Ne panaszkodjak!
Talán a vallásosságom miatt nem kedvelnek egyesek, nem tudom. Lehet… Vagy pedig rosszul érzékelem, hogy mikor szokás reagálni, és hogyan bizonyos bejegyzésekre, bejegyzéseimre. Ebben lehet valami. És azt hiszem, hogy ha nem reagálnak rám, akkor az már azt jelenti, hogy nemis szeretnek. Persze tudom, hogy mindenkinek nem lehetek szimpatikus. És lehet, hogy valakik még utálnak is. Van ilyen. Úgy érzem, hogy ezt a társ- és barátkeresést túlerőltettem. Ez nem így működik. Amíg párommal együtt éltem, önértékelésem, önbizalmam is nagyobb volt. Ez a barátom esetében is így volt, amikor még szinte naponta találkoztunk egymással, és jókat beszélgettünk. Nem tudok mit kezdeni magányommal. Bele kell törődjek…