tudom, hogy minden szülő aggódik a gyerekéért, de bennem ez túlzott és beteges.
4 éves korában majdnem elveszítettem a nagyot.
strandon voltunk 6-an a családból.
a kicsi még csak 1 éves volt, otthon hagytuk a dédivel.
mi elmentünk úszni, a gyerekkel az apja a pancsolóban maradt.
nagy tömeg volt, és a gyerek egyszer csak eltűnt.
nekem rossz érzésem támadt, visszamentem a pancsolóhoz, de akkor már sehol nem volt a gyerek.
rohantam a medencékhez, hátha beleesett valamelyikbe, de semmi.
azon a strandon van egy viszonylag nagy mesterséges tó, ami fokozatosan mélyül, a végén 3 méter mély.
anyám azt javasolta,hogy menjünk el arra is.
őrülten rohangáltam,közben bőgtem, és a gyerek nevét ordítottam.
aztán megláttam, ahogy kézenfogva jön az úszómesterrel, és egy fiatalemberrel.
kiderült, hogy beleesett a 3 méteres tóba, és a fiatalember utánaugrott.
a mai napig nem tudtam túltenni magam rajta.
sokszor arról álmodok, hogy a víz alatt van, és én nem érem el.
12 éve történt, de nekem olyan,mintha tegnap történt volna.
azóta sem merem kiengedni egyedül a strandra, pedig 2 évig vízilabdázott, és nagyon jól úszik.
soha nem fogom elfelejteni, amit a fiatalember tett.
életem végéig hálás vagyok neki.
húú, nem könnyű erről írni
Szerző:
