úton vagyok…

 

p { margin-bottom: 0.21cm; }

 

2004 – beíratkozom tangó tanfolyamra, majd heti háromszor járok tangózni – és várom, hogy valaki belémbotoljon!

2005 április – apával megismerkedtem egy tangó esten Budapesten – 40 éves voltam.

2005 novembertől Budapesten együttéltünk az én lakásomban.

2006 február – elhagyom Magyarországot, anyagi biztosítékok fejében feladom a köztisztviselői állásomat – kiürítem a lakásomat, teherautóra pakoljuk minden cuccomat, és a kedvesemhez  költözöm. Három hét múlva, márciusban Norvégiába költözünk, mivel a kedvesem ott kap munkát

 

Otthon vagyok, ismerkedem az országgal, és főleg babavárással vagyok elfoglalva – bújom az internetet, hogyan lehetnék terhes… – tornázni járok, és főzőcskézem otthon.

Először a turistanegyedben lakunk egy gyönyörű kis lakásban, majd újdonsült barátainktól bérlünk egy gyönyörű, 3 szobás, nagybalkonos lakást – 3 hónap múlva új albérletbe költözünk, Olso igazi „elit” negyedébe – ami olyan fogalom Osloban, mint kb. Rózsadomb Budapesten.

 

Internetes csajok javaslatára végre eljutok egy jó endokrinológushoz, aki 2006 novembertől inzulinrezisztenciámra gyógyszert ad –  Meforalt elkezdem szedni.

2007 eleje  – terhes vagyok! 🙂

 

norvég nyelvkurzusra kezdek járni terhesen

 

2007 nyara – esküvő, gyönyörű pocakos kismama vagyok! 🙂

2007 ősze  – megszületik a kisfiunk 🙂

 

2008 tavasz  – egy felújítandó lakást veszünk, maradva Oslo leggyönyörűbb negyedében, nem messze az albérletünktől. Nagyon boldogok vagyunk.

2008 nyár – eldöntjük, hogy Norvégiában maradunk (biztonságos távolban mindkettőnk családjától) – kedvesem eladja a saját lakását.

2008 nyár – teljeskörű lakásfelújítás -a fürdőszobát kivéve. Mindent nem lehet egyszerre.

 

2008 augusztus – anyák nyelviskolája, közben továbbtart a lakásfelújítás. Néha ki is kell költöznünk a kisbabánkkal – rettentő kimerültek vagyunk. Én a nyelviskolában rendszeresen elalszom az órákon – és ezt mindenki tudomásul veszi, nem háborgatnak.

2008 őszén – parketta és mennyezet és falak kész – férjem bútorai is megérkeznek

 

lassan berendezkedünk a lakásban

2009 – sikeres nyelvvizsgák norvégból

 

2009 nyarán beköltözik egy erdélyi srác hozzánk – később nélküle mozdulni sem tudnánk. Amikor főállásban kezdek dolgozni, viszi a háztartást, segít a gyerekvigyázásban, kis fizetést kap tőlünk – és ő meg kis albérleti pénzt is fizet.

 

2009 telétől én is elkezdek kis pénzt keresni… Kezdetben a szociális rendszeren keresztül, mint „aktÍv munkakereső”

2009 vége   – norvég CV -t írunk egy munkakereső kurzuson, és kitaláljuk, hogy tanárasszisztensként kéne dolgoznom.

2010  – pedagógiai kurzusok

2010  –  közben pszichológus, mert bizony depressziós vagyok – nehéz munkát találni. Kitaláljuk, hogy inkább oviban kéne dolgoznom – ott van karrierlehetőség, és kedvem is van többet tudni a norvég gyermekkultúráról.

2010 október – csatlakozom a búrához

 

2011 márciustól – férjemmel elkezdünk konzultációra járni, segítségre van szükségünk, hogy a kommunikációs problémáinkat kezeljük.

2011 áprilistól – végre gyakornoki állást kapok egy oviban, egy remek vezetőnél – sok sikerélményem van a gyerekekkel, táncolunk, énekelünk

2011 nyara – ERDÉLY – megértem, hogy a szüleimnél nem tudunk nyugodtan nyaralni – interneten találok egy kedves, 3gyermekes erdélyi családot, akik vendéglátással foglalkoznak. A nyaralás remekül sikerül, reményeim szerint ők lesznek az én „pótcsaládom”! és a kisfiamnak is játszótársai a gyerekek!

