Változások

mindig is utáltam a változásokat
félek tőlük
most elkövetkezett,amitől mindig is féltem
Anya elhatározta,hogy május után nem dolgozik többé bent az irodában
lesz egy vidéki munka, oda eljárogat, és ennyi
nagyon bőgtem,amikor ezt megtudtam
tudom,hogy jobb lesz neki
tényleg nagyon sok idegileg,ami az irodában van
sokszor féltem is
és tényleg jobb lesz így neki
nem szabadna önző módon csak magamra gondolni, de nagyon rossz lesz, hogy az asztala üres lesz, ahogy megyek be
senki nem fog mögötte ülni
napközben bármi bajom van,hozzá szaladok
mindig megvéd,és kiáll mellettem, ha pl. a nagynéném gonoszkodik velem
bármilyen, szó szerint bármilyen problémával fordulhatok hozzá
jó,tudom, ez ezután is így lesz, hiszen nem lakunk messze egymástól, és hazafelé be tudok menni hozzá, de akkor is
minden más lesz
a munkával kapcsolatban is lesznek változások
félek attól is, mi lesz,ha nem tudok majd úgy teljesíteni,ahogy most?
most tényleg jól megy
nem nagyon hibázok hibázok,ha mégis,észreveszem,és kijavítom
kérdezte a Tesóm,h miért sírok,konkrétan mi fog megváltozni, amikor minden nap bemehetek Anyához?
nem tudtam rá értelmes magyarázatot adni
mert most jól érzem így magam, és minden megváltozik
persze tudom,hogy Anyának jobb lesz így,és ez így van jól
csak most úgy érzem magam,ahogy már nagyon sokszor régen
visszatért ez az átkozott érzés
egyedül hánykolódok a bizonytalanság óceánján
bár a tesóm biztosított róla,hogy szeret,meg minden,és ez tök jó érzés volt, de mégis előtört belőlem a régi énem
persze nem olyan szinten,mint régen, csak jelezte,hogy „itt vagyok ám, nehogy azt hidd,hogy végleg megszabadultál tőlem, a háttérben rejtőzök,és arra várok,hogy kitörhessek”
de ezt nem fogom megengedni neki soha többet, legalábbis remélem
szóval most megint itt van az a kis béna,hülye csaj,aki fél, sír, és semmire nem jó, mert a gondolatai és az érzései éppen olyan idióták,mint ő maga