tűrés

Mindig csak tűrni? Áhh, az nem megy. Igen, tudom, hogy van, aki azt hiszi. Én is azt hittem. 3 és fél évig tűrtem is. Nyeltem az undorító, nyálkás és visszataszító békákat (rossz az, aki rosszra gondol, az átvitt értelmet kell venni, nem a pejoratív átvitt értelmét -.-„) – de most már tényleg elég…
Miért jönnek mindig ezek a ribancok? Fooooooooolyton van valaki, aki belerondít a képbe… Komolyan, ezeknek (igen, EZEK, nem pedig ők… többre nem tartom őket egy csótánynál) mindig bele kell pofátlankodniuk mások életébe?
Hogy az istenbe van pofája megcsinálni, hogy tudja, hogy annak a srácnak barátnője van, komoly kapcsolata, látja is rajta, hogy részeg, befolyásolható, és ezért jól rámászik…
Undorító féreg az összes ilyen… Aztán tönkreteszi a kapcsolatot hipphopp… Utána még nyomul-nyomul, amíg van bőr a pofáján.
Persze a pasi is mit hagyja… meg olyan nincs, hogy teljesen készre issza magát, hogy ne tudjon magáról… én nem tudom melyik igaz, melyik nem a pasiknál, egy a biztos:
Undorító az egész.
De attól függetlenül volt mit elviselni így is Nyúl Úrfitól. Elég most már a hazugságokból.
Most már tényleg itt az ideje ezt hagyni. Leszokni erről nem nagyon fog. Talán komolyodni. Azt igen. De abbahagyni talán sose. Bár ééééén hülye, még mindig reménykedek csak. Hihetetlen mennyi remény fér abba a hülye agyamba….
Na mindegy.