#thomashood

Thomas Hood: A sóhajok hídja  

Im, egy boldogtalan

élet után

itt fekszik oktalan

ez a leány!

 

Vigye és tegye le

lágyan a kar;

szobor a termete,

szép, fiatal!

 

Ruhája mocskos,

rátapad, lucskos

ingéből víz csepeg

most is a hídra;

vigyétek, emberek,

szánva, ne szidva!

 

Ne érintse gúny;

gondold szomorún,

finoman vigyázni;

a halál foltjai

után maradt a lány;

tiszta nő csupán.

 

Nem kéne turkálni,

sorsába furkálni,

ez itt a vég;

többé nem becstelen,

nem maradt rajta szenny,

csak ami szép.

 

Ha nagyot bukott is,

Éva maradt –

Töröld le, ott is,

ajkán, a sarat.

 

Fésü alól haja

hogy kibomolt!

Emberek óhaja,

szomorú sóhaja

kérdi: ki volt?

 

Apja ki volt? Hol az

anyja? Zokognál,

húga vagy öccse, ha

most vele volnál?

Vagy tán a szíve volt

másé, ki híve volt

s több amazoknál?

 

Jaj, de hát ritka a

szeretet titka, a

krisztusi kincs!

Óh, milyen gyász neki;

itt a sok ház, s neki

otthona nincs.

 

Húga, a bátyja,

nem védte családja,

mint azelőtt;

betölt a nemezis:

kedvese, esze is,

az Isten keze is

elhagyta őt.

 

Hol sűrű rendben

ring a vizekben

a lámpafüzér

s paloták sora dobja

fényét a habokra,

ott állt s beragyogta

a hontalan éj.

 

Zord tavaszi szél

riogatta vacogva,

de hívta az éj

s a sötét csatorna:

az élet szörnyüség,

a halál őrűltszép!

És visz a vágy –

akárhol, akárhol,

csak itt ne tovább!

 

Leugrott! Őrület!

Vad folyó, jéghideg,

halálos íz

ha ugrott, te lökted,

mindig zúg előtted,

gaz férfi! a víz:

nyeld te is, fürödj meg

benne, ha bírsz!

 

Vigye és tegye le

lágyan a kar;

szobor a termete,

szép, fiatal!

 

A halál rabja már

és minden tagja már

merevedik;

nyujtsuk ki rendesen

s te fogd le csendesen

nagy szemeit.

 

Mibe sárlepett

szem belelát,

aminek tükre lett

a végső rémület:

a túlvilág.

 

Űzte vad láz régen,

megölte gyász, szégyen;

mostoha világnak

árvája – de már csak

a béke övé.

Kulcsold imára

kezét simán a

szíve fölé!

 

Legyen, égbe ha ér fel,

töredelmes és bús,

s vállalja bűnét el

az üdv ura, Jézus!

Fordította: Szabó Lőrinc