Az élet vizén egy magányos csónak
Ez az ami engem álomba ringat
Ha nem jön álom a szememre
Mert folyton te jársz a fejembe
De nem menekülök el
Hiába is akarod
Hiba volt lehet
De akkor most már takarodj!
Cipelem a sorsomat
A múlt körbeölel
Levetném láncaimat
Mert már nem bírom el.
Kiáltok, halld meg kérlek
Irántad sóvárgok testileg-lelkileg
De lassan belefulladok
Lassan megfulladok
És eltűnök
Megszűnök
Létezni…
„megjelentek,aztán eltüntök
álmaimban képletekben jelentkeztek
téveszméimbe temetkeztek
hallott atyám képébe feledkeztek
esedeztek bocsánatért
az első,ki önmagát akasztotta
a második,ki más húsát falatozta
a harmadik életét hadakozta a negyedikkel
az ötödik nem menekülhetett
és a hatodik,túl volt a pszichózis skáláján
így lettem hetedikké,az Isten ábráján
várom már,várom
hogy felszolgáljanak az ördög tálcáján
légiók lakoznak testemben
hangok költöztek fejembe
testvér,sosem lennék a helyedbe
de mégis be vagyok zárva a lelkedbe
ahogy mondanád,méregként élünk együtt
ráadásul ő velük,ebben az életnek nevezett foszlányban.”
Elsősorban nem jó és rossz véleményt várok hanem amolyan lélek elemzést ha van kedvetek,mindent jó szemmel nézek:D
