Történetem 27

Egyre nehezebben megy a Tündérhegyről való leválás. Egyre jobban fáj már fizikailag is. Hogy Ricsiről ne is beszéljek (ápoló Th-n)… Még mindig nem tudom (akarom) túltenni magam rajta…Hiányzik. Mély nyomot hagyott bennem a kedvessége, a beszólásai, a nyugtatgatásai, a közvetlensége… (Kincsem, Jó napot! Mizu?, nyugi, nyugodalmas jó éjszakát, fel a fejjel…) A szó konkrét értelmében szenvedek. A hiányuk szinte már fizikai fájdalmat okoz a mellkasomban. A lelkemben. Egyedül csak Kinga tartja bennem a lelket (volt Th-s lány, még bent ismertem meg). Meg ti, a búrás közösség. Nélkületek már nem hiszem, hogy itt lennék. Köszönöm nektek! 

Szerző:

Belépett: 2 hónap

csilla96

Blog kommentek: 515Blog bejegyzések: 33Regisztráció: 01-02-2017

1 gondolat erről: “Történetem 27”

  1. Szia neharagudj hogy ide irok de megszeretnem kerdezni hogy vagy .?

    Nyugodj meg fel a fejjel, a rossz napok utan csakis jo johet ,kitartást neked és lásd meg probald meg az életben a csodakat az apro jeleket megfigyelni ha gondolod es szeretnel valakivel beszelgetni irj nyugodtam nyugalmas északat ☺

Írj megjegyzést