Túlélni egy depressziós rohamot

Milyen ötletek vannak arra az alkalomra, amikor a depressziós roham olyan erős, hogy mozdíthatatlanná tesz, miközben elképesztő feszültséget okoz, öngyülöletet generál, és a totális reménytelenségbe taszít ?

(A sorrend felcserélhető, kivéve az utolsót)

 

• sport

• szex

• alkotás

• rendrakás

• lista írása a teendőkről

• nyelvtanulás (olvasás franciául)

• legalább egy nyomasztó feladat elvégzése

• játék a gyerekekkel

• telefonhívás barátoknak, programszervezés, buli

• marihuana (vagy alkohol, az mondjuk legális)

• írás

• önkéntes munka rászorulók megsegítésére

• imádkozás

• illatos, forró fürdő (hajmosás, egyéb testábolás, szépítkezés)

• az orvos szerint leginkább az antidepresszáns jó, ha nem elég felemeljük az adagot, ha továbbra sem jó gyógyszert váltunk, addig meg befekszünk kórházba

• ugrás a nyolcadik emeleti erkélyről

 

 

Melyikkel kezdjem ? Nyilván az utolsó a leghatékonyabb, olyan értelemben, hogy biztosan feloldja a problémát egy életre, illetve ráterheli a fájdalmat a hozzátartozókra. Önzőség, de megnyugtató a tudat, hogy ez is ott van, mint végső megoldás. De mondjuk ha ezzel kezdem, akkor a többi megoldásnak már esélye sincs hatékonynak lenni. Viszont a többinél meg ott a veszély, hogy csak ideiglenes lesz az enyhülés. És minden egyes kudarc után még mélyebb a fájdalom, az öngyűlölet, a reménytelenség érzés. « Ez sem jött be ». Azért vegyük őket sorba :

 

sport :

Kéne, de nem teszem, egy ideig csináltam, aztán nem, mindig olyan eröltetettnek tünt, és végletekig csodálom vagy irigylem (hangulattól függően) azokat, akiknek működik, akik lefogytak, akik csinosak, akik a testüket nem ellenségnek tekintik, vagy csak kibékültek vele, akik nem zabálnak folyton kényszeresen, mint én. De most nem megy a sport, mert fáj a bokám, meg nincs rá időm, meg mihez is kezdjek, hullahopp ? Nincs elég hely, ha odajön a kicsi, félek hogy fejbecsapom. Hasizom ? Azt unom. BoxÍ ? Az hangos. Futás ? Egyedül ? De most fáradt vagyok, aludni akarok. Illetve aludni nem tudok, mert feszült vagyok, meg « dolgom van », csak fekszem az ágyban.

 

szex :

Ez nehéz ügy, nem csak rajtam múlik, egyedül nem tudom, mert nincs lehetőségem egyedül maradni (hétvége van, itt vannak a gyerekek), partnerrel nem jó, már régóta, nem akarom mindenért őt hibáztatni, de mindent magamra sem vehetek folyton. Most az új gyógyszerrel ezt biztos romlott. Egyedül pedig szomorú, felhívja a figyelmemet arra, hogy ez egy olyan dolog, amivel mindig gondom volt, a magányba taszít.

 

alkotás :

Mit alkossak ? Hónapok óta nem festek, rajzolok, a holmaim szanaszét, nem is tudom, honnan szedjem elő a rajzpapírokat, és hol álljak neki, úgy hogy a gyerekek ne zavarjanak, ne akarjanak belemászni, megkostólni a festéket, stb. Az írás is alkotás, de arra is nehezen szánom rá magam. A félbehagyott papírmasé szobor is vár, meg a képregény a titkos témáról, amit úgysem tudok megmutatni senkinek. És a tudományos mandala. De mind ezek értelmetlen dolgok, nincs tehetségem, nem tudom magam megmutatni, úgysem érdekel senkit. És ez időpocsékolás, pótcselekvés, ahelyett, hogy pénzt keresnék. Pedig valaha művészet-terapeuta akartam lenni, kezdhetném magammal a terápiázást.