 

2011 augusztus – első igazi munkám, rendes fizetéssel – adófizető polgár leszek!! 🙂 🙂 – próbaidő 6 hónap!

– sajnos rémes maga a mh.i környezet, nem kompetensek a kollégiám, a vezetőm, hamar elveszítem a bizalmamat bennük, ráadásul hajnal 6.45kor nyitnak … bár a hajnali biciklizést hegymenetben meg kell mondjam, nagyon élvezem.

Férfi pszichológushoz kezdek járni – váratlanul indulatáttétel! – és nagyon fájdalmas biciklibaleset – trauma feljön apuval – keresem a módját, hogy feldolgozzam…

Feldenkrais órákat is veszek –

2011 november legvége – remek csehországi testterápiás kurzuson veszek részt –  tovább lazulnak a szálak a meglevő mh-emmel, eldöntöm, hogy nem akarok tovább megfelelni nekik, nem hagyom magam leamortizáln – ha nem tudnak megbecsülni, tovább kell állnom és új mh.et kell találnom. Betegállományba megyek, vigyázok magamra, egész decemberben és januárban otthon vagyok gyakorlatilag, teszek rá, hogy próbaidőszak alatt nem ajánlatos betegállományba menni…

2012 január : saját vállalkozás ötlete (ha nem kapok munkát, gondolom, akkor ezt fogom csinálni!) – és zeneterápiába kezdek járni

2012 február – teljesen váratlanul megkapok egy álommunkát – nem csak hogy egy emberibb nyitvatartás (7.30kor nyitnak) és egészen, egészen közeli munkahely (bicajjal  5 perc!) – annál sokkal több –  egy nagyszerű csapat tagja leszek remek, igazán kompetens vezetővel és kollégákkal. Öröm munkába járni, csak 4-5 évesekkel dolgozom!

2012 februártól – párkurzus a férjemmel és privát konzultációk – szegényem még azt sem tudja, hogy van neki tudatalattija – … – hosszú út áll még előttünk…

2012 február – síelni kezdtem!! az óvodai síkurzus hatására! (minden korábbi negatív tapasztalatomat és sérülésemlékemet igyekszem félretenni…)

 2012 március : Budapest, egyedül – megértem, hogy egyedül vásárolnom csak pénzkidobás, mert nekem erre nincs agyam – tehát fizetek egy stylistnak, hogy nőt csináljon belőlem – remekül sikerül! Átélem, hogy biztonságban vagyok, és hogy van neki koncepciója! – ami nekem sosem lesz… – egy nagy használtruhaboltban veszünk egy rakás cuccot – végre farmert is, meg 2 koktélruhát – egy kis muszlim feketét, meg egy szatén sötétkéket, mert hát apával kőkemény társadalmi életet is élek ám…

sikeres üzleti tárgyalás Budapesten egy leendő partnerrel!

A fogaimat is rendbehozatom. egy vagyont költök. 🙁 – viszont jól bánok magammal!

2012 április – új születésnapi hagyományt szeretnék teremteni, terápiás célzattal! – apa megkapja első születésnapi koronáját! 🙂

 

Az eltelt időszak alatt étkezési szokásaimban is többszörös áttörés történt – nemcsak hogy lassan – olykori visszaesésekkel ugyan ,de mégis biztosan – sikerül a finomított cukrot szinte teljesen letennem, de új, az édesnél finomabb és egészségesebb dolgokat is megszeretek –  egyre többféle halat, rákot és  sushit eszem!

(zárójel –  a családom nem eszik halat, anyám még a szagától is undorodik – életemben először 7 éves koromban kaptam halat az iskolai menzán… – a tanítónénim merő jószándékból belémtömte a kis tonhalrudacskát, amit én elég rosszul toleráltam – kihánytam ugyanis az egész kaját, és 30 évre megutáltam mindenféle tengeri ételt…)

Jól esik most visszatekinteni, és emlékeztetni magam rá – úton vagyok, jó úton, és a magam tempójában haladok előre…

Azt is megértem lassan, hogy a fájdalom talán örökre mellémszegődött és hogy néha gyógyszerekkel is segíthetek magamon, ha másképp nem megy.

 

Büszke vagyok rá, hogy a bántalmazó és elhanyagoló, most már idős és beteg szüleimmel képes vagyok valamennyire törődni, és nem ellenséges a viszonyunk.