szexuális orientáció

Sokat törtem már a fejem azon, hogy betegségről vagy szexuális irányultságról van-e szó. Legutóbb a betegség mellett tettem le a voksomat. Igazából egyik sem jó meghatározás és az is lehet, hogy teljesen mindegy, hogy melyiket választom, mert mindegyik csak részben fedi a valóságot és mindegyikbe bele lehet kötni.

Nézzük, hogy miért lehet irányultság…azért, mert egyszeren arról van szó, hogy ki/mi az, akit/amit szexuálisan izgatónak találok. Mert ez jgy valamikor valahogyan kialakult nálam is, ahogy minden ember esetében. Stabilan és megváltoztathatatlanul (*).

Ez eddig önmagában igaz, mégis több probléma van vele. A többi ember szexuális irányultsága egyfajta normális pszichoszexuális fejlődés során alakul ki és a fejlődés végén az van, hogy kapcsolatot teremthetnek egy másik felnőttel. A pedofilnál mind a kialakulással, mind a folyamat végével (célszerűségével, ha úgy tetszik) gond van.

A kialakulással azért, mert a pedofília nem csak egyszerűen egy irányultság, hanem egy olyan személyiséget takar, amely gyökeresen eltér az átlagostól. Nem csak szexualitásában. Pl. szerintem sok pedofilnál megvan az, hogy nem igazán képesek felnőni. Nem is akarnak, szívesebben maradnának gyerekek. Jellemző a befelé fordulás, szorongás, a kapcsolatteremtés problémái. Szociális fóbia. Vagy akár az asperger-szindróma.

A folyamat végén pedig ott van egy ember egy olyan szexuális irányultsággal, amellyel törvényszegés és másoknak való károkozás nélkül nem létesíthet kapcsolatot.

Egy következő posztban folytatom.