szomorúság

Felkeltem.. Tegnap este óta most.. még pizsamában vagyok. Nagyon magam alatt vagyok, nem tudom miért. De mostanában egyre durvább ez a dolog. Csak feküdtem sirtam..

Egyszer ezt érzem egyszer azt. Mi van velem???

Egyszer boldog vagyok és mindennek örülök, észreveszem az élet apró örömeit és tele vagyok szeretettel mindenki felé és élni akarással és akkor megfogadom, hogy igen ezentúl is igy lesz mert igy annyira jó, de aztán hirtelen jön egy zuhanás, amikor minden más lesz.. Ilyenkor utálok élni, utálok felkelni, utálok mindent, utálom amikor reggel felébredek és egyből az a gondolatom, hogy egy újabb sza. nap, egy újabb nap amikor unatkozok, amikor egyedül vagyok, amikor semmihez nincs kedvem, amikor sötéten látok mindent, csak fekszek a fal felé fordulok, magamra húzom a takarót, sírok, félek, elegem van magamból, utálom magam, kisebbségi érzésem van, kövér vagyok, rossz vagyok, utálattal fordulok magam irányába, és csak eltelik a nap… és másnap kezdődik előlről minden… vajon mi lehet ez???