Túl sok

Introvertált vagyok, HSP (highly sensitive person – persze ez csak egy ilyen netes tesztből tudom, de annyira rám illik, hogy annak tekintem magam), és majdnem depressziós. És egy csomó minden túl sok. Az ingerek amik érnek, azok főleg. 

Sokkal de sokkal többet szeretnék itthon lenni egyedül. Annyira kevésnek érzem az ún. én-időt, hogy minden percet megbecsülök amikor nincsenek úgy körülöttem emberek, még a suliba való villamosozás is azért esik jól, mert (jellemzően) békén hagynak.

A hetet úgy indítottam, hogy magam alatt voltam a cica betegsége miatt, erre rájött az, hogy a melóhelyemen túlzás nélkül 7-8 féle dolog lett egyszerre sürgős, aztán kiderült, hogy elrontottam valamint, és délután még jött az egyik kolléga egy olyan hírrel, hogy padlót fogtam tőle. Ki kellett mennem a levegőre pár percre, mert úgy éreztem, rosszul leszek az idegességtől. A zsigereimben éreztem, hogy ez az egész nekem túl sok. 

A reakcióm ilyenkor mindig az, hogy el akarok menekülni. A jelenlegi munkahelyemen kb. 9 hónapja vagyok, de a jó ég tudja hányszor akartam már felmondani… legutóbb tegnap.

Nem tudom eldönteni, hogy a munkahelyemmel van bajom vagy saját magammal…. hónapok óta nem tudom eldönteni, csak őrlődöm. De ennyire még egy munkahelyem sem viselt meg. Nyilvánvalóan ennek sok köze van a lelkiállapotomhoz. Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Az előző melóhelyemen (ahová még most is rendszeresen visszaálmodom magam, egyfajta alma mater lett nekem) is voltak már gondjaim magammal, pl. a dühkitöréseimmel, és ma már más a szitu(b6 vitamin!), mégis mennyire más volt ott… akármilyen jól keresek is itt, soha nem fogom magamat jól érezni. A baj az, hogy a munkahely váltás gondolatától is bűntudatom van, amiért nem becsülöm meg magam eléggé; ráadásul ott van az, hogy ha magammal van bajom, akkor kár itthagyni ezt a helyet, mert magamat és a gondjaimat viszem tovább… és paff, a csapda bezárult. Képtelen vagyok dönteni. 

Szerző:

Belépett: 7 év

oida

Blog kommentek: 1021Blog bejegyzések: 32Regisztráció: 2015. 12. 29.

Írj megjegyzést

Túl sok?

azon tűnődök, vajon túl sokat akarok az élettől?
én nagyon tudok szeretni, és mindig csak arra vágytam, ha engem is szeretnének.
de ez mindig csak ideig-óráig működött.
most már feladtam.
nem érdekel az sem, ha soha többet nem érezhetem azt, hogy szeretnek.
azt, hogy engem is lehet szeretni.

Szerző:

Belépett: 4 év

memphisgirl

Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 2010. 08. 10.

3 gondolat erről: “Túl sok?”

Írj megjegyzést

Túl sok

nem.
ezt egyszerűen nem bírom leírni.
kész vagyok.
a fiúknak azt hazudom, hogy a sok fizetnivaló miatt bőgök.
a férjem azt mondta,hogy nem gáz.
beszélt több hozzáértővel is, és azt mondták, hogy van ellenszere.
de ezt borzasztó volt hallani.
őrület ez az egész.
totálkáros vagyok.
egyszerűen nem tudok mit mondani.
mit írni.
és már nincs stresszoldó módszerem,
mert nem akarom vissza.
ránézek, és bőgök
idejön és vigasztal, hogy ne sírjak a csekkek miatt
nem bírom ki
ez már túl sok
most már tényleg
gyűlölöm ezt a sz*r életemet

Szerző:

Belépett: 4 év

memphisgirl

Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 2010. 08. 10.

Írj megjegyzést

Túl sok :(

Ha valaki ronda, az egy dolog.
Ha még buta is, az már gáz.
De ha ronda, buta, és még rosszindulatú is, az már mindennek a teteje.
Nagyfiammal beültünk a szobámba, mert dobolni akart.
Én adtam neki a zenéket a sz.gépről, ő meg dobolt rá.
Összevissza kalimpált, de nagyon aranyos volt.
F. benyit, hogy hol van a tv távkapcsolója.
mondtuk, hogy nem tudjuk.
Elkezdi a szokásos káromkodását, és ránkcsapja az ajtót.
Éreztem, hogy ezzel még nincs vége.
Egyszer jön a kicsi, hogy ez a marha rátette a nagy bekapcsolt, és kinyitott laptopjára azt a rohadt müzlistálat, amit bent felejtett, utána meg lecsapta a laptop tetejét.
Na, nekem sem kellett több.
Leordítottam a fejét, hogy mit képzel, hogy merészel a gyerek dolgaihoz nyúlni.
Vonogatta a vállát.
nagyon ordítottam vele, a fiammal együtt.
Hála Istennek, nem lett a gépnek semmi baja, de ezzel az erővel lehetett volna.
Most megmondtam neki, hogy ez volt az utolsó, hogy a mi dolgainkhoz egyáltalán hozzányúlt, mert még egy ilyen és húzzon el a franca.
Máskor ugatni szokott, most meg nem szólt semmit.
Szerintem érzi, hogy nagyon túllőtt a célon.
Valamit nem értek.
Ha tudjátok a választ, légyszi írjátok le, mert én már azt sem tudom, mit gondoljak.
Miért van az, hogy ha beteg vagyok, akkor tök normális, amúgy meg egy aljas szemétláda.
Egyszerűen nem látom a logikát ebben az egészben.
Remélem most boldog, hogy fel tudott idegesíteni nem kicsit.
Szomorú vagyok, hogy ha van egy kis örömünk, ő azt is tönkreteszi.
Így is itt van a Nevi ügy, még azon sem tettem túl magam.
Ez már sok.
Tényleg nagyon sok.

Szerző:

Belépett: 4 év

memphisgirl

Blog kommentek: 1857Blog bejegyzések: 507Regisztráció: 2010. 08. 10.

Írj megjegyzést