vegyes

A csütörtöki viharban sok kukorica meg- ill. kidőlt. De egy közülük sajnos kitört. Akkor kikaróztam őket, mert még csak épphogy látszódtak terméskezdeményeik, a csövek csúcshajtásai. Azon az egy törött kukoricán sokkal jobban látszott a vízveszteség, mint a többin. Gondoltam kihúzom akkor a földből, mert már úgyse lesz belőle semmi. De ma, amikor kimentem egy kicsi kerti sétára, a növényt megpillantva, ahogy ott hevert félig összeszáradtan az életerős tábla mellett, összeszorult a szívem, és majdnem megsirattam. Neki is volt már egy kukoricája, amit nekünk akart volna szeretettel adni, de sajnos ezt ő már nem tehette meg.  Beszéltem a „lelkéhez”, hogy ő is ugyanazt a termést produkálta, mint amit a többiek.