkívánom. mert a főnöknőm vezeti, és őrá éppen rá sem tudok nézni.

    lehet, jókor ment el szabadságra, és mire visszajön, megenyhülök az irányában.

    azt is mondtam, hogy félretettem már pénzt, hogy egyetemre menjek. nem rajongott az ötlettől…

    lehet, hogy nem kellene egyetemre mennem ,hanem szépen megvárni, hogy a mostani munkahelyem mit hoz ki belőlem??

    meglátjuk…

    jó volt bőgni egyet. most iszonyú fáradt vagyok. dőlök ágyamba.

    mintha kicsit könnyebben lennék.

     

  2. Azt nem kimondottan részleteztem, hogy nem tisztelem a főnöknőmet. és hogy úgy érzem, hogy nem dolgozik rendesen, nem teszi oda magát. volna erre egy csomó bizonyítékom, de már én magam is éreztem, hogy erről most nem kéne meggyőznöm a helyes pszichológus pasimat. 🙂

    ha menni akarok, úgyis megyek. ha meg mégis maradok, akkor maradok.

    alternatív gondolatként esetleg elgondolhatnám, hogy mégis rendesen dolgozik. Bizalmat szavazni neki. Elvégre cikkeket fogunk olvansi a havi összejöveteleken… és ez baromi jó!!

    megjegyzem, most azon is gondolkodm, hogy nehéz belátni ,de be kell látnom, hogy elég rosszul tűröm a stresszt. az is igaz, hogy a hosszútávú stresszt viszont meg lehet, ohgy jól tűröm. általában végül jól szoktam kijönni a dolgokból.

    de hamar formálok ítéletet, és hajlamos vagyok bepánikolni.

    hm.

    Jó, hogy újra van egy hosszútávú pszichológusom. Érzem, hogy valaki vigyáz rám, és hogy szükségem van erre. és azt is érzem, hogy nagyon jól fogunk tudni együtt dolgozni.

     

Írj megjegyzést