állásinterjú
Egészen másképpen sikerült most az állásinterjúm, mint korábban bármikor.
Eldöntöttem, hogy úgy fogok viselkedni, mint aki szépnek érzi magát és jónak.
Igyekeztem csinos is lenni, és a legjobb formámat elővenni.
Gyöngyöt viseltem a fülemben és nyakamban is. az nagyon széppé tesz…
Sokat mosolyogtam, lelkes voltam, nem okoskodtam nagyon, de azért elmondtam a véleményemet, határozottan és kedvesen.
És kérdésre képes voltam azt mondani, hogy nagyon szép gyermekkorom volt… hogy diafilmeket néztünk, és az oylan volt, mint egy „varázslat”, hogy az anyukám nagyon kedves és demokratikus nevelő volt, sokat játszott velünk, és az apukám sokat zongorázott…
és hogy mindkettőjüktől sokat örököltem. a kézügyességemet, és a zene és tánc iránti szeretetemet.
ezzel meg is elégedtek, ezt akarták hallani. úgy érzem, sikerült a szívükbe lopóznom.
bárcsak megkapnám ezt a munkát!
Bemutattam a legjobb oldalamat, és úgy érzem, hogy tetszettem nekik,.
(nem csak éreztem, hanem mondták is.)
Ezen a héten kapok értesítést.
Nagyon szeretném ezt a munkát megkapni, nagyon.
elsősorban azért, mert 15 perc alatt ottvagyok, és mert már ismerem ezt a munkát, és tk. szeretem is, feltéve, hogy jó kollégáim vannak.
És hát az sem mellékes, hogy jól fizetnek!
Mert az üzleti tervemhez szükségem van pénzre!!! sok sok pénzre!!
na, most még szaladok az itthoni dolgaimat megcsinálni, hamarosan ismét teljes bedobással dolgozni fogom, érzem!
de soha többé nem kellene hajnali ötkor kelnem! (mondjuk ezt sosem lehet tudni…)
de az tény, hogy a főnöknőmtől meg tudnék szabadulni rövid távon!
az ovi 7.30kor nyit, és 17.00ig van nyitva.
és ha itthonról 7kor elindulok, akkor teljEsen simán beérek GYALOG 15 perc alatt.
és orvoshoz is egész más elkéredzkednem, vagy hazaugranom egy esti meeting előtt – itt vagyok a szomszédban, ez így egészen más.
kértem, hogy a mostani munkahelyemet ne hívják fel referenciának, mert nem szeretném tönkretenni a lehetőséget, hogy ott véglegesítsenek, ha nem kapok más állásajánlatot.
Az az igazság, hogy nem kérdeztek semmi keresztkérdést.
hogy hogy oldom meg, hogy otthon van egy négyéves kisgyermekem – ez nem volt kérdés a számunmkra, pedig a hétköznapokban ez egy nehéz kérdés.
de ezt nem firtatták…
és végül de nem utolsósorban: nagyon örülök, hogy NEM HAGYTAM MAGAM TOTÁLISAN KIBORÍTANI A MUNKAHELYEMEN, SEM NEM LEAMORTIZÁLNI…
SZÉPEN KIPIHENTEN TUDOM KEZDENI AZ ÚJ MUNAKHELYEMET, HA MINDEN RENDBEN MEGY… ÉS MEGKAPOM AZ ÁLLÁST!
ÉRZEM, HOGY MEGKAPOM!!