tolerancia

Sokszor tűnődöm dolgokon. Mi a szerepem a világban? miért születtem? miért pont ide? De válaszok nem érkeznek. mindig csak egyetlen egy szó kavarog a fejemben: MIÉRT? Miért van az, hogy szeretek szerepekbe bújni, tán nem fogadom el magam? Igen, van bennem némi önbizalomhiány, de valahol másokban is látom a hibákat. Pl Anyámban rengeteg hibát látok. apám se tökéletes. Jó gyerekkorom volt, de utána mikor felnőttem, valami megváltozott. A szüleimnek hirtelen nem lettem fontos, magamra hagytak a sok problémámmal, elkezdtek mellőzni, és nem törődni velem. Bezárkóztam, és kialakítottam az én magam kis sajátos világát. Kitaláltam, hogy leszek valaki, olyan akit szeretnek, és különleges. Ezért elkezdtem mintákat ellesni másoktól, mindent ami megtetszett. Ez az identitásom nem az eredeti. Nem akarok senkit becsapni, aki felismer, az felismer, aki nem, az nem. De szükségem van ezekre a „szerepekre” – mindegyik egy picit én vagyok. a múltkor beszélgettem valakivel és megkérdeztem tőle: „Te nem szoktál különböző új neveket regisztrálni?” – azt válaszolta: „Nem én már rég túl vagyok rajta”. Én még nem. Kellenek a szerepek, hogy az legyek aki akarok. De Ki vagyok? Ki lehetek?