Tél
Csöndben, méltóságteljesen köszöntött be nálunk a tél. Lassan takarta be a tájat az első hó, így költözött ismét szivembe a gyász. Nem tudom már törve, zúzva, hajat tépve ordítani fájdalmam. Csendben fájok, a felszakadt sebet sem kötözöm már, hadfollyon ki a méreg a véremből. Így van jól, nem bánom.