 

rendrakás :

Reménytelen, maga alá temet minden, azt sem tudom hol kezdjem, és mire valamennyire elkészülök, a gyerekek úgyis megint szétszednek mindent. A káosz elsősorban a fejemben van, és az vetül ki a külvilágomra.

 

lista írása :

Ez valamennyire segít, hogy legalább átlássam a teendőimet, de nem állok neki, mert a füzet, amibe a listát akarom írni, az elintézendő papírhalom alatt van. Röhej. (Mármint az indok.)

 

nyelvtanulás :

Hmm, ez nem csak művelődési értelemben lenne jó, de az egész karrierépítésemet meglökhetné, ha legalább keresnék álláshirdetéseket, és megpróbálnék motivációs levelet írni rájuk, de még ahhoz sincs önbizalmam, hogy rákeressek neten a lehetőségekre. 9 éve vagyok itt, már nincs mire hivatkoznom. Elbasztam. Ezt is.

 

legalább egy nyomasztó feladat elvégzése :

De melyikkel kezdjem ? Ez is egy dilemma, a dolog a döntésképtelenségnél megáll.

 

játék a gyerekekkel :

Most éppen ebédet kéne nekik csinálnom, meg kiszednem a kicsit a kakából, megint egyedül vagyok velük, és anyai mivoltomban szégyent vallok. Pedig akartam velük só-liszt gyurmát csinálni, mert érdeklődtek iránta pár napja.

 

telefonhívás barátoknak :

Vannak még barátaim ? Nem unnak még ? Annyi programot lemondtam, számítanak még rám ? Van erőm elmenni valahova normális kinézettel ? Azaz megmosott hajjal, normális ruhában. Van normális ruhám ? Mikor vegyek ? Ha a párom nem tud hazaérni időben, nem tudok elmenni, mert a gyerekekkel kell lennem. És másnap reggel nagyon fáradt leszek. Pedig akár egy kiállítást is megnézhetnék. Vagy moziban egy komolytalan, de látványos filmet. Pl. Han Solo sztorija.

 

marihuana :

Mit mondjak ? Az alkoholizmus hozzáférhetőbb. Csak tűzoltás, nem ? Vagy bio antidepresszáns ?

 

írás :

Most épp írok, bár nincs időm írni, mást kéne csinálnom. Folyton be van szabályozva az életem, mint családanya, mint dolgozó (munkakereső) állandó megfelelési kényszer ez.

 

önkéntes munka :

Nem rossz ötlet, de merre induljak el ? Kellek én valahova ? Van erőm valahova elmenni ? Másokkal foglalkozni ? És megint csak a pénzkeresés marad ki. Miből lesz nekem önállóságom ? Nyugdíjam ? 41 éves vagyok és még gyakorlatilag útkereső kezdő. Ez nagyon nyomasztó.

 

imádkozás :

Furcsa ez. Nem megy. Nem közeledek Isten felé, pedig próbálkozom. Időnként. Nem találtam még olyan közösséget, akikkel teljesen azonos lehetek. Félazonossággal meg hipokritának érezném magam. Legyek egyedül megint ? Alapítsak vallást ? Vagy kussoljak, mert így nem hallom meg Istent ? De az agyam egy folyamatos pörgés. És van olyan vallási lét körülöttem, ami idegesít. Ezt az érzést is utálom, szégyellem, menekülnék előle, de hova ?

 

illatos, forró fürdő :

Jó ötlet, ha van rá időm. Venni kell fürdőgolyót. Utána pedig be kell krémeznem a bőrömet, mert túl száraz lesz. De ez sok idő, lusta vagyok hozzá. És ha a gyerekek itthon vannak, ők is be akarnak mászni a kádba.

 

antidepresszáns :

Most szedek egy újat, ez már az ötödik hat év alatt, nem jó, rosszul vagyok tőle, abba fogom hagyni. De félek ezt megbeszélni a pszichiáterrel, azt fogja gondolni, hogy hisztizek, vagy rábeszél egy másikra. Utálom, hogy gyógyszert kell szednem, kudarcnak érzem.

 

ugrás :

Nincs mit mondanom. Nem fogom megtenni. Boldogtalanságra vagyok ítélve. Vagy van még remény ? Az ugrás után már nem lenne. És itt vannak a gyerekeim.