Free Tibet!
Hol van ilyenkor az aki nincs itt? Hülye kérdések órája, sportmelltartók évszaka, köcsög évszakok évtizede. És a többi. Nem is tudom mit kéne most mondani. Nincs az a mondat aminek itt most helye van. Elfogytak a fények a szemközti lombokról, kevésbé drámaian fogalmazva: beesteledett. Az egyetlen esemény ez, úgyhogy nem szabad félvállról venni. Jó is volna most valamilyen primitív törzs megbecsült tagjának lenni, és egy benga lótuszlevél mögé bújva halálosan parázni attól, hogy a gézengúz istenségek odafent biztosan egyszer s mindenkorra bemázolták ilyen sűrű feketére az égboltot. Persze ez nem kívánságműsor, nem jön el értem ma sem a Dévényi Tibi bácsi, hogy egy gyanúsan törleszkedő vigyor kíséretében megérdeklődje, hogy a kis lelkem David Hasselhoffal lenne kiengesztelhető, vagy esetleg valami egészen mással. Csak a tuják meg a megélhetési alkeszok duruzsolnak az ablak alatt, ezzel kell beérni. Én meg ülök itt miami népi viseletben, és nem tudom mire vélni a dolgokat. Nagyjából egyiket sem. Tróger április. Persze a márciusról is épp ezt gondoltam, mentségemre szóljon, nem tudhattam, hogy megint csak rosszabb lesz. Ha járnék én is kerámiaszakkörre mint a többség, legalább lelkiismeret furdalás nélkül köcsögözhetnék, de nem vagyok elég elhivatott ehhez sem. Szóval stikában szidom csak a rohadt kurva eget, nehogy véletlenül valakinek miattam rossz napja legyen. Túl sokat nézhettem annak idején a Medicopter 117-et, ebből fakadhat ez a cirádás önfeláldozási kényszer. Nem kétséges, hogy a televízió végzetesen megbuzerálja a fiatalok pszichéjét.
Ez a kitartóan kellemetlenkedő nyugtalanság mindenesetre a frászt hozza rám. Olybá tűnik még egy magam fajta semmirekellőnek is okoz némi zavart az elméjében, hogy fikarcnyi esélye sincs beteljesíteni bármit is, és ez őszintén szólva enyhén meglepő. De erről is csak az évszak tehet. Van valami a levegőben ami nem rest szünet nélkül baszogatni. De hiába minden baszogatás ha az összes nagy nehezen életbe rúgott cselekvés vagy cselekmény végeredménye ugyanaz. Ezért tud olyan fenemód szexi és csábító lenni a tétlenség, mert nem árul zsákbamacskát, igaz, hogy egyebet sem. De legalább világos és érthető a folyamat, jobban mondva annak a hiánya. Kár, hogy amíg csak az ember lélegzik, képtelen lesz ennyivel beérni, hacsak nem tibeti szerzetes, vagy egyéb hasonló állatfajhoz tartozó életforma. Szóval tűrni kell, ahogyan általában, esetleg tibeti szerzetessé változni, bár van némi kétségem afelől, hogy utóbbi egyáltalán lehetséges. Ez az örök szkepticizmus is milyen fárasztó, most már tudom mit érezhet a Vágó István. Ezentúl okafogyottá válik meglepődnöm ha meglátom a fancsali képét. Bizony, a kvízmesterek élete nem csak játék és mese. Mennyi mindenre megtanít az élet miközben kilopja a zsebedből az esti fröccsre tartogatott kevéske aprót is! Megannyi hála és köszönet, mondaná egy kevésbé huzatos galaxisban a tibeti szerzetes akivé változtam az elégséges vacsora után.