valóság vágyak

A vágyaim és a valóság között olyan összeférhetetlenség van, amit nem tudok feloldani. Úgy érzem a hétköznapi valóság nem nekem való. Nem vagyok életképes magyarul, na. Néha ábrándozom valami ideális, nekem való életről, de ilyen ebben a világban nem létezik. Csak kapkodok egy-egy jó pillanat után, ami a következőben már szertefoszlik. Ahogy telik az idő úgy érzem egyre jobban, hogy meg kéne barátkoznom ezzel a valósággal, változó, hogy gyerekesnek vagy gyengének érzem magam azért, mert nem tudok. Ilyenkor apróságokon is kiborulok, elszomorodom. Vagy félek a jövőtől. Amit irányítani, kontrollálni kéne. Nekem meg kicsúszik a kezeim közül.