újrakezdés

Olyan rég elmentél, nagyon félek, nem találok vissza,
az éjszaka az aprócska szorongás-cseppeket issza,
olyan rég volt, hogy egyedül maradtam,
most meg küzdhetek a nagy és erős falakkal,
mert minden egyes napot egy újabb hétnek éreztem,
egyedül maradtam az érzésekkel, nem beszéltem és nem kérdeztem,
és most újra? Újra legyen minden köztünk a régi?
Azt hiszem, mint sokakat , kiszakítottalak szívemből, a lélek már nem kérdi,
hogy egyedül vagy együtt, hogy lesz neki jó,
mert egyedül sodor tova a belső folyó,
és most azt hiszem, nem állok készen rá hogy újra
beszélni tudjak és szívem a másikat szokja,
legszívesebben egyedül maradnék, hagyjon magamra,
csak küzdök és a kocka körüli erős üvegfalakkal,
csak törném őket szét, taszítanám minél messzebb,
és Te ott állsz a túloldalon az üvegfal mellett,
ha török, veszélyes lehet, ha tolok, félek Neked lesz bajod,
de az üvegfalnak repednie reccsennie kéne egy nagyot,
de nem, nem reccsen és csak küzdök, megint minden olyan távol,
megszoktam egyedül, és már nem fáj semmi a magánytól,
és valamiket most nagyon mondana, ordítana a lelkem,
de hallgat mélyen és az üvegfal meg nem reccsen,
és újra megint, újra megint készen kell lennem,
kimondani, beszélni mindarról mi mozog bennem,
úgy érzem, képtelen, megint képtelen lettem,
hangtalan magányom szárnyat kap, a fejem fölé reppen,
az üvegfalra kisebb- nagyobb szorongás-csepp cseppen,
és már nyelem, az érzéseim, a könnyeim nyelem,
mert elmentél majd megint itt vagy, s ezt az ingást nem bírja a lelkem.