Csakis ÉN…
Voltam az Orvosomnál. Igen, annál, aki ezt a bipoláris- állapotomat kezeli…Már napok óta emésztgetem a dolgokat, amiket mondott…
Próbálkoztam mindenféle figyelemeltereléssel: blogolvasgatásokkal- írással:)
Tv-nézéssel, sétával.
Olvasással.
Többek között a „szépségről” is olvastam egy cikket. Tudjuk, hogy általánosságban véve a „szép” fogalma nem létezne, ha minden „szép” lenne. Meg, hogy létezik az ún. „belső szépség” (van, akinek ebből mért nagyobb adagot a Sors).
Azután van ez a meghatározás: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik”- már a gimiben is tanultuk. De elkezdtem agyalni. Van olyan „szép” dolog, AMI ÉRDEK NÉLKÜL tetszik?!
Szerintem nincs.
Ha megtetszik egy tárgy, akkor azt valószínűleg meg szeretném szerezni, tehát magamnak akarom tudni.
Ha megtetszik egy személy (mert szerintem- tehát szubjektíve SZÉP)- akkor valószínűleg rá akarok hasonlítani, hozzá szeretnék idomulni -a testi adottságom keretein belül. Pl. olyan színűre festem a hajam,vagy úgy sminkelek, ahogy ő, vagy olyan típusúan kezdek öltözködni- és ennek köze nincs az aktuális divathoz.
Ha megtetszik egy könyv ajánlása- mielőbb meg szeretném kaparintani: kikölcsönözni a könyvtárból, vagy neadj’ Isten megvenni: tehát BIRTOKOLNI akarom.
Ha elgyönyörködöm a természet szépségeiben: a szikrázó napsütésben, mely a testemmel együtt a lelkemet is felmelegíti: akkor nemcsak szépnek élem meg a pillanatot, hanem újra és újra keresni fogom azt a „napsütötte helyet.” Sőt magához a Naphoz vágyom…
Szóval azt mondta az orvosom- mellbevágóan őszintén, hogy „minimum 5 évig kell gyógyszereket szednem”, de inkább valószínű, hogy ÉLETEM VÉGÉIG.
Mert azok a hormonok, amelyek most NEM termelődnek, valószínűleg 5 év múlva SEM FOGNAK.
Megvitattuk, hogy ezeknek a hormonoknak a szintjére nem létezik mérési teszt; max. 1-2 fajta gyógyszer vérkoncentrációját tudják vizsgálni.
Én teljesen letaglózódtam, miközben Ő próbálta magyarázni, hogy fogjam fel ezt úgy, mintha cukorbeteg lennék, vagy magas- vérnyomásom lenne…
De én nem vagyok cukorbeteg- és magas vérnyomásom sincs (esetleg átmenetileg az ilyetén hírek hallatán)..
Nekem „Bipoláris betegségem”- régebbi megnevezéssel „mániás depresszióm” van, amit kezelni kell- folyamatosan.
És…ha nem akarok pl. egyik héten SÁRKÁNY, a másikon meg TÜNDÉRKE lenni- teljesen összekuszálva a MOSOLYGÓS és KÉKSZEMŰ által követendő Anya-képét, akkor igenis be kell vegyem rendszeresen azokat a q…a tablettákat.
Az egy másik szép dolog, hogy változatlanul egy korty alkoholt sem ihatok- és nem vezethetek…
Bénának és tehetetlennek érzem magam; azután néha dühösnek- végül belefáradok az esélytelen lázadásba: és szót fogadok.
Betartom az összes utasítást, közben szorongok, hogy biztos be lehet- e állítani egy stabil hangulatszintet…de úgy látszik, most sokkal türlemesebbnek kell(ene) lennem, mint vagyok, mert ez esetben nem sürgethetem az időt.
Azért valami jó is történt a héten: az Újévi nem-fogadalmakból egyet már sikerült sínre tennem: múlt hét óta fogytam 2,7 kg-ot./+25/ (Nagy önmegtartóztatással, és némi mozgás beiktatásával, valamint az édességnek, mint gondolatnak is a kerülésével…) Ha nem is ebben a tendenciában, de remélem, a súlyom majd ezután is kúszik lefele, hogy a rút kiskacsából nyárra esetleg előbújhasson (egy nem szárnyaszegett) hattyú.
Most erre fogok koncentrálni. A külsőmre.
A belső értékeimmel tisztában vagyok, és szedni fogom a gyógyszereket, hogy újra minél inkább ÖNMAGAM lehessek.
De azért- még nagyon- nagyon sokat fogok olvasni is.
Főleg Benneteket.